Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-11 / 250. szám
1991. december 11. Szabad ÚJSÁG Égtájakat keresve Művelődéstörténet dióhéjban Az eddigiekben főként az európai ókori művelődés történetével foglalkoztunk, követve a régebbi szokást, hogy művelődésnek, világirodalomnak. művészetnek általában csak a nyugati keresztény-zsidó civilizációt tekintjük. Szerb Antal világirodalomtörténete nem tartalmazza az Európán kívüli literatúrákat, Babits meg egyenesen ,,Az európai irodalom történetét“ írta meg csupán, mondván, hogy ami ezen túl esik, az nem világirodalom. Az utóbbi fél évszázad azonban nagyon is sokat változtatott a hagyományos szemléleten, s ma már elképzelhetetlen egy effajta művelődéstörténet a Kelet nagy civilizációinak ismertetése nélkül. Igaz, már eddig is átléptük Európa határait az ókori Egyiptom, Mezopotámia ismertetésével, ám akármilyen szűkre szabott a terünk, az ókori Kelet két nagy civilizációját, a kínait és az indiait semmiképp nem kerülhetjük el. A kínai talán a világ legrégibb művelődése. E civilizáció jó négyezer éve létezik egy és ugyanazon a helyen, míg a sumérok, a rómaiak, az ókori egyiptomiak fölött immár több évezrede a szél fütyül csupán. A kínai művelődés, egy évezredes lappangás után az i. e. V. évszázadban szökkent virágba, ugyanakkor, amikor a görög. Két nagy egyéniség s néhány alapvető könyv alapozza meg ezt a virágzást, s képviseli mindmáig a legmagasabb rendű művelődést: Lao Ceés Kung Fu-ce (latinosán Konfucius) a filozófia és a világirodalom legnagyobbjai közé tartozó gondolkodók. Közülük az idősebb, Lao Ce (magyarul öreg Mester) egyetlen könyvnek a szerzője, a Tao Tö-kingnek (vagyis Az Út és Erény Könyve), s a filozófia vagy inkább vallás, amelynek ö az alkotója, az ún taoizmus. A magyar olvasó két remek változatban is olvashatja Lao Ce munkáját. Verses magyarítását Weöres Sándornak köszönhetően, prózai változatát Tőkei Ferencnek. Lao mester ifjabbik kortársa, Konfucius látványosabb szerepet játszott Kína és a világvallások történetében, hisz az egyik legnagyobb világvallás, a konfucianizmus tóle eredezteti magát. Neki tulajdonítják az ókori kínai irodalom és filozófia négy-öt alapkönyvét, noha több mint valószínű, hogy Kung mester, Szókrateszhez hasonlatosan, soha nem irt le egy sort sem, de ,,Beszélgetései és mondásai" tanítványai nyomán fennmaradtak. A hagyomány neki tulajdonítja az ókori Kína s a konfucianista hagyomány öt további alapkönyvét is: a Su Kinget (írások Könyve), a Ji Kinget (Változások Könyve), a Si Kinget (Dalok Könyve), valamint Tavasz és Ősz c. krónikát s a Szertartások Feljegyzéseit. Ez utóbbi őrizte meg az ókori Kína két leghíresebb bölcseleti traktátusát, a Nagy Tanítást és A Közép Mozdulatlanságát. Voltak persze az ókori Kínában más nagy filozófusok is, a görög bölcseletén kívül aligha van még egy olyan gazdag filozófia, mint a kínai. Nyugaton is jól ismert nevek például Mo-ce, Jang-csu, Meng-ce. hogy csak a legnevezetesebbeket említsük. Magyarul a Tökei Ferenc szerkesztette Az ókori Kína „Kínai filozófia, Ókor' című háromkötetes antológiában találkozhatunk írásaikkal, kitűnő fordításban. A kínai zenéről, legalábbis ókori változatairól csak másodlagos tudomásunk van, minthogy azt sem örökítették meg, ahogy a görög vagy az egyiptomi zenét sem. Ám Kínában olyan lassúak a változások, hogy föltételezhetjük: ókori zenéje sokban hasonlított a maihoz. A legnagyobb hírre A Ming dinasztia (1368-1644) korából származó festmény, mely ma a londoni British Museum tulajdona a kínai (vagy pekingi) opera tett szert. Ez persze nem a nyugati értelemben volt opera, zenés színházról van szó, pantomim, dráma és zene szintéziséről, s ezek, föltehetően, már az ókorban is virágzottak. Még inkább virágoztak később, a XIII.—XIV. században, amely ugyan már túllépi az ókori Kína fogalmát, ám annyira hozzátartozik a klasszikus kínai művelődéshez, hogy semmiképpen sem hagyhatjuk szó nélkül. A legnevezetesebb az Európában is híressé vált kínai opera-dráma, a Krétakör, amely Brecht feldolgozásában terjedt el világszerte A kaukázusi krétakör címmel. Ám a két legfontosabb kínai dráma a Tou O ártatlan halála és A nyugati szoba című. Legalább olyan reprezentatív műfaja az ókori Kínának a líra, mint a filozófia és a dráma. Már a Konfuciusszerkesztette Si King is voltaképpen lírai Dalok Könyve ugyanúgy, mint a későbbi Zenepalota, c. gyűjtemény. Ám név szerint ismert nagy költői is vannak Kínának. Az ókorban Csü Juan, a híres Száműzetése, elégia alkotója a legismertebb (magyarra Nagy László fordította), később, a VII—Vili. sz.-ban élt a három máig legnagyobb kínai költő: Li Taj-po, Tu Fu és Po Csü-ji. S ha már az irodalomnál vagyunk, szólnunk kell a prózáról is. Regények és elbeszélésgyűjtemények alkotják e próza gerincét, melyek közül kiemelkedik a ,,Mostani és régi idők csodálatos látványai" c. gyűjtemény, ez a leginkább az Ezeregyéjszakához vagy Boccaccio Dekameronjához hasonló elbeszélésciklus, s Pu Szungling Furcsa históriái, a regények közül ,,A három királyság regényes története", a Nyugati utazás", az ,,Istenek születése", a ,, Virágos gyertyák", a különösképpen a „Vizparti történet", a „ Szépasszonyok egy gazdag házban" (ez pikáns témája miatt magyarul is több kiadást megért), s a klasszikus kínai regény csúcsa, a XVIII. századi,, Vörös szoba álma". Szót kell még ejtenünk a civilizáció egyéb területeiről is, elsősorban a tudományról és a képzőművészetről. Ami a tudományt illeti: köztudott, hogy Kina egyike volt a legrégibb társadalmaknak. Ezek alapja az öntözéses mezőgazdaság, a csillagászat, a naptárkészítés. Máig legendás a kínai gyógyászat. Az is köztudott, hogy Kínában találták föl a papírt és a puskaport. Kínában találták föl a szeizmográfot, az első mozgatható betűtípust, a könyvnyomtatás alapját, s kínai találmány az iránytű is. Legalább ilyen fontos ága a kínai művelődésnek a képzőművészet. Az építészet és a festészet mindenekelőtt. Az építészet területéről elég, ha csak a pompásabbnál pompásabb templomokat, pagodákat, domboldalakba vágott barlangszentélyeket említjük. Több mint ezer barlangot ástak ki Kína-szerte, leghíresebb közülük az ún. Ezer Buddha barlangegyüttes, melyet a híres magyar származású orientalista, Stein Aurél ásott ki a sivatag pora alól a múlt század végén. Legendásan nagyszerű a kínai festészet. Mind anyaga és technikája, mind szemlélete és ábrázolási felfogása lényegesen különbözik az európai festészettől. A falfestmény is, a papírra vagy selyemre festett kép is tussal és temperatechnikához hasonló színekkel készül s mindig ecsettel (a grafikus rajz ismeretlen). Aligha tudnánk fölsorolni a kínai festészet valamennyi fontos műfaját, így csak a kaligráfiára emlékeztetünk, s a fametszetekre, valamint az iparművészet legismertebb területeire, a keramikára a lakk-, porcelán és a textilművészetre, a papirkivágásokra, a fémművességre, a drágakócsiszolásra és az üveg művészi megmunkálására. Szóljunk még befejezésül a kínai mitológiáról és a vallásokról. Ez, már mint a mitológia és a vallások, méginkább egybeesnek, mint másutt. A legtipikusabb kínai vallás a konfucianizmus, természetesen, mellette nagy szerepe van a taoizmusnak, ám a legtöbb híve itt is, mint mindenütt a távolkeleten, az indiai eredetű buddhizmusnak van. Erről és magáról Buddháról azonban majd az indiai civilizáció szemrevételekor szólunk. CSELÉNYI LÁSZLÓ Valaha a tél beálltával falun megpezsdült a közösségi élet. Ilyenkor az embereknek több idejük akadt beszélgetésre, közös munkára és szórakozásra. Tollfosztás, fonás, kukoricamorzsolás és a többi jellegzetesen téli munka művelése közben alkalom nyílt a legfrissebb pletykák szellőztetése mellett a közös dalolásra, balladák és történetek mesélésére, vagy kézimunkázás közben a motívumok és fogások kicserélésére. Megbeszélhették ilyenkor a „világ dolgait“, az aktuális politikai és társadalmi eseményeket. A fiatalabbaknak alkalmuk nyílt az ismerkedésre, ének és tánctanulásra. Hogy ezek a szép hagyományok mennyire élnek manapság falun, Kürtön próbáltam utánajárni. Jóval több mint kétezren lakják Kürt \ községet. Egymást érik az új emeletes házak, az ember azt gondolná, gyarapodik a falu. De amint megtudom, sokan hagyták oda