Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 2. szám

Szabad ÚJSÁG Szlovákia önállósulásának gazdasági problémái Az ésszerűség ehre megfontolandó, de... A gazdaság központi irányítási rendszerének több mint 40 éves építé­se országunkat - a többi volt szocialis­ta országgal együtt - a gazdasági csőd szélére juttatta. A szlovákok, csehek, lengyelek, magyarok, bolgá­rok, románok, továbbá Jugoszlávia és a Szovjetunió nemzetei hatalmas fel­adat előtt állnak: fel kell számolniuk azokat a gazdasági, ökológiai és főleg erkölcsi károkat, amelyek az elmúlt időszakban keletkeztek, s minél gyor­sabban fel kell építeniük azt a haté­kony társadalmat, amely megfelelő színvonalon gondoskodik állampolgá­rainak jólétéről, A feladat nagysága főleg abban rejlik, hogy a problémákat egyidőben kell megoldani két rendkívül jelentős és érzékeny területen, egyrészt a di­­rektiv irányítású gazdaság piacgazda­sággá való átalakításában, másrészt pedig az elavult államjogi elrendezés olyan átformálásában, hogy az figye­lembe vegye az egy államalakulatban élő nemzetek jogait. Tegyük fel, hogy az utóbbi kérdés­ben olyan politikai döntés születik, amely önállóságot jelent Szlovákia számára. Hogyan kellene eljárni eb­ben az esetben? Az ország felosztásá­nak a kérdésében több szempontból kellene kiindulni. (------------------------------------------------------­A vérkeringés kettéválasztása v_______________!________________ Ennél a hatalmas műveletnél első­sorban a pénzügyi szempontokat kel­lene előtérbe helyezni. Ha két önálló gazdaság jön létre, abban az esetben ezek fejlődésében is különbségek lesznek. A két gazdaság eltérő állapo­ta a fő gazdasági mutatók alakulásá­ban is visszatükröződik (bruttó nem­zeti termék, az infláció és a munkanél­küliség növekedési rátája, a külkeres­kedelmi fizetési mérleg, a pénz árfo­lyama stb.). Ahhoz tehát, hogy a negatív jelen­ségek ne áramolhassanak át az egyik gazdaságból á másikba, a politikai döntéshozatal után azonnal el kell kü­löníteni egymástól a két szervezetet, külön kell választani ezek „vérkerin­gését“. Ez aránylag gyorsan megold­ható a pénz „felülbélyegzésével“ a két gazdaság egyikében Az adott időszak további fájdalmas folyamata lenne a két gazdaság fizikai elkülönítése. Az ingó vagyon elosztá­sához elképzelhetetlenül bonyolult el­járásra lenne szükség. Különösen ke­mény diót képeznének azok a vállala­tok, amelyek hatásköre az egész szö­vetségre kiterjed, de székhelyük vala­melyik köztársaság területén van Ho­gyan lehetne elosztani az ilyen vállalat vagyonát. Milyen szempontok szerint lehetne eldönteni, hogy az egyes va­gyontárgyak hová tartozzanak? Szá­mításba jöhet egyáltalán valamilyen igazságos elosztás, amikor az egész gazdaság pénzügyi ellátása egysé­ges, osztatlan forrásból történt? Bár­mely szlovákiai gépipari vállalat épp­úgy épülhetett cseh pénzből, mint ahogy szlovákiai pénzforrások fedez­hették valamelyik cseh város infra­strukturális fejlesztését. — Kereskedelmi \ háború A vagyon elosztásánál kulcsfontos­ságú kérdés annak a módszernek a keresése és megtalálása, amely mindkét fél számára elfogadható le­het. Rendkívül nehéz azonban, sőt bizonyára lehetetlen ilyen kulcsot ta­lálni, ezért az sem zárható ki, hogy a két köztársaság közti naturális szál­lítások folytonossága megszakad (késztermékek, félkész áruk és főleg nyersanyagok). Mindkét köztársaságban tudatosít­ják a nyersanyagok stratégiai fontos­ságát. Ezért az