Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)

1991-12-09 / 248. szám

1991. december 9.

Szabad ÚJSÁG

5

Nyolcvanöt éve tértek haza

1991. november 10-én Borsiban a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság ünnepi műsort adott a fejedelem és bujdosótársai hazahozatalának 85. évfordulója alkalmából.

1906. október 29-én, hétfőn helyezték el a bujdosók földi maradványait a kassai Szent Erzsébet Székesegyházban. Ezzel az ünnepélyes aktussal célba ért egy majd évszázados igyekezet.

If

■ Vét pap. Munkácsy Mihály és Ruttkay Gyula, a XIX. század elején szervezni kezdték II. Rákóczi Ferenc hazahozatalát. 1873. március 8-án a kezdeményezéshez Zemplén, majd a többi vármegye és szabad királyi város is csatlakozott. A követelést 1873. június 14-én fölterjesztették Szlávy József miniszterelnöknek. A kormány elnöksége ezt magáévá tette és többirányú kutatásokat folytatott.

I^e hol, mely helyeken várták a hamvak újrafelfedezésüket?

Zrínyi Ilona, a fejedelem édesanyja 1703. február 18-án hunyt el Nikodémia (Izmit) mellett, a „virágok mezején“ levő villájában. Koporsóját Isztambulba szállították és ott március 10-én a St. Benoit, francia katolikus templom kápolnájában temették el.

Bercsényi Miklós felesége, Csáky Krisztina 1723. április 25-én Rodostóban (Tekir Dag) hunyt el. Zrí«nyi Ilona közelében kívánt pihenni. Vágya teljesült.

Maga Bercsényi Miklós, a fejedelem hadvezére, 1725. november 6-án Rodostóban hunyt el s ugyancsak a galotai templomban rendelte magát eltemettetni. Teste mégsem került Galotába A környéken dühöngő pestisjárvány miatt Rodostóban, a Penagia görög templomban temették el az 1722-ben elhunyt Esterházy Antal tábornok mellé. 1735-ben temették melléjük Síbrik Miklóst, a fejedelem udvarmesterét.

II. Rákóczi Ferenc - amint köztudott - 1735 április 8-án Rodostóban halt meg. Meghagyta, hogy szívét Franciaországban, a Grasboi-i kolostorban temessék el, ott ahol két évet töltött visszavonultan a világtól a kamalduliak kolostorában Holttestét pedig a Szt. Benedek templomban helyezzék el, édesanyja mellé.

A fejedelem halála előtt egy évvel korábban emigrált, de Rodostóba csak 1736-ban érkező Rákóczi József, az idősebbik fiú, lett a bujdosók vezére. Az 1738. évi hadjárat idejében Havasalföldön erősen megfázott és Csernovodában meghalt. Végrendelete értelmében apja mellé temették.

A

benedekrendiek templomának sírboltját 1839. június 23-án bontották föl és két koporsót találtak. Azokat lezárva visszahelyezték őket és oltott mésszel konzerválták a tetemeket.

A halottakat az élőknek meg kellett találniuk.

A múlt század végén Thaly Kálmán országgyűlési képviselőnek, a kuruckor neves kutatójának, sikerült bebizonyítania, hogy a bujdosók egy része és a fejedelem a Szt. Benedek templomában van eltemetve. Azt is igazolta, hogy a hamvak megvannak. Thaly 1888-89-ben járt Törökországban és helyben tisztázta a fölmerült kérdéseket.

A hazahozatallal azonban még várni kellett. Hogy az okokat megismerjük egy kis kitérőt kell tennünk és be kell pillantanunk a magyar politikai élet századeleji kulisszái mögé.

