Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-22 / 45. szám

1992. február 22. 5 Szabad ÚJSÁG Kultúra Őrhely, végház - találkozási pontok I. 3 Gyökeres György felvétele Ne vágj ki minden fát! „Ságra és Gyarmatra basa elerede, De az két kastélban ö egy embert sem leie.“ (Tinódi) Ha a tájegységeink szépségeit, mű­velődéstörténeti emlékeit kutató turis­ta az Ipoly mentén, az Ipolyság-Lo­­sonc közti főútvonalon nyugati irány­ból, Hont megyéből halad kelet felé, Szlovákgyarmatnál ér a történelmi Nógrád területére. SZLOVÁKGYARMAT község az el­ső világháborút követő határmódosi­­tások után alakult Balassagyarmat ré­széből. Az Ipoly jobb partján, a Nógrádi medence, vagy ahogyan nálunk neve­zik, az Ipolymenti katlan közepén fek­szik. A medencét nyugatról a Bör­zsöny, délről a Cserhát, északról pe­dig a Korponai hegység határolja. A vidék, Így Gyarmat közvetlen kör­nyéke domborzati és szerkezeti fel­építésének kialakulásában is a földtör­téneti harmadkornak volt jelentős sze­repe. Újkori eredetűek a mész- és márgalerakódások; a homok és az agyag pedig a Pannon-tenger üledé­keként került ide. A medence mai domborzati alakja a földtörténeti ne­gyedkorban formálódott. Nem kerülték el ezt a vidéket a tör­ténelem sodrában helyüket kereső né­pek, népcsoportok, nemzetek sem. Már az időszámításunk előtti újkőkor­­ban (neolitikum), illetve annak korai szakaszában is járt errefelé ember. A Szlovákgyarmathoz tartozó ILLÉSI- ben újkökori telepre akadtak a régé­szek. Az előkerült eszközökből arra következtethetünk, hogy ezen a tájon is virágzott a vonaldíszes és a lengyeli kultúra. A zselizi kerámia maradvá­nyaiból szintén került elő néhány da­rab az itteni földből. A rézkorban, amely az időszámítá­sunk előtti 1900-ig tartott, a péceli kultúrát művelték. Főleg fegyvereket és ékszereket tártak fel ezen a tájon a bronzkori termékekből, az Ipoly má­sik oldaláról pedig jellegzetes korabeli fekete korsók kerültek elő. Időszámításunk előtt még a szkíták és a kelták jártak errefelé, majd a kvá­­dok, a rómaiak, a hunok, az avarok, a szlávok és a bolgárok követték őket. Árpád, a honfoglaló magyarok ve­zére Zoárdot és Kadocsát küldte a Kárpát-medence felső részeinek el-1. „A Lenin-szobor már nem ékesíti a járási székhely központját, a megne­vezés viszont maradt: továbbra is a „nagy proletárvezér“ nevét viseli a tér, ahol könyvesboltunk található. S a múltból a mi vonatkozásunkban maradt még valami: a mai napig állami üzlet vagyunk, a Slovenská kniha egyik eleme. És az, hogy állami, itt Galántán valóban nagy szó, mert ha alaposan szétnéz az ember a cent­rumban, rögvest szembe tűnik, hogy maszek maszek hátán üzemel-tevé­­kenykedik. Háromtagú a személyzet: két hölgy meg jómagam. Immáron huszonöt esztendeje vezetem a ga­­lántai könyvüzletet. Sok mindent átél­tem, rengeteg emberrel kerültem kap­csolatba a könyvek által. És a két és fél évtized alatt azért kialakult bennem egy bizonyos kép az olvasókról. Úgy summáznék, hogy az értemiségi réte­get (természetesen a könyvárus sze­mével nézve) legfőképen a pedagógu­sok alkotják. Hogy mire gondolok? Konkrétan arra, hogy a szépirodalom­hoz való hosszabb távú, mondhatni egész életre szóló vonzódás, kötődés a tanítókra-tanárokra jellemző. Mert nem jellemző, hogy egy állatorvos vagy egy villamosmérnök gyakrabban betérne hozzánk és a szépirodalmi könyvek között böngészne. Persze, a kivétel ez esetben is erősíti a