Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 14. szám

1992. január 17. Szabad ÍJJSÁG 5 -------MeN€DZS€RKfilflUZ=-T elefontrükkök A menedzser, az üzletember idejének java részét telefonok és a tárgyalások viszik el. Ha az ember ezt a két dolgot irányítani tudja, akkor az időbeosztás többi gondja gyerekjá­tékká válik. Mark H. McCormack _____módszere_____ Nagyon ritkán engedem meg, hogy azonnal bekapcsolják hozzám a telefonhívásokat. Ezek ugyanis minduntalan megszakítanának abban, amit éppen csinálok. Ezért magam veszem kézbe időm beosztását, és inkább akkor hívom vissza az illetőt, amikor valóban az adott megbeszé­lésre tudok koncentrálni. Ennek meg­van az az előnye is, hogy több lehető­ségem van a beszélgetés irányítására és mondanivalóm tervezésére, ha én kezdeményezem a hívást. Mások kultúrált visszahívása in­kább stílus, mintsem időbeosztás kérdése. Általában mindenkit vissza­hívok - mondja. Két kivétel lehetséges csupán: ha egyszerűen nem akarok beszélni az illetővel, vagy ha eleve tudom ki az, aki cégünknél sokkal hivatottabb nálam az adott kérdésben. Az utóbbi esetben természetesen gondoskodom arról, hogy a megfelelő személy lépjen értintkezésbe a hívó féllel. Tarts szünetet és gondolkodj Van egy szokásom, aminek sokáig nem is voltam tudatában, mígnem va­laki fölhívta rá a figyelmemet. Vala­hányszor bekapcsol hozzám egy hí­vást a titkárnőm, mindig ráteszem a kezem a kagylóra, és várok né­hány pillanatot, mielőtt beleszól­nék. Elgondolom: mit akarok elérni, és mi ennek a leggyorsabb módja. Hallot­tam egyszer azt a mondást: ,,Ha nem tudod, hova tartasz, máshová fogsz megérkezni“. A telefonbeszélgeté­sekre maradéktalanul ráillik ez a meg­állapítás. Térj a lényegre Bár elég ügyes az időbeosztásom, mégis gyakran azon kapom magam, hogy erőltetnem kell a telefonbeszél­getések végét, ha tartani akarom ma­gamat eredeti programomhoz. Nagy híve vagyok annak a nézetnek, hogy nem ördöngösség gyorsan a lé­nyegre térni, vagy gyorsan befejez­ni egy telefonbeszélgetést. Mégis úgy tapasztalom, sok embernek ez gondot okoz. Általános jelenség, hogy telefonon ötször olyan hosszú ideig tart míg végre valaki kiböki a mondani­valóját. Valahol úgy érzik, udvariatlan­ság vagy tapintatlanság a beszélgetés gyors befejezése. Ami engem illet, ha én gyorsan be akarok fejezni egy hívást, és az adott személyt jól ismerem, akkor kendőzet­lenül megmondom neki, hogy men­nem kell, vagy hogy majd később újra hívom. Ha nem vagyok közeli ismeretség­ben az illetővel, akkor ilyesféle fordu­latokkal élek: „Négyen várakoznak az előszobámban, s az értekezletet már öt perccel ezelőtt el kellett volna kez­denünk". Vagy: „A másik vonalon, épp most jött be egy hívás valakitől, akit egész nap hiába próbáltam elérni". Az is szokásaim közé tartozik, hogy mindig a lényegre térek először, és csak utána folytatok udvariassági fecsegést, ha egyáltalán még ma­rad időm erre. A legtöbb ember fordítva jár el. öt perc is eltelik, és még mindig csak az udvariassági köröket futják, s csak azután térnek a lényegre. Néha per­sze az udvariaskodás is beválik, de többnyire nem. A saját idő mellett az ember a hívott fél idejét is pazarolja. S ami még rosszabb: bármikor közbejöhet egy másik hívás, és akkor az ember lete­heti a kagylót anélkül, hogy elmond­hatta volna, miért is kereste az illetőt. Végezetül, telefonszokásaim között említhetem, hogy meglehetősen pon­tosan meg tudom becsülni, mennyi időbe telik majd az adott napon az összes tervezett telefonhívás elinté­zése. Ha egy hívást valamilyen megha­tározott időpontra ígérek, akkor igyekszem ezt az időt pontosan meg is tartani. A többi hívásra pedig egy bizonyos időt ütemezek. Akkor rangsorolom, milyen sorrendben aka­rom hívni partnereimet. A lista végére azokat a beszélgetéseket tervezem, amelyeket gyorsan befejezhetek, ha sürget az idő. A hívásokat ily módon osztályozva, csaknem mindig sikerül tartanom magam a napi programhoz. Ez persze azt is jelenti, hogy több­nyire a cégen belüli hívásokat teszem a lista végére, hiszen a beosztottjaim­mal folytatott beszélgetéseket egysze­rűbben be tudom fejezni. Hogyan kerüljük el a telefoncsapdát Sok ember fecsérli az idejét azzal, hogy visszahívásokkal kergeti a mási­kat, anélkül, hogy a hívás megfelelő időpontját tisztázná. Pedig, ha magunk kezdeményez­zük a hívást, akkor ritkán kell két hívásnál több ahhoz, hogy valakit elérjünk. Ha első alkalommal nem sikerül elérni az adott személyt, akkor nem célszerű üzenetet hagyni, hogy hívjon vissza. Jobb megtudakolni, mi­kor érhető el az illető, és akkor kell ismét próbálkozni a hívással. Gyakran arra kérem a hívott fél titkárnőjét, mondja meg, mikor tudna engem az illető visszahívni. Ha megvan ez az időpont, akkor többnyire azt az üzene­tet hagyom, hogy akkor majd én ma­gam jelentkezem. Az emberek általában úgy intézik, hogy a megjelölt időpontban elérhetők legyenek. Ha viszont két hívással sem sikerül ily módon elérni, akkor feltehetően nem idöegyeztetési problémáról van szó. Sokkal valószínűbb, hogy a kere­sett személy nem akar velünk be­szélni. Trükkök a hívás fogadására Könnyű megfogni az embereket az­zal, hogy valami olyasmit mondunk nekik, amit hallani akarnak, vagy olyasmit, amiről nem szeretnének le­maradni. Egyszer azt az üzenetet kap­tam egy számomra teljesen ismeret­len személytől: óriási hírei vannak. Lehet, hogy nem éppen az illemtan­könyvekbe való, mert mint utóbb kide­rült, az illető csupán bedobta ezt a trükköt, de elérte amit akart: vissza­hívtam. Nagyon hasznos, ha akad egy közös ismerős, akire hivatkozni le­het a hívásnál. Ha jó kapcsolatról, netán barátságról van szó, akkor csaknem bizonyos a hivatkozott név varázsereje: a hívást fogadják. A hallgatás = beleegyezés A telefonhívás nem feltétlenül kétoldalú kommunikáció. Van úgy, hogy nem kell megtárgyalnunk valaki­vel egy konkrét ügyet, hanem egysze­rűen csak egy információt szeretnénk eljuttatni hozzá. Ilyenkor elég, ha megfelelően részletezett üzenetet ha­gyunk a hívott fél titkárnőjénél. Ha az illetőnek további kérdései lennének, úgyis visszahív. Hasonlóképpen egyszerű megol­dást lehet alkalmazni akkor is, ha egy kérdést akarunk megválaszolni, vagy ha meg kívánunk erősíteni valamit, esetleg, ha a másik fél egyetértését, támogatását kívánjuk megszerezni. Ilyenkor úgy kell megfogalmazni a hí­vást, hogy a hallgatás beleegyezést jelent. A titkárnőnek tehát meg kell hagyni, hogy X úr csak akkor fáradjon a visszahívással, ha valamivel nem ért egyet. Kié a elsőbbség? Vannak vezetők, akik a telefon mel­lett valósággal betegei a protokollnak. Soha nem tárcsáznak senkit szemé­lyesen. Mindig kínosan ügyelnek arra, hogy ne ók vegyék föl a kagylót, hanem a titkárnőjük. Itt ismét annál a kérdésnél vagyunk, hogy ismerni kell az emberek személyiségét Vannak olyan emberek, akik úgy vélik, fölényemet akarom velük érez­tetni, ha nem vagyok máris vonalban, amikor ők fölveszik a kagylót. Ha tehát velük tárgyalok, gondoskodom arról, hogy vonalban legyek, amikor bekap­csolnak hozzájuk. Mások nem szeretik, ha titkárnőjük­nél hagyok számukra üzenetet, szere­tik maguk rögzíteni a tárgyalások idő­pontját. Aztán vannak, akik maguk szeretik kezelni a telefont. Velük úgy intézem beszélgetéseimet, hogy magam le­gyek a készülék mellett. Aztán tudom azt is, üzleti partnereim közül kiket szabad félbeszakítani, s kik azok, akik ugyanezt hallatlan sértésként vennék. Vannak vezetők, akik úgy vélik, titkár­nők csak titkárnőkkel érintkezhetnek, és kellemetlenül érintené őket, ha én magam próbálnék megbeszélni egy időpontot az ó titkárnőjükkel. Számuk­ra az a helyes megoldás, hogy ezeket az ügyeket intézzék mindkét oldalon a titkárnők. Hasznos tehát ismerni az embe­rek jellemét, telefonszokásait, és érdemes alkalmazkodni ezekhez a szokásokhoz - még akkor is, ha egyesek igencsak ostobáknak lát­szanak... Mikor telefonálj... ? Általános szabály, hogy hétfőn reggel és pénteken délután tartóz­kodjunk a telefonhívásoktól. Külö­nösen, akkor, ha rossz hírről vagy problémáról van szó. Egy kései, a hivatali órákon túli vagy hétvégi telefonhívás mindig ha­tásos. Ha ügyesen csináljuk, nagy hasznunkra lehet, de nagyon csínján kell vele bánnunk, mert ez a fegyver fordítva is könnyen elsülhet. Mindig hangsúlyozzuk a legelején: „a dolog olyannyira kedvező, vagy olyan fon­tos, hogy még a hétvége folyamán szerettem volna tudatni". Lehet ilyen körültekintő az ember csupán a telefonjainál? Egyszerre - aligha. (Mm) Jogi tanácsok § Sz. S. tornaijai olvasónk bővebb felvilágosítást kér arra vonatkozólag, hogy az új pénzügyminiszteri rendelet hogyan szabályozza az állami tulajdonban levő építmények, földek és ültetvények kikiáltási árát árverés céljára? Az árverést az 541/90 Tt. számú törvénnyel módosított 427/90 Tt. számú kisprivatizálási törvény 8. és 16. paragrafusai szabá­lyozzák. Az árverésre kijelölt állami tulajdonban lévő építmény árát az építmény beszerzési árának az alábbi táblázatban feltüntetett indexszel történő beszorzásával állapítják meg: Beszerzési ár Index 1939. 6. 20-ig 4,00 1939. 6. 21-től 1942. 12. 31-ig 2,27 1943. 1. 1-től 1945 12.31-ig 1,99 1946. 1. 1-től 1951.12.31- ig 0,93 1952. 1. 1-től 1953. 5. 31-ig 0,74 1953. 6. 1-től 1959. 6. 30-ig 3,82 1959 7. 1-től 1964. 3. 31-ig 4,49 1964. 4. 1-től 1966.12. 31-ig 4,79 1967. 1. 1-től 1969. 12.31-ig 3,20 1970. 1. 1-tól 1976.12.31- ig 4,16 1977. 1. 1-től 1981. 12. 31-ig 4,09 1982. 1. 1-től 1984. 12. 31-ig 2,63 1985. 1. 1-től 1988.12.31- ig 2,35 1989. 1. 1-től 1989.12.31- ig 2,27 1990. 1. 1-től 1990.12.31- ig 2,12 1991.1.1-től 1,00 A kikiáltási árat az építmény így megállapított árának az alábbi táblázatban felsorolt koeficienssel módosított ára képezi: Az építés éve 1930- ig 1931- 1940 1941-1950 1951-1960 1961-1970 1971-1980 1981... Koeficiens 0,25 0,40 0,50 0,60 0,70 0,85 0,95 Az építmény beszerzési ára tehát a rendelet alapján az az ár, amelyért az építményt keletkezése idején építkezéssel meg lehetett volna szerezni vagy megszerezték. A beszerzési árat azon szervezet könyvviteléből állapítják meg, amely az építmény fölött gazdálkodási joggal rendelkezik. Ha az építményt 1970. után átalakították, újjáépítették, hozzá­vagy ráépítettek, az eddigiekben feltüntetettek szerint megállapí­tott kikiáltási ár a könyvvitelben feltüntetett átalakítás újjáépítés vagy hozzáépítés árával növekszik. Ha ez a tény a könyvvitelben nincs vezetve, a fent ábrázolt táblázat szerint megállapított kikiáltási árat 10 százalékkal emelik. Az 1970 előtt végzett építési átalakításokat figyelmen kívül hagyják. Az árverésre kijelölt befejezetlen építmény beszerzési árát az építkezésre bizonyítha­­tón ráfordított beszerzési kiadások összeadásával állapítják meg. Ha az építmény beszerzési ára a könyvvitelben nem szerepel vagy ha a befejezetlen építkezésre bizonyíthatóan ráfordított beszerzési kiadások nem állnak rendelkezésre, az árverésre kijelölt állami tulajdonban lévő építmény kikiáltási árát az e rende­letnek a lakóházakra vonatkozó rendelkezései alapján állapítják meg. (gyia) Villáminterjú Tinta Jánossal, a Malom- és Sütőipari Vállalat rimaszombati üzemének igazgatójával Február elsejétől emelik a liszt eladási árát. Hány százalék­kal ás miért?- A nyersanyag, vagyis a malomipari búza egyre növekvő ára miatt február elsejétől valóban tervezünk 3-4 százalékos áreme­lést. Míg tavaly a termékfelvásárló vállalatok tonnánként átlag 2 ezer 600, később 2 ezer 650 koronáért kínáltak őrlésre alkalmas búzát, jelenleg már 2 ezer 900 koronánál tartanak. Hozzá kell azonban tennem, hogy ha a búza ára ilyen ütemben emelkedik tovább, akkor márciusban újabb 5-6 százalékkal drágulhat a liszt. FARKAS OTTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents