Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-10 / 249. szám
1991. december 10. 9 Szabad ÚJSÁG Utóirat a bajnoksághoz Mester(i) magyarázatokkal Csank János (Váci Izzó) Nem akarunk újabb terheket rakni a játékosok vállára, de mivel elsők vagyunk, nem mondhatjuk, hogy jó nekünk a hatodik hely is. Persze, az élmezőny nagyon szoros, egy pillanatra sem lehet kiengedni, mert ha valaki „megcsúszik”, pontokkal szakadhat le. Nem szeretném, ha ez velünk történne meg... A Siófok és a Kispest-Honvéd a játékosállomány és vezetés alapján is igen komoly ellenfél, aztán itt van a jövő csapata, a Videoton, a mindig nagy dolgokra képes Pécs, hogy a Ferencvárosról, és az UTE-ről már ne is beszéljek... De még éhesek vagyunk a sikerre, és tudom, egy játékosom sem fog lazítani. Varga István (Siófok) Talán senkit sem lep meg különösebben, ha azt mondom, hogy mi itt Siófokon olyan eredménykényszer alatt lépünk pályára hétről hétre, ami plusz terhet ró a társaság vállára. A csapattól csak jó teljesítményt és megfelelő eredményt fogadnak el! Ilyenformán a célkitűzés módosításáról szó sem lehet az idén nálunk. A rajtnál megfogalmazott terv nem is a konkrét helyezésben fogalmazódott meg, hanem a nemzetközi kupaszereplés jogának kivívásában. Ezt a tervet pedig, ha törik, ha szakad, a csapatnak „hoznia” kell! Dr. Mezey György (Kispest-Honvéd) Úgy értékelem, hogy a szakosztálynak semmi oka nincs az eredeti célkitűzés megváltoztatására. Az utolsó fordulóban elszenvedett fájó vereség ellenére nem beszélhetünk arról, hogy csapatom leszakadt volna, hiszen az őszi listavezető mögött mindössze két ponttal állunk. Különben olyan tömör az élmezőny, hogy akár egy forduló is változásokat, helycseréket eredményezhet. Biztos vagyok abban, hogy egy megfelelő szinten elvégzett téli alapozás után — sikeres tavaszi szerepléssel — jelenlegi, minimálisnak mondható hátrányunk behozható. Burcsa Győző (Videoton) Jelenleg elfoglalt negyedik helyünk igen közel van célkitűzésünk optimumához, a 3-8. hely valamelyikének eléréséhez. Ilyen formán tehát nem lenne indokolt semmiféle módosítás. Ám, ha a rendkívül kiegyensúlyozott mezőnyben a mostanihoz hasonló, jó helyen akarunk végezni, akkor tavasszal nem szabad megismételni például az őszi rossz rajtot Bízom benne, hogy ez nem fordulhat elő, hiszen azért mostanra már csak kialakult a csapatunk. Eltiltás miatt sem kell majd nélkülöznünk játékost, mint az első két tavaszi mérkőzésen Németh Zolit. Kovács Ferenc (Újpest) Először is el kell mondanom, hogy célkitűzésünk változatlan marad, hiszen azt a bajnokság elején gyakorlatilag nem is jelöltük meg számszerűen. Akkor úgy fogalmaztunk, hogy játékosállományunk képességeihez viszonyítva a lehető legjobb eredmény elérésére kell törekednünk. Úgy érzem, a cél megvalósítása az elért ötödik hely ellenére nem sikerült, teljesítményünk sok kívánnivalót hagy maga mögött. Célkitűzésünket ugyan nem kell módosítani, de magunkkal szemben magasabb elvárásaink vannak, amelyeket a bajnoki év végére teljesítenünk kell. Verebes József (MTK-VM) Szó sem lehet semmiféle tervmódosításról. A jelenlegi ponthátrányunk véleményem szerint könnyedén ledolgozható. Persze, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy ahhoz olyan körülményekre van szükség, hogy mindez lehetővé váljék. Nem akarom most már sokadszor ismételgetni saját magam, de azt azért mindenképpen szeretném újra elmondani, hogy nagyon lényeges ebben a bajnokságban is, hogy minden csapat egyenlő feltételek mellett küzdjön a sikerért... Garami József (Pécs) A bajnokság előtt a szakosztályvezetés az első hat hely valamelyikét jelölte meg célként. Jelenleg a Ferencváros—Veszprém találkozótól függően a hetedik vagy a nyolcadik helyen állunk. Ebben a bajnokságban a mezőny