sza­bályt, de ők inkább a szakirodalmat tanulmányozzák. Jómagam a legszívesebben a klasz­­szikusokat olvastam - és olvasom még ma is. Kedvencem Tolsztoj, a magyar írók közül pedig Jókai és foglalására. Ők a Zagyva és a Galga folyók mentén nyomultak fel az Ipoly völgyébe. Gyarmat már ekkor egyik őrhelye lett az Ipoly mentén felállított védelmi láncolatnak. Gyarmat szavunk egyébként maga is régi eredetű, hisz már a hét honfog­laló törzs egyikének nevében is szere­pelt, mint Kurtu-Germat, azaz Kürt- Gyarmat. Gyarmat betelepítését, akárcsak a többi törzsnevet viselő faluét is, a X. század első felére teszik a történé­szek. Belitzky János, a település múlt­jának szakavatott kutatója felhívja a fi­gyelmünket arra, hogy „Az országvé­dő belső gyepük láncolata vidékünkön az Ipoly északi partjára nyíló völgyek­ben húzódott. Ennek védelmére - vi­szonylag rövid szakaszon - T Nyék, 1 Keszi, 1 kabar Kővár, 1 Kér, 1 Kürt és 2 Gyarmat törzsnevet viselő hadat telepítettek.“ Ezek a falvak ma is megvannak Hont és Nógrád területén. Belitzky János azt is feltételezi, hogy az Alföldről észak felé irányuló kereskedelem egyik ellenőrző állomá­sa a gyarmati átkelőhely lett. Hisz már a X. században „forgalmas“ út volt mind az Ipoly völgyében, mind a Kür­tös-patak mentén. Szlovákgyarmat történetét termé­szetesen nem tárgyalhatjuk Balassa­gyarmat történetének ismerete nélkül. Hisz a helység évszázadokon át az egykori megyeszékhely külső, Ipolyon túli része volt, ahol elsősorban az uradalmi központok alakultak ki, s a későbbi városi polgárok pincesorai épültek fel. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a város múltjának alakulását már csak azért sem, mivel sorsfordulói és eseményei meghatározták vagy befo­lyásolták az Ipolyon inneni települések életét, helyzetét is. De hosszú időn át összefonódott a város története a szomszédos megyével is. A királyi vármegyék kialakulásakor a katonafalvak lakosait a várközpon­tok szolgálatába állították. Így került Gyarmat mint őrhely Hont várának kötelékébe. A történészek tudni vélik, hogy a helység katonái már 997-ben, a Koppány-féle felkelés leverése ide­jén Hont és Pázmány lovagok vezérle­te alatt várispánsági kötelékben har­coltak. Még a XIII. század elején, 1218-ig együtt teljesítettek szolgálatot Krúdy. A költők közül nálam Ady az első.“ 2. ,,A könyrendelések időszaka már jó ideje lejárt. Most csak úgy vagyoga­­tunk és várunk, hátha megjön végre a kocsi a könyvekkel. Sajnos, ebben az évben mindeddig hiába bizakod­tunk az érkezésében. Pedig már nem is olyan régen rendszeresen hetente érkeztek a szállítmányok mind a szlo­vák, mind a cseh nyelvű könyvekből. És azért a magyarországi küldemé­nyekre sem panaszkodhattunk. Csak viszonyításképpen: cseh könyveket már több mint egy éve nem kaptunk! Ennek ellenére azért még mindig talál­ható boltunkban jó néhány értékes mű. Én biztosan tudnék választani! Éppen ezért elszomorító számunkra, hogy mind kevesebb a vásárlónk. Az 1989-es évhez viszonyítva tavaly mindössze negyvenöt százalékos volt a forgalmunk. Persze, ezt egyrészt megértem: rettentő drága manapság az élet, sok családban probléma még a megélhetés is. Ám ha a dolog másik oldalát veszem figyelembe, hatványo­­zódik az aggodalmam. Az utcai könyvárusoknál, a könyvsátrakban gyakran harc folyik a könyvekért. De milyenekért? A szenzációkönyvekért! A szexért, a horrorért, a banális törté­netekért. S mindezek láttán kezdek félni, kezdem félteni a klasszikusokat. Aggódom, hogy a jelentős írók és költők teljesen perifériára szorulnak, háttérbe szorítják őket olyan alkotók, akik írásaik művészi értékével mesz­­sze, de messze elmaradnak a magyar a honti várkatonákkal Zólyom várának őrzésénél. Zólyomi vadászterületére utazgat­va gyakran megfordult itt IV. Béla király, 1244 áprilisában is Gyarmat vendége volt fejedelmi kíséretével együtt. 