is érthető, hogy az esetleges kereskedelmi háborúra való felkészülés keretében a felek alterna­tív forrásokat is keresnének a gazda­ság normális menetéhez nélkülözhe­tetlen nyersanyagokból. Ha valóban bekövetkezne egy gaz­dasági háború, a két fél esetleg a leg­érzékenyebb területeken árthatna egy­másnak (a Cseh Köztársaság például a kőolaj- és gázellátásban, a Szlovák Köztársaság a villamosenergia-ellá­­tásban lehetne veszélyeztetve). Itt azonban az ökölvívó-mérkőzéshez való hasonlítás elfogadhatatlan, mert nem az erősebben ütő fél győzne, hanem mindketten a padlóra kerül­nének. Nemzetközi összefüggések A pénz felülbélyegzése, a cseh és a szlovák vállalatok szállítói-megren­delői kapcsolatainak átrendezése, a szövetségi hatáskörbe tartozó válla­latok szétosztása, valamint a vállala­tok kölcsönös követeléseinek ki­­egyenlítése - mindez a szétválás egész folyamatának csupán az egyik szempontját képezi. A másik és ha­sonlóan fontos szempont a folyamat külső vonatkozásaiban rejlik. Arról van szó, hogy ki lesz a jogutódja a külön­böző nemzetközi gazdasági, politikai és kulturális szervezetekben és intéz­ményekben fennálló tagsági részvé­telnek. Ez ugyanis nemcsak az újon­nan keletkező szubjektumoktól, ha­nem elsősorban az adott nemzetközi szervezetek döntésétől is függ. Igaz ugyan, hogy a jogutódlás kér­désében ilyen esetekben a nemzetkö­zi jogi normák döntenek, de van itt egy olyan jelentős körülmény is, amely a két ország közti megállapodásban -kulcsfontosságú kérdésnek számít: ide tartozik a szövetség külgazdasági pénzügyi kötelezettségeinek az elosz­tása. Konkrétan a külgazdasági aktí­vumok és passzívumok elosztásáról van szó. Az előbbiek főleg a fizetés­­képtelen fejlődő országok többnyire behajthatatlan tartozásaiból állnak, az utóbbiakban pedig a Világbanktól és­­egyéb nemzetközi pénzügyi szerveze­tektől, bankoktól felvett kölcsönöknek van döntő szerepük. A külső kötelezettségek elosztási kulcsának keresése (a lakosság lét­száma szerint?, az ügyletekben való eddigi részvétel szerint?) éppoly kö­rülményes lesz, mint ahogy azt a bel­ső ügyek rendezésénél ecseteltük Ráadásul ennek sikerétől függ a két új szubjektum megbízhatóságának mér­legelése is a jövőben a nemzetközi pénzügyi körök részéről. ( V A pereskedések időszaka v______________________________ Az teljesen világos, hogy a két fél­nek előre meg kell állapodnia az elosztás minden olyan alapelvében, amelyekhez a törvényhozó testületek jóváhagyására lesz szükség. De ha így lesz, akkor is marad elég sok függőben levő probléma, s az ezek megoldására irányuló egyezkedések, perlekedések sok éven át fognak még tartani. Az elmondottakból a következő ta­nulságokat vonhatjuk le:- az önálló Szlovákia jövőjével kap­csolatos túlzott illúziók alaptalanok Egyes nemzeti eszmékben gondolko­dó közgazdászok mostanában olyan „kiváló nemzeti tulajdonságokra" hi­vatkoznak, mint például a munkasze­retet, a szerénység, a szívósság stb. Ez azonban nem helytálló, mert az ilyen és az ezekhez hasonló tulajdon­ságok csak akkor érvényesülhetnek a teljesítmények növelésében, ha adva van az alapvető gazdasági motiváció, amit a piaci mechanizmusra épülő rendszernek kell biztosítania. Szlová­kia jövője tehát attól függ, hogy a transz­­formáció során milyen eredményeket ér el a piacgazdasági feltételek kialakí­tásában.- ugyancsak helytelenek a szlová­kiai emancipációs törekvésekkel kap­csolatos „elrettentő" nézetek. Nem 4 fér hozzá kétség, hogy az 5 millió szlovák (nem is beszélve a 10 millió csehröl) elégséges gazdasági poten­ciált képvisel az önálló állam kereté­ben megvalósuló fejlődéshez.-------------------------------------------------------\ Az állampolgáré a döntő szó v----------------------------------------------------­Több mint valószínű, hogy egy önálló Szlovákiában súlyosabb lenne a gazdasági visszaesés, mint a közös államban, és ugyancsak súlyosabb, mint a szintén önállóvá váló Cseh Köztársaságban Ám ez sem tekinthe­tő döntő szempontnak a dilemma vég­leges megoldásánál. A szövetség fel­bontásából következő nehézségek súlyosak lennének ugyan, de hosszú távon leküzdhetők. Habár a közgaz­dászok e rendkívül komoly kérdés megoldásában a gazdasági szempon­tokból indulnak ki, ezeket a szempon­tokat nem lehet kizárólagosaknak te­kinteni. A 20. évszázad végén és a 21. évszázad küszöbén a nélkülözhetet­len gazdasági stabilitás mellett az em­beri élet más minőségi követelményei is előtérbe kerülnek. Amikor tehát Szlovákia jövőjéről elmélkedünk, a gazdasági szempontok mellett a po­litikai, kulturális, szociális szociológiai, pszichológiai, etikai stb. szempontokat is figyelembe kell venni. A végső döntés az állampolgárok kezében van. Úgy lesz, ahogy az állampolgárok döntenek. Úgy lesz ez abban az esetben is, ha a választott alternatíva gazdasági szempontból nem tartozik majd a legésszerűbbek közé. A történelmi fejlődés azonban sohasem igazodott túlságosan az ész­szerűségekhez. DR. JÁN ORAVEC Libertarian Club (Megjelent az EKONOM hetilapban) Eddig 14 nyelven jelent meg a Ró­mai Klub 1991. évi jelentése Glo­bális Forradalom címmel. Ez a legújabb jelentés mintegy összefoglalja az eddig közölt válságelemzéseket, ezeket to­vábbi új adatokkal egészíti ki, s egyúttal felvázolja azokat a világméretű stratégiai programokat is, amelyek megállíthatnák az emberiséget az önpusztítás felé vezető úton. „Helyzetünk tragédiája abban rejlik, hogy még nem vagyunk képesek adott lehetőségeink teljes kihasználására. Tanúi vagyunk a forrásokkal való gondatlan bá­násmódnak, ennek ellenére nem akarunk változtatni szokványos életvitelünkön, hitelt adunk vezetőink megnyugtató érvelései­nek, s idegenkedünk az újtól. Az idó közben rohan. Egyes problémák már olyan mérete­ket öltöttek, hogy eredményes megoldásuk szinte már lehetetlen, de még a negativ hatások mérséklése is beláthatatlan össze­gekbe kerül. Ha nem ébredünk fel, és nem kezdünk azonnal cselekedni, arra is rádöb­benhetünk. hogy már túlságosan elkés­tünk." A Globális Forradalom című jelentésből vett fenti idézet arra utal, hogy a Római Klub által 1973-ban kiadott „A növekedés hatá­rai“ cimú jelentés óta, a figyelmeztető és gyors cselekvésre ösztönző szavak ellené­re a globális problémák megoldása nem­csak hogy nem haladt előre, hanem a hely­zet még jobban kiéleződött. A konkrét helyzet megoldásával kapcso­latban a legújabb jelentés három témakörre összpontosítja a figyelmet: az egyik a kör­nyezetvédelem, a másik a fejlődő országok­ban tapasztalható nyomor felszámolása, a harmadik pedig a fegyvergyártás átállítá­sa békés célú termelésre. A jelentés alap­vető mértékben támogatja ugyan az alter­natív energiaforrások fokozottabb mértékű hasznosítását, de a kőolaj és a szén elége­tése helyett inkább az atomerőművek mel­lett száll síkra. Ugyanakkor világméretű mozgalomra hívja fel az emberiséget az energiaforrásokkal való takarékosko­dásban A nemzetközi