Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-24 / 20. szám

5 1992. január 24. Szabad ÚJSÁG Egy rendhagyó beruházási alap Mit kínál a COSMEXINVEST? Két évvel ezelőtt, amikor Pozsonyban öt vállalkozókedvú - külkereskedelemben is jártas - fiatalember megalapította a COS­MEX részvénytársaságot, legfeljebb bízhat­tak'vállalkozásuk sikerében. Először - las­san járj, tovább érsz jelszóval - kizárólag a hazai piacon próbálkoztak áruközvetítés­sel, s csak később vágtak bele az export­import tevékenységbe. Az eredmény? Ke­reskedelmi kapcsolatok főleg Nyugat-Euró­­pa, az Egyesült Államok, a Közel-és Távol- Kelet mintegy 250 vállalatával; 20 millió korona forgalom, ebből két millió tiszta ha­szon ... S ha már ilyen jól alakult a részvénytár­saság anyagi helyzete - miközben kezdetét vette a vagyonjegyes privatizációra való felkészülés -, a cég vezetői létrehoztak egy privatizációs beruházási alapot, hogy az eddig megtakarított pénzt és szaktudásukat ily módon is próbálják hasznosítani. A dolog persze nem volt ilyen egyszerű. A COSMEX Rt. ugyanis először a Szlovák Beruházási Bank által alapított I. Beruházá­si Rt-vel közösen 50-50 százalékos tőke­befektetéssel ECOINVEST névvel egy újabb részvénytársaságot, az pedig a COS­MEXINVEST beruházási alapot hozta létre. Az új vállalkozás célja - mint minden ha­sonlónak - kettős: segíteni a vagyonjegyes privatizációba bekapcsolódó átlagpolgár­nak (kiválasztani helyette azt az „államtala­­nításra" kerülő vállalatot, amelynek a leg­nagyobb esélye van a talponmaradásra, s amelyre érdemes a privatizációs pontokat áldozni), illetve szert tenni némi haszonra. Vojtech Schragge mérnöktől, az ECO­INVEST Rt. igazgatójától egyebek közt azért kértem interjút, mert a COSMEXIN­VEST a hazai sajtótermékekben (így la­punkban is) megjelenő reklámjában sok más privatizációs alappal ellentétben nem ígér hirtelen nagy jövedelmet, csupán tisz­tes hasznot a vagyonjegyeit rábízó állam­polgárnak. • Már Szlovákiában is annyi a beru­házási alap, hogy a vagyonjegyes priva­tizációba bekapcsolódó polgár - ha szakemberekre szeretné bízni vagyonje­gyei kezelését - legalább olyan nehéz feladat előtt áll, mintha egyenesen beru­házásra érdemes vállalatokat keresne. A COSMEXINVEST mivel igyekszik meg­nyerni a tétovázó emberek bizalmát?-Mint ismeretes, mi a hagyományos banki privatizációs alap és a vállalati privati­zációs alap előnyeit kínáljuk partnereink számára. A COSMEXINVEST egyik alapí­tója, a COSMEX, Rt., amely ma már főleg külkereskedelmi tevékenységet fejt ki: kü­lönböző hazai termékeket exportálunk igé­nyes, főleg nyugati piacokra. A COSMEX Rt. kiváló külkereskedelmi szakemberekkel, ók pedig sokéves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. A privatizációs alap létrehozásakor abból a feltételezésből indultunk ki, hogy perspektivikus beruházás lesz az általunk megbízható szállítókként ismert partnervállalatainkra fordítani a maj­dan ránk bízandó privatizációs pontokat. Kiválasztásukban pedig nem mások, mint az első Szlovák Befektetési Bank kiváló szakemberei lesznek segítségünkre, akik jártasak a nemzetközi pénz- és tőkepiaci ügyekben, ráadásul megfelelő külföldi gaz­dasági információkkal is rendelkeznek Röviden ezek azok az előnyök, ame­lyeket nyújtani tudunk a vagyonjegyeik ke­zelését ránk bízó polgároknak, s vélemé­nyem szerint ez nem kevés. • Egy befektetési alap, amely mögött bank és sikeres külkereskedelmi cég áll, valóban bizalomkeltő a pénzszakmában járatlan ember számára, de azért azt is szeretné tudni mindenki, hogy milyen iparágba fekteti a pénzét...