1246-ból való a Gyarmatra vonat­kozó első írásos emlék, illetve az az okirat, melyben IV. Béla felmentette a helységet Hont köteléke alól. Földjét a Balassa család egyik ősének, Detre fia Miklósnak adományozta. Ettől kezdve Gyarmat tehát már nem a hon­ti vár tartozéka. 1250 táján az Ipoly partján felépült a BALASSÁK lakótornya. Nógrád és Hont kapcsolata ezzel természetesen nem szakadt meg. A helység 1330-tól a nádori közgyűlések színhelye, 1341-1472-ig pedig a falu melletti sík mezőn tartják Nógrád és Hont közös ítélőszékét, s ilyenkor „valóságos szekér- és sátortábor nőtt ki a föld­ből". De tudunk későbbi kapcsolatok­ról is. Egy időben például Hont főis­pánja volt Gyarmat ura is. 1614-ben pedig, amikor az itteni várat tűzvész pusztította el, Hont megyében elren­delték, hogy ,,a leégett Gyarmat föl­építésére adatik minden portától két szál karó, két portától egy szekér vessző. Ebből a nagy, szükséges dol­gokból senki magát ki nem vonja, se nagyságos urak, se pap urak, se pedig nemes uraim, 12 ft bírság alatt.“ Ha egy nagyot lépünk a történelem­ben, újabb jószomszédi kapcsolatra találunk példát. Amikor 1886-ban megnyílt a Párkány-lpolyság közti va­sútvonal, a gyarmatiak Losonc helyett Hont székhelyének állomását hasz­nálták. 1891 -ben átadták az Ipolyság- Balassagyarmat közti vasútvonalat is. Nógrád székhelyének elöljárósága ebből az alkalomból Ipolyságot láto­gatta meg először, ahol is a város vezetősége vendégszeretettel fogadta a gyarmatiakat. Aztán voltak a kapcsolatoknak kul­túrtörténeti vonatkozásai is. Az 1873- ban indult Nógrádi Lapokat később Nógrádi Lapok és Honti Híradó cím­mel közösen adták ki. Ugyancsak kö­zös lapja volt 1896 és 1898 között- Nógrádi-Honti Ellenzék címmel- a két megye ellenzéki táborának. CSÁKY KÁROLY és a világirodalom remekeitől. De me­lankóliám - szerencsére - nem hosz­­szú életű, mert nagyon remélem, hogy csak átmeneti időszakról van szó, semmi egyébről.“ 3. „Hát igen! ízlések és pofonok! Egykor micsoda érték volt egy tíz—ti­zenkét éves gyerek számára, ha mondjuk volt egy komolyabb Delfin­vagy Pöttyös-sorozata. Ma ez a kor­osztály szinte nem is vásárol könyvet, vagy ha igen, akkor Szilvásit vagy Berkesit. Nemrég egy anyukának - aki tizenkét éves fiának keresett könyvet — Mark Twain Tom Sawyer kalandjait ajánlottam. Bár ne tettem volna! A hölgy ugyanis gúnyorosan elmoso­­lyintotta magát, mintegy jelezve: em­ber, hát hol él maga? Jelenleg nálunk elsősorban a mű­szaki - főképpen számítástechnikai jellegű - irodalmat keresik (mindenek­előtt a huszonévesek), de sokan ér­deklődnek a magánvállalkozás mi­kéntjét ismertető kiadványok iránt is. Ha pedig magyar-szlovák összefüg­gésben akarnék elemzést végezni, úgy 50-50 százalékos arányról szól­hatnék.