Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
1992. január 18. Szabad ÚJSÁG 7 A demokrácia iskolája Az alkotmányról, a demokráciáról és a választásokról Az események forgatagában még a közélet iránt fogékony állampolgárnak sem könnyű tájékozódnia különböző, gyakran használt fogalmak között. Ebben szeretnénk segíteni azzal, hogy címszavakban, röviden megpróbálunk közelebb hozni, érthetőbbé tenni egy-egy fogalmat, kifejezést Alkotmány (latinul constitutio) Az államilag szervezett társadalom belső rendjére, az államszervezet felépítésére és működésére, az állampolgárok jogaira és kötelességeire vonatkozó alapvető jogi normákat tartalmazó alaptörvény. A jogszabályi hierarchia csúcsán áll, minden törvénynek vele összhangban kell lennie. Az alkotmány politikai okmány, kifejezi a hatalmi viszonyokat és kinyilatkoztatja az uralkodó politikai nézeteket. A feudalizmus végéig alkotmánynak az államszervezetre vonatkozó szokásjogot és a legfontosabb törvényeket tekintették, ezek voltak a rendi vagy történet alkotmányok. Magyarországon a Szent Istvánnal kezdődő törvényhozás kiindulópontja lett a „feudális alkotmánynak”, mely rendi alkotmánnyal alakult át az Aranybulla (1222) korától a Hármaskönyvig (1517), sőt az 1608-as országgyűlésig terjedő időszakig. A politikai hatalomért küzdő polgárság egyik fő követelése volt, hogy egységes, írott jogszabályban rögzítsék az állam belső rendjére vonatkozó szabályokat. így a szorosabb értelemben vett alkotmányok, az ún. eh ártól is vagy írott alkotmányok a polgári átalakulással születtek, az elvileg szuverén nép, a jogaikban egyenlősített állampolgárok részvételével (a választójog, az alkotmányozó gyűlések révén). Itt az államhatalom önmagát is korlátozta a polgári szabadságjogok elismerésével, szervezetét pedig a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom elválasztása jellemzi. Az alkotmányok ugyanekkor nyertek összefoglaltan leírt, tételes formát (amitől kezdve a törvények nem sérthetik az alkotmányt), első esetben az Egyesült Államokban (1787), majd Lengyelországban (1791), de mintául az 1791-es francia, és főleg az 1831. évi belga példa szolgált Nyugat-Európában. Anglia az évszázadok során kialakult, több törvényből álló szabályozást tekinti alkotmánynak. Magyarországon a törvények először 1791-ben említik az alkotmány kifejezést. A feudalizmusban és a polgárosodó korban is a történelmi, az ún. ezeréves alkotmány volt érvényben, mely fogalmába belefértek mind a polgári törvények, mind a nemesi (és bizonyos egyházi) jogi tradíciók. Magyarország első írott alkotmánya 1919. június 28-án keletkezett. A szocialista alkotmányokra az volt a jellemző, hogy formai jegyeikben, alaptörvény-jellegükben az írott polgári típust követték, politikai tartalmuk ettől teljesen különbözött (pl. a kommunista párt vezető szerepének alkotmányos rögzítésével). Csehszlovákiában - nem számítva az önálló szlovák állam alkotmányát, az alkotmánytörvényeket - alapvetően a Tt. 121/1920, a 150/1948 és a 100/1960-as alkotmányt kell említenünk, s emellett a Tt. 143/1968-as, a csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvény volt alapvető jelentőségű. A kisebbségi jogok szempontjából a legutolsó alkotmányos szabályozás kapcsán a Tt. 144/1968-as a CSSZSZK nemzetiségeinek jogállásáról, majd az ezt hatályon kívül helyező Tt. 23/1991 számú alkotmánytörvény ismerete szükséges. Alkotmányosság Jogi alapelv, az alkotmány megvalósulásának - betartásának és betartatásának, egyéb jogszabályokkal való egybehangolásának - folyamata.Érvényesülését az adott államban alkotmányos garanciák biztosítják. Demokrácia Jelentése népuralom; legáltalánosabb értelemben az államok vagy kisebb közösségek politikai akaratképzésének olyan formája, amelyben a nép vagy a közösség az elhatározását az összesség döntését jelentő többségi szavazattal hozza meg. A polgárok egyenlőségén és szabadságán alapul. A modern demokrácia három általános alapelven nyugszik: 1. a hagyományos polgári jogokon (a személyiség fejlődéséhez, az élethez, a tulajdonhoz, a gyülekezési-, szólás-, vallásszabadsághoz, a törvény előtti egyenlőséghez való természetesjog) 2. a nemzeti szuverenitás elvén, mely szerint az államhatalom a néptől származik, létrehozza és ellenőrzi a kormányzatot, felelősséget visel minden polgár előtt. A demokratikus hatalom feltétele az alkotmányos kormányzat, a törvényhozás, a közigazgatás törvényessége és a független bíróság (a jogállam elve) 3. a népakarat megvalósításán általános, közvetlen, egyenlő választással titkos szavazás mellett, mellyel létrehozzák a népképviseletet (a parlamentáris elv). A demokráciát ezenkívül olyan államformaként értelmezik, mely a szabadságon és renden alapul, s mely egyének és társadalmi csoportok jogainak tiszteletben tartását hivatott biztosítani. A politikai élet gyakorlatában a demokrácia két formája állandósult: a közvetlen és a képviseleti. A jelenlegi politikatudomány olyan alkotmányos rendszert ajánl, mely a képviseleti és a közvetlen demokrácia elemeinek egyensúlyán alapul. Képviseleti demokrácia A népszuverenitás megvalósításának módja, lényege abban rejlik, hogy a lakosság a közügyek igazgatásán közvetetten, képviselői révén vesz részt. A képviseleti demokrácia legvitatottabb kérdései: a képviseleti szervek tagjává válás módja, a képviselők jogköre, a képviselők és a választópolgárok viszonya, a képviseleti szervek viszonya az államapparátushoz (a végrehajtó szervekhez). A demokratikus elv válságával összefüggésben (politikai pártok és érdekcsoportok jelentőségének növekedése a politikai döntéshozatalnál) nagy súllyal fogalmazódik meg a képviseleti szervek helyzete erősítésének, valamint a képviseleti és a közvetlen demokrácia kombinációjának szükségessége. Parlament A legfelsőbb képviseleti szerv, melynek alapvető feladata a törvényhozás. Tevékenységének eredményei (alkotmány, törvények) kötelezőek minden más állami szerv számára. A parlament a szuverén hatalmat képviseli, s ennek alárendeltje a végrehajtó hatalom. A parlament többnyire kétkamarás, Alsóházból (képviselői kamara) és Felsőházból (szenátus) tevődik össze. Szövetségi államok esetében a szenátus többnyire annak a szervnek a szerepét tölti be, mely feladata megakadályozni a számbelileg kisebb nemzetek leszavazhatóságát, illetve egyes nemzeti vagy területi egységek védelme. A választás Az államéletben az az eljárás, amellyel a választójoggal rendelkező állampolgárok megbízást adnak az országos vagy helyi népképviseleti testületekben való részvételre. A népfelség elvének érvényesítése, a parlamentáris demokrácia kiépítése, a többpártrendszer kereteinek kialakítása, a stabil, parlamentnek felelős kormányzati munka feltételeinek megteremtése határozza meg a választási rendszert. A választási rendszerek közül a leggyakrabban az arányos képviselet rendszere (a listás, illetve a lajstromos rendszer, melynek lényege egy politikai párt a megszerzett szavazatok arányában jut mandátumhoz), a többségi választási rendszer (egyéni, melynek lényege minden választási kerület egy képviselőt választ), illetve a kettő párosításából létrejött kombinált választási rendszer fordul elő. Egyéni választókerületekben választják a képviselőket Angliában és Franciaországban, míg a listás szavazás szabályai szerint választanak pl. Olaszországban, Ausztriában és Belgiumban. Németországban minden választópolgárnak két szavazata van: az egyikkel az egyéni választókerület jelöltjeire szavazhat, míg a másikkal a tartományba induló pártlisták között válogathat. Svédországban a parlamenti mandátumok 10 százalékát arra tartják fenn, hogy a pártlistákra leadott szavazatok és az elért mandátumok számát arányosítsák, az NSZK-ban nem juthat mandátumhoz az a párt, amely országos összesítésben nem érte el a szavazatok 5 százalékát (Ez alól kivételt képez a Schleswig-Holstein tartományban élő dán kisebbség politikai képviselete). Ezenkívül megkülönböztetünk közvetlen és közvetett választási rendszert. A közvetlen választási rendszerbe az állampolgár maga választja meg képviselőit. A közvetett (elektoros) választási rendszerben a választópolgárnak csak a képviselőt választók megválasztására van joga. A választójog Az állampolgárokat megillető politikai jog, amely magába foglalja az országos és helyi népképviseleti szervekbe (államhatalmi szervekbe) történő választás és választhatóság jogát. A gazdasági hatalmat megszerző, politikai hatalomra törekvő polgárság fő követelése volt az általános, egyenlő és titkos választójog megszerzése. A választójog (a szavazáshoz való jog és a megválaszthatóság joga) hosszú fejlődés eredményeként vált demokratikussá. Több mint fél évszázadon át a férfiak kiváltsága volt a választás joga. A választójogot sokáig korlátozták műveltségi cenzusok (meghatározott iskolai végzettség), vagyoni cenzusok (adófizetés mértéke), s ezek sértették az egyenlőség elvét. A demokratikus választójog fejlődésének eredményét rögzíti a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, melyet az ENSZ közgyűlése 1966-ban elfogadott és Csehszlovákia is aláírt. Az Egyezségokmány szerint minden állampolgárnak joga ás lehetősége, hogy általános és egyenlő választójog alapján, titkos szavazással választhasson és választható legyen. A választójog általánossága azt jelenti, hogy minden nagykorú állampolgárt megilleti a választás és a választhatóság joga. A választhatóság feltételeként olykor magasabb korküszöböt határoznak meg a nagykorúságnál (pl. 21 év). Aválasztójog általánosságát nem sérti, hogy minden állam meghatározza a választójogból kizártak körét (pl. nincs választójoga annak az állampolgárnak, akinek cselekvőképességét kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezését, a közügyek gyakorlásától való eltiltását, szabadságvesztés büntetését, stb. a bíróság elrendelte). A választójog egyenlősége úgy valósul meg, hogy minden, választásra jogosult állampolgárnak egy szavazata van, s e szavazatok értéke azonos. Ennek az elvnek az érvényesülését biztosítja a megközelítőleg azonos nagyságú, lakosságszámú választókerületek kialakítása. A nemzeti kisebbségek számára különösen fontos a lakosság nemzetiségi összetételét is figyelembe vevő, tiszteletben tartó választókörzetek kialakítása. A kisebbségek magas szavazati küszöbökkel és számukra hátrányosan kialakított választási körzetekkel megfoszthatók a politikai akaratformálásban való részvétel lehetőségétől, látszólag demokratikus úton. A szavazás titkossága a legfontosabb garancia arra, hogy a választópolgár saját belső elhatározása szerint szavazhasson, választói akaratát külső kényszer jogilag ne befolyásolhassa. Arányos választási rendszer Az európai parlamentek többségében az arányos képviseleti rendszer érvényesül. Lényege, hogy egyes pártok képviselőinek számaránya a törvényhozó testületben megfelel a választásokon szerzett szavazatok arányának. Ez alapelv demokratizmusa főként a kis pártoknak segít. A parlament így nemcsak a nagy pártok érdekeit tolmácsolja, de a számbelileg gyengébb szociális csoportok és a nemzeti kisebbségek érdekét is. Az ilyen választási rendszer eredményeként létrejött törvényhozó testületre a sokszínűség jellemző. Bonyolultabb a koalíciós kormány összeállítása, s ez többnyire kevésbé stabil. A kormány stabilitásának növelése érdekében több országban bevezették a szavazatok ún. alsó határát, mely államoktól függően 3% és 5% között mozog. Azok a pártok, melyek nem lépik túl ezt a határt, nem lesznek képviselve a parlamentben és szavazataikat a többi párt kapja. A rendszer hátránya az a tény, hogy a választópolgár lényegében nem a jelöltet, hanem a pártot választja, így a parlamentbe kevésbé jelentős személyiségek is bekerülhetnek. A képviselők nem annyira választókerületüknek, mint politikai pártjaiknak felelnek. Többségi választási rendszer E választási rendszer alapján a legfelső törvényhozó szervet azok a képviselők alkotják, akik saját választókerületükben a legtöbb szavazatot kapták. A többségi rendszer pozitívuma az, hogy a parlamentbe erős személyiségek kerülnek. A képviselők inkább választási kerületüket képviselik, kevésbé függenek politikai pártjuktól. Az ilyen rendszer eredményeként létrejött törvényhozó szervben kevesebb párt van jelen, így többnyire könnyebben jön létre a kormány, s többnyire stabilabb is. A többségi rendszer hiányossága az, hogy az egyes parlamenti frakciók képviselőinek számaránya nem felel meg a választásokon szerzett szavazatok valódi arányának. A kis pártok ebben a rendszerben hátrányos helyzetben vannak, s a parlament nem képviseli az egész társadalmat, nem hangozhatnak el kisebb szociális csoportok, nemzeti kisebbségek nézetei a parlamentben. Gyakran előfordul, hogy az a párt, mely a szavazatok 40 százalékát szerezte meg, a parlamentben többséggel rendelkezik (pl. Nagy-Britannia, India). Néhány országban kombinált választási rendszer szerint választanak. A képviselők egy részét az arányos képviseleti rendszer, a másik részét pedig a többségi választási rendszer alapján választják. (kn) OECD-tanulmány Csehszlovákiáról A privatizáció a gazdasági fejlődés kulcsa Csehszlovákia határozott lépéseket tett a piacgazdaság kiépítésére, ám 1992-ben bizonytalanok a zavartalan fejlődés kilátásai — szögezi le a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb jelentése. Hozzáteszik azonban: az állami vállalatok az elkövetkező hónapokban kezdődő privatizációja lehet a kulcsa az egész gazdasági rendszerváltási programnak. A dokumentum dicséri a csehszlovák kormány szigorú pénzpolitikáját, amelynek során tavaly liberalizálták az árakat, s az egy évvel korábbi, 60 százalékos inflációt 1992-ben már 10 százalék alatt tarthajták. Prága nagy dolgokat vitt végbe rövid idő alatt — ismeri el a jelentés —, midőn a liberalizáció ellenében megőrizték a makrogazdaság stabilitását. A huszonnégy fejlett ipari országot tömörítő szervezet jelentése azonban úgy véli, hogy a bruttó hazai termék (GDP) 1991-ben 12 százalékkal esett, s az idén további 5 százalékos csökkenés várható; a recesszió végét pedig a példa nélküli átmenet miatt nem lehet biztonsággal megjósolni. Az OECD rámutat, hogy Csehszlovákiában a gazdasági reform kezdeti feltételei kedvezőtlenebbek ugyan, mint néhány más volt kommunista országban, de az ország hosszú távú kilátásai jobbak, mint a magas inflációval és a hatalmas külföldi adóssággal küszködő szomszédaiéi. Csehszlovákia Közép- és Kelet-Európa egyetlen olyan országa — fűzi tovább a dokumentum —, ahol anélkül értékelték le a nemzeti valutát, hogy a továbbiakban a hazai infláció ellensúlyozása érdekében módosítani kellett volna az árfolyamot. Mindazonáltal a korona szilárd árfolyamára van a jövőben is szükség, mert ez ideális keret biztosíthat az ambiciózus privatizálási és szerkezetváltási programok megvalósításához. A csehszlovák állami vállalatok privatizálásának első szakaszát idén nyárra szeretnék lezárni, aminek során minden felnőtt állam polgár kuponok segítségével szerezhet tulajdont bizonyos vállalatoknál; egyéb cégeket közvetlen külföldi tőkebevonással értékesítenek. A privatizálással kapcsolatban a jelentés aláhúzza, hogy sürgős lépéseket kell tenni a magánkézbe adott vállalatok vezetésének tulajdonosi ellenőrzésére, valamint fokozottabban kell bátorítani az idegen tőke beáramlását. (Reuter)
