Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-20 / 43. szám
6 Szabad ÚJSÁG 1992. február 20. Budapesti anziksz Devizám agyar?! Az elmúlt évben mintegy 700 millió dollárral növekedett a belföldi magánszemélyek devizaszámláinak értéke — mondták az MTI érdeklődésére a Magyar Nemzeti Bankban. December 31-én 131 milliárd forint — 1,7 milliárd dollár — értékben vezettek devizaszámlát a pénzintézetek. Egy évvel ezelőtt, 1990 végén ez az érték 68,6 milliárd forint volt, mfg 1989. december 31-én még csak 27,5 milliárd forint. így két év alatt majdnem ötszörös a növekedés, igaz, ebben némiképpen szerepet játszanak a leértékelések is. Ennek mértéke 1991-ben 20,8 százalék volt. A legtöbb devizaszámlát az OTP kezeli, 77,5 milliárd forint értékben. Majd az IBUSZ és a Magyar Hitel Bank következik 15,5, illetve 13 milliárd forint értékű devizaállománynyal. Ezenkívül még számos pénzintézet foglalkozik konvertibilis valuták őrzésével. Vannak kimutathatatlan vonatkozásai ezen adatsornak. Ennek jártunk utána. Nincs szó semminemű szenzációról, leleplezéséről, törvénytelenségről. Inkább emberi kapcsolatokról. Rokoni kötelékekről. Baráti viszonyokról. Ami fönnáll magyar állampolgárok, illetve magyar nemzetiségű román és „jugoszláv”, valamint „szovjet” állampolgárok között. Bár a magyar törvények a nemzetközi normák alapján előnyösen szabályozzák a külföldi állampolgárok hazai bankbetétjeinek kezelését, érdekes esetekkel találkozni. E jelzések szerint a 700 millió dolláros gyarapodás egy része — vajon mekkora lehet ez az arány? — mögött az egykori „szocialista tábor” magyarjai állnak. Akik (s ez az átalános vélemény...) az anyaországban látják biztonságban — ahogy egyikük mondta: motyójukat. * Az M. család a második világháború előtt, illetve alatt elveszett német értékpapírjait perelte vissza még az NSZK-korban. Sikerrel. Az örökösök fele-fele arányban élénk itt és Marosvásárhelyt. (Eddig emiatt halogatták követeléseik benyújtását.) Döntöttek: a több ezer márka, kamatostul, egyelőre egy szegedi bankházba vándorolt. Az M. család nyugalama helyreállt. * A temesvári K. Gy. 1990-ben, a románok nagy jugoszláviai „add el, amid van”-hadjárata alatt összeszedett némi pénzmagot. Nem sokat teketóriázott: magyar ember valutája magyar bankba való" — állította, s Szegeden élő unokaöccse nevére betette egy számlára. Reményei szerint — azóta ennyit módosult a családi helyzet — néhány hónap múlva megkapja a magyar állampolgárságot, ugyanis a pénz után elindultak ők is világot látni, az anyaországba. * A délvidéki menekültek, áttelepültek egy része régebben gyakorolta eme lehetőséget. Mostanában a külföldi magánszemélyek devizaszámláinak értékét növelték oly módon, hogy „átiratkoztak”. Ezt az újabb statisztikai bukfenc követi majd, mivel kihasználják a magyar állampolgárság elnyerésének gyorsításában rejlő lehetőségeket. Ez az adatsor természetesen nem érinti azokat, akik eleve vállalkozásokba fektették a pénzüket. Viszont a „fordított világ”-képlet alapján tudni olyan esetről, ami néhány hónapja elképzelhetetlen volt: a jugó magyar valamilyen oknál fogva (nem kell a képzelőerőre hivatkozni: a napi sajtó sűrűn taglalja az eseteket) nem lépheti át az országhatárt; segítség Szegedről, Bajáról, Kecskemétről stb. úgy érkezik, hogy a rokon-barát-ismerős vállalja magára a postás szerepét. * Nem fogalmazta meg senki fia, ellenben a nagy úr, a történelmi kényszer alakján világos a folyamat: a világ magyarjai a devizaszámlákon „egyesülnek”... Kedves Szabad Újság! (Juttassák el kérem azokhoz, ezt a levelet, akiket illet!) Kedves Tóth Miskák, Reiter Pisták stb! Én csak egyet szeretnék ő Uraságuktól kérdezni. Azt hiszik, hogy ez a veszekedés, borzsalkodás a politikai pártok között és a vita, a széthúzás a nagy nyilvánosság előtt, használ a magyar kisebbségnek Szlovákiában? Én azt hiszem, hogy ez a lehető legrosszabb a magyar kisebbségre nézve. Egy: a madár sem piszkít a saját fészkébe és főleg nem ország-világ előtt Kettő: egységben az erő, ha összefognának a magyar politikai pártok, sokkal többre mennének, (lásd az új választási törvényt). Három: inkább azokra a piszkos förtelmekre váiaszolgathatnának nyilvánosan, ami egyes szlovák, újságoknak nevezett förmedvényekben a magyarok elleni kampányszerűen folyik — elsősorban a „Zmena” című újságra gondolok. Olvassák el kérem azt a szennyáradatot, amivel a magyarok őseit és nagyjait piszkítják és megbecstelenítik. Nem beszélve a szenzációhajhászásról, a pletykákról, amit megírhatnak a magyarok kisebb-nagyobb vitás dolgaikról, Fülektől kezdve egészen Ágcscmyőig, beleértve Dél-Szlovákiát is. Nem kímélnek ezek a hiénák senkit és semmit, nem szent előttük senki, bemocskofják Esterházy Jánost, nem kímélik Madáchot, de még Petőfit sem. Még Hunyadi Jánost is lerománozzák. Erről, vagyis erre kellene kissé frappánsan nekik megfelelni, nem pedig „kardélre hányni” egymást, és a nagyobb hatás kedvéért, még az evangéliumot sem kímélni s azzal élcelődni. Hát szép dolog ez kérem, felnőtt emberek gyerekek módjára viselkednek? És ennek a meddő vitának még az újságok helyt adnak?! Gondolják, ezzel a magyarság ügye és élete, sérelmei, fájdalmai orvoslásra találnak? Nem, kérem, nem múlnak el, és orvoslásra sem találnak. Ezzel csak példát mutatunk, az olyanoknak mint a „Zmena” szerkesztőgárdája, akik azt mondják, ezek a magyarok egymást sem kímélik, adjuk meg nekik mi is a kegyelemdöfést, s ezzel mi még népszerűbbé is válunk. Hát ez kérem, sehová nem vezet, főleg nem előre. Üljenek le szépen, kulturáltan és beszéljék meg egymásközt a vitás kérdéseket és ne teregessék ki szennyesüket a „balkonra”, ország, világ előtt. Tisztelettel a „Szabad Újság” egy hű olvasója U.i.: Ez a levél szól Gálán Gézának és Barak Lászlónak is, akik az „Új Szó” hasábjain keresztül hadakoznak egymás ellen! Statisztika—a kommunizmus bukása után Zuhanás minden téren Az 1991-es esztendő feltehetően azzal vonul be a történelembe, hogy ebben az évben omlott össze a földünk egyhatodán elterülő szovjet birodalom, s romjain, egyebek mellett, kikiáltották Ukrajna függetlenségét Továbbá a múlt év decemberében döntött a lakosság Kárpátalja különleges önkormányzatáról. Sok fontos, felemelő és lehangoló delkezésre, ezért a megelőző esztendőt esemény történt, amely Kárpátalja számára emlékezetessé tette az 1991-es évet. A területi statisztikai hivatal a számok nyelvén mutatta be, milyen is volt számunkra a mögöttünk lévő esztendő. Ezek az adatok szemléletesen tükrözik, hogy a vidék lakossága a szegénységből miként csúszott át lassan, de annál biztosabban a — nincstelenségbe. Gorbacsov még a peresztrojka kezdetében meghirdette egyik legfontosabb célját, miszerint 2000-re minden családnak önálló lakással kell rendelkeznie. De hol van már Gorbacsov és hol van a peresztrojka? 2000 ezzel szemben vészesen közeledik, s mint a statisztika bizonyítja: a közel 1,3 millió lakosú kárpátaljai területen már 28,5 ezer ember áll sorban lakásén. Hetvenöt százalékuk egytől kilenc éve vár arra, hogy lakáshoz jusson, tizenkét százalékuk pedig tíz évnél is régebben. Az elmúlt évekhez képest lényegesen visszaesett az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás. És a magyarázat egyáltalán nem abban keresendő, mintha kisebb lenne az emberek étvágya. Lássunk azonban néhány számadatot is (mivel a 91-es év adatai nem állnak egyelőre renvették alapul az összehasonlításnál statisztikusaink). Nos, míg 1985-ben egy személy átlag 47,6 kg hústerméket fogyasztott , 1990-ben már csak 47,1 kg-ra futotta. 1989-ben 325,5 kg tej és tejtermék, 282 darab tojás jutott egy személyre, 1990-ben már csak 323,4 kg illetve 255 darab. Még szembetűnőbb a zöldségfogysztás visszaesése: 1986-ban egy kárpátaljai átlagban 106,3 kg zöldséget evett meg, míg 1990-ben már csak 84,9 kg-ot. A közszükségleti cikkek gyártása terén a bevétel elérte a múlt év tizenegy hónapja alatt a 3263,3 millió rubelt, ami nagy előrelépést jelentene az 1986-os 1372,1 millió rubellel szemben. Csakhogy a változás nem a termelés fokozásának, hanem a csillagászati áraknak köszönhető. Az építési beruházások vonatkozásában az utóbbi idők legtermékenyebb éve 1988 volt. 1991-ben az építők nem érték el az említett év mutatóinak huszonöt százalékát sem. A legtöbb lakást 1987-ben adták át 433 ezer négyzetméter alapterülettel, 1991-ben már csupán 218 ezer négyzetmétert. A közvetlen kapcsolatokból és az árucseréből eredő export pénzértéke a múlt év kilen hónapja alatt elérte a 9,1 millió konvertibilis rubelt. Ez 2,7 millióval kevesebb, mint az 1990-es év hasonló időszakában. Az import pénzértéke ugyanakkor 1,5 millió konvertibilis rubellel növekedett, és összesen 8,5 milliót tett ki. Jelentősen visszaesett a kolhozok és szovhozok állatállománya. Ilyen szinten csupán valamikor az ötvenes évek végén mozgott. Feltétlenül említésre méltó azonban, hogy 1991. december Tjéig a területen harminckét farmergazdaságot jegyeztek be; ezek száma azóta megsokszorozódott. Az életszínvonal zuhanásának egyik törvényszerű következménye lett, hogy 1991-ben ugrásszerűen megnőtt a különböző bűnesetek száma. Az elmúlt év kilenc hónapja alatt a korábbi év hasonló időszakához képest a növekedés elérte a 11 százalékot. Minden hetedik bűnténynek súlyos következményei lettek. A csoportosan elkövetett bűnesetek száma 34,3 százalékkal nőtt, a lopások száma 19 százalékkal, a rablótámadásoké 22,2 a rablásoké 43,1 százalékkal. Erről ugyan a statisztika nem szólhat még, de minden jel arra mutat: az előző évben kimutatott, minden téren tapasztalható romlás csupán a jéghegy csúcsát jelenti. A kommunizmus bukása és Ukrajna önállósodása ellenére az igazán nehéz hetek, hónapok, évek — még előttünk állnak. KŐSZEGHY ELEMÉR, Ungvár címben szereplő nevet a népszerű TV-rajzjilmből vettem át, ezért elnézést kérek minden becsületes, egyenes jellemű Gusztávtól Altúró Guszti(k) itt élnek közöttünk, naponként találkozunk velük. Ők azok, akik túlélnek minden társadalmi változást, sőt hasznot húznak belőle, akik képesek minden „izmus” kiszolgálására, akik mindig a „spiccen” maradnak. Életfilozófiájuk: lefelé rúgni, felfelé túrni, temészetesen „al”-t. Ismertetőjelük: gerincük gumiból van vagy egyátalán nincs, helyette testi és lelki támasztószervük a jellemtelenség. Ezek a Gusztik addig is igen ártalmasak, amíg „al”-t túrnak, de igazán akkor válnak veszélyessé, ha hatalomra kerültek. Akkor kellett volna megállítani Altúró Gusztit! De ez nem történt meg sőt, az egyetem olyan véleményezéssel indította útjára Altúró Gusztit, hogy első munkahelyén, kezdő diplomásként mint fontos káderutánpótlást vették figyelembe. Még meg sem melegedett alatta a szék, máris vezetőképző tanfolyamra küldték. A tanfolyam után persze nem dolgozhatott beosztottként, vezető állást kellett biztosítani a részére. Mivel a szakterületén egy szakmailag erős ember volt pozícióban, más megoldást kellett keresni, így osztályvezető lett egy szakmailag igénytelen területen. Egy évig dolgozott itt, de nem töltötte tétlenül az időt. Teljes erővel ban álló szakmai osztályvezetőt azzal az indokkal, hogy új helyén Guszti kifejtheti zseniális konstruktőri képességeit. Az igazsághoz tartozik, hogy Aláíró Guszti addig és azóta sem konstruált semmit. Csak aláirt, de azt, amint látjuk, zseniálisan. Azért minden aláíró életében vannak nehézségek, így itt is akadt némi bökkenő. A konstruktőrosztály mérnökei — akik tényleg konstruáltak már néhány országosan is elismert dolgot — kijelentették, hogy nem fogadnak el egy olyan vezetőt, aki szakmailag még nem produkált seinmit, csak aláírt a megfelelő helyeken. Ők mondták ki először: Állítsátok meg Altúró Gusztit! Ellenkezésük eredménye nem lehetett kétséges: pillanatok alatt szélnek eresztették az egész konstruktőrgárdát. Valakinek azért dolgozni kellett, ezért Altúró Guszti fiatal, kezdő szakemberekkel vette körül magát. Velük el lehetett hitetni ideig-óráig nem létező tehetségét. A konstruktőri munkának irányvonalat kellett adni, ezért Aláíró Guszti teljes erővel megcélozta az alacsony műszaki színvonalú, silány teméket is elfogadó keleti piacot. Ezzel aztán hosszú évekre meghatározta a vállalat műszaki színvonalának elmaradását a nyugat-európai színvonaltól Am újabb nehézség jelentkezett. Ne higgyük, hogy olyan könnyű az aláírók élete. Probléma akadt a fránya melősokkal Altúró Guszti már hárotnszor jelentkezett a pártba, de nem vették fej mert a műhelyben dolgozó „kétkezi” kommunisták kijelentették, ha egy ilyen jellemtelen, gerinctelen embert (honnan tudták.. ?) felvesznek a pártba, akkor az összes melós kommunista kilép. Ez nagy gond volt, de végül megoldódott, mert az aláírás kapcsolatok révén kialakult baráti és rokoni retyerutyák negyedszerre csak-csak begyömöszölték Altúró Gusztit a pártba. Ó, bár ne tették volna! Szegény Aláíró Guszti még be sem vörösödön kellőképpen, jött a rendszerváltás! A tyaúristen! Nemcsak A ltúró Guszti rezeit be, de az egész elvtársi kapcsolatrendszere. Iszonyú félelemben teltek napjai, mert halálosan megfenyegették Egy elvetemült kollégája azt mondta: „lehet, hogy konstruktőrként kell dolgoznod néhány évig amíg bebizonyítod szakmai rátermettségedet”. Márpedig Altúró Gusztinak a munka egyenlő lett volna a halállal. Néhány hónap után, amikor kiderült, hogy ez a rendszerváltás nem az a rendszerváltás, Aláíró Guszti is éledezni kezdett kómás állapotából Megérezte, hogy most jött el igazán az ő ideje, mert a kialakulatlan helyzetben sokkal kevesebb átfúrással sokkal jobb eredményeket lehet elérni, csak tudni kell jól altúrni. Márpedig ő azt tud. Sőt, már csak azt tud. Ezért aztán a régi elvtársi vállalatvezetés segítségével lerúgta magáról azt az osztályvezetői beosztást, ahol az elmaradt vagy igen silány eredményekért egyesek már kezdték emlegetni a felelősségre vonást, és beült egy újonnan kreált marketingosztály-vezetői székbe, idegen nyelv tudása nélkül Azért a rendszerváltásnak volt annyi eredménye, hogy néhányon határozottan tiltakoztak, és követelték: Állítsátok meg Altúró Gusztit! Mindhiába. Guszti az aláírást ma már olyan mesterfokon produkálja, hogy nem lehet megállítani. Akik a megállítást követelték, már nincse-Állítsátok meg Altúró Gusztit! nek a vállalatnál, akik még maradtak, azok a privatizáció során fognak „eltűnni”. Altúró Gusztiról pedig időközben kiderül, hogy a kommunista rendszerben üldözött volt, és azért nem produkált, mert nem hagyták kibontakozni. Fizikailag is szenvedett a kommunista rendszer alatt, kétszer is ledobta a ló, amikor pedig az Öreg Bolsevik Bölényekkel történő kávéházi kártyázás közben elfogták a piros ultiját, magából kikelve felugrott az asztal mellől, és a lábát törte! A környezetével már sejteti, hogy ő egy régi keresztény családból származik, a gyerekeit is megfogja kereszteltetni, eddig csak azért nem tette, mert tartott a „keménnyebb üldöztetéstől.” Jelenleg a Keresztény Kolping által működtetett menedzserképző tanfolyamra jár tandíjkedvezménnyel, mert ugye neki, mint a kommunista rendszer üldözöttjének ez a minimum, ami dukáL A z eddigiek után azt kérdezni tőle, hogy van-e bőr az arcán, teljesen felesleges, mert nincs. Nem is ajánlatos, hiszen hosszú éveken át folytatott aláírásának eredményeként komoly esélye van arra, hogy egy vállalat privatizációja alkalmával a megalakuló részvénytársaság igazgatója legyen. Ha pedig tovább folytatja az aláírást, ki áldja még mire viszi. Ha nem figyelünk rá, ha nem nézünk a körmére időben, lehet, hogy holnapután ő maga tiltja meg hogy felkiáltsunk: — Állítsátok meg Aláíró Gusztit! VAJGERT GYÖRGY bevetette altúróságát. Fontos kapcsolatokat épített ki vállalati — minisztériumi — oktatási vezetőkkel Azért nehogy valaki átdományos munkára, esetleg óraadásra gondoljon, na nem! Pincészetről, ivászatról, lovaglásról, teniszpartikról van szó! Ilyen fontos előkészítő munka — elnézést: aláírás — után a vállalatvezetés „elfelé buktatta" az Altúró Guszti útjá-