rendkívül szoros, egykét pont megszerzése avagy elvesztése nagy változást eredményezhet. Az egy-hat hely valamelyikének megszerzése a csapat számára komoly követelmény, de nem vagyunk elérhetetlen távolságban, így egy esetleges célkitűzés-módosítás nem indokolt. Nyilasi Tibor (FTC) Szó sincs arról, hogy módosítanunk kellene céljainkon. A bajnokság előtt az első három hely valamelyikét terveztük be, s úgy gondolom, ez nem elérhetetlen a csapat számára. Mint már utaltam rá, minimális a hátrányunk, és egy esetleges, remek tavaszi rajttal máris ott lehetünk az élmezőnyben. Ehhez persze le kell győznünk a nyitányon a Vác együttesét. Persze, ez még messze van, addig kemény alapozás vár a fiúkra. Biztos vagyok abban, hogy a nemrég még NB II-ben szerepelt játékosaink tavaszra még hasznosabbá válnak majd. Kisteleki István (BVSC) Kellemes helyzetben vagyok, mert minden úgy történik, ahogy azt előre elterveztük. így aztán nem lehet szó módosításról, hiszen nincs mit módosítani. Más kérdés, hogy az erősítések birtokában a tavaszi idényben majd többre vágyunk, s nem titkoljuk, azt szeretnénk, hogy ne csupán a középmezőnynek legyünk stabil tagjai, hanem az élbolyban fejezzük be a bajnokságot. Remélem, nem tűnik nagyképűségnek amit mondok, hiszen ilyesmiről szó nincs. A munka a lényeg, amelynek meg kell hoznia a kívánt eredményt. Gellei Imre (Vasas) Természetesen nem kell módosítanunk céljainkon. Nagyon tömör a mezőny, s csupán néhány pont választja el egymástól a csapatokat. Mi a rajt előtt az első nyolc hely valamelyikét terveztük, s ez most sem tűnik elérhetetlennek. Sőt, azt kell mondanom, ha egy-egy találkozón kicsit több szerencsénk van, most akár igen előkelő helyen is állhatnánk. Persze, felesleges ezen keseregni, a folytatásban kell majd úgy szerepelnünk, hogy az ígéretek megvalósuljanak. Hiszen ezt várja tőlünk a Vasas-szurkolók népes tábora is. Török Péter (Haladás) Amikor az első fordulók után az élen, később az élbolyban tanyáztunk, akkor is az eredeti tervet, a biztos bentmaradást hangoztattuk. Most sem mondunk mást, ám a megszerzett tizennégy pont jó alap lehet a folytatáshoz. Az első fél évben a ponthajsza miatt kevesebb lehetőség volt a kísérletezésre, az alapvető dolgokra kellett összpontosítanunk. Fiatal a csapat, de tavaszszal további ifjak beépítése várható, sőt, sérültek felépülése igazi ver/gfrjaBGaaB'ffi)--------------7 WSPORTI senyhelyzetet jelenthet majd a csaatnál. Módosítani tehát semmiéppen sem a terveken szeretnénk. Glázer Róbert (Rába ETO) A bajnokság előtt az első hat hely valamelyikét szemeltük ki magunknak. Ettől sajnos a félidőben jócskán elmaradtunk. Mindössze tizenhárom pontot gyűjtöttünk, tehát pontosan annyit, mint a korábbi két bajnokság őszi idénye után. A hőn áhított előrelépés tehát nem sikerült az együttesnek. Mindezek ellenére nem érzem, hogy szükség lenne a célkitűzés módosítására, hiszen a csapatban sokkal több van, mint amit eddig bemutatott. Véleményem szerint a bajnokság végén ott lehetünk az első hat között. Készéi Ferenc (Veszprém) Ha ezért nagyképűséggel fognak vádolni, akkor is azt mondom, hogy az első tízben leszünk. Ezt határoztuk meg a bajnoki rajt előtt, és én most is ehhez tartom magam. Rengeteget fogunk dolgozni az alapozás során, és biztos vagyok abban, hogy egy alaposan megerősödött Veszprém vág majd neki a tavaszi idénynek. Meg kell szerveznem a csapat játékát, s akkor nem lehet gond. Ha sikeres rajtot veszünk a Vasas ellen, azon rajtunk kívül mindenki meg fog lepődni, de ezzel talán elérhetjük, hogy ne írjanak le eleve bennünket. Mert, hogy egész ősszel ezt éreztük. Vlád László (DVTK) A szakosztály — újonc létére — nem csupán a bentmaradást, hanem a tfc-tizenkettő hely valamelyikének megszerzését irányozta