Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-07 / 5. szám
1992. január 7. Szabad ÚJSÁG 5 Katonák foglalják el a Nagyhegyet? Fegyverek árnyékában Udvarias hangú levelet kapott múlt év augusztusában a királyhelmeci önkormányzat. Föladó: a zólyomi katonai alakulat. A képviselők meglepődtek: ugyan mit akarhat egy meglehetősen távoli katonai létesítmény parancsnoka Királyhelmectől? A homályos fogalmazásból csak annyi derült ki, hogy a hadsereg egy bizonyos bizottsága alkalmasnak ítélte a város határában fekvő Nagyhegyet arra, hogy ott haditechnikát helyezzen el. Ez a magaslat ugyanis eleget tesz azoknak a rendkívül igényes technikai feltételeknek, amelyek múlhatatlanul szükségesek egy légtérvédelmi objektum fölállításához. A városi hivatal képviselői természetesen megérdeklődték, miről is lenne szó tulajdonképpen. A második zólyomi levélben már szerepeltek bizonyos adatok: a hadsereg radartechnikát szeretne fölvinni, kizárólag kerekes járműveken. Mindehhez fél hektár területet igényelnek a várostól. A létesítményt csupán kétszer-háromszor használnák évente, akkor is csak néhány napig. A hadsereg képviselői személyesen is fölkeresték a város polgármesterét. A nem hivatalos beszélgetésen meglehetősen furcsa dolgok derültek ki. Nevezetesen, hogy az említett területen a hadsereg egy állandó katonai objektum létesítését tervezi (értsd ez alatt: kaszárnyát) - huszonegynéhány hivatásos katona, plusz ugyanennyi civil alkalmazott számára. December 12-ére pedig meghívták az érdekelt vállalatokat és a járási szervezetek képviselőit az építkezési hely kiválasztására! A királyhelmeciek, látván, hogy ennek a fele sem tréfa, rendkívüli önkormányzati ülést hívtak össze, amelynek egyetlen témája: kidolgozni egy álláspontot, amely megvédené a Nagyhegyet a durva beavatkozástól. Ez az ülés meglehetősen komor hangulatban zajlott: a jelenlévők tisztában voltak azzal, hogy a hadsereg a legutóbbi időkig indok és megokolás nélkül rátehette a kezét mindenre, „fölsőbb katonai érdekek" hangoztatásával tönkretehettek bármilyen ritka és egyedülálló természeti képződményt, hogy megvédjék hazánkat az „ellenségtől“. Ellenségre pedig szükség van, máskülönben mivel igazolnák az óriási, értelmetlen hadi kiadásokat? Mit is csinálnának ellenség nélkül aranypaszoroányos generálisaink? Ma már a legütődöttebb állampolgárnak is nehéz bemesélni, hogy Németország az imperializmus bűzhödt melegágya, és hogy a kapitalista Ausztria országunk békéjére acsarog. Honnan, honnan egy ellenséget hát? Az önállósult Ukrajna és Magyarország erre kiválóan alkalmas. Nincs pompásabb hely egy lehallgató-megfigyelő radarállomás létrehozására, mint egy jó kis hegy, amelynek közelében a határok találkoznak ... Az önkormányzat természetesen elutasította bármilyen létesítmény, - pláne katonai - létrehozását a Nagyhegyen. Volt már ehhez hasonló precedens: a litoméricei katonai repülőtér építésének leállítása, vagy a nagy vihart kavart munkácsi „makarónigyár“ ... Ezek az esetek azt mutatják, hogy a hadsereg mégsem viselkedhet korlátlan kényúr módjára. A jogállamban élő polgárok számára igenis van lehetőségük saját érdekeik megvédésére! A királyhelmeci városháza üléstermében feszült volt a hangulat. A litoméricei, az eperjesi és a kassai katonai alakulatok tisztjei találkozót hívtak össze, amelynek célja az építkezési hely kiválasztása volt. Az az apróság, hogy a törvény értelmében az építkezéshez a városi önkormányzat engedélye szükséges, a legkevésbé sem zavarta őket. Jaroslav Horák alezredes (Litomérice) ismertette a „tényállást“: A hadsereg legfelsőbb parancsnokságának határozata értelmében az 1992-es évben katonai létesítményt hoznak létre a Nagyhegyen. A beruházás értéke 17 millió korona, az objektum magában foglal egy lakáskomplexumot, a hivatásos katonák részére, valamint irodákat, raktárakat, műhelyeket; 400 kW-os transzformátorállomást, víz-, gáz-, és villanyvezetéket, szögesdróttal ellátott kerítést és őrtornyokat. Mindezeken kívül már csupán egy aszfaltutat a hegy lábától a csúcsig. Mivel pedig az építkezést még az 1992-es év folyamán be kell fejezni, a legjobb lesz, ha az egész társaság kimegy terepszemlét tartani. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy a jelenlevőknek leesett az álluk. Az első megdöbbenés után aztán mégiscsak megindult a vita. A polgármester átnyújtotta a hadsereg képviselőinek az önkormányzat elutasító álláspontját. A természetvédők nevében Bogoly János tiltakozott. A járási környezetvédelmi hivatal küldötte kijelentette: amennyiben egyetértenének az építkezéssel, egyszerűen törvénysértést követnének el: az ilyen kategóriájú sass . A királyhelmeci Nagyhegy természetvédelmi területeket védi a törvény betűje. A jelenlévő hivatásos tisztek morcosán hallgatták a felszólalókat, és csalódottan vették tudomásul, hogy a társaság nem áll föl egy emberként és nem indul kijelölni az építkezés helyét. Horák alezredes úr a „civilek“ számára tartogatott elnéző mosollyal magyarázta: ők előre számoltak az elutasító állásponttal, az építkezési területet azonban ennek ellenére ki kell választani (!). A jelenlévők meg kell hogy értsék, ez a leendő objektum egy „védelmi doktrína“ részét képezi, amelynek feladata 15 millió ember védelme. A város kifogásainak nagy része úgymond könnyűszerrel kiforgatható. A hadsereg minden politikai rendszerben teljesíti a feladatát, a döntés joga egyébként is felsőbb szervek kezében van! Ha a kiválasztott terület nem felel meg a helybélieknek, ajánljanak másikat, oda azonnal kihelyezik a technikát „bárki engedélye nélkül, mert arra már nem lesz idő“. I. Az igazi „bombát" a járási távközlési hivatal vezetője robbantotta kérdésével: most akkor döntsék el, hogy lesz építkezés vagy nem lesz, mert tőlük a zólyomi katonai alakulat megrendelte már a kábeleket, és ők hozzá is kezdtek a munkálatokhoz! A három alakulat tisztjei egymásra néztek: ők erről semmit sem tudnak. Valóban komikus helyzet. Talán két katonai objektumot is terveznek a Nagyhegyre? Hát ilyen becses a katonáknak a Bodrogköz és az Ungvidék egyszem hegye? Vagy ahogy az egyik jelenlévő naivul föltette a kérdést: hát már a seregben sincs rend? (Ez a jelenlévő hölgy volt, tehát nem esett át a katonai szolgálaton.) A találkozó végül is felemás eredménnyel zárult. A helmeciek büszkén tekinthetnek a Nagyhegyre: a miénk maradt. A katonák pedig más „kiemelkedő felszíni alakzat“ után néznek. Egyelőre. TÓTH FERENC A királyhelmeci Nagyhegy természetrajzi jellemzése Bogoly János: A királyhelmeci Nagyhegy a Tőketerebesi Jnb tanácsa által, az eperjesi és pozsonyi természetvédelmi intézmények ajánlására 1975-ös határozattal a „C“ kategóriába van jelenleg besorolva („Olyan részei a természetnek, amelyeknek jelentős biológiai és esztétikai értékei vannak), tehát érvényes rá a fokozott védelem minden olyan beavatkozás elől, amely lényegesen szegényítené, megváltoztatná vagy netalán megsemmisítené biológiai és esztétikai értékeit. ~ A Nagyhegy a Helmeci dombság legmagasabb pontja. Ez az alakulat önálló és kiemelkedő egység a környező síkságból, amely az Alföld északkeleti nyúlványán, a Bodrogköz szívében fekszik. Szentes, Kisgéres és Királyhelmec között terül el, két legmagasabb pontja a Nagyhegy (264 m) és a „Kishegy“ (222 m) Királyhelmec határában található. Eredetüket tekintve a harmadkori (neogén) vulkanizmus felszínre került, lepusztult maradványai - ún. „vulkáni egzotikumok“ - érdekes példája egy területnek, amelynek magas a biológiai, tájesztétikai értéke, tekintettel a környező síkság egyhangúságára. Geológiai szempontból a Nagyhegy zömét a vulkáni eredetű szürke andezit alkotja, kisebb mértékben találunk vöröses riolitot, illetve e kettő tufáit. A sziklák rétegeződése egyébként szépen megfigyelhető a domb délnyugati részén levő jelenleg elhagyott kőfejtőben, Kisgéres irányában. A felszín a felső harmadban nemrég még legelő volt, ezért csak gyéren van benőve fákkal és bokrokkal, az alsó kétharmadot szőlőskertek foglalják el. Talajtani szempontból a felső harmadot vékony anyagtalaj borítja, még a többi részt würm-korszakból származó futóhömok fedi. A terület tájesztétikai értékei- egyedülálló elhelyezkedése a síkságb'án, és ebből kifolyólagos markáns megjelenése,- a környező síkság egyhangú vonalainak megbontása, körkörös kilátás,- a természet egy viszonylag érintetlen szigete a környező intenzíven mezőgazdaságilag művelt földterületek között, - kitűnő üdülési és turisztikai lehetőségei, különös tekintettel a kisváros közelségére és más hasonló területek teljes hiányára, A Nagyhegy egyik védett növénye, a magyar kökörcsin (Bogoly János felvételei)- jó kihasználhatósága mint bemutató területnek tájesztétikai, geológiai, botanikai, zoológiái és környezetvédelmi szempontból. A terület geológiai értékei- a harmadkori vulkanizmus maradványainak bemutató területe, — csak itt van a környéken markáns felszíni sziklaalakulat-csoport. A terület botanikai értékei Épp a Nagyhegy botanikai jellegzetességei és gazdagsága indokolta a fokozott védelmet, tehát a „C“ kategóriába történő besorolást, amely predesztinálja a védelem további szigorításának lehetőségeit. A dombság eredeti természetes növénytakarója az ember megjelenése előtt a kocsánytalan-cserfás tölgyes és a molyhos kocsánytalan tölgyes szárazságtűrő erdő volt. Ezek kiirtása ellénére a fák és bokrok összetétele, a betelepített akác térhódítását is figyelembe véve, mind a mai napig ez az eredet határozza meg növényszociológiai szempontból a flóra összetételét. Az itt előforduló fák a következők: mezei juhar, tatár juhar, csertölgy, sárgás tölgy, molyhos tölgy, kocsánytalan tölgy, fehér akác és barkóca-berkenye. A cserjeszintet a következők jellemzik: csepleszmeggy, mogyoró, galagonya, csíkos kecskerágó, fagyai, kökény, varjútövis-benge', vadrózsa, parlagi rózsa, veresgyűrű som. A törvényesen védett növények jegyzéke a következő: homoki fátyolvirág, magyar nőszirom, leánykökörcsin, magyar- és Zimmermanni-kökörcsin, csinos árvalányháj. A kritikusan veszélyeztetett növények a következők: magas buvákfű, pettyegetett gerebcsin, homoki vértő. A nagyon veszélyeztetett növények közül itt él: erdélyi felvirág, kopaszodó szegfű, apró tyúktaréj, agárkosbor és szürke veronika. A veszélyeztetett fajok jegyzéke: cingár gombafű, olasz harangvirág, keskenylevelű sás, osztrák zanót, felálló iszalag, piemonti galaj, kék iringó, konya sárma, elszászi kocsord, deres fényperje, homoki habszegfű, selymes boglárka, parlagi rózsa, szirti ibolya és homoki zsellérke. Ide tartoznak még a ritkább, figyelmet érdemlő fajok, úgymint: magyar cickafark, homoki pipitér, morvaharangvirág, kisezerjófű, csodabogyó, magyar szegfű, szürke repcsény, apró mályva, nagyvirágú gyíkfű, szürke nyúlkapor, borzas szarvasgyökér, vékonyzab és a lila ökörfarkkóró. Ki kell emelni, hogy a Nagyhegy ad otthont olyan endemikus (bennszülött) növényeknek, amelyek az egész világon csak itt és a szűk környéken élnek, mint a már említett magyar- és Zimmermanni-kökörcsin vagy az egész Csehszlovákiában csak itt élnek, mint a szürke veronika és a kopaszodó szegfű. Ezért megállapíthatjuk, hogy ez a kis terület a pannon flóra igazi kincsestára, amely ezért igen érzékeny bármilyen beavatkozásra, tekintettel a talaj vékonyságára és a terület csekély nagyságára. A terület zoológiái értékei A viszonylagos érintetlenség, a kiemelkedettség, a ritkás fásbokros növényzet jelentősen különbözik a környező kultúrsztyepptől, ezért állatvilága igen gazdag. A rovarok közül elég megemlíteni olyan védett lepkéket, mint a kardoslepke vagy a fecskefarkú lepke, és a bogarak közül a futrinkákat. A kétéltűek közül bőven fellelhetők az igen hasznos varangyok és gőték, a hüllőket a fürge gyík és a vízisikló képviseli. Nagyon változatos és gazdag a madarak állománya, amely itt igazi otthonra talál. Rendszeresen fészkel a holló, a csodaszép búbosbanka, aranymálinkó, harkályfélék, és sok más énekes madár. Az apróemlősök sokasága jó táplálékszerzési lehetőséget nyújt az ide látogató ragadozó madaraknak. A nagyobb emlősök közül említést érdemel a mezei nyúl, és az üregi nyúl, a róka, őz és a kisragadozók. Összefoglalás: Tekintettel a felsoroltakra és arra, hogy időközben a környéken több, a természetet szegényítő beavatkozás történt, úgy értékelhetjük, hogy a jelenlegi „C“ besorolás alulértékelést jelent, és a Nagyhegy jogosan megérdemli a védelem fokozását akár az „A“ kategóriáig. Bármilyen beavatkozás, legyen az akármilyen csekélyen minősített - például útépítés, létesítmény elhelyezése a hegytetőn stb. - végzetes következményekkel járhat környezet- és természetvédelmi szempontból, nem is beszélve az elkerülhetetlen tájesztétikai leértékelődésről.
