Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám

1992. január 22. 5 Kultúra Szabad ÚJSÁG Helytörténeti figyelő Barangolás a Galga völgyében Ha a volt Sziráki járás észak­­nyugati felében barangolva egy éles kanyart teszünk dél felé, a Galga-patak völgyébe érünk. Becske az első megállónk. A falu az aszódbalassagyarmati vasút közelében, a Szanda-hegy alatt fekszik. Halmaztelepülés a Cser­hát hegység lábánál. Látni itt né­hány régi parasztházat s egy XVIII. századi kóhidat. Fényes Elek gyakran emlege­tett geográfiai szótárában többek között ezt találjuk Becskével kap­csolatban: ,,Határja bár a vízmo­sásoktól szenvedett, mégis a hegy oldalakon termékeny, kü­lönösen a bor és dohány-ter­mesztésben szerencsés." A közel ezer lélekszámú falu határában már 1870-ben kőszén­bánya üzemel. 1920-ban kőbá­nyát is nyitottak a közelben. A község temploma 1800-ban épült késő barokk stílusban, klasszicizáló homlokzattal. Ostya­tartó edény e a XVII. századból való ötvösmunka. A plébániaépületet a XIX. században emelték. Balás János hajdani klasszicis­ta kúriájában ma óvoda van. Négy szobában eredeti freskók is ma­radtak, de ezeket később leme­szelték. Nógrádkövesd a környéken köbányászatáról ismert; a falu ha­tárában kiváló andezitet fejtenek. A községre vonatkozólag csak a XVIII. századtól vannak adatok. Azelőtt Kövesének és Galgakö­­vesdnek is nevezték a falut. Az itteni műemlékek közül Je­szenszky Sándor XIX. századi úri laka és az 1746-ban emelt ba­rokk harangláb érdemel említést. Az előbbi eklektikus stílusban épült. Az aszódi-balassagyarmati vasút közelében települt Bércéi község is. A falu neve törzsnévböl keletkezett. Lehet, hogy a ma­gyarsághoz csatlakozó bolgár-tö­rökök közt is volt ilyen népcsoport. A helység régi betelepítésére utalnak azok a honfoglalás kori ezüstveretes tárgyak, melyeket errefelé találtak. A XIII. században a falu lako­sainak jelentős része még kato­náskodó jobbágy volt. Az Árpádok korában az Aba nemzetség ,, sar­jai ülték meg" a falut. A Berczelly család tagjai a XII. századtól urai voltak a községnek hosszú időn át. A nagyméretű Berczelly-kúria klasszicista stílusban épült az ősi kastély helyén. Földszintes, kö­­zéprizalitos épület, ma szociális otthon van benne. Galga menti népviselet Bércéit kastélyos falunak is ne­vezték, hisz annyi kúria, úrilak talán sehol sem épült a környé­ken, mint ebben a községben. A helység legmagasabb pontján áll a volt Kállay-kastély. Az eme­letes, saroktornyos épület ma is­kola. A Bene, illetve a Baloghy családnak várkastélyszerű épüle­te volt Bercelen. Prónay László a XVIII. század elején épített kas­télyt a községben. A Baloghy család egyik tagjá­ról, Jánosról Mocsáry is megem­lékezik monográfiájában. Ezt írja: ,,Baloghy János nagy úri lakhelye is szépíti ezen falut, aki több alkal­makkal, mint választott követje ezen vármegyének, az Ország gyűlésein jeles beszédjei által a Haza javát eszközölte, s esme­­retessé tette magát a Király 5 a Haza előtt, és literatúránknak is barátja." A másik itteni család sarja, Ber­czelly László, aki 1842-ben szüle­tett, jogásznak tanult, s szintén foglalkozott irodalommal. Tárcá­kat írt a Hölgyfutárban, s munka­társa volt a Thaly Kálmán szer­kesztette Nemzeti Képes Új­ságnak. A község templomát Migazzi Kristóf esztergomi bíboros építtet­te 1767-ben. A templom egyenes záródásé kapuja felett a bíboros címere látható, efölött pedig hajlí­tott ívű szemöldökpárkány van. A barokk templom főoltárán Fáy Albert (1899) Szent Pétert és Pált ábrázoló képe látható. Az ostyatartó edény Gretschl József budai ötvös műve a XIX. század közepéről. Nógrád Galga menti faluja, Galgaguta már a középkorban fennállott; akkor épp a váci püs­pökség birtoka volt. A török hábo­rúk után, 1700 táján Árva megyei szlovákokat telepítettek ide, s ma már elsősorban ezek utódai lak­nak itt. Az ezer lakosú nemzetisé­gi falu óvodájában és iskolájában szlovák anyanyelvi oktatás is fo­lyik. Régen a falu viselete is külön­bözött a környező palóc falvak viseletétől. A nők sűrű ráncú szoknyákat hordtak. Ingvállaikat