elő a bajnoki rajtnál. Kiderült, hogy ez egy kicsit optimista elképzelés volt, tehát változtatnunk kell a célkitűzésünkön — sajnos, negatív irányban. Úgy vélem, hogy együttesem a tavaszi szezonban a bentmaradásért fog harcolni, és nem is lesz egyszerű ez a feladat. Természetesen, ez nem jelentheti azt, hogy nem teszünk meg mindent a minél jobb helyezésért, de elsődleges célunk csak az NB I-es státus biztos megőrzése lehet. Rákosi Gyula (Tatabánya) A szakosztály eredeti célkitűzése tudomásom szerint az volt, hogy a csapat a tabella első felében végezzen. Ezen belül pontosabb helyezés nem volt „előírva”. A tények ismeretében ez sajnos nem tűnik reálisnak, úgyhogy esetünkben mindenképpen indokolt a módosítás: a csapatnak az első tíz között kell végeznie. Természetesen az is előfordulhat, hogy ezen a terven belül sikerülhet egy kicsit túlteljesíteni — hiszen ma még elég tömör a mezőny — ám, ha számunkra nem jól alakulnak a dolgok, az osztályozót akkor is el kell kerülnünk. Mihalecz István (ZTE) Helyzetünk alapvetően meghatározza, hogy nem kell, ám őszintén megvallva nem is lehetne módosítani a bajnokság elején megfogalmazott célkitűzésünket Ez — mint az újoncok esetében legtöbbször — természetesen a bentmaradás kiharcolása volt Ennél minimálisabbra nem lehet állítani a mércét, a magasabbra helyezésnek pedig, sajnos, nincs realitása. Már a minimális cél eléréséhez is inkább csak elméleti lehetőségünk van, ám ez nem jelenti azt, hogy feladjuk! Egy teljes fél szezon hosszú idő, mi tehát továbbra is a bentmaradásért harcolunk. Glázernak nincs üldözési mániája Csalódott az eredményekben Nem voltak, nem is lehettek illúziói, amikor két hónappal ezelőtt ideiglenesen megbízták a szövetségi kapitányi teendőkkel. De akkor azért nagyon hitt abban, hogy irányításával a nemzeti tizenegy a belgák és a norvégok ellen egyaránt győzelemmel fejezi be ezt a sikeresnek egyáltalán nem mondható évét. Kiderült, hiú ábrándokat kergetett. Glázer Róbert sem tudott csodát tenni a válogatott kispadján. Számára persze legalább ekkora bajnak bizonyult, hogy közben a Rába ETO, azaz klubcsapata is a szakadék szélén táncol... Ma mégis sokan úgy tartják, Glázer Róbert a szerencse kegyeltje. Kapitányként még egyszer megkapta a lehetőséget a bizonyításra, amikor Közép-Amerikába utazhatott a címeres együttessel. Ez a beszélgetés még elutazása előtt készült. — Két hónappal ezelőtt azt nyilatkozta, egyszerűen elképzelhetetlennek tartja a kétfrontos összeomlást Vagyis azt, hogy mind a válogatottal, mind pedig a Rába ETO-val kudarcot valljon. Ma már tudjuk, ez bekövetkezett.. Miért? — A válogatottról szólva: be kellett látnunk, hogy a belga csapat sokkal jobb, mint a mienk. A norvégok ellen viszont igenis komoly győzelmi esélyeink voltak, de nem tudtuk értékesíteni a helyzeteinket. Még valami: nem hiszem, hogy az utóbbi tíz évben előfordult olyasmi, ami velem a norvég meccs előtt. A tizenhat kerettag közül egyszerre öten — Disztl László, Vincze, Kiprich, Albert és Keller — mondták le sérülés miatt a részvételt. Ami a Rábát illeti, ott a Diósgyőr és a Haladás elleni mérkőzésen nyújtott produkció volt az elszomorító, a többi találkozón partiban voltunk. De én tudom, hogy mind a két fronton mennyit dolgoztunk, és ezért rendületlenül bízom a felemelkedésben. — Mennyire bízott a játékosaiban, a kollégáiban? Árulja el, kiben, vagy kikben csalódott? — Személy szerint senkiben. Én az eredményekben csalódtam, nem az emberekben. Ugyanakkor óriási pozitívumnak tartom, hogy mindkét munkahelyemen remek közösségi szellem alakult ki, amire lehet építeni. — Csakhogy az eredményeket emberek produkálják. Ami pedig a remek közösségi szellemet illeti, talán inkább lennének egymással haragban a játékosai, csak nyernének sorozatban... — Ez igaz, de a sikertelenségnek — úgy érzem — nem én vagyok az oka! Vegyük már észre, hogy a magyar futball a klubcsapataink nemzetközi kupaszereplése jóvoltából Európában a 23. helyen áll. Igazán nem akarok senkit sem megsérteni, de ebben a helyzetben ugyan milyen alapon lehet elvárni a válogatottól, hogy végigverje a világot? Egy idegenlégiósokra épülő csapatnál az edző gyakorlatilag csak elméletben készítheti fel a játékosokat a következő feladatra. Én vállalom a rám eső felelősséget, mind a válogatott, mind a Rába halvány szereplése miatt. De most már ideje lenne, hogy a vezetők és a játékosok is önmagukba nézzenek, és a balhé rájuk eső részét ők is elvigyék! Mert az nem igaz, hogy kudarc esetén kizárólag egy edző lehet a felelős, hanem ugyanilyen arányban kellene vállalni a felelősséget a vezetőknek és a játékosoknak is. — Nekem nem is annyira az edzőmeccse), mint inkább a sajátos körülmények között sorra kerülő közép-amerikai túrával kapcsolatban akadnak aggályaim. Nevezetesen: vajon mi értelme van annak, hogy a B-válogatottal kiutazzon egy olyan megbízott kapitány, akinek — valljuk be — kevés esélye van arra, hogy a közelgő világbajnoki selejtezőkön is irányíthatja majd a nemzeti tizenegyet? — Nekem meggyőződésem, hogy mindenképpen jó és hasznos a válogatott szempontjából, hogy ez a társaság kiutazhat Latin-Amerikába. Érdekes, Mészölyt hónapokig azért kritizálták az újságírók, hogy miért nem szerepeltet jóval több, hazai bajnokságban szereplő játékost a válogatottban. Most meg az a baj, hogy csak egyetlen légióst, Bognár Gyurit visszük el magunkkal. Ki érti ezt? — Ön azt módja, szükség van erre a túrára, hogy kiderüljön, kiben milyen tehetség lakozik. Ezt el is fogadom. De hiába tetszik meg Önnek mondjuk három labdarúgó játéka, ha utána nem választják meg kapitánynak... — Az én megbízatásom december végéig szól, tehát nekem kötelességem a túrán a kapitányi teendőket ellátni. Arról nem én tehetek, hogy az MLSZ majd csak akkor választja meg az új kapitányt, miután meghallgatta a beszámolómat a túráról. — Ha minden igaz, négy mérkőzést játszik Latin-Amerikában a válogatott Mind a négyet hivatalos, nemzetek közötti összecsapásként jegyzik majd. Ön szerint mi lesz a fontos ezeken a találkozókon: az eredmény, a játék, netán az új fiúk felfedezése? — Természetesen elsődleges az eredmény. Nem beszélek mellé: győzni megyünk Amerikába. Nagyon bízom abban, hogy a rutinos Bognár Gyuri irányításával, aki egyébként a csapatkapitány is a túrán, nem vallunk szégyent egyik mérkőzésünkön sem. — A magyar futball jelenlegi helyzetében egy kudarcba fulladt túra könnyen lehet, hogy a kegyelemdöfést jelentheti. Nem tart attól, hogy sokkal többet veszíthetnek a két hét alatt, mint amennyit nyerhetnek? — Való igaz, hogy rossz esetben kegyelemdöfés is lehet ez a túra. De mégis azt mondom, szükség van erre, mert a vb-selejtezőkre való felkéíszülést jól szolgálhatja. — Mit gondol, Önnek ma mennyi az esélye a végleges kinevezésre? — Úgy tudom, jelenleg az én névén is ott van a kalapban, amelyből majd az MLSZ elnöksége kiválasztja a kinevezendőt. — Nem fél attól, hogy mire hazaérkezik a válogatottal, nemhogy kapitány, de esetleg már a Rába szakvezetője sem lesz? — Amióta edzőként keresem a kenyerem, hirdetem, hogy bennünket végső soron az eredmények minősítenek. Márpedig az tény, hogy a Rába irányításommal a vártnál jóval gyengébben szerepelt az ősszel. Ezért nem tartom elképzelhetetlennek, hogy emiatt Győrben előveszik az edzőt. Mindenre fel vagyok készülve, engem már nem érhet meglepetés. Az is benne van a pakliban, hogy „megtalálhatnak”.-fo-Karácsonyi kiárusítás divatos minták, fehére», színesek Egy csomag —160 pár Szállítja az Bratislava tel.: 35 2193 SZÚP-429
