Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-08 / 6. szám
Égtájakat keresve Művelődéstörténet dióhéjban Ami az ókorból kimaradt 1992. január 8. Szabad ÚJSÁG 5 az országban. Ilyen átmeneti, sokszor bizonytalan, nehéz korban kultúrával foglalkozni, kultúrát akarni, terjeszteni nemes és nagy cselekedet. Mély tisztelettel kell, kellene adózni azok előtt, akik ezzel mernek, akarnak és tudnak foglalkozni“ - mondta. Ezután köszönetét mondott az Ulman házaspárnak, kívánván, hogy legyen ez a bolt a kultúra terjesztőinek, elhivatott szólóinak is szentélye! A megnyitó szavak után dr. Máté László, a Csemadok OV tagja és Dávid László Rozsnyó város alpolgármestere közösen átvágták 1991. december 13-án Rozsnyón a Csemadok épületében megnyílt a Krajcár, a magyar kultúra boltja. Az előzményekhez tartozik, hogy a nyár folyamán sikerült a kulturális szervezetnek megszerezni az épületet. Több mint 30 évi használat után a régi ház a Csemadok Rozsnyói Alapszervezetének tulajdonába ment át. A tulajdonosoknak el kellett gondolkodniuk az épület használati módján úgy, hogy az szolgálja a kultúrát, Egy Krajcár de a piaci viszonyok közepette a fenntartási költségeket is fedezni tudják. Az alapszervezet tehát létrehozott egy bizottságot, mely az épület sorsával foglalkozik. A tervek szerint a ház fokozatosan benépesül és a város kulturális központja lesz. Örömmel tapasztalták mindannyian, hogy a szlovákok is lelkesedéssel vettek tudomást az új bolt megnyitásáról. A könyvesbolt létrehozása elsősorban Ulman István fafaragó és felesége, Izabella érdeme. Ok ketten vállalták a kultúra, a könyv terjesztését. A megnyitó ünnepség délután 16 órakor kezdődött. Mécs László versének igézete után Ulman Gábor citerázott, majd Ulman István, a bolt tulajdonosa üdvözölte a megjelenteket. „ Tavasszal, amikor a Csemadok berkeiben megfogalmazódott az a gondolat, hogy egy kis műhelyt kovácsolunk az anyanyelvnek, a népművészetnek itt, akkor még nem reméltük, hogy ez megvalósul. Nagyon öszszetett, politikailag túlfeszült helyzet alakult ki. Én azt hiszem, nem magam dicsérete, hanem másoké, akik segítettek ennek elérésében (...), akik segítettek, tudták miért teszik. Ez a szolgálatvállalás nemcsak az enyém, az övék is. Ami létrejött, az önök segítsége nélkül nem fog élni“. Ezután a járási választmány titkára, Ambrus Ferenc lépett a mikrofonhoz: „Új dolgok készülődnek itt mifelénk. A szűkebb és tágabb hazában is. Nem könnyű a helyzetünk sem itt, ebben a kisvárosban, sem a környéken, sem f > — Könyvismertetés -*_______________________________y Kedves Ellenségem! az egymásbafonódó szlovák és magyar trikolórt. Ezután beléphettünk - bízvást mondhatom - Szlovákia legszebb boltjába. Ulman István népi ihletésű faragásai díszítik a pultot, az asztalt és a polcokot. Szlovák és magyar könyvek, antikvár példányok, művészi képek és szobrok, kerámia, magyarországi hetilapok, várják ezentúl a betérő látogatót. Ebben a szépséget és harmóniát, szeretetet árasztó szentélyben ezután folyóiratokat is lehet vásárolni. A díszvacsorán a Bakó Sütöde tulajdonosa köszöntötte az Ulman házaspárt. Bakó László szegte meg a Bakó Krajcár feliratú kenyeret, amelybe egy krajcárt sütött. A szelet, amely a pénzt tartalmazta dr. Soldos Béia kezébe került, így ő nyerte a bolt könyvajándékát. Az esten fellépett a Kis és Nagy Búzavirág népi együttes. Sajnos, sem a televízió, sem a rádió, sem lapjaink nem képviseltették magukat az ünnepségen. De ennél fontosabb az, amit Ulman István mondott búcsúképpen: „ Olyan emberek jöttek ma itt össze, akik tényleg a barátaim. Olyanok is eljöttek, akik magyarul sem tudnak. Megértették, hogy mi itt harcolunk, mi mindennap teszünk valamit, hogy itt, a Kárpátmedencében az emberek ökölbe szorult keze kézfogásba simuljon. Ma sikerült kicsinyben elérni azt, amire az egész országban szükség lenne: hogy az emberek nemcsak itt, Felső-Gömörben, hanem mindenütt megtalálják az otthonukat“. BALASSA ZOLTÁN Áttekintettük nagy vonalakban az ókor legfontosabb civilizációit. Mezopotámia, Egyiptom, Hellász, Róma, Bizánc, Kína, India - ez utóbbi kettő esetében kissé előre is szaladtunk, mert nem lesz módunk visszatérni esetükben, legföljebb csak a legújabb korszakra. Ám természetes, hogy az ókor nagy civilizációit nem csak ez a hét-nyolc címszó jelenti, több tucatnyi egyéb kulturális centrumot ismerünk már az ókorban is, olykor tán jelentősebb is, mint az előnyben részesültek. Mindről még az epilógusban sem lesz módunk beszámolni, legföljebb azt a három-négy civilizációt vehetjük szemügyre, amely a későbbiek során különös jelentőségre tesz szert a nyugat, a keresztény Európa művelődésében, mint amilyen például az óhéber művelődés, az Ószövetség irodalma, az etruszk vagy az óperzsa civilizáció, az Aveszta, Zarathustra világa. Nos, hogy tüstént ez utóbbival kezdjük: az iráni (perzsa) irodalom fénykora, mint tudjuk az i. u. X-XVI. századra esik, Firdauszi, Nizámi, Szádi, Háfiz korára. Ezt majd a maga idején, az iszlám kultúrát tárgyalva, vesszük szemügyre. Ám ahogy az egyiptomi, vagy akár a görög irodalomnak külön kora az ókor, s a legtöbb esetben - mint Egyiptomban is - az ókori civilizációnak semmi, vagy jóformán semmi köze a későbbi lakosság kultúrájához, nagyrészt ugyanez a helyzet az óperzsa művelődéssel is. Irán 2500 éves története során mind földrajzi kiterjedése, mind nyelvi, etnikai összetétele szempontjából állandóan változó tarka képet mutatott. A perzsa nyelv, mint tudjuk, az indoeurópai nyelvcsalád indo-iráni ágába tartozik, és fejlődése nyelvtörténeti - s művelődéstörténeti - szempontból három korszakra - az ó, a közép- és az újiráni civilizációra - osztható. Minket ezúttal az óiráni korszak érdekel. Ennek emlékei az Akhaimenide királyok (i. u. 559-330) sziklába vésett, óperzsa nyelvű ékírásos feliratai és az Aveszta, a zoroasztriánus szent könyvek gyűjteménye, melyek egy kelt-iráni dialektusban íródtak. Az Aveszta körülbelül ugyanazt a szerepet tölti be az óperzsa kultúrában, melyet a Véda az indiaiban. Állítólagos szerzőjük a legendás Zoroaszter-Zarathusztra, akiről még azok is tudnak, akik soha nem hallottak az Avesztáról, tudniillik Nietzsche száz éve született remekművének, az Imigyen szóla Zarathustra című filozófiai költeménynek épp e legendás keleti próféta a hőse. Az Aveszta Zarathustra túzimádó követőinek különböző helyen és időben keletkezett, imádságokat, prédikációkat és rituális előadásokat tartalmazó könyveinek gyűjteménye. Több részből áll, leghíresebb közülük a legrégibb, az ú. n. Zend- Aveszta. A másik nagy ókori civilizáció, amelyről még szólni akarunk, az óhéber. Ez egyetlen remekmű, az Ószövetség miatt érdekel bennünket elsősorban. Igaz viszont, hogy ez az egyetlen mű korántsem egyetlen könyv, hanem egy egész irodalom, legalább egymásfél évezred irodalma, s voltaképpen későbbi neve, a Biblia is erre utal, hisz nem mást jelent mint az, hogy „Könyvek“. Törvénykönyv, történelmi krónika, emlékirat, valamint dalok, daltöredékek és régi rétegek találhatók az Ószövetségben. Alapszövegének tekinthető a Széfer Hájjásár (Az egyenes könyv) és az Örökkévaló harcainak könyve. A vallásos lírát a Zsoltárok könyve, a szerelmi költészetet pedig az Énekek éneke képviseli. Található benne idill (Ruth könyve), gnóma (Példabeszédek), drámai elbeszélés (Jób), bölcselkedés (A prédikátor könyve). Ide tartoznak továbbá az ú. n. apokrifek, a bibliai kánonba föl nem vett müvek, valamint a később keletkezett héber és irámi nyelvű művek. Arra persze aligha van módunk, hogy fölsoroljuk az Ószövetségnek akárcsak a legfontosabb részeit is, csak utalhatunk azokra, emlékeztetve rá az olvasót, hogy a világirodalom e talán legfontosabb könyvének ismerete nélkül teljességgel érthetetlen lenne a nyugati-keresztény civilizáció kétezer éves irodalma. Az óhéber irodalomnak persze csak egyik korszaka a bibliai kor, melyben az ószövetségi könyvek keletkeztek az i. e. XIII. századtól az I. századig. A másik nagy korszak az ú. n. talmudi korszak. Ez a III. IV. században Palesztinában és Babilóniában megteremtette a „Misna“ törvénykönyv magyarázatát, a „Gemárát“. A kettő együtt alkotja a „Talmudot“, amelynek 63 traktátusa arám nyelven készült. Tartalma változatos: törvényi részek, történelmi visszaemlékezések, mezőgazdasági leírások, orvostudományi jegyzetek, folklorisztikus elemek (mesék, mondák, legendák, példák, közmondások). A nem törvényi rész gyűjtőneve: aggáda, amely a széppróza kezdetét jelenti. Ezt fejlesztette tovább a midrás-irodalom. Mindehhez azt kell még hozzátennünk, hogy a Talmud magyar fordítása két-három esztendeje jelent meg újra reprint kiadásban Budapesten, s részletei az elmúlt hetekben hangzottak el, pompás tolmácsolásban a Kossuth rádióban, bizonyítván mennyire eleven az óhéber irodalomnak ez a része is, nemcsak az Ószövetség. Ugyancsak nemrég jelent meg a Zohára, a kabbalisztikus irodalom egy későbbi, XIII. századi főműve. Meg kell továbbá említenünk az 1947-ben fölfedezett Holttengeri tekercseket, amelyeken megtalálták a Biblia legrégibb héber kéziratait, a II. század első feléből pedig előkerült Bar Kochbának, az utolsó zsidó szabadságharc vezérének irattára. Ha csak egy-két szóval is, de meg kell emlékeznünk Philónról és Josephus Flaviusról, a Rómában élt két zsidó szerzőről, a filozófusról és a Zsidó háborúk és a Zsidók története írójáról, továbbá az ezer évvel később élt filozófusról Maimonidésről, hogy csak a legnagyobb zsidó alkotókat említsük. Mondottuk, hogy az ókor a már fölsorolt civilizációkon túl is számos más kultúrát fölszínre dobott. Ezek egy része ugyancsak az i. u .-i korszakban virágzik ki, a középkorban, vagy csak az ezredforduló után, ezeket majd, mint ígértük, a megfelelő időben vesszük szemügyre, ám az is igaz, hogy éppen e civilizációk esetében rendkívül nehéz meghatározni, meddig ókor az ókor, s mikortól fogva nem az. Ez a helyzet például a tibeti kultúra, vagy a mai Kambodzsa területén létező Angkor esetében. Egy másik példa, a mai Örményország helyén immár három évezrede létezett Urartu. Vagy a hettita birodalom művelődése. Nem térhetünk ki, persze, valamennyire, amint említettük, csak a legfontosabbakra irányíthatjuk figyelmünket, néhányukra pedig majd a későbbi korszakok tárgyalásánál térünk ki visszamenőleg. Itt most, befejezésül, két érdekes nép kultúrájára vetünk még egyegy pillantást. Az egyik az ugariti kultúra. Ugarit városa háromezer évvel ezelőtt pusztult el, az emberiség évezredeken keresztül azt sem tudta, hogy egyáltalán létezett. Véletlenül bukkantak nyomára alig öt évtizede. írásos emlékei a hosszú idő alatt, noha a föld mélyén megmaradtak, megrongálódtak. A gazdasági életre vonatkozó följegyzések, a királyi ház viselt dolgait elbeszélő költemények, mítoszok, hiedelmek, vallási ünnepeken előadott költemények bukkantak így elő a föld mélyéből, tovább gazdagítva az ókori Közel- Kelet mindennapi életéről és kultúrájáról alkott képünket. Egy kötetnyi az ugariti eposzokból nemrég magyarul is megjelent ,,Baal és Anat“ címmel. S végül az etruszkok. Ez a mindmáig rejtélyes itáliai nép, amelynek írásos emlékeit máig sem tudják megfejteni, de művészetük olyan maradandó alkotásokat hagyott az utókorra, hogy csakis a hajdani görögökkel vethetők egybe. Az etruszk kultúra később, mint tudjuk, teljesen beolvadt a római civilizációba, így csak emlékük maradt az egykori etruszkoknak. CSELÉNYI LÁSZLÓ Csak következtetni lehet arra, hogy Jean Webster levélregénye, a „Kedves Ellenségem!“ a századforduló táján született, mivel évszám nélkül jelent meg. De íródhatott volna akár ma is, hiszen a benne foglalt nevelési elvek jelenleg is korszerűeknek minősíthetők. A komoly tematika ellenére is könnyed, humoros nyelven íródott. Egy főiskolát végzett csinos „társaságbeli hölgy“ azt a megbízást kapja volt évfolyamtársnőjétől és annak (dúsgazdag) férjétől, hogy vegye át a tulajdonukba került John Grier Otthon, azaz egy árvaház vezetését. (Különben a most gazdag résztulajdonos és barátnő ott volt kénytelen eltölteni szomorú és sivár gyermekkorát.) Sallie-nek, a „társaság“ kedvencének nincs ínyére a dolog, de mert politikus vőlegényének kétségei vannak afelől, alkalmas-e a hölgy ilyen komoly feladatra, dacból elvállalja az intézet igazgatását. Lélektelen, nyomorult, silány körülmények között tengődő emberkéket talál, akiket saját elvei szerint életvidám, a közösségbe, társadalomba beilleszkedni képes, „normális“ fiatalokká akar nevelni. Módszerében jelentős szerepet kap az egyéni érdeklődés kielégítése, a tehetséggondozás, a különböző képességű gyerekek egyéni nevelése, az elhelyezkedési-megélhetési lehetőségekre való felkészítés, szakmák elsajátítása, a környezet kialakításában rejlő nevelési lehetőségek kiaknázása... Optimálisan elfogadható modellnek a 10 fős „családokból" álló - ma S. O. S.falunak nevezett házikó-rendszerű „árváházat“, nevelőotthont tartja, s elképzelései megvalósítását végül elősegíteni látszik egy téli pusztító tűzvész, amely elemészti az öreg falakat. Sallie egyéniségekké alakítja a kék karton egyenruhába bújtatott leikecskéket, ami gazdag pártfogói segítségével anyagilag nem túl nehéz feladat. És ez az a mozzanat, amely a csíkos lányregények közé „süllyeszti“ ezt az izgalmas, kiváló személyiségrajzokban bővelkedő, romantikus szerelmet sem nélkülöző, olvasmányos levélregényt.- H -Az Angkor-Thome-i Bajon-szentély egyik gyönyörű domborműve (archív)
