Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 20. szám
5 1992. január 24. Szabad ÚJSÁG Egy rendhagyó beruházási alap Mit kínál a COSMEXINVEST? Két évvel ezelőtt, amikor Pozsonyban öt vállalkozókedvú - külkereskedelemben is jártas - fiatalember megalapította a COSMEX részvénytársaságot, legfeljebb bízhattak'vállalkozásuk sikerében. Először - lassan járj, tovább érsz jelszóval - kizárólag a hazai piacon próbálkoztak áruközvetítéssel, s csak később vágtak bele az exportimport tevékenységbe. Az eredmény? Kereskedelmi kapcsolatok főleg Nyugat-Európa, az Egyesült Államok, a Közel-és Távol- Kelet mintegy 250 vállalatával; 20 millió korona forgalom, ebből két millió tiszta haszon ... S ha már ilyen jól alakult a részvénytársaság anyagi helyzete - miközben kezdetét vette a vagyonjegyes privatizációra való felkészülés -, a cég vezetői létrehoztak egy privatizációs beruházási alapot, hogy az eddig megtakarított pénzt és szaktudásukat ily módon is próbálják hasznosítani. A dolog persze nem volt ilyen egyszerű. A COSMEX Rt. ugyanis először a Szlovák Beruházási Bank által alapított I. Beruházási Rt-vel közösen 50-50 százalékos tőkebefektetéssel ECOINVEST névvel egy újabb részvénytársaságot, az pedig a COSMEXINVEST beruházási alapot hozta létre. Az új vállalkozás célja - mint minden hasonlónak - kettős: segíteni a vagyonjegyes privatizációba bekapcsolódó átlagpolgárnak (kiválasztani helyette azt az „államtalanításra" kerülő vállalatot, amelynek a legnagyobb esélye van a talponmaradásra, s amelyre érdemes a privatizációs pontokat áldozni), illetve szert tenni némi haszonra. Vojtech Schragge mérnöktől, az ECOINVEST Rt. igazgatójától egyebek közt azért kértem interjút, mert a COSMEXINVEST a hazai sajtótermékekben (így lapunkban is) megjelenő reklámjában sok más privatizációs alappal ellentétben nem ígér hirtelen nagy jövedelmet, csupán tisztes hasznot a vagyonjegyeit rábízó állampolgárnak. • Már Szlovákiában is annyi a beruházási alap, hogy a vagyonjegyes privatizációba bekapcsolódó polgár - ha szakemberekre szeretné bízni vagyonjegyei kezelését - legalább olyan nehéz feladat előtt áll, mintha egyenesen beruházásra érdemes vállalatokat keresne. A COSMEXINVEST mivel igyekszik megnyerni a tétovázó emberek bizalmát?-Mint ismeretes, mi a hagyományos banki privatizációs alap és a vállalati privatizációs alap előnyeit kínáljuk partnereink számára. A COSMEXINVEST egyik alapítója, a COSMEX, Rt., amely ma már főleg külkereskedelmi tevékenységet fejt ki: különböző hazai termékeket exportálunk igényes, főleg nyugati piacokra. A COSMEX Rt. kiváló külkereskedelmi szakemberekkel, ók pedig sokéves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. A privatizációs alap létrehozásakor abból a feltételezésből indultunk ki, hogy perspektivikus beruházás lesz az általunk megbízható szállítókként ismert partnervállalatainkra fordítani a majdan ránk bízandó privatizációs pontokat. Kiválasztásukban pedig nem mások, mint az első Szlovák Befektetési Bank kiváló szakemberei lesznek segítségünkre, akik jártasak a nemzetközi pénz- és tőkepiaci ügyekben, ráadásul megfelelő külföldi gazdasági információkkal is rendelkeznek Röviden ezek azok az előnyök, amelyeket nyújtani tudunk a vagyonjegyeik kezelését ránk bízó polgároknak, s véleményem szerint ez nem kevés. • Egy befektetési alap, amely mögött bank és sikeres külkereskedelmi cég áll, valóban bizalomkeltő a pénzszakmában járatlan ember számára, de azért azt is szeretné tudni mindenki, hogy milyen iparágba fekteti a pénzét...- Értem mire céloz. Nos, mint említettem, olyan gyártó vállalatok közül választunk, amelyek a nyugati konkurenciaharcban is derekasan helytálltak. Ezek főleg fa-, műanyag-, papír- és vasipari termékeket gyártó vállalatok. • Ma nem győzünk papíripari nehézségeinkre hivatkozni, félünk a műanyagtermékek környezetkárosító hatásától. Nem kockázatos éppen az említett iparágak gyáraiba beruházni?- Egyáltalán nem! Mi ugyanis elsősorban csomagolástechnikában használatos papírt forgalmazunk, amelyből itthon sincs hiány, a fejlett országokban pedig egyre növekszik iránta a kereslet, mert ökológiai okok miatt sok tekintetben előnyösebb a műanyagnál. Viszont a műanyagot sem lehet száműzni az életünkből, csak tudni kell, hol nem mellőzhető. Nekünk már sikerült néhány ilyen területet felfedezni, tehát az esetben sincsenek aggályaink. • Tehát biztosak a dolgukban?- Mi nem ígérünk olyasmit, ami a laikus nyilvánosság számára csábító, de valójában - enyhén szólva - csak üzleti fogás. Azoknak, akik bizalommal fordulnak hozzánk csak azt ígérjük, hogy becsülettel helytállunk, tehetségünk és szaktudásunk legjavát nyújtva azon leszünk, hogy senkinek se okozzunk csalódást. Nekünk ez nemcsak egy egyszeri vállalkozás, mi nem ezer koronát, hanem cégünk jó hírnevét veszíthetjük el, tehát a jövőnket is kockáztatjuk.. BARANYAI LAJOS A VÚB KUPON üzeni: „Szlovákia legnagyobb pénzintézete áll mögöttünk...“ A VÚB KUPÓN Rt. a vagyonjegyes privatizáció immár szinte áttekinthetetlenül sok befektetési alapjának egyike. Az Általános Hitelbank (Vseobecná úverová bank) beruházási részvénytársasága alapította, azzal a céllal, hogy a vagyonjegytulajdonosok számára új - feltehetőleg kölcsönösen előnyös - lehetőségeket kínáljon fel az állami vagyon magánkézbe juttatásának mechanizmusában. Vagy ha a lehető legérthetöbben akarjuk megfogalmazni: abban, hogy tulajdonképpen mihez kezdjenek a bűvös kis könyvecskével. (Azok kedvéért, akik csak most kezdenek tájékozódni a vagyonjegyes privatizáció szabályait és módszereit illetően, röviden még egyszer összefoglaljuk a lényeget. A könyvecskében található 1000 pont közvetlenül befektethető a privatizációra kijelölt állami vállalatok valamelyikébe, miáltal a tulajdonos a vállalat részvényesévé válik, és nyereségéből arányos évi részesedést kap. Amennyiben úgy érzi, nem kellőképpen tájékozott ahhoz, hogy biztos jövőjű, nyereségesnek ígérkező vállalatot válasszon, pontjait a külön e célra alakult privatizációs befektetési alapok valamelyikére bízhatja. Ezek dolgozói, többnyire képzett közgazdászok, pénzemberek stb. lévén, összehasonlíthatatlanul nagyobb áttekintéssel rendelkeznek az egyes vállalatok jövedelmezőségét és perspektíváit illetően, ám magától értetődő, hogy a vagyonjegy könyvek, illetve részvények kezeléséért leszámítják a maguk hasznát; ennyivel csökken a tulajdonos jövedelme. A kérdéskomplexumot természetesen rendkívüli mértékben leegyszerűsítettük, de e helyt nem is a részletes ismertetés volt a célunk.) A VÚB KUPÓN Rt. tehát - a többi befektetési alaphoz hasonlóan - a rossz választás kockázatától óhajtja mentesíteni a vagyonjegyes privatizációba bekapcsolódó állampolgárt. A részletekről Ladislav Vaskoviö mérnököt, a tudományok kandidátusát, a részvénytársaság igazgatóját kérdeztük:- A televízió által is közvetített „bemutatkozó“ beszélgetés során Ón azt mondta, ügyfeleik - tehát akik önökre bízzák vagyonjegykönyvüket - azonnal visszakapják a bélyegért kifizetett ezer koronát. Szólna mindenekelőtt erről részletesebben?- Tény, hogy egyrészt a konkurencia is kényszerített bennünket arra, hogy valami újjal előrukkoljunk, de legalább ilyen mértékben szem előtt tartottuk azt is, hogy a kispénzűbb állampolgárok - tehát akiknek gondot okozna az ezerkoronás befektetés - is bekapcsolódhassanak a privatizációba. A pénzt valóban visszakapják, mihelyt könyvüket a KUPÓN Rt.-re bízzák, ám hozzá kell tennem, hogy lényegében a kölcsön egy sajátos formájáról van szó. A törlesztés négy év alatt történik, s az évi 250 koronát a részvény értékéből fizetett osztalékból vonjuk majd le. Ezt a tulajdonos- talán az első év kivételével - ha szabad igy mondanom, „meg sem érzi", majd, mivel az osztalék összege addigra elérheti a több ezer koronát. Az első évben szinte biztos, hogy nem lesz túl magas, de ennek oka magának az ország gazdaságának felfutási „tempójára“ vezethető vissza. A szóban forgó kölcsön kamata egyébként a legalacsonyabbak közé tartozik a pénzvilágban: mindössze 10 százalék, vagyis esetünkben - pénzben kifejezve - négy év alatt 100 korona. Még csak annyit: a kölcsön feltétele, hogy ügyfelünk mind az ezer pontját ránk bízza.- Ugyancsak vonzó ajánlatnak tűnik, hogy önök egy év elteltével 12 ezer koronáért megvásárolják ügyfelük részvényét, amennyiben az el kívánja adni...- Ez az „ezret fizet - egy év múlva tizenkettőt kap" lehetőség így első hallásra kétségkívül igen előnyösnek tűnhet, mégis én magam tanácsolom leendő ügyfeleinknek: inkább ne éljenek vele. Minden esélyük megvan ugyanis arra, hogy részvényük értéke- mint ahogy már korábban is utaltam rá - évről évre nőni fog, és így az első év végén történő eladásával egyszerre két előnytől is megfosztanák magukat: elesnének az egyre növekvő rendszeres évi járadéktól, valamint annak lehetőségétől, négy-öt év múlva esetleg jóval nagyobb összegért- mondjuk 50-60 ezer koronáért- eladhassák a tőzsdén, vagyis az értékpapír-piacon. Aki hosszú távon gondolkodik, nem fog tehát sietni részvénye eladásával. Az első év végén felkínált lehetőség megint inkább csak azokat célozza meg, akiknek sürgősen pénzre lesz szükségük.- Számtalan, az önökéhez hasonló beruházási alap működik már, s szinte naponta alakulnak újak. Mire épít a VUB KUPÓN ebben a kemény konkurenciaharcban?- A legtömörebben fogalmazva: arra, hogy Szlovákia legnagyobb pénzintézete áll mögöttünk. Az Általános Hitelbank a maga 143 milliárd koronás vagyonával jelenleg csaknem a 90 százalékát fedezi a szlovákiai üzemek és vállalatok által igényelt hiteleknek. Külön kiemelendő, hogy - akárcsak a múltban - jelenleg is elsősorban a vállalati szférát finanszírozza, áttekintése az egyes vállalatok gazdasági helyzetéről tehát túlzás nélkül teljesnek nevezhető. Dolgozóink szakképzettsége megfelelő, megvan a kellő műszaki bázisunk, elismert külföldi szakembereket hívtunk meg tanácsadóként. Mi nem egy éve vagyunk a szakmában, és nem is csak egy évre alakultunk. És ami szintén nem elhanyagolható körülmény: több mint 100 fiókunk van Szlovákia-szerte, igy gyakorlatilag bárhol elérhetők vagyunk.- Befejezésül: Mit kell tennie annak, aki az önök beruházási alapjára kívánja bízni vagyonjegykönyvét?- Feltételezem, hogy az „ezerpontosak“ lesznek többségben, ezért csak ezzel az esettel foglalkozom. Ez egyúttal a legegyszerűbb ügymenet, mivel azon kívül, hogy a tulajdonos felkeresi valamelyik fiókunkat és közli a szándékát, semmi egyéb teendője nincs. A privatizáció első szakaszának kezdete - február 17-e - után már az ún. iktatóhelyekre, tehát általában a postára kell vinnie a könyvét, és neki kell beírnia szervezetünk azonosítási számát (IŐO), amely 17333377, valamint a befektetésre szánt pontok számát is.- Köszönöm a tájékoztatást. VASS GYULA Alapítsunk pártot! (A szerző illusztrációs felvétele) A „szurkoló“ maradjon csendben? Sültgalamb-terápia- Mondja - szögezte nekem a minap egy viharos közgyűlés után valamelyik mezőgazdasági szövetkezetünk egyik vezetője kerek-perec a kérdést kinek szurkol maga tulajdonképpen?- Hát az MTK-nak - vágtam rá azonnal, de mivel szeme villanásából láttam, nem fogja beérni ennyivel, komolyra fordítva a szót, még hozzátettem no meg a tisztességnek, az igazságnak, az igazi demokráciának .. A szakember megrótt még, hogy egyszer védem, sót dicsérem, máskor meg bírálom kormányunk intézkedéseit.- Valóban - válaszoltam -, nem is tagadom. Arról persze korántsem én tehetek, hogy honatyáink a polgárok számára kedvező döntéseikkel szinte egyidőben tömegeket érzékenyen, „húsba vágón“ érintő komoly baklövéseket is elkövetnek. A tollforgató pedig a tényekből indul ki, s az adott helyzethez igazodik... Egyébként a szóban forgó gazdaság tagjai azon a bizonyos napon „vezetőbuktatást“ is sejtető közgyűlést hívtak össze. A teremben egy ideig hűvös volt a levegő és a hangulat. Később aztán felforrósodott a légkör. Mint az összejövetel vége felé egyre világosabbá vált, a tagság ki kívánta buktatni hivatalából az elnököt és legközvetlenebb munkatársait, akik visszaélve helyzetükkel saját zsebre is „dolgoztak“ - igaz látszólag a törvényesség keretein belül. Nem óhajtok a „kárvallottak“ védőügyvédjéül szegődni, lehet tetteikkel, esetleges praktikáikkal valóban rászolgáltak a „közutálatra“, meg talán méltó felelősségrevonásra is, ám a „szapulók“ módszereivel sem értettem egyet. Az elnök azonban egy huszárvágással - bejelentette lemondását és tüntetőén kivonult a teremből - véget vetett az egyre jobban elmérgesedő, szócséplésbe fajuló vitának... Erről jut eszembe: marakodik szinte az egész ország. Marakodunk a koncon. Osztjuk: centizzük, dekázzuk a semmit, aztán meg csodálkozunk, hogy üres marad a kezünk, meg a zsebünk! A bizonytalan gazdasági helyzet természetszerűleg - társadalmi és politikai - feszültségeket szül. A bizonytalan helyzetet a zavarosban halászók, egyes pártok, meg prominens képviselői igyekeznek a maguk javára kihasználni. Elvégre hamarosan nyakunkon az újabb választások! S állítólag értünk, választókért, átlagpolgárokért szállnak - magukat mit sem kímélve - ringbe politikusaink. Pedig én úgy látom, mi valóban szenvedő alanyai leszünk pozícióféltó ádáz csatározásaiknak ... Maholnap kis hazánkban már minden valamirevaló településnek saját pártja lesz.- Mi nálunk - jegyezte meg egyik ismerősöm epésen - egyesek hét végeken maszekolnak, mások meg pártokat alapítgatnak! Aztán persze úgy is néz ki az egész! Az embernek olyan érzése támad, hogy az egyik, „demokráciából“ egy másikba estünk. Nekünk élni, s nem visszaélni kellene a demokráciával! Tovább tart az össznépi ámítás, fárasztás.- Azt mondta a pénzügyminiszter úr - igyekeztem lelket verni a „marakodósdit“ rossz szemmel néző fejőgulyásba -, hogy már csak ezt az évet kellene valahogy átvészelnünk, kibírnunk, s azután jobbra fordul a sorsunk, az életünk.- Csak aztán nehogy úgy járjunk mint a roma koma lova - vakarta meg a nyugdíjas parasztember kalapja alatt az üstökét -, amelyik akkor múlt ki, mikor már szinte teljesen leszokott az evésről... Ha nem vetsz, nem is arathatsz! A sültgalamb-várás ideje lejárt... A honanyák és honatyák egymást marják, s a legtöbb esetben képtelenek közös nevezőre jutni. Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe a kelekótya Imre koma is. Egyszer búcsúba szekerezett a családjával a balga, ámde félúton elakadt a kocsija. „Segítünk mi a bajon - jelentette ki, miközben népes pereputtyát leparancsolta a fogatról -, emeljük ki a sárteknóból a kerekeket! Nekiveselkedett mindenki, majd bele szakadtak a nagy erőlködésbe, a kocsi azonban nem mozdult előbbre egy tapodtat sem.- Édesapám - kiáltott a sarat dagasztó gazdának a Józsi gyerek -, maguk mindannyian más irányba tolják a szekeret! Hát ez a baj kérem. ZOLCZER LÁSZLÓ