gazdagon kihímezték; fejükön csipkés, virágos főkötö volt. A falu határáról a múlt század közepén Fényes Elek készített le­írást. Ebben olvassuk, hogy az ,,hosszanterjedő s termékeny; le­gelője hasznos; de szőlőjét a nagy fagy gyakran megron­gálja". A XVIII. században a Benitz­­kyeknek volt erre nagyobb birto­kuk. 1777-ben Benitzky Sámuel építtette a község késő barokk evangélikus templomát. A főoltár képét, amely Krisztust ábrázolja az olajfák hegyén, Swindl Károly festette 1837-ben. A rácsos díszí­tésű rokokó szószék fából ké­szült. CSÁKY KÁROLY Farsang, vígság /< Farsangi Ozsgyánban még az 1970-es években jártam. Fiatal középisko­lásként a Palócföld népi hagyo­mányait gyűjtöttem Manga János híres néprajzkutató biztatására. Sok néprajzi anyagot felvettem, s régi jegyzetfüzeteimből az aláb­bi írás került elő. A farsang eredetileg vízke­­reszttól (január 6.) hamvazószer­dáig, vagyis a húsvét előtti 40. napig terjedt, s az emberek vig­­sággal, mulatozással, nagy evés­­sel-ivással üdvözölték a tavasz érkezését s várták a nagyböjtöt. Ozsgyánban szokás szerint farsang utolján reggelig hálóztak, majd a legények felöltöztek min­denféle maskarákba. Házról ház­ra jártak muzsikaszóval és tojást, szalonnát gyűjtöttek. Ősrégi szo­kás szerint körbeénekelték a lányt. Hó, hó, farsang, ó, ó, farsang, de szép idő, elmúlt már az új esztendő. Ezt rendszerint a csoport veze­tője énekelte. A többiek így foly­tatták: ieje van szokások Itthon van-e a gazda? Van- e jó farsangja? Ha nincs jó farsangja, menjen fel a padlásra, Hozzon le szalonnát, fúrja meg a gerendát. Az előbbi ,,HÓ, hó, farsang“ refrénként tér vissza, míg az utol­só sorban az erősen megnyomott „Hozzon le szalonnát“ szinte pa­­rancsolólag hat. A gazda borral, farsangi fánkkal kínálja meg a le­gényeket, majd tojást ad nekik, s jó termést kívánva tovább enge­di a maskarahadat. Ez a „Jó termést" kívánság minden bizonnyal a pogány kori tavaszváró és termékenységet kérő szokások maradványa. Ozsgyánban is fennmaradt egy farsangi anekdota. Egy alkalom­mal heves összetűzésre került sor a gazda és a legényhad között. Farsang idején illő volt a falubéli lányokat a farsangi bálokon meg­táncoltatni. Az említett összetűzés úgy történhetett meg, hogy az egyik lány szeretője a második vagy harmadik faluból volt. így a haragos legények nem kérték fel a lányt táncolni. Mikor aztán másnap ehhez a lányosházhoz is elmentek a legények tojásért, szalonnáért, elkergették őket. A legények nem is annyira szo­kásból, mint inkább haszonból csinálták a „maskarakoldulást“. A tojást eladták, illetve becserél­ték borra. Vagy az egyik legény házánál megsütötték a tojást rán­­tottának, a szalonnát pedig be­cserélték a zsidónál borra. Far­sangkor sok volt a kézfogó s a la­kodalom. A farsangi népszoká­sokhoz valamikor a fonó is hozzá­tartozott. Az egykori fiatal fonólá­nyok ma bizony már öreg nénik. Magát a fonóbeli munkát csak úgy emlegetik, mint alkalmat arra, hogy szórakozzanak, énekelje­nek, táncoljanak. Mert farsangkor táncolni is szokás volt a fonókban. A fonók életéből még ma is isme­retesek a csárdások nagyszámú variánsai. Ilyen a Losonc környé­kén ismeretes váskatánc - ez for­mailag a pásztortáncok csoportjá­ba tartozik. A váska kezelése, földre helyezése, körültáncolása - a kanásztáncok ismert motívu­maira emlékeztet. A farsang egykor szokás volt, ma már viszont csak szép régi népi hagyomány, amelyet ápol­nunk kell. SZÁRAZPÁL 3 lények között: az egyetlen ember a fantomok városában. Két hét alatt veti papírra általa is legtöbb­re értékelt művét. Cincinnatus C. csak saját lelkének hangjára fi­gyel, valamilyen mély titkot akar megfejteni. Nabokov a bolsevik Oroszországból menekül, s eb­ben a regényében fejti ki fájdal­mas felismerését, hogy a totalitá­rius Európából is menekülnie kell. Cincinnatust halálra ítélik, egy erődbe zárják. Itt majdani hóhér­jaival, möszjö Pierre-rel kell meg­barátkoznia. Kapcsolatukat M. Nagy Miklós, a regény utószavá­nak írója, Schopenhauer egyik gondolatával fejezi ki nagyon talá­lóan: „a lángész alkalmatlan a társas