Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-15 / 39. szám
4 1992. február 15. Szabad ÚJSÁG nül türelmes az életre galvanizált múmiára emlékeztető, ikszedik bundacsodában is kifogást lelő magyar hölgyhöz, mint a mindentől elragadtatott, pikáns arcú orosz szépséghez, miközben mindegyikkel anyanyelvén beszél. Türelmes velem is, csak éppen nem érti, mit akarok. „Siker?“ - kérdi. „Munka, az van.“ A munka folytonosan visszatérő refrén. Amikor arról faggatom, hogyan tudott ilyen halk, decens modorral érvényesülni az üzleti életben, amely nem épp az ilyen tulajdonságoknak kedvez, ismét azt hallom: kemény munkával. Minek örül? Ha jól megy a munka. Végül, hogy személyesebb megnyilvánulásra hangoljam, Kárpát-Ukrajnán töltött gyermekkorának emlékeiről kérdezgetem, de a válasz változatlan: „Hát tudja, mindig dolgoztunk, az egész család, a szüleim, a testvéreim, mindenki.“ Ennyi. De azért mégis, szinte véletlenül, kiderül egy s más. Például amikor a műhelyeket nézzük végig és lengyel szó üti meg a fülemet, Liska úr megjegyzi, hogy az alkalmazottak között szép számmal akad lengyel. „Amikor partizán voltam, a lengyelek nagyon rendesek voltak, gyakran segítettek ki ennivalóval, ezt igyekszem ilyen módon meghálálni.“ S kiderül az is, hogy a szakma családi örökség, a szülők is ezzel foglalkoztak és fia, a 38 éves Robert is hű maradt hozzá. „Sőt, az unokákat is érdekli, úgy látszik, lesz utánpótlás“ - teszi hozzá nem titkolt büszkeséggel. Újra itthon A Liska-üzlet vásárlóközönsége mindennek mondható, csak vegyesnek nem. Egyértelműen jól szituált emberek, ez messziről lerí róluk, sok köztük a külföldi, itt még a hollywoodi sztárok sem számítanak ritkaságnak. A cég reklámja szinte minden Bécset ismertető idegennyelvű prospektusban megtalálható. Noha Liska úr elmondta, hogy a szerényebb jövedelműek is megtalálják nála azt, amit keresnek, a látottak alapján Egy álomszép Liska-bunda kissé kételkedem abban, hogy a prágai és a pozsonyi Liska-üzlet jó befektetésnek számítana. Hogy Prágára esett a választása, ezt még megértem. Ott is rengeteg külföldi fordul meg, ezenkívül bizonyára a nosztalgia is szerepet játszott abban, hogy a ma hetvenöt éves Michael Liska megvásárolta azt a Zelezná utcai boltot, amely negyvennégy éve a sajátja volt. Ennek államosítása után távozott Bécsbe, hogy egy kis szűcsüzletben elhelyezkedve mindent elölről kezdjen. Most ismét boldog tulajdonosa első üzleti sikere színhelyének, a régi boltnak. De nemcsak annak: cseh társulással közösen ékszer- és régiségboltot tart fenn, sőt egy kávéházat is vásárolt a Vencel téren. Optimizmus nélkül nem lehet kereskedni, s minden jel arra vall, hogy Liska úr hazai jövőnket tekintve optimista, bízik abban, hogy befektetései megtérülnek. Hogy ez nem lesz egyik napról a másikra, maga is jól tudja, egész élete, pályája a szívós munka és a türelmes kivárás jegyében folyt. A „kleine Fische, gute Fische“ taktikájára vall, hogy az itteni üzletekben alacsonyabbak az árak, mint a bécsiben. Liska úr naponta felhívja a prágai és a pozsonyi boltot, mindent figyelemmel kísér, mindenről van tudomása. Az itteni befektetéseket elsősorban úgy teFotó: archív és Gyökeres Gy. tapasztalt üzletember. A szocialista egyenlősdihez szoktatott emberek egy részét kmindenesetre még irritálják a gondtalan jómódot sugalló, exkluzív bundák. Avagy harcias állatvédők törték be a minap a pozsonyi üzlet kirakatát? Bécsi elvbarátaik megelégedtek egy szimbolikus gesztussal: az ottani üzletház kirakatát színes szprével fújták be, de ugyanezt tették az utcai járókelők bundájával is. Érdekes, hogy a sima irhabundák senkit sem inspirálnak ilyesmire, pedig van belőlük elég, és ezek sem készülnek kíméletesebb módon, mint a feltűnően elegánsak. Ha úgy vesszük, ez a kirakatbetörés - amelyet hasonló akciók egész sora követett - is utal valamire. Hogy a Liska-bunda más, mint a többi. Ezt Bécsben és nyugatabbra már rég tudják, de tudják Amerikában is, mint azt az American Legend nemzetközi szőrmeversenyének elismerő oklevele bizonyítja, amely a világ élvonalába sorolja a Liska-termékeket. És minden állatvédő akció ellenére lassacskán tudomásul vesszük ezt majd mi is. Hogy mikor? Már most is egyre több szép bunda látható Pozsony utcáin. A kedves olvasó most bizonyára felsóhajt: ezt nem engedheti meg magának mindenki. Így igaz. De Bécsben sem hord mindenki Liska-bundát, az üzlet mégis virágzik. VOJTEK KATALIN Siker — sztori nélkül „Munka, az van“ Bevallom, egy sikersztori megírásának reményében mentem Bécsbe. Mert mi más lehet egy olyan ember életútja, aki hazájától távol, idegenben, a nulláról kezdve válik fogalommá a szakmájában és egy olyan cím birtokosává, amelyet egykor uralkodók adományozgattak, s a hagyományokhoz ragaszkodó Ausztriában ma is birodalma, Bécs legexkluzívebb szőrmekereskedése. Az első meglepetés akkor ért, amikor megismerkedtem a tulajdonossal. Csupaideg, energikus üzletemberre számítottam, ehelyett egy alacsony, törékeny, halkszavú, mosolygós úrral találtam magam szemben, akit inkább néznék a Staatsoper zenei inten-A Liska dinasztia kinti, mint az óhazának tett szolgálatot. „Haszna talán az unokáimnak lesz belőlük“ - nyilatkozta józan optimizmussal egy osztrák lapnak. A pozsonyi Lőrinc utcai Liskaszőrmekereskedés előtt már több ízben álldogáltam, kíváncsi voltam, milyen a forgalom. Tolongás nem volt, de azért mindig akadt valaki, aki épp bundát vagy szőrmekucsmát próbálgatott a tükör előtt. Hiába, még egy ideig várni kell, amíg kialakul a stabil vevőkör. De érdemes várni - vallja a sokat Inkább csak kívülről nézegetjük megtisztelő megkülönböztetést jelent. A kereskedelmi tanácsosi cím, amely a neve mellett áll, valami olyasféle, mint a Kammersänger az énekeseknél. Nem akárki kaphatja meg, csak a legjobb a legjobbak közül. A bécsi Liska-birodalom Hogy szimatom nem csalt, bizonyítani látszott a tekintélyes üzletház is, amely Bécs szívében, a patinás Hoher Markt téren található. Az irdatlanul hosszú üzlethelyiség akár rideg is lehetne, ha nem lengené be az a valami, amit bécsi kedélyességnek szoktak nevezni. Tíz-tizenöt lépésnyire egymástól apró asztalok állnak, amelyekre pillanatok alatt felkerül a finom bécsi kávé, az üdítő, hogy a vendég otthonosan érezze magát. És a vásárlók szemmel láthatóan otthon is érzik magukat. Nézelődnek, kávézgatnak, barátságosan elcsevegnek a kiszolgáló személyzettel, amely anélkül van mindenütt jelen, hogy árgus szemmel figyelné a vevő minden mozdulatát. Itt senki sem siet, senki sem morcos, ideges, minden úgy működik, zajtalanul és pontosan, mint egy megbízható óraszerkezet. Ez Michael Liska dánsának, mint kereskedőnek. A második meglepetés - vagy inkább csalódás - az volt, amikor kiderült, hogy Liska úr semmiféle sikersztorival nem tud szolgálni. Amúgy sem túl bőbeszédű, nála egy „ganz gut“ már szuperlatívuszt jelent. Úgy látszik, a visszatérő kuncsaftok tudják ezt, mert egy hosszú bundát próbálgató éltes hölgy erre a halkan kimondott „ganz gut"-ra elpirult az örömtől. Liska úr ugyanolyan elnyűhetetle-A pozsonyi Liska szőrmebolt