“ xxx A Galántai járásban a Slovenská kniha nemrég még öt könyvesboltot üzemeltetett: Szereden, Diószegen, Negyeden, Vágsellyén, és Galántán. Ma már csupán az utóbbi két város­ban várják az állami eladók a könyvet vásárolni óhajtókat. Vajon meddig? SUSLA BÉLA Érdekes és figyelmeztető felhívást tett közzé a Vágai Községi Hivatal helyi hangszórója. Értesítette a lakosságot, hogy a község határában és területén tilos mindennemű fa kivágása. Ez helyén is volna, kivéve persze a beteg fákat. E figyelmeztetés, bizonyára sok fa­­lumbeli családnak juttatta eszébe, szomorúságot ébresztve szívében, a hetvenes éveket. Falunk a Vág folyó közvetlen szom­szédságában terül el, s a folyó partjain és közelségében mindig is sok fa termett. Biz’ csak termett, hisz’ amióta a királyfai víztározót elkezdték építeni, azóta az erdőink, a fáink halálra voltak ítélve. Azóta már több év is eltelt, de a kiirtott fák helyébe új fákat még senki sem ültetett. Ami a falu lakóinak a legnagyobb fájdalmat okozta, az még csak ezután jött... Szinte nem volt a falunak olyan családja, amelynek ne lett volna leg­alább egy kis szőlőse, gyümölcsöse. De ahogy ez akkor divat volt, a tulajdo­nosok megkérdezése nélkül, egyes személyek önkényessége szerint, egyik napról a másikra irtották ki eze­ket is. Hogy több évtizedes fákat, szőlősöket tettek tönkre, nagy károkat okozva ezzel a dolgos népnek, kit zavart az?! Hogy a földtulajdon visszaszerzése után lesz még olyan, aki a földjére fákat, szőlőtőkéket telepít, csak remél­jük. Hiszen ezek a fák, mindnyájan jól tudjuk, csak néhány év múlva hozzák meg gyümölcsüket! Lesz-e még, aki bízni fog? Nem lesz néhány év (hó­nap) múlva újra egy nagyhatalmú, aki ismét semmivé teszi ezeknek az em­bereknek a fáradozásait? De az em­ber már ilyen, mindig viszi előre a ten­­niakarás, és ez jó! A járásunk (Galántai) tudvalevő a legszennyezettebb és persze ahogy „illik“, a legkevesebb fával rendelkező is. Az ilyen felhívás, amilyet a falunk­ban tettek közzé, máshol is nyitott fülekre kellene hogy találjon! Szívesen venném, ha a Zöldek Pártja is végre azzal foglalkozna, ami szerintem a nevükből kivehető, és amit meghirdettek. De, sajnos, a nem­­zetieskedésükön kívül nem igen tudni a létezésükről. Tisztelettel: Szabó Vilmos, Vága Kortárs tánc Budapesten Március 17-től 26-ig immár ötödik alkalommal megrendezendő Inter­­balett fesztiválon idén a kortárs táncművészet mutatkozik be Magyaror­szágon. Mint Galambos Tibor, a Táncfórum igazgatója elmondta, a kor­társ balettművészeti triennálén fellépő együttesek között van az Angol Nemzeti Balett is, amely több mint 10 évvel ezelőtt még Royal Balett néven lépett a magyar közönség elé. Ezúttal Budapesten az Operaház­ban, illetve Szegeden és Győrött lépnek fel. Először mutatkozik be ugyanakkor Magyarországon a Lyoni Opera balettegyüttese. A társulat Budapesten a Vígszínházban, majd Sopron­ban szerepel. Ugyancsak újdonság lesz a magyar balettrajongók szá­mára az USA-beli Paul Taylor táncegyüttesének fellépése, amely a Víg­színházban, valamint Kecskeméten és Debrecenben lép színpadra. A Magyar Állami Operaház balettegyüttese a Cristoforo című táncjá­tékkal szerepel az ünnepi seregszemlén. A balett ősbemutatóját február 28-án tartják az Operaházban. A darabot Szakcsi Lakatos Béla Amerika felfedezésének 500. évfordulójának tiszteletére komponálta. A Győri Balett a Sportcsarnokban, a Pécsi és a Szegedi Balett a Vígszínházban lép fel a nemzetközi táncművészeti seregszemlén, valamint előadást tartanak Egerben, Gyöngyösön és Kaposváron is. Gondolatok a könyvesboltban (Aki elmélkedik: Morvay Rudolf, a galántai könyvesbolt vezetője)

Next

/
Thumbnails
Contents