életre... így aztán általá­nosságban azt látjuk, hogy min-Könyvismertetés Meghívás kivégzésre A szerző olyan ördögi erővel vetíti elénk gondolatait, hogy stílu­sán át Kafka, Joyce, Dosztojevsz­kij szelíd rabjaivá válunk. Aki megismerte és átélte Luzsin, az őrület ingoványában vergődő sakkzseni Végzetes játékát, bizo­nyára várakozással vette kezébe az író legkedvesebb művét, a Lo­­litát. Az említett két regény tápta­laja kétségtelenül a Nabokov által „sarlatánnak“ tartott Freud pszi­choanalízise. Fontosnak tartottam megemlí­teni ezeket a regényeket, hiszen ha elolvasásuk után lát hozzá va­laki Cincinnatus C. életfilozófiájá­nak feltárásához a Meghívás ki­végzésre című regényben, lélek­ben már felkészült az író újabb meglepetéseire. Felkészülés alatt csupán annyi értendő, hogy bát­ran hagyja magát vezetni oldala­kon át, s nem riad meg attól, ha meginog lába alatt a talaj, s hogy az olvasás ihlette kérdések elké­pesztő sokaságát kell ezen az úton cipelnie. Aki már olvasta Na­­bokovot, nem veszítheti el lélekje­lenlétét, mert tudja, az utolsó ol­dalakon a kérdőjelek pontokká s végül a felismerés felkiáltójelei­vé válnak. A könyvet ezek után úgy csukja be, mint a régmúltban íródott s most újraolvasott napló fedelét - hiszen saját kételyeit és tépelödéseit értékeli át -, de most már kezében van a készséges, mindent megoldó magyarázat... A Meghívás kivégzésre regény szerzője 1935-ben Berlinben Szmirin álnéven él, a valóságban pedig ó Cincinnatus C., az egyet­len átlátszatlan ember az átlátszó denki abban a mértékben alkal­mas a társas életre, amennyire szellemileg szegény és egyálta­lán: közönséges.“ Kétségkívül politikai regényről van szó, amely a nácizmus és bolsevizmus megrázó és parodi­­kus életrekeltését valósítja meg nagy sikerrel. M. Nagy Miklós más vonatkozásokban is értékeli ezt- a harmadik, magyar nyelven is olvasható müvet. Véleménye sze­rint: Cincinnatus az egyetlen auto­nóm személyiség egy totalitárius társadalomban... nélküle a világ valami hamis és renyhe tökéletes­ség, valamint ragacsos-undorító utópia állapotába dermedne...“ Feltárja a mű bibliai vonásait, hi­szen a főhős egy gyermekkori emlékében kilép az ablakon, és a levegőben jár (utal a vízen já­rásra). Nem illendő elárulni a könyv- végső megoldásba torkolló, megváltó - befejezését. Itt azon­ban ebbe a hibába nem lehet beleesni, hiszen a regény min­denfajta záró és véges gondolat­tól tartózkodik. Nabokov 1971 -ben nyújtott utolsó interjújában többet is elárul: „Hiszem, hogy egy napon valaki majd újraértékeli müveimet, és ki­mondja, hogy egyáltalán nem vol­tam én holmi frivol tűzmadár, ha­nem merev moralista, aki ostoroz­ta a bűnt, becsmérelte a butasá­got, kigúnyolta a vulgárist és a ke­gyetlent, és szuverén hatalommal ruházta fel a gyengédséget, a te­hetséget és a büszkeséget“.-SZÁZ­COMENIUS ALAPÍTVÁNY A Galántai Magyar Tannyelvű Nyolcéves Magángimnázium a Felvidéken — Bodrogköztől Csallóközig - jelentős szerepet tölt be. Az elért sikereink arról tanúskodnak, hogy az oktatás ilyen alternatívájára is nagy szük­ség van. Az iskola szelleme, a ta­nulók közérzete, a szülök megelé­gedettsége nagyban igazolja leg­jobb tanáraink és lelkészeink igyekezetét. Létjogosultságunkat az igényesség, az új értelmiség­­képzés és a jövő társadalmának elvárásai teszik szükségessé. Gyermekeinket keresztény szelle­miségben neveljük és az általá­nos követelmények mellett magas szinten oktatjuk a matematikát, az informatikát, a német és az angol nyelvet. Célunk, hogy megfelelő tudással felvértezve lehetővé te­gyük tanulóink felvételét bárme­lyik csehszlovákiai illetve európai egyetemre. Az iskolánk működtetéséhez, kitűzött céljaink eléréséhez és a rászoruló tanulóink taníttatásá­hoz kérünk anyagi támogatást. Alapítványunkat a Galántai Körzeti Hivatal 1991. december 2-án 3/91 számmal regisztrálta. Alapítványunk koronaszámla­­száma: SŐST Galanta 8138345- 139 devizaszámla-száma: VÚB Ga­lanta 34833-162556-132 Segítségüket és támogatásu­kat előre is köszönjük! A COMENIUS ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents