Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

”a|anuar2-____________________ ÚJSÁG Önállósodnak a ,,szerencsehozók“! Akit a kémény füstje megcsapott... Mindenki találkozott már kémény­seprővel. és ilyenkor majdnem min­denki sietve nyúl valamelyik gombja után. szerencséjét megelőzendő. Ha feltűnnek a városokban vagy a falvak utcáin, általában hosszasan nézünk utánuk. Érdekes, sót egy kissé fura szerzeteknek tartjuk őket. Efféle véle­kedésünket különféle néphiedelmek is kiapadhatatlanul táplálják. Bárkái János, Gacek Béta, tva­­nics Zoltán, Mihók Gergely, Rá­czemberger László, Ráczemberger Sándor, Plosnica László. Heten van­nak. .. Igaz. hogy füstösek és kormo­sak. de mégsem ők a gonoszok. Ók: a rozsnyói kéményseprők. 51 község és négy város mintegy tízezer kémé­nyének és több ezer kazánházának a felügyelői. Milyenek is valójában ezek az em­berek? Hogyan telnek munkanapjaik? Miként vélekednek szakmájukról és a világ dolgairól? Nos. ezekre a kérdé­sekre próbálok választ adni az ő bevo­násukkal. és abbéli reményemben, hogy ezzel nem osztatom el a ké­ményseprőket körüllengő játékos-ün­nepi hiedelmeket. A kémények, kályhák, kazánok pu­­colóit inkább téli embereknek tartják - legalábbis városon -. mintha csak szilveszter tájékán bukkannának fel. az új esztendő biztató előjeleként. Ki­nek is jut eszébe a szikrázó, nyári napsütésben a zimankós hónapokra gondolni? Éppen a kéményseprőknek! Ők jól tudják, hogy mire eljön a fűtés ideje - de a községekben nyáron is - min­den évben át kell vizsgálni a kémé­nyeket és a fűtőberendezéseket.- A mi szakmánkban nincs uborka­­szezon - mondja Plosnica László, a megszűnőben lévő járási szolgáltató vállalat kéményseprő-brigádjának ve­zetője. - Kevesen vagyunk, s ezért sokszor éjt nappallá téve ..mozgásban vagyunk." Sokan talán el sem hinnék, hogy munkánk mennyire sokrétű. A hagyományos kotrásokon kívül nem árt egyszer egy évben leengedni a vasgolyót is a kémény lyukon, s kiürí­teni a koromzsákot. Továbbá ellen­őrizzük. hogy megfeleló-e a huzat, mert ha nem Így van, csökken a fűtés hatásfoka, s még tűzvész is lehet a dologból. Örömünkre egyre több lakásba vezetik be a gázt. A korszerű fűtés megindításának előfeltételeként azonban a hagyományos kéményeket ki kell bélelnünk alumínium gégecsó­­vel. No persze, a fűtési szakvélemé­nyek kiállítása is a mi hatáskörünkbe tartozik. A .,serteperték" korán kelő embe­rek. Fél hatkor már indulásra készen várnak rám az öltözőjükben, ahol a legtökéletesebb videotechnikával sem lehetne színes felvételeket készí­teni. A deszkából ácsolt lóca fekete. A radiátor bordái és a padló korommal festett. A tükör peremét és a hűtő­szekrény fogantyúját is éjfeketére má­zolták. A fogason ..vaksötét" munka­ruhák várakoznak... Elsőként Ráczemberger László tesz ..kinyilatkoztatást":- Negyedszázada dolgozok a vál­lalatnál Ezt a munkát egyszerűen nem lehet megunni. Koromálarcunk mögül - amelyet csak este csutako­lunk le - mi őszintébben látjuk a vilá­got megnyilvánulni. Az emberek nyug­talanabbak lettek a forradalom óta. és már nekünk sem örülnek annyira, mint régen. Pedig - mivel kevesen vagyunk - még a szombatok nagy részét is erre a ,. hobbinkra “ áldozzuk. Gacek Béla a csoport legfiatalabb tagja. Munkaruhájában alig ismerek rá az előbb ,, civil ként" érkezőre.-A pályaválasztáskor a toborzók jóvoltából ismerkedtem meg köze­lebbről ezzel a szakmával. Ezerkilenc­­százhetvenben elvégeztem a három­éves kéményseprő szakiskolát Po­zsonyban. és azóta egyenrangú tagja vagyok a kollektívának. Sokan csak a piszkos munkát látják ebben a fog­lalkozásban, pedig ennek is megvan a maga szépsége, becsessége Én mindenesetre szeretek „kotrani". Jól­eső érzés, és sokat derülök is magam­ban. amikor a járókelők, megpillantván bennünket, máris gombjaik után kap­kodnak. Olyan eset is előfordult, ami­kor a szerencsehajhászók vetem töl­tették ki és adatták postára a Sportka­­szelvényüket. Ivanics Zoltán a rangidős közöttük: 1952 óta űzi ezt a mesterséget. Ennek megfelelően vallomása is magvasabb, tapasztalatai régi időket idéznek- A múlthoz viszonyítva manapság Ketten a ..hetek" közül: Ráczemberger Sándor és Mihók Gergely. (Fotó: Farkas Ottó ill. archív) 5 jó sora van a kéményseprőnek. Autó­val járjuk a falvakat, van meleg öltö­zőnk, zuhanyozónk. Bezzeg hajdaná­ban gyalogosan vagy kerékpárral ke­restük fel a beszurkosodott kéménye­ket Haza sem jártunk minden nap. A csűrökben vagy az istállókban száll­tunk meg, s bizony vizet se látott az arcunk naphosszat. Én már úgy meg­szoktam ezt a dologtevést, hogy ha kellene, se tudnám abbahagyni. Pedig mindig sok volt a munkánk, de azért igyekeztünk helytállni, s igyekszünk ma is. Korán reggeltől délutánig moz­gásban. ..kotrásban" vagyunk. Sok­szor késő estig tart a munkánk, s itt alszunk, vagy csak szundítunk egyet az öltözőben, mert éjjeli két órakor már indulunk, hogy időben elvégez­hessük a kazánok pucolását. Vajon mennyi fizetésért dolgoznak ezek a sokat túlórázó kéményseprők? Mihók Gergely: - A havi bérünk 2500-3500 korona között ingadozik. Érthető, hogy ennyi pénzért évek óta nem akadt jelentkező, sót még a mai mérvű munkanélküliség idején sem jött senki, hogy felvételét kérje a ..sep­rősök" csoportjába. Plosnica László, aki az ötvenes évek elejétől teszi a dolgát ebben a szakmában, a jelen gondjainak számbavételével fejezi be a tájékozta­tást.- Tulajdonképpen mi már ..nem is létezünk". No. ne szó szerint értse, hanem úgy, hogy - miután valameny­­nyien megkaptuk a felmondást - szeptembertől csak jószántunkból dolgozunk. Pedig bennünket senki sem helyettesit(het). Még a vállalko­zók népes táborában sem hallottunk ,,konkurenciáról". így aztán mi hatá­roztuk el. hogy januártól kiváltjuk az ipart, és önállóan kezdünk dolgozni. Reméljük, szerencsével járunk. A beszélgetésnek vége Még nap­kelte előtt elindul a kis csapat. Miután a csomagtartóba kerül a cégérnek is beillő kefe és a hosszú kötélre erősí­tett vasgolyóbis - kocsiba ülnek, és ..kéményiránt" indulnak valamelyik te­lepülésre. KORCSMÁROSLÁSZLÓ (Pikáns) adalék: Azok a huncut kéményseprők... A csinos fiatalasszony a ke­mencét tapasztotta belülről. Négykézláb bújt be, csak a fara volt kint. A szoknyája felhúzódott. Éppen akkor ment a kéménysep­rő. Látja a menyecske szép göm­bölyű meztelen fenekét, meg az egész világot. Mindjárt felágasko­dott benne a gerjedelem. Odasur­ran az asszonyhoz, illeszti bele hátulról. Az asszony nem látja, mert a feje bent van a kemencé­ben. Azt hiszi, hogy az ura ment vissza az ólból.- Ne bolondozz már - morog az asszony -, eredj a dolgodra! A kéményseprő nem szólt egy szót se, csak beletette. Aztán gyorsan elment. Az asszony kibújt a kemencéből, megy az ólba, kér­di az urát, hogy ő volt-e a pitvar­ban. Aztán szalad a kapuba, hát látja, hogy a kéményseprő akkor fordul be a szomszéd udvarba. ,, Gondolhattam volna, hogy ilyen ügyesen csak egy kéményseprő tud... “ - és utánakiáltott:- Jöjjön majd máskor is, mert gyakrabban kell megkotorni a ké­ménylyukat! (Részlet Ujváry Zoltán „Me­nyecske a kemencében“ című könyvéből.) Ötszáz koronát megér (Bérbe) vettem egy tehenet A gazdasági ágazatok között mindenképpen a mezőgazdaság a legfiatalabb. Kezdete Európá­ban „mindössze“ ötezer (Ázsiá­ban tízezer) évre tehető vissza. Érdekes, hogy már az akkori úgy­mond civilizálatlan ember is rájött arra, hogy az állatokat tenyészteni és nem gyilkolni (vadászni) kell. Mi történik nálunk 1991-ben, a ci­vilizált korban? Születik egy hatá­rozat, amelynek értelmében csök­kenteni kell az állatállományt. Az említett határozat szerint a szent­­királyi szövetkezetben a 680 egyedböl álló tehénállományból 190 darabot kell olcsó pénzen „böllérkézre“ adni. Előrebocsátom, hogy Szentki­rályon veszteséges a tejtermelés, ennek ellenére a szövetkezet ve­zetősége felelőtlenségnek tartotta (főleg ilyen módon) csökkenteni a tehénállományt. Ezért az egyik tavaszi ülésükön salamoni dön­tést hoztak. Úgy döntöttek, hogy 50 darab gyengébb kondícióban lévő tehenet - bérbe adnak. A ta­gok ingyen választhattak, az ide­geneknek - bárki választhatott - 1 tehén után ötszáz koronás évi bérleti díjat szabtak meg. A bérlő a kifejt tejet saját hasznára érté­kesítheti, a tehéntől származó borjút pedig ingyen megtarthatja. A szövetkezet csupán egy feltételt szabott: a tehén továbbra is a szövetkezet tulajdona marad, bármikor visszavehető. Ebbéli szándékáról azonban három hó­nappal korábban értesíti a bérlőt. Mivel Hencz Anton (korai) nyugdíjazásáig az Agrostavnál dolgozott, bérleti díjat fizetett, öt­száz koronáért bérbe kapott egy napi öt liter tejet adó nyolcéves vemhes tehenet. A régi istálló be­tonpadozatának egy részét felver­te, lehídlásolta, és oda kötötte be a jószágot.- Március elején borjazik - mondta ottjártamkor. - Ha üsző lesz, biztosan megtartom, ha bi­kaborjú... azt még nem tudom. Mindenesetre felnevelem. Aztán lehet, hogy felhizlalom, de való­színűleg inkább kiheréltetem. Jó Hencz Anton és,, védence' ‘ lesz igavonónak. Egy ökröt még veszek hozzá, és kocsi elé fogom.- Amikor hozzám került - foly­tatja igyencsak rossz bőrben volt szegény pára, de már helyre­jött. Alig fél éve van nálam, de bizony már nagyon megkedvel­(A szerző felvétele) tem. Igencsak sajnálnám, ha visz­­szavennék. A szerződést tiszte­letben tartom, de ha igy adódna, inkább megfizetném az árát, mint­sem hogy visszaadnám. Nagy család vagyunk, négy gyermekem van. A három fiú - a legkisebbik még csak hetedi­kes - már velem kaszál. Szénánk most egy tehénnek bőségesen elég, ha nagyobb lesz az állo­mány, többet kaszálunk. Szükség esetén még a négy hektár földte­rületemet is kiveszem a közösből, de a jószágnak előteremtem a té­lire valót. Mára már bebizonyosodott, hogy a szentkirályiak tavasszal jól döntöttek. A Rimaszombati járás­ban a tejfeldolgozók kapacitása már most sincs kihasználva és ki tudja, mi lesz még később? Több tej kell(ene), és ha elfogadható felvásárlási árban tudnának meg­egyezni a termelővel, Szentkirá­lyon három hónapon belül ötven darabbal szaporodhat a mostani 560 darabos tehénállomány. FARKAS OTTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents