Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
6 Szabad ÚJSÁG 1992. január 4. '' •: :x- ' 7. • : ' •''' :: X ••• ' ,;. :; • • f: ' •.:::: •.. :Xv:#::: ./íVV. x;: : ' :':: Jézus Krisztus szomorú Sokáig azt hittem, most, amikor megszabadultunk az ormótlan materialista kulisszáktól, fölszabadultunk a Hazugság Birodalma terrorja alól, megérdemelt helyükre kerülnek a fogalmak. Csalódtam, mert elolvastam Martin Kasarda novelláját, a „(Talán) az Utolsó Vacsorá”-t. Ebben az írásban a szerző az Utolsó Vacsorát Júdás szemével nézve, orgiaként ábrázolja, amely során maga Jézus Krisztus is megszegi az általa vallott eszméket, tehát vétkezik. Az olvasó megszokhatta, hogy megállapításaimat idézetekkel is alátámasztom. Most ettől kénytelen vagyok eltekinteni, mert semmi kedvem Istenkáromlást elkövetni. Egyre jobban zavar, hogy a novella körül kialakult vitában a lényeg sikkadt el. Az egyik oldal azzal védi az írást, hogy az szuverén művészi alkotás. Júdás a főhős, az árulót a maga emberi bonyolultságában ábrázolja. A másik fél egyházellenes összeesküvésről értekezik, megvonja az írást közlő lap anyagi támogatását (pedig ez a hetilap áll ki Szlovákiában néha a demokrácia és az emberi jogok mellett), sőt, a püspöki kar betiltja a katolikusok számára a folyóirat vásárlását. Az ilyen tettek mindig a belső bizonytalanság és szellemi sivárság biztos jelei. Hatalmi eszközök alkalmazása Jézus Krisztustól mindig távol állt és használatukra egyszer sem buzdított. A világi hatalmat sohasem becsülte nagyra, mert tudta, a birodalmak, államalakulatok születtek és szétestek, még akkor is, ha a kortársaknak úgy tűnik, világunkban vannak változhatatlan adottságok. Ezek az illúziók egyszer szertefoszlanák. Örök időkre a Szovjetunióval? Gyermekeinknek már idegenül fog hangzani a kifejezés. A Kasarda-novella akaratlanul egy kiemelkedően fontos veszélyre hívja fel a figyelmet, amiről a vitapartnerek hallgattak. Jézus Krisztust lehet elutasítani és elfogadni, hallgatni vagy beszélni róla, csak egyet nem lehet komoly következmények nélkül: lerántani az emberi mocsokba. Egy olyan alakká zülleszteni, aki bort iszik és vizet prédikál. Ez egy beteges elhajlás, mely a jót rossznak mondhatja és fordítva. Jézus Krisztus ránk maradt történeteiben nincs semmi fogódzó a Kasarda-féle magyarázat számára. Ismét vége egy évnek, ismét összegezhetünk. Ezúttal a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének tevékenységét, mely szervezet még december folyamán is talált időt arra, hogy társasutazásokat szervezzen a tagság számára. December 7-én Győrben, december 14-én Bécsben jártak. Ide is, oda is tömött autóbusz vitte a Csemadoktagokat. Bécsi utuk előtt Jurenka Bélával, az alapszervezet elnökével, a túra vezetőjével a társaskirándulások tapasztalatairól beszélgettem. — Immár több mint két évtizede intézem a Csemadok Ligetfalui Alapszervezete elnöki teendőit — mondotta Jurenka Béla —, s igen sokrétű kulturális tevékenységet végeztünk. Munkánk gerincét a társaskirándulások jelentették. Ez az út sorrendben a 249. társaskirándulásunk. A nagy számon kissé meglepődtem, de Jurenka Béla megerősítette: — Nem elhallás, nem tévedés... Igen, eddig a Csemadok Ligetfalui alapszervezete összesen 249 társaskirándulást szervezett. Az elnök azt is elmondta, hogy az elmúlt években Csehszlovákia igen sok — műemlékekben gazdag — vidékét látogatták meg, többször jártak Magyarországon, Romániá-Mégha legendának tekintenénk az egészet, akkor sem szabad az értékeket a fejük tetejére állítani. Marx csak Hegel tanait állította a fejére és láttuk, milyen világ született belőle! Az európai civilizáció a keresztény eszmekörből építkezett (persze, nemcsak abból). A tízparancsolat a jogrend szilárd része, az emberek közötti megértés, tolerancia és szeretet alapvető érték. Hogy az ún. szocializmusban ez nem így volt, ezt a novella szembeszökően bizonyítja. Kórdokumentum ez az írás. Mert ha Jézus Krisztusból botrányhőst csinálunk, akkor — a reciprocitás elve alapján — Jozef Tisot szentté avathatjuk. „Katolikus” rasszizmusát, melyet a szeretett parancsából torzított, elfogadhatjuk. És helyeselhetjük a zsidóüldözést is. Miért ne lehetne igazuk azoknak, akik nyugodt lelkiismerettel virágot hordanak Gustáv Husák sírjára? Hirdessük csak róla, hogy ugyan sok roszszat tett életében, de valamicske jót is, és a politikusok zöme ilyen. Posztjaira való tekintettel, tisztelettel kell adóznunk emlékének. Egy kereszténydemokrata politikus hirdet ilyen elveket. Sokan elmondták már az utóbbi negyven évről a véleményüket. De egy fogyatékosságot tele tüdővel kell világgá kürtölnünk. Az évtizedekig tartó bolyongás elsorvasztotta az egészséges tiszteletet az értékek iránt. Összezilálta az etikai értékrendet. Milyen haszon származott abból, hogy gyűlölnünk kellett volna az osztályellenséggé kikiáltott felebarátunkat? Gyűlöletből lehet világmegváltó téziseket tervezni, de azok megvalósulása maga a pokol elő-csamoka. Még akkor is, ha sokan máig nem látják, mert ebben az antivilágban bekötött szemmel jártak és jól éltek. Jobban, mint ma. George Bemard Shaw, a neves és iróniájáról híres drámaíró a harmincas években járt a Szovjetunióban. Akkor, amikor több millió paraszt éhenhalt, mert Sztálin értelmetlen terrorja kiirtásra ítélte őket. De Shaw hazatérése után ezt nyilatkozta, hazugság, hogy Oroszországban éhínség van, hiszen ő több szállodában, Németországban és az utóbbi két évben Olaszországban és Ausztriában is. — Kirándulásaink iránt mindig nagy az érdeklődés. Az utazásokat, tekintve, hogy sok a nyugdíjas érdeklődő, a tagság pénztárcájához méretezetten, azaz viszonylag olcsón szervezzük. A rendezvényeket a vezetőség rendszeresen értékeli. Meghallgatjuk a tanácsokat, javaslatokat. A jó ötleteket megvalósítjuk a gyakorlatban. A tagság igényli a kirándulásokat és a rendezvényekkel elégedett, bizonyítja ezt az is, hogy néha két autóbusz férőhelye is kevés... Jurenka Béla a rendszerető ember pontosságával szervezi és vezeti az utazásokat, egy-egy út előtt alaposan felkészül, és a legjobb népművelőkre, illetve túravezetőkre jellemző alapossággal tájékoztatja az utazás résztvevőit. A felkeresett vidék, város, település földrajzi, történelmi és kulturális nevezetességeiről egyaránt részletes ismertetést nyújt. Bécsbe utazva most is sok olyasmit tudtunk meg a városról és környékéről, ami szerves része a magyar történelemnek, amit azonban az iskolákban nem tanítanak, és amiről a történészek is csak ritkán és keveset beszélnek. Mintegy öt órán át jártuk a várost. Ismerkedtünk Bécs történelmi ban bőségesen étkezett. Hát mi nem így néztük a világot? A lopásból sportot űztünk. Ki csak egy-két ceruzát emelt el, más milliókat. Volt, aki hatalmat szerzett, szolgálati kocsit és kiélhette vadász- és övön aluli szenvedélyeit. Neki szolgált pl. a Babinsky-land Árvában. Ott azután sor kerülhetett hasonló jelenetekre, mint amilyenekről Martin Kasarda ír. „Csak” hát a főszereplők mások voltak. Nem Jézus Krisztus és tanítványai, hanem a farizeusok. Régi vita, még a Sütő-drámák miatt is föllángolt annak idején: meddig ér a szerzői szabadság. Érdekes, hogy az irodalmárokat sokkal jobban kihozza sodrukból, ha a regény alapján készült film meghamisítja a sztorit, mintha történelmi személyiségekről készült alkotások változtatják meg azok életrajzát, dramaturgiai szabályoknak kedvezve. Az irodalmi alkotás szuverenitása nem sértheti a kor színvonalán megismert igazságokat. Ha Andrej Hünkáról olyan irodalmi alkotás születik, mely őt szlovák Gandhiként fogja bemutatni, attól még nem válik az írás igazzá, hordozzon bárminemű esztétikai értéket. S ha valóban hordoz, annál rosszabb. A szerecsenmosdatás az marad, ami: becstelenség, bárminemű művészi fokon művelik is. Csak a tisztánlátást fogja zavarni és a bennünk amúgyis ugrásra kész káoszt táplálni. A káosz a belső bizonytalanságot hizlalja, s az meg agresszivitással leplezi magát, mert rettenetesen szemérmes. A novella bizonyítja: két év túl rövid idő volt ahhoz, hogy megváljunk a belénk sulykolt alattomos orwelli világlátástól. „... bilincseit a szolga/ maga így gyártja s hordja;/ ha eszel, őt növeszted/ gyermeked neki nemzed// hol zsarnokság van/ mindenki szem a láncban;/ belőled bűzlik, árad,/ magad is zsarnokság vagy;// vakondként napsütésben/ így járunk vaksötétben/...” Hiába omlott össze a zsarnokság világa, üzenetét sejtjeinkben továbbviszszük. Bennünk túléli, átmenti magát a régi világ, ahogy ezt Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. versének részlete is arcunkba vágja. Most tehát fel kell tennünk a kérés kulturális nevezetességeivel. A Stephansdomban, a Szent Istvánszékesegyházban, amely nemcsak Ausztria legszebb gótikus építménye, hanem egyike a világ legszebb gótikus templomainak is, hosszan időztünk. Egyebek között megtudtuk, hogy a templomot a XIII. században kezdték építeni. A Bécs egyik jelképét jelentő 136 méter magas torony építését 1436-ban fejezték be. Az északi toronyban elhelyezett három méter magas öreg harang, amelyet 1711-ben török ágyúkból öntöttek, súlyra 198 mázsa. Városnézés közben a gyakorlatban tapasztaltuk azt, amiről a túravezető már útközben beszélt: Bécs érezhető nosztalgiával ápolja a múltat, a hajdani osztrák-magyar birodalom nagyjainak emlékét. A magyar történelemre a városban egyebek között a Batthyány, az Erdődy, az Esterházy, a Pálffy és más magyar főnemesi családok gondosan ápolt palotái emlékeztetnek... Az utcákon és az üzletekben szinte mindenütt három nyelven: németül, magyarul és szlovákul is beszéltek. Mindaz, amit láttunk, csupán elenyésző töredéke annak a gazdagságnak, amellyel a város rendelkezik, ám így is maradandó élményeket szerezve, jő hangulatban, elégedetten tértünk haza, Pozsonyba. B. B. désu Sikerül megszabadulnunk a befénk ivódott méregtől? A törvényeket az egyik napról a másikra meg lehet változtatni. A piacgazdaságra is át lehet térni. A bűnösöket meg lehet büntetni. Csak egyet nem lehet: az ember beidegződéseit az egyik percről a másikra megváltoztatni. Igen. Vannak ünnepi pillanatok, amikor az emberek nemesen viselkednek. 1989. november 17-e után még a bűnözés is csökkent egy időre és az emberek elutasították az erőszakot. Templomi hangulat volt. Vasárnaponként sokan járnak istentiszteletre. Az évszázados falak között még magukba szállnak. Tudják, az Isten házában nem illik fütyörészni, de ezután kimennek és mintha mi sem történt volna, fütyülnek az egészre. Felejtik, Isten világában sem maguk szabják a törvényt. Az ilyen írásoknak van még egy érdekességük. Ha élő személyt sértő kijelentéseket tartalmazna, hiábavaló lenne az érvelés: Vigyázat műalkotás! A sértett fél pert indítana. Ha halott az illető, akkor a rokonság teheti azt meg. Ahogy reméljük, Márai Sándor és Esterházy János sárbataposása miatt ez be is fog következni. Máskülönben bármilyen mocskolódást el kell fogadnunk, ha a Kasarda-novella el„ Szándékom volt az, hogy megtámadom a vadkerti hadállást, ahol Sickingen tábornok parancsnokolt... ” (II. Rákóczi Ferenc) A régi Balassagyarmati és a Nógrádi járás határán fekszik PATAK község. Már a középkorban is jelentős hely volt, éppen ezért a tatár- és a törökdúlások sem kerülték el. Albert királytól a XV. században vásárjogot kapott a helység, s 1598-tól Vásárospatak néven szerepelt. Plébániája már 1397-ben fennállott. Régi templomát a törökök dúlták szét, a mostani pedig 1851-ben épült késő barokk stílusban. Szép oltárképét Vaszary János festette 1937-ben. A Lókos-patak mentén fekszik Nógrád, s egyben az ország legrégibb helyiségeinek egyike, ÉRSEKVADKERT. Az esztergomi érsekség még Szent Istvántól kapott itt birtokot. Az oklevelek az érsek vadaskertjéről, mely IV. Bélától az egész országra érvényes vámmentességet nyert, 1227-ben tesznek említést. 1283-tól az érsek udvarnokainak volt a lakhelye. A középkorban három község állt a mai helyén; 1598-ban azonban mind a három elpusztult. 1710 januárjában császári csapatok szállták meg a falut. Január 22-én részben a község határában zajlott le a kurucok és a császáriak közt vívott romhányi csata, melyet II. Rákóczi Ferenc személyesen vezetett. A hagyomány szerint a Lókos-patak mellékvizében annyi kuruc hullott bele, hogy azt a nép később Sír-pataknak nevezte el. Az 1848/49-es szabadságharcban nagyobb hadátvonulások színtere volt a falu. 1849. január 6-án Görgey a feldunai hadsereggel Vácról erre húzódott vissza a bányavárosok feié. Utócsapatát január 11-én a császáriak beérték Vadkertnél, s kisebb összecsapásra is sor került. Aztán 17- ikén és 18-ikán állomásozott itt Görgey hada. Rüdiger orosz tábornok támadását Pöltenberg honvédtábornoknak sikerült feltartóztatnia, miáltal biztosította Görgey továbbvonulását Losoncig. Vadkert nevét Krúdy Gyula a szépirodalomban is megörökítette. len nem emelünk kifogást. Ha a művészi öntörvényűség fölébe kerekedik az igazságnak, akkor a bérgyilkos a gyilkosságot művészi alkotássá kiálthatja ki annak reményében, hogy büntetlenül megússza tettét. Nekünk különben is jobban oda kell figyelnünk az ilyen jelenségekre. Már csak azért is, mert tapasztaltuk, a tömegkommunikációs eszközök milyen gyűlöletet tudnak szítani „művészi” hazugságaik által. Ha erre felhívjuk a figyelmet, nemcsak magunkat védjük. A másik fél a nagyobb vesztes, mert önmagát csapja be és bolyongása tovább tart a hazugság nyálkás mocsarában. Majd kétezer éve a Jóság, a Tisztesség, a Tolerancia és a mindent ötvöző Szeretet hirdetője, Jézus Krisztus kisebbségiként született a hatalmas és erős Római Birodalomban, amely olyan öröknek látszott, mint a birodalmak általában. Egy megvetett nép tagjaként, az általa hirdetett „naiv” tanokkal még inkább minoritásba szorult. Születésének évfordulóján még inkább gondolnom kell a kereszthalálra, mert a Kasarda-írás szavai mögül felmorajlik az őrjöngő tömeg „Feszítsd meg!” kiáltása. Az ordító betűk mögött az a fantasztikus buzgalom, mely képtelen elviselni a különbet, a tisztábbat, a zseniálisabbat, a történelemformáló erőt. Az álmok hőse című művében említi az író, hogy a vadkerti csatatéren esett el 1849-ben Volk Irma. Az a bátor leány, aki katonának öltözött, és Krúdy Kálmán mellett harcolt a forradalomban. A nógrádi gerilla később is gyakran visszatért ide kedves harcostársa és szerelme sírjához. Hogy mindez azonban csak az író fantáziája szerint történt így, azt Praznovszky Mihály, Nógrád jeles kutatója bizonyította be. Szerinte Volk Irma kiléte is bizonytalan, s az sem valószínű, hogy a vadkerti csatában esett el, mivel itt csak utóvédharcokra került sor. A vadkerti hősnő című novellában is a nógrádi „betyárral” foglalkozik Krúdy. Azt írja, hogy tragikus halála előtt a vadkerti csárdásnőnél tartózkodott Kálmán. Akkor toppant be Kenesse báróné is, aki ugyancsak szimpatizált hősünkkel. A két nő ezért összetűzött a csinos legényen, a zsandárok pedig már a csárda tájékán jártak. Egy golyó homlokon találta a menekülő Krúdyt, és régi kedvese, Volk Irma sírjára borulva meghalt. Krúdy Kálmán halálának körülményét is Praznovszky Mihály tisztázta. Eszerint 1861. november 28- ikán a szabadságharc egykori katonáját, a nógrádi kalandort egy váci tárgyalásról hozták vissza a gyarmati fogházba. Ám a Vadkertre vezető úton szökni próbált. A lovas kísérők ekkor vették üldözőbe, s az egyik pandúrtizedes pisztolyával agyonlőtte őt. Bármennyire is eltérnek a Krúdyírások a valóságtól, izgalmas művek, értékes alkotások azok, Vadkert nevét pedig megörökítették a széles olvasótábor előtt. Érsekvadkertnek valaha híres népviselete volt. A szögletes alakú „féketőket” egyesek még ma is felveszik itt. A többi ruhadarabot pedig a Palóc Múzeumban őrzik Balassagyarmaton. A község temploma a XVIII. századból való, barokk stílusú. Vele egyidős a plébánia épülete és a copf stílusú Drágffy-kúria is. CSÁKY KÁROLY Csemadok-tagok Bécsben BALASSA ZOLTÁN c Helytörténeti figyelő D Udvarnokok, katonák, betyárok