P

^évszázadunk elején már hónapokon keresztül tart a belpolitikai válság. Mindez a parlamenti obstrukciókban és katonai kérdés körüli vitákban nyilvánult meg. Ennek lényege az volt, hogy a hadseregvezetés létszám és költségemelést kért. Tüzérséget akart, és a magyar ellenzék ezt csak akkor volt hajlandó megszavazni, ha a hadseregbe bevezetik a magyar vezényleti nyelvet, s a magyar jelvényeket. A hadsereg legalább külsőségeiben legyen magyar. Az uralkodó, a^ezérkar, a bécsi bürokrácia és a birodalmi egységet féltő és védő legfelsőbb körök nem akartak hallani semmilyen engedményekről. S mivel ehhez nem járultak hozzá, az ellenzék is megmakacsolta magát, s ebből évekig tartó politikai válság keletkezett. Tisza Kálmán miniszterelnök puccsszerűen meg akarja változtatni a házszabályokat, hogy ne lehessen se-vége-se hossza beszédeket tartani. Az ellenzék erre is obstrukcióval válaszol, vagyis gátolja az érdemi munkát és hosszú beszédekkel teszi lehetetlenné a házszabályok megváltoztatását

A parlament forr. És ekkor sor került egy váratlan, ám annál inkább remekül időzített színpadi jelenetre. 1904. március 10-én föláll az ellenzék őszhajú vezére, Thaly Kálmán és fölajánlja. az ellenzék békejobbot nyújt, eláll az obstrükciótól, ha Tisza visszavonja a házszabály revíziójának javaslatát. Az öröm óriási. Thalyt ölelgetik, csókolgatják, ö pedig parolázik Tisza Istvánnal. A beavatatlanok számára a jelenet fantasztikus hatást gyakorol. Nyomában helyreáll a parlamenti béke. Az ellenzék vezére ennek a napnak az emlékére emlékplakettet kap, melyen saját portréja látható a következő fölirattal: „Thaly Kálmánnak / harczok írójának / béke szerzőjének / 1904 évi márczius 10-e emlékére".

kulisszatitkokhoz tartozik, hogy Tisza, aki már az elejétől kapcsolatot tart az ellenzékkel, és tárgyal vele, egy nappal a fenti jelenet előtt, tehát március 9-én hosszú telefonbeszélgetést folytat Béccsel, bizonyos engedmények ügyében. Egy hónap múlva királyi leirat érkezik Tisza Istvánhoz, készítse elő Rákóczi és bujdosótársai hamvainak hazahozatalát. A király ehhez hozzájárulását adja. Thallóczy Lajos pénzügyminiszteri osztályvezetőt azzal bízza meg, hogy az előzetes tárgyalásokat folytassa le. Az osztályvezető december 4-én Törökországba utazik és sikeresen be is fejezi a tárgyalásokat. Mind a török kormánytól, mind az illetékes egyházi hatóságoktól engedélyt kap a maradványok hazaszállítására. Izmidben Thököly Imre, Rodostóban Bercsényi Miklós, Esterházy Antal és Sibrik .Miklós földi maradványait sírjukból kiemelteti és cédrusfa ládákba zárva, sírköveikkel együtt Isztambulba a szent Benedek templomba viteti az ereklyéket. Thallóczy a lazarista atyák jelenlétében, 1904. december 20-án kiemelteti a sírkápolnából a fejedelem cédrusfa ládáját, valamint fiának és édesanyjának, valamint Csáky Krisztinának földi maradványait. Az azonosítás után hamvaikat külön-külön cédrusfa koporsóba helyezteti vissza a sírboltba.

Időközben országos bizottság alakult, mely a hamvak hazahozatalának megszervezésével volt megbízva. A bizottság elnöke dr. Wekerle Sándor miniszterelnök lett. Eldöntötték, hogy Rákóczi végső nyughelye Kassa lesz, Thökölié meg Késmárk. Elhatározták, hogy II. Rákóczi Ferencnek emlékművet állítanak Kassán, amelynek költségei nem haladták volna meg

a 250-300 000 koronát. Ennek megvalósítására sohasem került sor.

If

■ Vassán és Késmárkon rendezöbizottság alakult. A kassai bizottság tagjai lesznek: dr. Rakovszky Endre főispán, dr. Puky Endre alispán, a város képviseletében Éder Ödön polgármester. A bizottságban dr. Semsey László országgyűlési képviselő, császári és királyi kamarás képviselte a kormányt.

A kassaiaknak már volt némi gyakorlatuk a nagyszabású ünnepségek rendezésében. Hiszen 1906. szeptember 10-én került sor a méltán híres vörössipkások szobrának leleplezésére. A kormány is kitett magáért a hadsereg meg hivatalosan képviseltette magát. Először az 1867-es kiegyezés óta egy 48-as emlékmű leleplezésénél. Ez a gesztus nagy feltűnést keltett és elismeréssel találkozott.

1906. október 2-án dr. Puky alispán levélben teszi meg intézkedéseit a temetés ünnepélyes voltának biztosítására. Az országot a sajtón keresztül értesítik az útvonalról, a helyi ünnepségek időpontjáról és mindarról, ami ezzel összefügg.

Október 11-én a képviselőházban a házelnök bemutatja a miniszterelnö'r levelét, melyből a képviselők megtudják, az országos ünnepségek terve .külön lesz beterjesztve.

Törökországba országos bizottságot küldenek ki, amelyek a hamvak behozatalának dolgaival van megbízva. A bizottság elnöke Báró Forster Gyula, az országos emlékbizottság elnöke, a felsöház tagja. A bizottság tagjai között megtaláljuk Fraknói Vilmos o. püspököt és történészt, Thaly Kálmánt, Ponori Török Aurélt az Antropológiai Intézet igazgatóját, valamint Thallóczy Lajost. A bizottság 1906 október 16-án érkezik Isztambulba. Megvizsgálják a maradványokat, azután azokat visszahelyezik a cédrusfa-ládákba és a ládákkal együtt rézkoporsókba teszik. A fejedelem rézkoporsóját Stehlo tervei alapján Fancsura készítette el és a budapesti Uránia mükereskedés kirakatában tekinthették meg az emberek, mielőtt hosszú útjára elindult volt.

Október 18-án Wekerle Sándor miniszterelnök Ferenc Józsefnek felterjeszt egy javaslatot, amely Rákóczi Ferenc és bujdosótársainak a hazahozataláról rendelkezik. Ezt a császár jóváhagyja és másnap a miniszterelnök az ún. Rákóczi-törvényt terjeszti elő a képviselóházban. Egyben ennek elfogadásával, visszavonják a száműzetésről szóló 1715. évi törvényét. A XLIX. törvénycikk 2. és 3 §-a volt főleg sérelmezhető. Ebben a fejedelmet és társait, tehát azokat, akik nem ismerték el a szatmári békét, az okirat hazaárulónak bélyegezte. A felsőház közjogi és igazságügyi bizottsága egyhangúlag hagyta jóvá a Rákóczitörvényt.

Közben az országos bizottság tagjai 1906. október 23-án a koporsókat a Kelet nevű postagőzösre szállítják. Másnap a hajó 10 óra 15-kor fölszedi a horgonyt és a Fekete-tengeren át, október 25-án, 9 órakor Constancába fut be. Itt a hamvakat külön vonatra helyezik, amely október 27-énerkezik meg az akkori román-magyar határra. Ott, Orsován várakozik a magyar kormány Wekerle miniszterelnökkel az

élén és átveszi az országos bizottság tagjaitól a hamvakat.

A

»» legközelebbi nagyvárosban, Szegeden, amely az útvonalon fekszik, nagy ünnepséget tartanak és a szerelvény október 28-án érkezik Budapestre. Rákóczit és bujdosó társait a Szent István bazilikában, Thököli Imre hamvait a Deák-téri evangélikus templomban ravatalozzák fel. A volt Hatvani út ekkor kapja a Rákóczi út nevet. Ezen a vasárnapon kerül sor az egyházi szertartásokra, s utánna a koporsókat a fővárosiak sorfala között ismét beszállítják a különvonatba, mely tovább indul Kassára, illetve Késmárkra. A mozdony föl van lobogózva és a fejedelem címere díszíti. Ez a címerpajzs áll később a Szent Erzsébet Székesegyházban elhelyezett ravatalnál.

A különvonat Budapestről 19,15- kor indul és 1906. október 29-én néhány perccel 5 óra után érkezik Kassára.

A magyar mozdonyvezetők, akik

a megszentelt hamvakat szállították, elhatározták, szobrot állítanak a fejedelem tiszteletére, valamelyik vasúti csomóponton A választás Zólyomra esett. A Mayer Ede által ingyen megmintázott mellszobor, amelyet 1907. június 2-án lepleztek le a város főterén, ma Borsiban áll. Újraleleplezésére 1969. májusul-én került sor, az ősi kastély előtti parkban.

e térjünk vissza a temetéshez. Az ünnepséget pontosan előkészítették, amiről a rendezóbizottság által kiadott kisfüzet is tanúskodik. Címe: „A második Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társai hamvainak hazahozatal alkalmából Kassán rendezendő országos ünnepély sorrendje".

A Tolnai Világ-Lap (1906. november 11., 46. sz„ 2033. o.) így tudósít az ünnepélyről: ,,A kassai ünnep méltó volt a nagyságos fejedelem dicső emlékéhez. A város szépen föl volt díszítve, különösen a bevonulás útja pompázott változatos színekben. Az útvonalon magas póznákon lobogók lengtek. Két művészi stílű díszkapu (...) megragadta a szemet az útvonal hosszában. Egyes házak is csinosan voltak díszítve, zöld fenyőágakkal, zászlókkal, czímeres pajzsokkal és szőnyegekkel, de legszebb volt a nagy sokaság, mely lelkes figyelemmel kísérte az ünnep minden mozzanatát. Oly nagy sokadalom jött össze, aminőt Kassa aligha látott valaha. A városba tódult az egész környék, s a felvidék törvényhatóságai, egykor Rákóczi vármegyéi, csak úgy ontották a vendégeket Kassára. E megyékből népküldöttségek is érkeztek, részint lovon, részint gyalog, vidéküknek a népviseletében. A kora reggeli órákban megkondultak az összes harangok és 24 ágyúlövés jelezte, hogy a különvonat megérkezett. A közönség kalaplevéve, néma meghatottsággal üdvözölte az érkező hamvakat. Nyomban a megérkezés után a kísérő küldöttségek tagjai leemelték a koporsót és a dísz-csarnokba helyezték el, mely után a különvonaton érkezett vendégek a városba hajtottak, ahol már hullámzott a nép, gyönyörködvén a fölvonuló lovas banderisták színes tömegében..

A dísztemetést megelőzve, Kassán összehívták a szabad királyi város közgyűlését, amely 30 ezer koronát szavazott meg az ünnepségekre. A kormány további 60 ezer koronát hagyott jóvá e célra. A sajtó később közölte á meghívott vendégek névsorát.

Az ünnepségek főszervezőjét dr. Semsey Lászlót Ferenc József az ünnepség sikeres lebonyolításáért grófi ranggal tüntette ki.

Ha erről a gyászünnepségről szólunk, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, amit ennek kapcsán Ady Endre vetett papírra. Indulatos szavainak ma is visszhangja kell, hogy legyen, amikor sokszor olyanok is a koporsók mellé akarnak furakodni, akiknek ehhez nincs semmi erkölcsi joguk.

„Magyarországon ezer év óta mákony vagy korbács volt a miénk. Még a hőseinket is kisajátítják. Rákóczi koporsóját, ók, akik Rákóczit becsapták és elárulták, úgy körülállották. hogy mi nem férkőzhettünk hozzá." (Jóslások Magyarországról. Bp. 1936).

A kassai ünnepségek idején Thököli Imre vonatszerelvényét Késmárk város díszörsége vette körül és október 30-án hajnali 1 órakor indult el Kassáról a vonat, hogy reggel 8-kor meg is érkezzen. De ez már egy másik történet...