- Értem mire céloz. Nos, mint említet­tem, olyan gyártó vállalatok közül válasz­tunk, amelyek a nyugati konkurenciaharc­ban is derekasan helytálltak. Ezek főleg fa-, műanyag-, papír- és vasipari termékeket gyártó vállalatok. • Ma nem győzünk papíripari ne­hézségeinkre hivatkozni, félünk a mű­anyagtermékek környezetkárosító hatá­sától. Nem kockázatos éppen az említett iparágak gyáraiba beruházni?- Egyáltalán nem! Mi ugyanis elsősor­ban csomagolástechnikában használatos papírt forgalmazunk, amelyből itthon sincs hiány, a fejlett országokban pedig egyre növekszik iránta a kereslet, mert ökológiai okok miatt sok tekintetben előnyösebb a műanyagnál. Viszont a műanyagot sem lehet száműzni az életünkből, csak tudni kell, hol nem mellőzhető. Nekünk már sike­rült néhány ilyen területet felfedezni, tehát az esetben sincsenek aggályaink. • Tehát biztosak a dolgukban?- Mi nem ígérünk olyasmit, ami a laikus nyilvánosság számára csábító, de valójá­ban - enyhén szólva - csak üzleti fogás. Azoknak, akik bizalommal fordulnak hoz­zánk csak azt ígérjük, hogy becsülettel helytállunk, tehetségünk és szaktudásunk legjavát nyújtva azon leszünk, hogy senki­nek se okozzunk csalódást. Nekünk ez nemcsak egy egyszeri vállalkozás, mi nem ezer koronát, hanem cégünk jó hírnevét veszíthetjük el, tehát a jövőnket is kockáz­tatjuk.. BARANYAI LAJOS A VÚB KUPON üzeni: „Szlovákia legnagyobb pénzintézete áll mögöttünk...“ A VÚB KUPÓN Rt. a vagyonjegyes privatizáció immár szinte áttekinthe­tetlenül sok befektetési alapjának egyike. Az Általános Hitelbank (Vseo­­becná úverová bank) beruházási rész­vénytársasága alapította, azzal a cél­lal, hogy a vagyonjegytulajdonosok számára új - feltehetőleg kölcsönösen előnyös - lehetőségeket kínáljon fel az állami vagyon magánkézbe juttatá­sának mechanizmusában. Vagy ha a lehető legérthetöbben akarjuk meg­fogalmazni: abban, hogy tulajdonkép­pen mihez kezdjenek a bűvös kis könyvecskével. (Azok kedvéért, akik csak most kezdenek tájékozódni a vagyonjegyes privatizáció szabályait és módszereit illetően, röviden még egyszer össze­foglaljuk a lényeget. A könyvecskében található 1000 pont közvetlenül befek­tethető a privatizációra kijelölt állami vállalatok valamelyikébe, miáltal a tu­lajdonos a vállalat részvényesévé vá­lik, és nyereségéből arányos évi ré­szesedést kap. Amennyiben úgy érzi, nem kellőképpen tájékozott ahhoz, hogy biztos jövőjű, nyereségesnek ígérkező vállalatot válasszon, pontjait a külön e célra alakult privatizációs befektetési alapok valamelyikére bíz­hatja. Ezek dolgozói, többnyire kép­zett közgazdászok, pénzemberek stb. lévén, összehasonlíthatatlanul na­gyobb áttekintéssel rendelkeznek az egyes vállalatok jövedelmezőségét és perspektíváit illetően, ám magától ér­tetődő, hogy a vagyonjegy könyvek, illetve részvények kezeléséért leszá­mítják a maguk hasznát; ennyivel csökken a tulajdonos jövedelme. A kérdéskomplexumot természetesen rendkívüli mértékben leegyszerűsítet­tük, de e helyt nem is a részletes ismertetés volt a célunk.) A VÚB KUPÓN Rt. tehát - a többi befektetési alaphoz hasonlóan - a rossz választás kockázatától óhajtja mentesíteni a vagyonjegyes privatizációba bekapcsolódó állampol­gárt. A részletekről Ladislav Vasko­­viö mérnököt, a tudományok kandidá­tusát, a részvénytársaság igazgatóját kérdeztük:- A televízió által is közvetített „bemutatkozó“ beszélgetés során Ón azt mondta, ügyfeleik - tehát akik önökre bízzák vagyonjegy­könyvüket - azonnal visszakapják a bélyegért kifizetett ezer koronát. Szólna mindenekelőtt erről részle­tesebben?- Tény, hogy egyrészt a konkuren­cia is kényszerített bennünket arra, hogy valami újjal előrukkoljunk, de legalább ilyen mértékben szem előtt tartottuk azt is, hogy a kispénzűbb állampolgárok - tehát akiknek gondot okozna az ezerkoronás befektetés - is bekapcsolódhassanak a privatizáció­ba. A pénzt valóban visszakapják, mi­helyt könyvüket a KUPÓN Rt.-re bíz­zák, ám hozzá kell tennem, hogy lé­nyegében a kölcsön egy sajátos for­májáról van szó. A törlesztés négy év alatt történik, s az évi 250 koronát a részvény értékéből fizetett osztalék­ból vonjuk majd le. Ezt a tulajdonos- talán az első év kivételével - ha szabad igy mondanom, „meg sem érzi", majd, mivel az osztalék összege addigra elérheti a több ezer koronát. Az első évben szinte biztos, hogy nem lesz túl magas, de ennek oka magá­nak az ország gazdaságának felfutási „tempójára“ vezethető vissza. A szó­ban forgó kölcsön kamata egyébként a legalacsonyabbak közé tartozik a pénzvilágban: mindössze 10 száza­lék, vagyis esetünkben - pénzben ki­fejezve - négy év alatt 100 korona. Még csak annyit: a kölcsön feltétele, hogy ügyfelünk mind az ezer pontját ránk bízza.- Ugyancsak vonzó ajánlatnak tűnik, hogy önök egy év elteltével 12 ezer koronáért megvásárolják ügyfelük részvényét, amennyiben az el kívánja adni...- Ez az „ezret fizet - egy év múlva tizenkettőt kap" lehetőség így első hallásra kétségkívül igen előnyösnek tűnhet, mégis én magam tanácsolom leendő ügyfeleinknek: inkább ne élje­nek vele. Minden esélyük megvan ugyanis arra, hogy részvényük értéke- mint ahogy már korábban is utaltam rá - évről évre nőni fog, és így az első év végén történő eladásával egyszer­re két előnytől is megfosztanák magu­kat: elesnének az egyre növekvő rendszeres évi járadéktól, valamint annak lehetőségétől, négy-öt év múl­va esetleg jóval nagyobb összegért- mondjuk 50-60 ezer koronáért- eladhassák a tőzsdén, vagyis az értékpapír-piacon. Aki hosszú távon gondolkodik, nem fog tehát sietni részvénye eladásával. Az első év vé­gén felkínált lehetőség megint inkább csak azokat célozza meg, akiknek sürgősen pénzre lesz szükségük.- Számtalan, az önökéhez ha­sonló beruházási alap működik már, s szinte naponta alakulnak újak. Mire épít a VUB KUPÓN ebben a kemény konkurenciaharcban?- A legtömörebben fogalmazva: ar­ra, hogy Szlovákia legnagyobb pénz­intézete áll mögöttünk. Az Általános Hitelbank a maga 143 milliárd koronás vagyonával jelenleg csaknem a 90 százalékát fedezi a szlovákiai üzemek és vállalatok által igényelt hiteleknek. Külön kiemelendő, hogy - akárcsak a múltban - jelenleg is elsősorban a vállalati szférát finanszírozza, átte­kintése az egyes vállalatok gazdasági helyzetéről tehát túlzás nélkül teljes­nek nevezhető. Dolgozóink szakkép­zettsége megfelelő, megvan a kellő műszaki bázisunk, elismert külföldi szakembereket hívtunk meg tanács­adóként. Mi nem egy éve vagyunk a szakmában, és nem is csak egy évre alakultunk. És ami szintén nem elha­nyagolható körülmény: több mint 100 fiókunk van Szlovákia-szerte, igy gya­korlatilag bárhol elérhetők vagyunk.- Befejezésül: Mit kell tennie an­nak, aki az önök beruházási alapjá­ra kívánja bízni vagyonjegy­könyvét?- Feltételezem, hogy az „ezerpon­tosak“ lesznek többségben, ezért csak ezzel az esettel foglalkozom. Ez egyúttal a legegyszerűbb ügymenet, mivel azon kívül, hogy a tulajdonos felkeresi valamelyik fiókunkat és köz­li a szándékát, semmi egyéb teendője nincs. A privatizáció első szakaszának kezdete - február 17-e - után már az ún. iktatóhelyekre, tehát általában a postára kell vinnie a könyvét, és neki kell beírnia szervezetünk azonosítási számát (IŐO), amely 17333377, vala­mint a befektetésre szánt pontok szá­mát is.- Köszönöm a tájékoztatást. VASS GYULA Alapítsunk pártot! (A szerző illusztrációs felvétele) A „szurkoló“ maradjon csendben? Sültgalamb-terápia- Mondja - szögezte nekem a minap egy viharos közgyűlés után valamelyik mezőgazdasági szövetkezetünk egyik vezetője kerek-perec a kérdést kinek szurkol maga tulajdonképpen?