fészküket, városon keresve megélhetést. Megdöbbenéssel veszem tudomásul, hogy ennek a szép községnek nincsen művelődési, közösségi háza, mozija. A községi könyvtárban kevés az olvasó. A kultúra színtere az iskola, s él még a Csemadok éneklőcsoportja. Az egykor volt közösségi házra, s a mozira, meg a számos itt játszott színdarabra fájdalmas nosztalgiával emlékeznek az öregek. Varga Mária elmeséli, hogy a hatvanas években „felsőbb utasításra“ hogyan kellett megszüntetni az egyházi könyvtárat, s hogy a környékbeli könyvtárak hogy hordták szét a könyveket átmentés céljából. Persze, leltár nem készült, és ki az, aki harminc év után visszaad ilyen könyveket? - kérdezi. Hiszen sok helyen már nem is tudnak róla, hogyan kerültek oda azok a csodálatos könyvek, ötezer könyve volt a KALOT-nak, a katolikus ifjúsági szövetségnek. A helybeli kántor '89 novembere után levelet írt a bécsi Pázmáneumnak, segítségüket kérvén a könyvtár újraszervezésében. Mire a pozitív választ követően Bécsbe utaztak, a nyomdát is, a könyveket is áttelepítették Magyarországra. A Pázmáneum igazgatója a saját könyvtárából válogatott ki 150 kötetet. Ezekkel alapozták meg a könyvtárat. A következő könyvcsomagot a Szent István Társulat juttatta el a faluba. A könyvtárnak 40 alapító tagja van, akik 50 koronás tagdíjjal járultak hozzá a könyvtár megteremtéséhez. Az alapösszegből alapmúveket vásároltak, elsősorban bibliát, mivel az a községi könyvtárból is hiányzott. A kürti származású vágai plébánostól is számos könyvet kaptak. Jelenleg közel ezerkötetes a könyvtáruk, és 45-50 állandó olvasójuk van. Sajnos, a hely, ahová elhelyezték, nem a legalkalmasabb: egy rozzant házat vettek meg, ott cserélik vasárnaponként a könyveket. A kölcsönzés ingyenes. így talán inkább eljut a könyv az olvasókhoz, mintha meg kellene vásárolni: könyvre ugyanis kevesen áldoznak szívesen. „Ehhez még föl kell nőnünk“ - mondja Varga Mária. Sokan olvasnak a faluban, idősebb nénik is. Ók elsősorban mesekönyveket. A könyvtár várja a könyvkiadók, intézmények és magánszemélyek adományait. Nemrég egy újvári idős hölgytől, aki kisebb lakásba kölözött, kaptak nagy tétel könyvet. Vannak-e a kulturális életnek más formái is Kürtön? Kérdésemre nem kapok senkitől lelkes választ. Működik még a nyugdíjas énekkar. Színdarabot négy-öt éve tanultak be utoljára.- „Mi nem jövünk össze. Nagyon hiányolom, hogy nem ülünk le beszélgetni, nem ismerjük egymás nézeteit - mert - nincs hol megtudni. Otthon a televízió mellett nem lehet. A szűkkörű partikon csak isznak... Jó lenne kicserélni a gondolatainkat, csakhogy nincs hol. Nincsen művelődési házunk." ,,A falu értékrendje: ház, autó..." ,,A közösségi életre senki nem ér rá. Egymásnak a gondjait sincs időnk meghallgatni. “ Élő hagyományok már nincsenek, de megpróbálnak felújítani egy régi szép hagyományt. Erről Varga Mária így vall: „Tavaly megcsináltuk a szent családot. December 12-én kezdődik a Jézus várása, és karácsony estével végződik. Tizenkét napon keresztül mindennap összejöttünk. Az első szentcsaládi ájtatosságon még csak 15-en voltunk, a végére már 40-en is összejöttünk." Egykor házról házra járva tartották ezt, de ma már az új házakban a fiatalok nem szívesen látnák a 30-40 fős csoportot... ,, A szentestét az idős asszonyok ott töltötték a könyvtárban, amelyet közadakozásból rendeztünk be. Ott várták meg az éjféli misét. Szerintem nagyon jó megoldás volt, mert nem voltak egyedül. Borzasztó lehet egyedül tölteni a szent ünnepet." A felújított hagyományt idén is folytatni kívánják. A régi szép szokásokat visszahozva szeretnék újraéleszteni a közösségi életet. Hogy sikerül-e nekik, az nemcsak azon a néhány lelkes emberen múlik... BALÁZS F. ATTILA Mi nem jövünk össze... Kürtön még egyelőre nem jönnek össze az emberek, de hál’ istennek vannak már városok és falvak, ahol a helyi pedagógusok vagy a hívek összefogására törekvő pap, lelkész vezetésével a gyerekek karácsonyi szokásokat, játékokat tanulnak be, s előadásukkal életet visznek a nyugdíjasotthonokba, művelődési házakba, sőt, ha kell, házról házrá járnak. Farkas Ottó illusztrációs felvétele
