Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-15 / 39. szám
6 1992. február 15. Nyelvoktatás — korszerűen _________________________________ SzabadtlJSÁG A Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma a múlt év szeptemberében hozta nyilvánosságra oktatásügyünk fejlesztésének irányelveit az ezredfordulóig, tehát 2000-ig. Az anyanyelv és az idegen nyelvek oktatásával kapcsolatban az irányelvek leszögezik: „Az anyanyelv és az idegen nyelvek oktatásában a hangsúlyt a nyelv kommunikatív funkciójára, nem pedig a nyelv szerkezetére kell helyezni”. Ennek a követelménynek a hangsúlyozása egyidejűleg sajnálatos és örvendetes tény. Sajnálatos, mert nálunk erre — a világ fejlett oktatásüggyel rendelkező államaival összehasonlítva — több évtizedes késéssel kerül sor, s örvendetes, mert végre talán nálunk is megnyílik az út az eredményes, hatékony és korszerű nyelvoktatás felé. Az idegen nyelvek oktatása terén legalább akkora a lemaradásunk, mint például a korszerű elektronikai termékek gyártásában. Miért volt helytelen az idegen nyelvek (és az anyanyelv) oktatásának nálunk eddig alkalmazott koncepciója? Elsősorban azért, mert tulajdonképpen még mindig a 19. századi iskolák latin nyelvoktatási koncepciójával volt azonos, s ez már azért is abszurdum, mert a latin holt nyelv, az iskoláinkban oktatott idegen nyelvek pedig élő nyelvek. Ez az elavult nyelvoktatási koncepció csupán nyelvtudományi (filológiai) ismeretekre támaszkodott. A diákok számos passzív filológiai ismeretet sajátítottak el, tudtak bonyolult hangtani, alaktani és mondattani elemzéseket végezni, „fújták” a nyelvtani paradigmákat, ismerték a Király István 1984-ben fogalmazta meg az elit réteg és a tehetségre épülő meritrokrácia viszonyát elemezve, hogy az „elit” nemcsak kivételezettséget, hanem minőséget is jelent, és a demokratikus társadalom feladata, hogy a kivételezettségre épülő szelekció (kontraszelekció) helyett a minőségre épülő szelekciót valósítsa meg. Rimaszombatban a Tanügyi Igazgatóság Módszertani Osztályának és a Gömöri Múzeum Igazgatóságának rendezésében tárlat nyílt öt pedagógus-képzőművész alkotásaiból. A megnyitón a vendégkönyv tanúsága szerint gyér volt az érdeklődés, azóta is az. Többféle okra vezethető ez vissza. Egyik az, hogy kevés az alkotó pedagógus-képzőművész, ahogyan kevés az író magyarszakos, a rendszeresen sportoló tornatanár, zenét interpretáló zeneszakos. Elgondolkodtató ez, ha összefüggésbe hozom a bevezetőben leírt gondolatokkal. Távolról sem állítom, hogy most hajszoljuk bele a pedagógusokat egy „muszáj-alkotásba”, és ne adj’ isten ilyen kritériumok alapján értékeljük is őket. Tudom (magam is szenvedő alanya voltam és vagyok is), ha a képességeket nem fejlesztjük vagy fejlesztik, azok elsorvadnak. Illyés Gyula írta valahol, hogy az igazi tehetség nem vész el, amelyik igen, az nem is volt tehetség. A pszichológia és a pedagógia azonban egyértelműen leszögezi a kiemelkedő teljesítmények elérésénél a család, a tanárok, a környezet óriási motiváló szerepét, tehát a családi és iskolai interakciós minták meghatározó fontosságát. Az érdektelenség másik oka talán a tájékozatlanság; kevés hírverést kapott a kiállítás, azt is csak pedagógus-körökben. Valahol az okok könévszó- és igeragozás szabályait. A súlyos hiba csak az volt, hogy ezt a temérdek nyelvtani és filológiai ismeretet nem voltak képesek a gyakorlatban, társalgásban hatékonyan, elfogadható szinten alkalmazni. A korszerűség pedig azt diktálja, hogy az oktatás társalgásközpontú legyen, érvényesüljön a nyelv kommunikatív funkciója. Az elavult nyelvoktatási koncepció szülte a rosszabnál rosszabb tanterveket és tankönyveket, melyeknek láttán a szakembereknek komoly kétségeik támadtak afelől, vajon e tantervek és tankönyvek valóban azért készültek-e, hogy a diákok az adott idegen nyelveket elfogadható szinten megtanulják. Az idegen nyelvek oktatásának domináns részeként a nyelvtan oktatását szorgalmazták. A tantervek és a tankönyvek összeállítói nem tudták, vagy nem akarták tudomásul venni, hogy a nyelvtan tanítása nem cél, csupán a nyelvi, a társalgási készségek hatékony elsajátításának szükséges eszköze. A nyelvi tankönyvek idegen nyelven írott (vagy összeollózott) szövegei is elsősorban a nyelvtani jelenségek bemutatását és gyakorlását szolgálják, holott a korszerű nyelvoktatási koncepció ennek éppen az ellenkezőjét követeli meg. A tankönyv szövegeinek a társalgási készség fejlesztétést és a szókincs állandó ciklikus ismétlését és rendszeres, fokozatos bővítését kell szolgálniuk úgy, hogy a diákok társalgás közben ismerkedjenek meg az egyes nyelvtani fogalmakkal és jelenségekkel, s azok funkciójával a gyakorlati nyelvhasználatban. zött vagy mögött van egy olyan kialakult magatartásforma is, hogy nem tudunk vagy még nem tanultunk meg örülni mások sikerének, hiányzik belőlünk az empátia. Nem vagyok képzőművész, mégis elmondanám, miért jelentett számomra élményt ez a kiállítás. Torokszorítóan fájdalmas Nagyferencz Katalin fémöntvénye, a Tiborc panasza. Mély átérző erő kellett ahhoz, hogy a művész időálló fémbe öntse az emberi szenvedést, megtörtséget. Fémbe, amely lüktető szívként zárja magába a kirekesztettek fájdalmát, a magány jaját. Szomorúak Nagyfercncz Katalin bükkjei, diófái, nyírfái is, amelyek évezrednyi történelmet, emberi sorsokat formálnak. Ezt a szomorúságot csak a művész álmodó Ikarusza feledtetné, ha nem ismemők a vakmerő repülő tragikus sorsát, az álmodozás utáni ébredés realitását. A Nincs segítség megfeszítettjével szemben a Fájdalomban már ott dereng a madáchi remény: minden szép, értelmes a hitből ered. Nagyferencz Katalin témái a legszűkebben gyűrűző köröktől az egyetemes emberiig jutnak el. Az Ősök a temetőben álló és kidőlt kopjafái, a bánat szántotta arc, a keményre munkált, csontos kéz: mind-mind elmúlt, tartalmas életek. Ráismertem bennük eleimre és felelősségem, identitásom, vállalásom megerősödött. De érzem azt is, hogy feloldozásom ezáltal eltolódik: tartozásom súlyos, lerovása a sírig tart. Nagyferencz Katalin komor, kemény világát Mária Galiková, Tibor Benicky és Pál Tibor képei oldják, de feloldást nem adnak az emberi lét örök problémái alól. Üdítően hatnak ebben a környezetben Pál Tibor akvarelljei, a szikrázó napsütésben kéken viliódzó tengert ábrázoló sorozat. A szen-A fentebb említett nyelvi tankönyveken kívül készültek a diákok számára úgynevezett társalgási kézikönyvek is.Sajnos, ezek sem vették figyelembe a korszerű nyelvoktatás követelményeit. Megemlítek néhány ilyen követelményt: 1. az egyszerűbbtől a bonyolultig, 2. az ismerttől az ismeretlenig történő haladás, 3. a ciklikus szóismétlés és bővítés, 4. a társalgási könyvben előforduló szavak előfordulási gyakoriságának vizsgálata stb. A témaköröknek is követniük kellett volna egy bizonyos hierarchiát a gyakorlatiasság szempontjából (tehát például az angol órákon nem Londonról társalogni addig, amíg a diákok még a közelebbi környezetükről — család, iskola, lakóhely stb. — szóló ismeretekkel sem foglalkoztak.) El lehet mondani, hogy ezeket az úgynevezett társalgási könyveket a kapkodás, az esetlegesség és a szakszerűtlenség jellemezte Igen nagy hiányossága volt az anyanyelvi és az idegen nyelvi tanterveknek, hogy azokat többnyire elméleti szakemberek állították össze, akik közt nem is egy volt olyan, aki — bár volt tanári oklevele — olyan típusú iskolában, amely számára a tanterv készült, egyetlen órát sem tanított, nem ismerte sem a módszertant, sem azoknak a diákoknak a mentalitását és életkori sajátosságait, akik számára a tanterv készült. Az ilyen tantervek alapján aztán olyan nyelvi tankönyvek készültek, melyeknek írói sok esetben nemcsak a tankönyvírás, hanem az adott idegen nyelv oktatásának metodikáját sem ismerték, vagy ha tendrei képek klasszikus mesék, mint maga Szentendre: múzeumvilág, amelynek színeit, hangulatát egyéni módon tudta a művész a vászonra varázsolni. Tibor Benicky olajfestményei és temperái (Kurinci táj, Téli táj) mély zöld tónusukkal líraian megkapóak. Figurális alkotásai közül a modulitból készült Prométheusz fogott meg. Nem a szenvedő titánt ábrázolja, hanem a természeti erőkkel szembeszálló emberi értelem szimbólumát, a tűz hordozóját, a tüzét, amelyből az élet is ered, a melegség, a szeretet, a szerelem. Mária Galiková miniatürizált, cizellált világa nem késztet elgondolkodtatásra, de van benne elegancia, ami végtelen bájjal ötvöződik. Temperafestményein, kerámiáin az élénk színek, elsősorban a kék és piros dominálnak. Figurális kompozíciói örök témákat érintenek: A ve Éva, Türelmetlen, Remény. Nagyon kedvesek karcsú, törékeny nőalakjai. Árpád Horváth grafikáinak témái — Apokalipszis, Alfa és otnega — önmagukban is sokatmondóak, számos asszociációt ébresztenek a nézőben. Képei hitelesek, elgondolkodtatóak. Miért szép ez a kiállítás? Miért örvendetes már maga az a tény, hogy megvalósult? Egyszerűen azért, mert öt alkotó ember merte vállalni a nyilvános megmérettetést, öt pedagógus-képzőművész feltárta legbensőbb világát, hogy Németh Lászlóval szólva példát mutasson a minőségeszmére, a növéstervre. Köszönet mindannyiuknak, köszönet a rendezőknek, Kovács Irén pedagógusnak és Ádám Atilla módszertani szaktanácsadónak, hogy valóra vált egy álom. ÁDÁM ZITA igen, csak nagyon hézagosán. Ez természetesen az egyetemi és főiskolai oktatás hiányosságának is köszönhető. A leendő nyelvtanárokat az idegen nyelvek oktatásának módszertanával csak igen felületesen, s többnyire csak az elavult nyelvoktatási koncepcióból kiindulva ismertették meg. Legtöbbjük az egyetemi előadásokon legfeljebb csupán kuriózumként hallott a korszerű nyelvoktatási koncepcióról, annak ellenére, hogy különösen a hetvenes évekkel kezdődően nem csupán a nyugati országokban (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, a volt NSZK), hanem számos volt szocialista országban (Szovjetunió, NDK, Magyar Népköztársaság stb.) is ismert volt már, és alkalmazása által jelentős sikereket értek el mind az anyanyelv, mind az idegen nyelvek oktatása terén. Közismert tény, hogy az idegen nyelvek elsajátítását nagy mértékben megkönnyíti az anyanyelv tökéletes, vagy legalábbis megfelelő szintű ismerete. Hiszen egy-egy nyelvi jelenség, nyelvtani fogalom megismertetése sokkal könnyebb és hatékonyabb, ha azt az idegen nyelv tanára az anyanyelvvel összehasonlítva taníthatja. Akár azonos, akár ellentétes nyelvi jelenségekről van szó, az anyaynelwel történő összehasonlítás ilyen esetekben igen eredményes lehet a diákok nyelvi készségeinek fejlesztése szempontjából. Sajnos, gyakori nehézséget jelent az idegen nyelvek oktatása során, hogy a diákok nem csupán az anyanyelvűkben előforduló bonyolultabb nyelvi, nyelvtani jelenségekkel nincsenek tisztában, de igen gyakran a nyelvtani alapfogalmakkal sem. Szükséges tehát az anyanyelvi oktatás megreformálása is. El kell gondolkoznunk azon, mit ér, ha a diákokkal bonyolult nyelvtani elemzéseket végeztetünk, ezekre jól meg is tanítjuk őket, miközben elhanyagoljuk az anyanyelv kommunikatív funkciójának teljes érvényesülését. Rá kell döbbennünk végre, hogy nem nyelvi analízisekre, hanem szintézisekre van szükség. A mindennapi gyakorlat folyamán a diákok, a későbbi felnőttek sem elemezni fogják a nyelvet, hanem egyszerű és összetett mondatokká fogják összerakni — beszélgetés vagy bármely nyelvi megnyilvánulás során — az egyes szavakat. Beszéltetni kell tehát a diákokat, és elsősorban az anyanyelvükön, az alapiskola legalacsonyabb osztályaitól a középiskolák legfelső osztályaiig. A jelenlegi tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy számos diák (még a középiskolák felső osztályaiba járó is!) mind szóban, mind írásban igen gyatrán, kezdetlegesen, nem az életkori sajátosságainak és a látogatott iskola követelményeinek megfelelően fejezi ki magát, s gyakran vulgarizmusok, jampec-, tinédzser- és alvilági szavak, kifejezések csúfítják el beszédét. Téves tehát az a felfogás, hogy az anyanyelvükön felesleges sokat beszéltetni a diákokat, hiszen az anyanyelvén — esetünkben magyarul — mindenki jól tud beszélni. Az iskolában nemcsak az anyanyelv óráin, hanem minden egyes órán beszéltetni kell a diákokat. Nagyon helytelen az úgynevezett „tesztek” Íratása, melyeket szóbeli feleltetés és felelősségteljes nyilvános osztályozás helyett azok a pedagógusok „kedvelnek”, akik elhanyagolják a kötelező rendszeres szóbeli feleltetést és nyilvános osztályozást. Megújhodó társadalmi és politikai rendszerünk elvárja a gyakorló pedagógusoktól, hogy kellő színvonalú nyelvoktatással, a fentebb ismertetett hiányosságok mielőbbi és teljes eltávolítása által nemcsak tanítsák az anyanyelvet és az idegen nyelveket, hanem meg is tanítsák azokat abban a tudatban, hogy a nyelv az emberek kölcsönös megértésének hatékony és szükséges eszköze. SÁGI TÓTH TIBOR Gyermekszínjátszók Tisza Menti Találkozója 1992. A Magyar Drámapedagógiai Társaság, a Lakitelek Alapítvány, a lakiteleki Petőfi Sándor Művelődési Ház, a lakiteleki Általános Iskola, a területi találkozót és döntőt hirdet a Weöres Sándor-Országos Gyermekszínjátszó Találkozó keretében Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megye, valamint a környező országokban élő magyar nemzetiség gyermekszínjátszói részére. A Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó az elődöknek arra a munkásságára épít, amely a korábbi két évtizedben a pécsi országos fesztiválok megszervezésében bontakozott ki. Megkívánjuk újítani azt, és a bemutatósorozat legfontosabb állomásává a területi (regionális) döntőket óhajtjuk tenni, bevonva ebbe a határokon kívülrekedt magyar gyermekszínjátszás művelőit is. Kérjük a gyermekszínjátszást rendező tanárokat, készüljenek erre a találkozóra tanítványaikkal. Részt lehet venni az általános iskolás korúak érdeklődésének megfelelő színjátékkal, műfaji és tematikus megkötés nélkül. A műsoridő nem haladhatja meg az 50 percek Jelentkezni jelentkezési lap igénylése útján lehet 1992. március I-jéiga lakiteleki Általános Iskola igazgatójánál. (H 6065 I.akitelek, pf. 2. Dobó Atilla Igazgató) A területi találkozó Lakiteleken és Tiszasason lesz, a beosztást majd a műfajok ismeretében és a létszámnak megfelelően készítjük el egy későbbi időpontban. Természetesen mindkét helyszín folyamatosan kereshető fel. Az országos program zárásaként Budapesten az Arany János Színházban tartunk egy gálaműsort a legsikeresebb műsorok bemutatásával. Ennek időpontja 1992. június közepe lesz. VÁRJUK A JELENTKEZÉSEKET! Magyar drámapedagógiai Társaság Budapest, Corvin tér 8. Polgármesteri Hivatal Tiszasas Községi Önkormányzata Pitypang Humán Szóig, Egyesület Lakitelek Alapítvány Budapest, Margitsziget Hajós Alfréd sétány Általános Iskola Lakitelek, Pf. 2. Petőfi Sándor Művelődési Ház Lakitelek Pedagógusok és művészek
