Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-24 / 20. szám

8 Szabad ÚJSÁG 1992. január 24. Hírkosár J Műkorcsolya-Eb Szigorú szintek Nagy kő esett le az Amerikai Atlétikai Szövetség, a TAC vezetőinek szívéről, amikor Louisiana állam kormányzóválasztásán az egyik esélyes jelölt, David Du­ke megbukott. A hírhedt ultrajobboldali és fajgyűlölő politikus győzelme esetén ugyanis — a feketebőrű atléták érzelmeire való tekintettel — New Orleans helyett egy más állambeli várost kellett volna keresni az olimpiai válogatóverseny színhelyére. így most már nincs akadálya annak, hogy június 19-től 28-ig, két szünnappal a louisianai nagyvárosban bonyolítsák le a versenyt — három szám kivételével. A női maratoni futóknak ugyanis már január 26-án Houstonban, a férfiaknak április 11-én Columbusban az 50 km-es gyaloglóknak pedig New Orleansban külön rendezik a válogatót. Itt nagyjából a barcelonai olimpiai időrendet követik, de a férfi 200 és 400 méter nem ütközik egymással. Egyébként a válogatásra a régi szabály érvényes. Számonként az első három helyezett vehet részt az olimpián, feltéve, hogy teljesítette a nevezési szintet. Száz és 400 méteren a váltókra az első hatot veszik figyelembe. Mel Rosen, a férfi olimpiai csapat vezető edzője azonban máris bejelentette, hogy a váltókért felelős edzőnek, Tom Telleznek jogában áll a csapatból bárme­lyik más versenyzőt a váltóba beállítani. Ez azt jelenti, hogy Michael Johnson, aki előreláthatólag az olimpián is 200 méteren áll rajthoz, indulhat majd a 4x400 méteres váltóban is. Az amerikaiak láthatólag nem akarják még egyszer elkövetni a tokiói súlyos hibát, a kiváló futó mellőzését, amely aranyérmükbe került, s még mindig bosszantja a sportközvéleményt. A nagy „vegyes” Boris Becker ugyancsak elégedett lehet magával. Mindent elért már az élet­ben, amit csak akart. Úgy tűnik, a nagy depresszióból is kilábalt már. Nemrég két napig nem edzhetett térdsérülése miatt. Kapott egy jótanácsot, s megfogadta. Gondolt egy nagyot és elutazott. így lett Becker számára Perth a Paradicsom „előszobája”. Sétált a tengerparton, napozott a teniszpályán, csak a fürdésről kellett lemondania a térdén éktelenkedő kötés miatt. Egyszóval unat­kozásra nem volt idő. Vele volt ugyanis új barátnője, a 26 éves Barbara „Babsi” Feltus-Ferbst. Meg is lett mindennek a következménye. A német sajtó „pellen­gérre” állította őt, s azt írták róla a lapok, hogy Becker, aki korábban lelki „nyavalyákkal” küszködött, olyan felszabadultnak látszott, mint már hosszú ideje soha. Úgy tűnik, a feketebőrű barátnő jelenti most a vigaszt. Becker azonban nyílt levéllel válaszolt a róla szóló írásra. „Azt csinálok, amit akarok, és akkor, amikor akarom” — írta. Az év atlétája Egy kaliforniai havilap, a Track and Field News által közrebocsátott közvéle­ménykutatás szerint az 1991-es év atlétája az ukrán rúdugró, Szergej Bubka lett. Érdekesmód az amerikai sportolók jelentős helyet foglalnak el a „ranglistán”. Az amerikai távolugró, Carl Lewis a második helyen végzett. A toplista alsóbb fokait is amerikai sportolók bérlik: Michael Johnson, Mike Powell és Dan O’Brien. Az említett ranglistán csupán két csehszlovák atléta neve szerepel. A gerelyha­jító, Ján Éelezn^ sportágában a lépcső második fokán helyezkedik el. A felmérés alapján a finn világbajnok, Kinnunen kerek egy fokkal jobb nála. A második csehszlovák sportoló Robert Zmélík tízpróbázó, aki a saját sportágában az ötö­dik helyen áll. Az amerikai O'Brien, a kanadai Smith, a német Schenk, valamint a francia Plaziat megelőzik őt. \_____________________________________________________________________> Ebedli Zoli már sajnálja Meglepetés nélkül Lausanne-ban a műkorcsolya- és jég­tánc Európa-bajnokság színhelyén a ko­rábbi évek hagyományainak megfelelő­en, tehát nagyobb meglepetések nélkül folytatódtak a küzdelmek. A párosok versenyében a Független Államok Kö­zi páros verseny győztesei (CSTK-felv.) zösségének a sportolói szerezték meg mindhárom érmet. A kötelező program után nagyszerű teljesítményének kö­szönhetően még a harmadik helyen állt a csehszlovák Kovaííková, Novotny ket­tős, ám végül is leszorult a dobogóról. Australia Open Ivan Rezek edző a versenyt követően nem leplezte csalódottságát. Véleménye szerint a páros nagyon közel állt ahhoz, hogy több mint három évtized után is­mét érmet szerezzen Csehszlovákiának. Annak ellenére, hogy ez nem sikerült, elégedett volt védencei teljesítményé­vel. A párosok versenyének végső sor­rendje: 1. Miskutyenok, Dmitrjjev (FÁK) 2,0,2. Becske, Petrov (FÁK) 2,5, 3. Siskova, Naumov (FÁK) 5,0, 4. Ko­­varíková, Novotny (csehszlovákok) 5,5. Amint már arról lapunk tegnapi szá­mában beszámoltunk a jégtáncosok ver­senyében az első kötelező tánc a legjob­ban a Klimova, Ponomarenko kettős­nek sikerült. Engi Klára és Tóth Attila a paso doble után holtversenyben a 4—5. helyet foglalta el. A férfiak versenyében remekül raj­tolt a csehszlovák Petr Barna, aki a kö­telező program után az első helyen állt. A szakemberek számára meglepetés­ként hatott a címvédő Petrenko halvány teljesítménye, amivel csak a negyedik helyről várhatta a folytatást. A szabadon választott program bemutatására teg­nap a késő esti órákban került sor. Mire e sorok eljutnak az olvasóhoz, már isme­retes, hogy a csehszlovák sportolónak sikerült-e megszereznie élete elsőEuró­­pa-bajnoki címét. Albertville ’92 Még 15 nap Még tizenöt nap, és a franciaor­szági Albertville-ben megkezdődik a téli olimpia. Az előzetes bejelenté­sek szerint 2600 sportoló áll majd rajthoz, tehát ezerrel több, mint az 1988-as calgaryi olimpián. Az egyes versenyszámok a korábbi játékok hagyományaival ellentétben jóval több színhelyen zajlanak majd, ami természetesen az érintettek körében meglehetősen nagy visszhangot vál­tott ki. A szervezők azonban ismétel­ten ígéretet tettek arra, hogy minden gördülékenyen, simán fog menni. Érdekességként jegyezzük meg: csak az amerikai televízió, a CBS képvise­letében, mintegy 1200 ember lesz je­len, hogy az olimpia színhelyéről tu­dósítson. Az előzetes információknak megfe­lelően Csehszlovákiát 137 tagú csapat képviseli majd Albertville-ben. A 79 sportoló mellett 48 edző, illetve 10 ve­zető alkotja a küldöttséget. Sabatini elbúcsúzott Melboume-ben folytatódott Auszt­rália nyílt nemzetközi teniszbajnoksága. A női egyes elődöntőjében az első he­lyen kiemelt Szeles Mónika 6:2, 6:2 arányban bizonyult jobbnak Arantxa Sancheznél. így már ötödször jutott a Grand Slame-sorozat fináléjába. A má­sik mérkőzésen meglepetésre M. J. Fer­nandez 6:1,6:4 arányban győzte le a ná­la jóval esélyesebb argentin Gabriela Sabatinit. A döntőben tehát Szeles Mó­nika Fernandezzel méri össze erejét. „Volt egyszer egy lehetőség...” Az utolsó labdaművészek közé tartozott; hozzá hasonló képességű futballis­ták sajnos már „kihaltak” a magyar pályákról. Ha ma játszana, bizonyára nem kongatta néha az Üllői úti katlan az ürességtől a bajnoki mérkőzéseken. Háromszáznegyvenszer szerepelt első osztályú mérkőzésen, s tizenkét alka­lommal öltötte magára a válogatott címeres mezét. Bár már harmincnyolc éves, de még nincs „szögön” a futballcsukája; Ausztriában „profiskodik”. — Másfél éve igazoltam a svéd ne­gyedosztályban szereplő Södertälje együtteséből az osztrák Oberndorf gár­dájához Tavaly sikerült egy osztállyal fel­jebb lépnünk, így most az Oberligában játszik a csapat, ahol negyedik helyen ál­lunk. Itthon lakom, hetente ingázok. — Zoli! Aligha a mérkőzések spor­tértéke miatt játszol hetente a falusi csapatban. Nem érzed megalázónak, hogy „öregen” válogatott labdarúgó lé­tedre a „kutyaütők” között futballozol? — Egyáltalán nem, sőt élvezem a já­tékot! Egyébként Oberndorf olyan kis település, hogy oda nem érkezett el a hírem. A szurkolóknak fogalmuk sincs arról, hogy milyen játékosmúlt van mö­göttem. Ok nem kérdezték, én pedig nem dicsekedtem vele. De hiába is ta­gadnám, elsősorban a pénz miatt ját­szom, s rajtam kívül még nagyon sok volt NB I-es labdarúgó jár hasonló cipő­ben. Ez nem csupán a mi hibánk, hiszen a mi időnkben a mostanihoz képest fillé­reket lehetett keresni, nem beszélve a nyugati labdarúgók jövedelméről. Nem hiszem, hogy egy is akad közülük, aki ennyi élvonalbeli idény után rá lenne kényszerítve, hogy harmincnyolc évesen olyan színvonalú bajnokságban kelljen futballoznia, mint nekem. — Antikor „fénykorodat” élted, megvolt a lehetősége arra a magyar labdarúgóknak, hogy külföldre szer­ződjenek? Az akkori „spílerek” közül sokan, így Nyilyasi, Törőcsik, Kiss Laci és Várady Béla is szerencsét próbált a profivilágban, egyedül neked nem sike­rült komolyabb csapathoz kerülni. Nem akartad kipróbálni képességeidet a profivilágban? — Dehogyisnem! Két lehetőségem is volt annak idején, s úgy érzem, egyszer sem rajtam múlt, hogy nem mehettem. Ezért még a mai napig tüske van bennem. Először a Standard Liege érdeklődött utá­nam. Akkor az OTSH-ban Csáki Sándor volt a „mindenható”, tőle függött a futbal­listák sorsa. Aki szimpatikus volt neki, me­hetett, aki nem, az itthon maradt. Valószí­nűleg én nem tartozhattam a kedvencei közé, hiszen máskülönben miért csak há­rom napot engedélyezett volna nekem, hogy kimehessek próbajátékra. Amikor kiérkeztem, a belga csapat már túl volt az alapozás javán, a játékosok jó erőben vol­tak. A három nap alatt két edzőmérkőzést játszottunk alacsonyabb osztályú csapa­tokkal. Nem ment rosszul a játék, tetszet­tem az edzőnek, Raymond Goethalsnak. Csupán egy kérése volt, hogy szeretne megnézni a tétmérkőzésen két nap múlva. Csakhogy akkor nekem már itthon kellett lennem... Másodszor az akkor Bundesliga másodosztályban szereplő Hertha BSC el­nöke jött, hogy az edző meg szeretne néz­ni. Három gyakorláson voltam kinn Nyu­­gat-Berlinben, ott ugyanis már folyt a baj­nokság, ezért mérkőzésen nem játszhat­tam. A tréningeken az edző hamar „kibök­te”, hogy az erőállapotom nem túl jó, azt viszont látta, hogy a labdával jól bánok. Gondolom, ezért tettek olyan ajánlatot a Fradinak, hogy egy hónapon keresztül hétfőtől péntekig edzzek náluk, a bajnoki meccsekre pedig hazajöhettem volna. Ha megfelelek, százötvenezer márkáért meg­vesznek. Akkoriban még nem volt nálunk piacgazdaság, „nehezebben” gondolkoz­tak a vezetők a sportban is. Elnökünk, Lo­sonci Tibor nem fogadta el ezt az ajánla­tot, mert a repülőjegyet az egyesületnek kellett volna fizetnie. Pedig ez elenyésző költség lett volna ahhoz a százötvenezer márkához képest, amit kapott volna a Fra­di, ha szerződtetnek. — Futhallhcrkckhcn az a hír járta, hogy nemigen kedveltek egymást Nyi­lasi Tibivel. — Ennek a mendemondának az égvi­lágon semmi alapja sem volt. Nyíllal a pályán és azon kívül is nagyszerűen megértettük egymást. Való igaz, hogy nem egy társaságba jártunk, aminek csupán az volt az oka, hogy Tibi nem volt „beindulós” fajta, azt hiszem emiatt teijedt el az, hogy nem vagyunk barátok. Ha lett volna valami nézeteltérés közöt­tünk, nem hiszem, hogy megengedné, hogy a Ferencvárossal edzek együtt. — Milyen edzőnek tartod egykori já­tékostársadat, s mi a véleményed a Fe­rencváros mai csapatáról? — Tibit nagyszerű edzőnek tartom, aki a korszerű edzésmódszerek híve. Biztos vagyok abban, hogy a pálya még nagyon sok sikert tartogat a számára. A mai Ferencváros a jövő csapata, tele te­hetséges futballistákkal. A védelem szi­lárd, a középpályás sor sem rossz; egye­düli gond a csatársorral van. — Zoli! Mit tennél másként, hn vissza lehelne pörgetni az idő kerekét? — A mai eszemmel ’76-ban disszidál­tam volna. Párizsban játszottunk egy nemzetközi tornán, ahol a Paris Saint- Germain, az Anderlecht és egy brazil csapat voltak az ellenfeleink. A banket­ten odajött hozzánk a francia csapat el­nöke azzal a szándékkal, hogy megvenné Nyilasit és engem. Tibi azonnal nemet mondott, én egy óra gondolkodási időt kértem. Végül én is elutasítottam az ajánlatot. -os-A férfi páros elődöntőjében a Wo­­odbridge, Woodforde kettős az első játszmát ugyan 4:6 arányban elveszítette a Krajicek, Siemerink duó ellen, de Krajicek sérülése miatt nem fejezték be a mérkőzést. így az amerikai páros tulaj­donképpen játék nélkül jutott a torna döntőjébe. Á másik mérkőzésen Jones, Leach—Davis, Pate (amerikaiak) 4:6, 4:6,7:6,6:4,6:3. A holland Richard Krajicek sérülése nem várt bonyodalmakat okozott a te­nisztorna szervezőinek. Csütörtökön ugyanis még nem dőlt el, hogy a megle­petések sorozatát produkáló fiatal te­nisztehetség ma ki tud-e állni az ameri­kai Courier ellen a férfi egyes elődöntő­jében. Szereplése tehát az orvosi szakvé­leménytől függ. Róluk is szó van... Innen—onnan ) Az észak-amerikai jégkorongliga (NHL) legutóbbi fordulójának eredmé­nyei: Toronto—Boston 2:5, Calgary— Rangers 4:4, Minnesota—Los Angeles 3:3. Az angol labdarúgó divízióban: Man­chester United—Aston Villa 1:0. Góllövő: Hugches. Ezzel a győzelemmel a Man­chester csapata 55 ponttal a táblázat élére szökkent. A második a Leeds 53, majd őt követi a Liverpool 44 ponttal. A Malmöben zajló úszó Világ Kupán, férfiak: 200 m gyors: Holmertz (svéd) 1:44,95, 100 m mell: Poswiat (német) 1:01,63, 4. -Beinhauer (csehszlovák) 1:02,74, 100 m pillangó: Gutzeit (francia) 53,49, 200 m hát: Weber (német) 1:56,90, 5. Blaáo (csehszlovák) 1:58,23, 200 m ve­gyes: Ward (kanadai) 1:57,88. Nők: 100m gyors: Osygus (német) 54,91, 200 m mell: Peczak (lengyel) 2:27,97, 200 m pillangó: Kandó (japán) 2:08,56, 100 m hát: Sincic (Új-zélandi) 1:01,49. Az angol Liga Kupa 3. fordulójának visszavágó mérkőzésén: Newcastle—Bo­urnemouth 1:1, hosszabílás után 2:2. A továbbjutási eldöntő tizenegyes párbajt a Bournemouth nyerte 4:3-ra. Gurulótenisz a láthatáron A kerekeskocsi-teniszt felvették a mozgáskorlátozottak hivatalosan nyil­vántartott sportágai sorába, így az máris hírnevet szerzett magának. Egyre több kerekeskocsihoz kötött személy fogadja el a tenisz nagy kihívását, és gyakorolja ezt a sportágat. Ők úttörőnek tartják magukat, és mi sem természetesebb szá­mukra mint az, hogy a két lábon játszó társaikat tekintik példaképeiknek. A kerekeskocsiban játszott tenisz újabb sportág a mozgássérültek számá­ra, amely megkönnyíti hátrányos helyze­tük elviselését. Amit pedig nem lehet anyagiakban lemérni az, hogy közös ne­vezőre hozza a két lábon járókat és a tolókocsihoz kötötteket. Amíg sor kerül a mérkőzésre, addig számos, a teljesen egészséges emberek számára szinte fel­foghatatlan akadályt kell leküzdeniük ezeknek az embereknek. A már meglévő sportteljesítményekben például a lép­csők is útjukat állják. Ekkor vagy tudo­másul veszik, hogy csak eddig tartott a teniszezés, vagy ismerőseik segítségét kérik. Harmadik lehetőség, hogy egy ki­sebbfajta ostrommal megpróbálják be­venni az akadályt. Közben gyakran meg­sérül a tolókocsijuk, sőt, maguk is. Sze­rencsére emiatt nem sokan ábrándulnak ki a sportból, csupán a sors tréfájának tekintik az egészet. Ha túljutnak ezen az akadályon, akkor pontosan olyan pályá­ra van szükségük, mint a mozgásukban nem korlátozott társaiknak. Tehát egy nem túl sáros teniszpálya, netán mű­anyag borítású, vagy apró szemcsés talaj is megteszi, s nem árt, ha speciális ütő­vel is rendelkeznek... Fejére állította a képzeletbeli pira­mist Dieter Fischer, a WTA-Tumiers cég versenyigazgatója. Az elmúlt évben hirtelen vége szakadt a kerekeskocsite­­nisz-bemutatónak, illetve egy azzal összekötött speciális kocsivásárnak. Nagy reményekkel hozzáfogtak ugyanis az úgymond „sportcélokat” szolgáló ke­rekeskocsi tesztelésének, ám az kudrac­­ba fulladt. Kiderült, bármelyik általáno­san elterjedt típusban ülve lehet teni­szezni. Egyébként a dologhoz még né­hány „apróság” is szükségeltetik. Egy speciális gumiabroncs, s az sem árt, ha valakinek van teniszpálya-tulajdonos is­merőse. Ezek után már csak a szűk ajtók és a mozgássérültek számára használha­tatlan mellékhelyiségek problémáját kell megoldani... Az új szenvedély az 1970-es évek ele­jén az Egyesült Államokból indult az egész világot meghódító útjára. Hála a technika fejlődésének, az addig zárt to­lókocsikat felváltották a könnyű és ké­nyelmesen irányítható modellek. Brand Parks, aki betegsége előtt többször is a tenisz világbajnoka volt, lehetőséget te­remtett arra, hogy sorstársai versenye­ken mérkőzhessenek meg egymással. Körültekintően kiszámította a várható költségeket, majd szponzorokat szerzett azok fedezésére. A Nemzetközi Tenisz Szövetséggel együttműködve a mozgásukban korláto­zottak részére is létrehoztak egy, az egész földgolyót átfogó versenysoroza­tot. Valamennyi kontinensen tornákat szerveztek Melbourne-től kezdve Tel Avivon, Münchenen, Genfen, Párizson, Londonon, Los Angelesen át a japán II- zukáig. Tevékenységük eredményeképpen már 12 ezren űzik ezt a sportágat. 1988-ban megalakult a Német Kere­­keskocsi-Szövetség (BRT), mely a Né­met Teniszszövetséggel karöltve példa­mutatóan támogatja a rokkantak tenisz­sportját. A hivatalos mérkőzésekre a „gyalogtenisz” szabályait némiképp le­egyszerűsítve saját előírásokat alkottak. Az egyik leglényegesebb eltérés, hogy kétszer pattanhat a labda... A Tennis Zeitung nyomán

Next

/
Thumbnails
Contents