politikai helyzetben bekö­vetkezett változásokat a jelentés főleg ab­ból a szempontból tartja kedvezőknek, hogy mérsékelhetők a fegyverkezésre és a had­seregek fenntartására fordított inproduktiv költségek, s az itt elérhető megtakarításokat környezetvédelmi célokra lehetne fordítani Ezt azonban továbbra is akadályozza a ma­ximális profitra irányuló törekvés, ami a ter­mészet növekvő mértékű kizsákmányolásá­hoz vezet Miközben Délkelet Ázsiában, Óceániában és főleg Nyugat Európában biztatóan fejlődik a gazdasági integráció, a volt kommunista országokat a nacionaliz­mus térhódítása jellemzi, ami ezek széthul­lásához, gazdasági szempontból ésszerűt­len irányzatokhoz és gyors elszegényedés­hez vezet. A Római Klub pozitívan értékeli a totali-Grúzia súlyos gazdasági válsággal küzd, mialatt azon munkálkodik, hogy elszakad­jon a Szovjetuniótól. Grúz kormánytisztvise­lők, miközben elismerik, hogy a kaukázusi köztársaság gazdasága megrendült, a köz­pontot politikai zűrzavar szításával vádolják, ami akadályozza országunk stabilitását és a nemzetközi elismerést. Grúziában a gazdaság teljesítményének 25 százalékos esését várták 1991 végére- közölte Tariel A. Gelantja, a grúz legfel­sőbb tanács pénzügyi és költségvetési bi­zottságának elnöke, aki mellesleg szívesen látná hazáját az Európai Közösségekben. „A központ küldte nyakunkra az ellenzéket, s tette lehetetlenné aratás idején a munkát"- panaszkodott. A köztársaságnak gyakor­latilag nincs keményvalutája, s a költségve­tésre 2 milliárd rubeles deficit nehezedik- tette'hozzá, majd így folytatta: nem ka­punk gázt és olajat, tulajdonképpen el va­gyunk szigetelve Az is bizonytalan, hogy a kaukázusi köztársaság megkapja-e az év végén esedékes cukor-, vaj-, hús- és gabo­naszállítmányokat a többi köztársaságtól. Mindezek után pedig még 44 millió barrel olajat is kellene vásárolnia a külföldtől ke­ményvalutáért. Az energiahiány miatt Grúziában vissza kellett fogni a tömegközlekedést, és áramki­maradások isvannak-folytattaapanaszára­­datot Teimuraz D. Csheidze, a Gruzglave­­nergo energiaipari konszern igazgatóhe­lyettese. A napi 2500 megawatt szükségle­tet csak részben fedezi a hazai áramterme­lés és a Törökországtól, illetve a szovjet energiahálózatból kapott 100-100 mega­watt. Csheidze elmondta, hogy cége 700 tárius rendszerek, a kommunista szocializ­mus eszméinek és gyakorlatának a felszá­molását, de ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a piacgazdaság gazdasági és politikai elméletei szintén veszítenek a hitelükből, mert képtelenek megoldani a globális prob­lémákat. Ezért van szükség globális forra­dalomra, amint azt a jelentés címe is kifeje­zi. E forradalom lényege a gondolkodás megváltoztatásában rejlik. A csoportérde­kek helyett az egész emberiség közös érde­keit kellene előtérbe helyezni. Tartósan mű­ködő társadalom nem jöhet létre a piaci erők szabad játéka alapján. A piac csak rövid távú jelzésekre tud sikeresen reagálni Nincs azonban ösztönző hatása az optimá­lis ökológiai intézkedések kiválasztására, s nem nyújt megfelelő alapokat a hosszú távú stratégiai célok meghatározásához A Római Klub felhívása, miszerint „a fogyasztásban a szociális igazságosság szempontjait kell érvényesíteni", csupán általános megállapításként hat. Sokkal konkrétabb azonban az a figyelmeztetés, amely újkori gettók kialakulását helyezi kilá­tásba, amelyekben a gazdagok elzárkózva fognak védekezni az éhező, az iskolázatlan, a munka nélküli és háborgó szegények tömegeivel szemben. Kérdés azonban, hogy megtudják-e magukat védeni, amikor a jövő évszázad közepére a mai iparilag fejlett országok lakossága a világ népessé­gének mindössze 20 százalékát fogja ké­pezni, s még ezen a húsz százalékon belül is kialakul a szociális minimum alatt élő otthontalanok úgynevezett negyedik világa. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelen­tésnek azon részeit sem, amelyek a demok­rácia jelenlegi gyakorlati érvényesítésének gyenge pontjaival foglalkoznak. A politikai pártok túlságosan a választási harcra, a né­zetek és a személyi érdekek ütköztetésére összpontosítják a figyelmüket, ami többet árt a demokráciának, mint használ. A vá­lasztott képviselők többnyire illetéktelenek a jelenkori problémák megoldásában Meg­döbbentő, hogy mennyire nem ismerik a globális problémákat, a dolgok és lehető­ségek jelenlegi és távlatilag bekövetkező viszonyait. Abban a világban, amelyben kirobba­nással fenyegető helyzeteket kell megolda­ni, nem tartható fenn a kormányok és a mi­nisztériumok monopoljellegű döntési jogkö­re. A megoldásnak itt két alapvető módja lehetséges: sokkal nagyobb mértékben kell bekapcsolni a gazdasági gyakorlat, a tu­domány és a nem állami szervezetek képvi­selőit a fejlesztési koncepciók meghatáro­zásába és kivitelezésébe, s egyúttal a dön­tési központok szintjét közelebb kell hozni az emberekhez, akik a hatalmi szeryek döntéseiben érintve vannak. Lehetővé kell tenni, hogy ók is beleszólhassanak a rész­letes és helyi intézkedések tartalmába, hogy a globális szükségletekkel összhang­ban befolyást gyakorolhassanak ezek foko­zatosságára és hatékonyságára. (HN) ezer tonna tüzelőolaj negyedik negyedévi szállítására kötött szerződést Oroszország­gal, de csak 350 ezret kapott. A köztársa­ság földgázvezetéké a harcok dúlta dél­­oszét területen vezet keresztül, s bármelyik pillanatban megrongálhatják Ha az oszétok elvágják a gázutánpótlást, az oroszországi csecsen-ingus területek sem kapnak belőle - mondta az igazgatóhelyettes. Grúzia 5,6 millió lakosából 80-100 ezer ember munkanélküli, s ez még növekedhet a jövőben - véli Givi Taktakisvili, a gazda­sági tervbizottság elnöke Hozzátette még: a gazdasági reformbizottság fontolgatja, hogy alacsonyabb adót állapít meg olyan termékek esetében, melyekből hiány mutat­kozik, valamint lépéseket tesznek a töke Grúziából való kiáramlásának megfékezé­sére is. A kormány azt is javasolta, hogy legalizálják a feketepiaci - 5 és 15 milliárd rubel közötti összegre becsült - bevétele­ket, hogy az emberek alacsony - 5-15 százalékos - adó mellett beruházhassanak a „hivatalos" gazdaságba. „A szociális piacgazdaságba való meg­felelő átmeneten dolgozunk" - mondta Bo­risz Kalanda grúz külügyminiszterhelyettes, aki ellenzi a gazdasági uniót a központtal ,,A horizontális unió hive vagyok" - jelen­tette ki - „például Grúzia és Örményország, vagy Grúzia és Azerbajdzsán között". Ezenkívül közölte még, hogy Grúzia hajlan­dó kivenni részét a szovjet adósságból, de elvárja, hogy a köztársaság kapjon a Szov­jetuniónak nyújtott hitelekből, a központi aranykészletből, és a többi köztársaságban eszközölt nyugati befektetésekből Szemelvények a Római Klub legújabb jelentéséből „Globális forradalomra" van szükség Grúzia horizontális kaukázusi unióra vágyik Gazdasági elszigeteltség és szuverenitás (Napi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents