Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-11 / 9. szám
1992. január 11. Szabad ÚJSÁG 5 Évnyitó a Szlovák Filharmóniában Vastaps és virágözön A HONVÉD „Jó kezdet — fél siker” — tartja a közmondás. Amennyiben ez a művészeti életre is érvényes, akkor a Szlovák Filharmónia sikeres évnek néz elébe, az év első koncertje, a Pozsonyi Fiúkórus szereplése január 2-án, ugyanis nagyon jól sikerült A koncertre a Peter Dvorsty által létrehozott HARMONY Alapítvány támogatása céljából került sor. A hangversenyen a Magdaléna Rovftáková vezette Pozsonyi Fiúkórus mellett maga Peter Dvorak^ és többek között Szabó Imre orgonaművész is fellépett. A műsoron Báján, Salva, Franck, Eben, Kroupa, Schütz művei — karácsonyi dalok, orgonaszólók és zsoltárok szerepeltek, de a kiadós ráadásban vidámabb hangvételű kompozíciókat is hallhattunk. Egy kis csalódást okozott talán, hogy a több mint egyórás műsor alatt Dvorsky tíz percig sem volt a színpadon. Még az is eszébe juthatott a hallgatónak, hogy őt csupán közönségcsalogatónak iktatták a műsorba a rendezők. Bevallom, jómagam is azért mentem el a hangversenyre, hogy a kiváló tenoristát halljam. De azért nem volt mit sajnálnom. Egyrészt mert — még ha rövid ideig is — hallhattam őt, másrészt pedig a fiúkórus szereplése is nagy élményt nyújtott. A negyvenöt tagú énekkarban a pöttömnyi kisiskolástól a serkenő bajuszú kamaszig, a legvékonyabb szoprántól a basszusig terjedő skála minden képviselője jelen volt, és olyan tisztán és kiforrottan énekelt, hogy élvezet volt hallgatni. De Szabó Imre orgonajátéka is éppoly dicséretet érdemel, mint a fiúk éneke. A Dvorsk^-alapítvány, melynek jóvoltából a koncertre sor került, 1991 szeptemberében alakult az egészségileg károsult gyermekek megsegítésére. Célja többek között, hogy segítséget nyújtson egy sokoldalú gondoskodást biztosító rehabilitációs központ létrehozásához. Valóban nemes cél és ehhez méltó volt az előadás színvonala is, amelyet a közönség vastapssal és virágcsokrok özönével jutalmazott. (gaál) A budapesti Honvéd Együttes december folyamán több ízben szerepelt Kassán. Kétszer adták elő Mészöly Gábor átiratában Hervé klasszikus operettjét a Na, Nebántsvirág!-ai. Háromszor az Égimódi csavargó c. mesejátékot. Mikulást is hoztak a kassai gyerekeknek (persze csak a jóknak) és a Gyere cigány, húzzad a nótámat! c. műsorukat, amelynek keretében bemutatkozott az együttes cigányzenekara és szólistái. E műsoroknak a Thália Színház adott otthont. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy megkérdezzük Tóth Zsigmondot, a Honvéd Együttes igazgatóját, mi hozza őket ilyen gyakran Kassára. — Bárhová elmegyünk, ahová meghívnak bennünket. Ez egyaránt érvényes Kárpátaljára — bár azt a vidéket még nem sikerült becserkésznünk, tehát adósságaink vannak —, a Délvidékre — igaz, oda most nem mehetünk —, de ez érvényes Szobrászaink sikere Magyarországon Időben és térben Két hónappal a dunaszerdahelyi megnyitó után, december 12-én Budapesten nyűt meg a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága szobrászainak kiállítása. A Duna Galéria Pannónia úti elegáns kiállítótermében dr. Kubiéková-Kucsera Klára és dr. Szabó Kinga rendezték el a hét szobrász alkotásait. A megnyitóbeszédet a nagy számú közönség előtt Szabó Kinga tartotta. A kiállításon, melynek címe Időben és térben, művészeink egy csoportja mutatkozott be, akik hasonlóan gondolkodnak a művészet szerepéről a társadalomban, a művész felelősségéről. Negyvenöt év után most nyílt rá alkalom, hogy demokratikus körülmények között vállalják nemzetiségi hovatartozásukat is — mondotta Szabó Kinga. A csehszlovákiai magyar művészek két kultúra mezsgyéjén élnek és alkotnak. Két kultúra ivódik sejtjeikbe, mindkettőből merítenek és két kultúrközeget szólítanak meg munkásságukkal. Szobrászaink—a szerencsésebbek, akik főiskolát végezhettek — a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán szerezték a mesterségbeli tudás alapjait F. Stefunko, R. Pribiä és J. Kulich tanárok irányítása alatt. Ugyanakkor figyelemmel kisérik természetesen a magyar, de a távolabbi országok kortárs szobrászati törekvéseit is. Ez érződik Nagy János, de a nála fiatalabb Gáspár Péter és Mag Gyula munkáin is. Nagy János három szép térplasztikája — Ipoly, Niké, Tér és forma — mellett Budapesten plakettjeiből is láthatott a közönség néhányat. Ez — a Gilgames eposz 12 plakettje — jelzi a szobrász érdeklődését a történelem, az európai kultúra gyökerei iránt. Plaketteket állított ki Darázs Rozália, aki ezekben a miniatűr etűdökben a megfoghatatlant, a félelmet, az elszálló pillanatot, a természet legrövidebb életű lényeit örökíti meg. Kitűnő, érett alkotásokkal és remek rajzokkal mutatkozott be Ján Pisát sajtótájékoztatója Az oktatásügy feladatai Az 1992-es évet a szövetségi kormány a művelődés évének nyilvánította. Az oktatásügy számára ez az esztendő különösen jelentős, mivel döntő fontosságú határozatokra kerül sor. Ez elsősorban a szakmunkásképzést érinti, melyen belül elkerülhetetlenek a változások. A szakmunkásképző intézeteknek olyan gazdaság számára kell felkészíteniük a növendékeket, amely csak most van kialakulóban — mondta Ján PiSút szlovák oktatásügyi miniszter a héten tartott sajtótájékoztatóján. Alaposan át kell gondolni az alapiskolák és a szakmunkásképző intézetek közti átmenetet. Ezt a funkciót az alapiskola kilencedik osztálya töltené be, amely differenciált oktatást nyújthatna. Afféle előkészítő évfolyam lenne a gimnáziumba vagy szakközépiskolába készülő tanulók számára. Működhetnének olyan kilencedik osztályok is, amelyek egy bizonyos szakmára összpontosulnának. Ján PiSút elmondta, hogy a szlovák oktatásügyi minisztérium az idén tervjavaslatot dolgoz ki az oktatás fejlesztésére. A miniszter megjegyezte, hogy noha szövetségi törvény szabályozza az alap- és középiskolák működését, maga az oktatás az egyes köztársaságok kompetenciájába tartozik. Ennek köszönhetően lehetnek bizonyos eltérések a két köztársaság oktatási rendszerében, ám ezek semmiképpen sem lehetnek jelentősek, hisz a munkapiac várhatóan közös lesz. Az oktatásügyi költségvetéssel kapcsolatban a miniszter elmondta, hogy az elég szegényes volt a tavalyi évben, ezt azonban bizonyos mértékig ellensúlyozta az a sokat vitatott nem egész 190 millió korona, amely lehetővé tette az ágazatban dolgozók béremelését. Az idei költségvetés sem nevezhető ideálisnak, de a kormánnyal folytatott tárgyalások során meggyőződhettem arról, hogy jelenleg többre nincs mód. A kormány mindenesetre megértőnek mutatkozott a problémáink iránt. Reméljük, az idén is ilyen lesz, s amennyiben azt a gazdasági helyzet lehetővé teszi, további támogatással segíti az oktatást. (vk) Ferdics Gábor, akinek főfoglalkozása a kőrestaurálás. E mellett — igen fiatal kora ellenére —jelentős menynyiségű önálló munkát tud felmutatni. Bár érdekes portrésorozatai vannak, Budapesten természeti ihletésű alkotásait állította ki. Lipcsey György munkái egységes képet mutatnak. Tömbszerű alakjai, a sima, tiszta formák és az „Itt L ü. HL” vörös márvány kúpjai elgondolkodtatóan bizonyítják, hogy ha a kivételes tehetség szorgalommal és kitartással párosul, abból életmű születhet. Gáspár Péter két nagyobb művének bronz vázlatát vitte a kiállításra a Prométheuszt és az Orfeusz és Eurydikét. A szép kis vázlatok láttán kissé meglepődünk: az aránylag fiatal művészt miért foglalkoztatják a kilátástalan helyzetek, amikor szinte előre eldöntött a tragikus végkifejlet. Mag Gyula ugyancsak bronzplasztikákat állított ki — költői metaforákat a nemes anyagból — A szülőföld dicsérete, A fiatalság fája. A Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága alapítótagjai közt volt Löffler Béla, aki sajnos csaknem két éve halott. In memóriám kiállított öt alkotása — bár régebbi keletű — szépen illeszkedik a fiatalabb nemzedékek formavilágához. Mindig aktuális mondanivalóját — gyász, összetartozás, lelki szépség — maradandó formában fejezte ki. A kiállítók hisznek abban, hogy műveikkel, s a budapesti kiállítással is sok nemzetiségű térségünk közös kultúráját gyarapítják. Nyelvre, határokra való tekintet nélkül mindenkinek közvetítenek üzenetet az emberségről, legszebb eszméinkről, aki képes — és hajlandó — befogadni mondanivalójukat. SZ. HALTENBERGER K. C Helyreigazítás '' Lapunk 3. számában a Nem látatlanban bírálni — látni kell című írásban sajnálatos elírás történt. Tóth Lajos, a magángimnázium igazgatója a következőképpen nyilatkozott: „Az állami gimnázium 3. osztályát lecsökkenteni két osztályra, hiszen a magángimnázium szervezésekor a 93 helyre csupán 64 jelentkező volt.” Az érintettől szíves elnézést kérünk. Erdélyre, Ausztria magyar nyelvű közönségére és a Felvidékre is. Egy egészen szerencsés véletlen folytán ez a kapcsolat itt alakult ki először. Boda Ferenc és Kolár Péter hívott meg bennünket a Csemadok nevében a Somodi Művelődési Táborba. De hogy egészen pontos legyek, Köteles Gusztáv volt az, aki az egészet kezdeményezte, s mi örömmel jöttünk. Láttuk, sikerünk és közönségünk van. Később itt annyi barátra leltünk — nemcsak Kassán, hanem Pozsonyban, Galántán és másutt —, hogy hozzájuk is el-ellátogatunk. Igaz, ide többször, mert többet hívnak. Ahogy mondtam, talán Kassa volt az első. Hálás vagyok Köteles Gusztávnak. Akkor döbbentünk rá igazán, hogy ősi kultúránk, táncnyelvünk, dalaink megőrzése csak úgy lehetséges, ha a határokon túlra is elmegyünk. Azelőtt is jártunk a határainkon túl, de a Kötelessel kialakult kapcsolatnak köszönhetjük e felismerést. — Hogyan alakult ki ez a gyümölcsöző kapcsolat? — Talán hat éve, amikor győgyüdülésen voltam Karlsbadban, az étteremben, ahol egyik barátommal üldögéltem, egy úriember odaszólt hozzánk: Önök magyarul beszélnek, meghívom önöket egy pohár borra. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Talán inzultálni akar minket? De átültünk és elbeszélgettünk. Elmondtam, én mit csinálok, ő is elmondta. Van egy kórusa és kottaanyagot kért. Kodályt és másokat. A téesz-kórus támogatását ilyen formában elvállaltam, ő átjött Magyarországra és baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Meghívott minket és a környező falvakban szerepeltünk. Hát így kezdődött... De ugyanennyit járunk Nagyváradra és Kolozsvárra is. Sokat szerepeltünk a galántai Kodály-napokon, ahol a szimfonikus zenekarunk is fellépett. A hadsereg vendégeiként is jelen voltunk egy koncertsorozaton Csehszlovákiában, ahol száz fővel képviseltük a magyar kultúrát. — Mindez nem csekély anyagi megterheléssel is jár... — Mi, otthon élők szívesen fölvállaljuk ezt. Erre egyelőre vannak anyagi lehetőségeink, hogy ne a — csúnya szóval kifejezve — megszabott piaci áron kelljen jönnünk ill. keljen el a műsorunk. Leghőbb szándékunk, hogy idehozzuk azt a kultúrát, amit mi tudunk, mert együttesünk Európa- sőt világhírű. Kitűnő koreográfusunk és vezetőnk Novák Ferenc, akinek neve fogalom. — Az összbevételt fölajánlottátok a Csemadok támogatására. — Ez így van. Ezt miniszterünk levélben ígérte, amit Sidó Zoltánnak írt, aki a Csemadok nevében megköszönte itteni szereplésünket. Akkor Für Lajos miniszter (most már az MDF elnöke is) azt mondta, továbbra is szorgalmazza és támogatja ezt a nemes gondolatot. Tudjuk, az itteni lehetőségek korlátozottak. Mi buszokkal és kamionokkal jövünk. Ez olyan költség lenne, amit a Csemadok anyagi ellátottsága mellett — ami tudomásom szerint minimális — lehetetlen lenne. Nincs lehetőség arra, hogy egy piciny színházban megtérüljön az összes költség. Ha egy amfiteátrumban adnánk elő a műsort, akkor a bevétel tudná fedezni a kiadásokat. Éppen ezért a rendelkezésünkre álló összeget, mely a nemzetközi kapcsolatok ápolására szolgál, itt költjük el. Persze, nemcsak mi jövünk ide, hanem az együttes szervezési irodáján keresztül műsorokat is közvetítünk. Ha kellett egy műsor, hoztuk, így jött a Mikroszkóp Színpad. Ezt én nem tartom szerencsés választásnak, mert sok műsorukat hakninak, rossz hakninak tartom. De azt, amit akkor cisnáltak, föl tudtam vállalni, mert megnéztem. Ezután egyre inkább úgy éreztem, nekünk kötelességünk kultúrát hozni és nem ócska hakni-műsorokat, amelyeket volt „szerencsém” itt látni és tudomásom van róla, milyen haknik jönnek és mit csinálnak itt magyar színészeink sok pénzért. Nekünk semmi előnyünk nem származik ebből. Sokat áldozunk erre, anyagiakban is, de szívesen vállaljuk, amíg tehetjük. Hálásak vagyunk a hadsereg vezetésének és a kormánynak, hogy ezt lehetővé teszik számunkra. Mi igazi értéket igyekszünk hozni. BALASSA ZOLTÁN Tankönyvszerzők kerestetnek Szeptembertől az alapiskola első osztályában a kommunikatív elven alapuló új módszer szerint tanítják a szlovák nyelvet. A többibe fokozatosan vezetik be, a második és az ötödik osztályra a jövő tanévben kerül sor. A kutatóintézet munkatársainak az oktatásügyi minisztériumba a múlt év végéig kellett benyújtaniuk az új tanterveket jóváhagyásra. Szerkesztőségünk az új tanterveken alapuló tankönyvek megírására keres szerzőket. Elsősorban az alapiskola alsó és felső tagozatos pedagógusainak — egyéneknek és munkaközösségeknek — a jelentkezését várjuk, de örömmel fogadnánk, ha kisegítő iskolában tanító pedagógusok is jelentkeznének. Szlovák szakos belső munkatársat is keresünk. Sajnos, mindeddig senkit sem sikerült meggyőznünk arról, hogy ez a munka nagyon szép, és sok nehézség árán, kevés fizetésért is érdemes végezni. Ha valaki ehhez érez magában erőt és kedvet, nagy örömmel és szeretettel fogadjuk körünkben. A jelentkezéseket kiadónk címére várjuk: Slovenské pedagogické nakladatefstvo, Redakcia macíarstych uőebnfc, Sasinkova 5, 815 60 Bratislava. Sima Éva, a Szlovák Tankönyvkiadó magyar szerkesztőségének a vezetője Közlemény A Csemadok Országos Választmánya és a Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete az 1992-es évben a következő rendezvényeket szervezi: • vers- és prózamondók országos versenye Rimaszombatban április 9—12-e között; • Duna Menti Tavasz, a gyermek színjátszó együttesek, irodalmi színpadok, bábjátszó együttesek és szóló bábosok talákozója Dunaszerdahelyen május 13—17-e között; • Jókai Napok, a diák- és felnőtt színjátszó csoportok hazai és nemzetközi találkozója, Komárom június 2—7. Az érdeklődők részletes felviláfosításért a Csemadok járási titáraihoz, illetve a CSEM/ISZE titkárához, dr. Kamenár Évához fordulhatnak (cím: Nám. 1. mája 10—12; 815 57 Bratislava; tel.: 499-807, 571-57)