- Hát az MTK-nak - vágtam rá azonnal, de mivel szeme villaná­sából láttam, nem fogja beérni ennyivel, komolyra fordítva a szót, még hozzátettem no meg a tisztességnek, az igazságnak, az igazi demokráciának .. A szakember megrótt még, hogy egyszer védem, sót dicsé­rem, máskor meg bírálom kormá­nyunk intézkedéseit.- Valóban - válaszoltam -, nem is tagadom. Arról persze ko­rántsem én tehetek, hogy hon­atyáink a polgárok számára ked­vező döntéseikkel szinte egyidő­­ben tömegeket érzékenyen, „húsba vágón“ érintő komoly baklövéseket is elkövetnek. A tollforgató pedig a tényekből indul ki, s az adott helyzethez igazodik... Egyébként a szóban forgó gaz­daság tagjai azon a bizonyos na­pon „vezetőbuktatást“ is sejtető közgyűlést hívtak össze. A terem­ben egy ideig hűvös volt a levegő és a hangulat. Később aztán fel­forrósodott a légkör. Mint az összejövetel vége felé egyre vilá­gosabbá vált, a tagság ki kívánta buktatni hivatalából az elnököt és legközvetlenebb munkatársait, akik visszaélve helyzetükkel saját zsebre is „dolgoztak“ - igaz lát­szólag a törvényesség keretein belül. Nem óhajtok a „kárvallottak“ védőügyvédjéül szegődni, lehet tetteikkel, esetleges praktikáikkal valóban rászolgáltak a „közutá­latra“, meg talán méltó felelős­­ségrevonásra is, ám a „szapulók“ módszereivel sem értettem egyet. Az elnök azonban egy huszárvá­gással - bejelentette lemondását és tüntetőén kivonult a teremből - véget vetett az egyre jobban elmérgesedő, szócséplésbe fajuló vitának... Erről jut eszembe: marakodik szinte az egész ország. Marako­dunk a koncon. Osztjuk: centiz­­zük, dekázzuk a semmit, aztán meg csodálkozunk, hogy üres marad a kezünk, meg a zsebünk! A bizonytalan gazdasági hely­zet természetszerűleg - társadal­mi és politikai - feszültségeket szül. A bizonytalan helyzetet a za­varosban halászók, egyes pártok, meg prominens képviselői igye­keznek a maguk javára kihasznál­ni. Elvégre hamarosan nyakunkon az újabb választások! S állítólag értünk, választókért, átlagpolgárokért szállnak - magu­kat mit sem kímélve - ringbe poli­tikusaink. Pedig én úgy látom, mi valóban szenvedő alanyai le­szünk pozícióféltó ádáz csatáro­zásaiknak ... Maholnap kis hazánkban már minden valamirevaló településnek saját pártja lesz.- Mi nálunk - jegyezte meg egyik ismerősöm epésen - egye­sek hét végeken maszekolnak, mások meg pártokat alapítgatnak! Aztán persze úgy is néz ki az egész! Az embernek olyan érzése tá­mad, hogy az egyik, „demokrá­ciából“ egy másikba estünk. Ne­künk élni, s nem visszaélni kelle­ne a demokráciával! Tovább tart az össznépi ámí­tás, fárasztás.- Azt mondta a pénzügymi­niszter úr - igyekeztem lelket ver­ni a „marakodósdit“ rossz szem­mel néző fejőgulyásba -, hogy már csak ezt az évet kellene vala­hogy átvészelnünk, kibírnunk, s azután jobbra fordul a sorsunk, az életünk.- Csak aztán nehogy úgy jár­junk mint a roma koma lova - va­karta meg a nyugdíjas parasztem­ber kalapja alatt az üstökét -, amelyik akkor múlt ki, mikor már szinte teljesen leszokott az evés­ről... Ha nem vetsz, nem is arat­hatsz! A sültgalamb-várás ideje lejárt... A honanyák és honatyák egymást marják, s a legtöbb eset­ben képtelenek közös nevezőre jutni. Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe a kelekótya Imre ko­ma is. Egyszer búcsúba szekere­­zett a családjával a balga, ámde félúton elakadt a kocsija. „Segí­tünk mi a bajon - jelentette ki, miközben népes pereputtyát lepa­rancsolta a fogatról -, emeljük ki a sárteknóból a kerekeket! Nekiveselkedett mindenki, majd bele szakadtak a nagy eről­ködésbe, a kocsi azonban nem mozdult előbbre egy tapodtat sem.- Édesapám - kiáltott a sarat dagasztó gazdának a Józsi gye­rek -, maguk mindannyian más irányba tolják a szekeret! Hát ez a baj kérem. ZOLCZER LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents