Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-07 / 247. szám
1991. december 7. 9 Szabad ÚJSÁG Beszélgetés dr. Kamuti Jenővel Elnök lesz az Elnök Úrból? Nagy éve volt az idei a magyar vívásnak, számolatlanul hulltak az érmek. Azaz, mégis érdemes összegezni: 36 medált gyűjtöttek a magyarok a világversenyeken. Talán ennél is fontosabb — az egész sportág jövője szempontjából is meghatározó —, hogy parádés világbajnokságot rendeztek nyáron Budapesten. Igaz, gyakorta ellentétek feszítették a sportágért idehaza dolgozókat Mindezekről és a személyes terveiről is beszélgettünk dr. Kamuti Jenővel, a Magyar Vívó Szövetség elnökével. A tőkések szívesen befektetnének Széchy Tamás harca Széchy Tamás nem híve a különböző üléseknek, tanácskozásoknak, mert úgy érzi, hogy a megbeszélések elvonják a figyelmét a szakmától, amely mindennél előrébb való a számára. A mester szerint egy edzőnek nem a tárgyalóasztal mellett van a helye, hanem versenyzőik körében a medenceparton, vagy a sportpályán. — Elnök úr, tudom, hogy egy szövetség vezetőjének hivatalból is optimistának illik lennie, hinnie kell a csapatában, de tegye a szívére a kezét: gondolta volna, hogy ilyen évet zár a magyar vívótársadalom? — Én nem, és azt hiszem, más sem... Csak azt a célt tűztük magunk elé, hogy az olimpia előtti évben, a tavalyi, sikertelenebb világbajnokság után, jól szerepeljünk. A jó gazda szeme hizlalja a jószágot — tartja a mondás. — Akkor lássunk neki a leltározásnak! Júniusban világbajnokság volt Budapesten... — Méghozzá elsöprő sikerrel. A hét magyar érem önmagáért beszél. Ráadásul beteljesült a magyar vívók régi álma is: a kardcsapat hazai közönség előtt is világbajnok lett. — Október végén hatalmas éremeső hullott a nyakunkba a bécsi Európa-bajnokságon... — Taroltunk, annyi bizonyos. A versenyt azonban valamennyien pontosan értékeljük, senkinek nem szállt a fejébe a dicsőség az Európabajnoki eredmények miatt, hiszen a külföldiek közül sokan nem jöttek el. Nekem is voltak szakmai ellenvetéseim. Mindenesetre a csapat remekül helytállt. Ne felejtsük el: a vívás az idegek sportja is, s ezért a legnagyobb klasszis sem mehet biztosra. — Alig két héttel a kontinensbajnokság után, Isztambulból, a junior-világbajnokságról a Nemzetek Díját is hazahozta a magyar válogatott.. — Igazi élményt jelentett számomra a csapat szereplése. Bár voltak esélyeink, a siker mértéke mégis váratlan volt. Örömmel tölt el, hogy a központi és a klubedzések aránya az ideálishoz közelít. A juniorok sikereit nem lehet elvitatni a kluboktól, amelyek ezúttal is valódi aranyműhelyeknek bizonyultak. Hadd tolmácsoljam ezúton is elismerésemet a szakembereknek. Nemzetközi tiltakozás Az Európai Röplabda Szövetség (CEV) szeptemberi kongresszusán — ha nem is teljesen váratlanul, de némiképpen meglepetésre — kellemetlen hír érte a Magyar Röplabda Szövetség képviselőit A nemzetközi testület bizottságaiba jelölt magyar képviselők szereplését sem kísérte szerencse, annak ellenére, hogy például Szalay László eddigi tevékenységével kapcsolatban csak pozitív visszajelzés érkezett. A nemzetközi röplabdaélet irányítására egyedül dr. Kondorosi Ferencet vették számításba — a Jogi Bizottságban —, a másik három magyar küldött jelölését nem fogadták el. A Magyarországot képviselő Sinka László már akkor figyelmeztetett a nyugati országok térnyeréséből adódó hátrányokra. A tisztújító kongresszuson a nyugati „szövetségeseknek” sikerült elérniük, hogy az eddigi testületből egyedül a szovjet és a csehszlovák jelölt tudta megőrizni pozícióját, a többi kelet-európai ország csak statisztaszerepet kapott az új leosztásban. Az évtizedekig megszokott felállás teljesen megfordult, ami elsősorban a nyugati országokban bekövetkezett hallatlan népszerűségi és anyagi változásnak tudható be. Európa nyugati felén két kézzel „szólják” a dollárokat a sportágba, és a multinacionális mamutcégek megjelenésével eddig soha A vívásnak — akárcsak a diplomáciának — a hivatalos nyelve a francia. S itt is fontos, hogy mi történik a kulisszák mögött. — A bécsi Európa-bajnokság alatt megalakult az Európai Vívó Unió. Ezt még több kétkedés kísérte, mint magát a versenyt. Miért volt szükség erre a testületre? — Az unió gondolata már legalább húszéves... Elsősorban a kis nemzetek versenyzői reméltek tőle nagyobb lehetőséget. Azt is el kell mondanom, hogy a Nemzetközi Szövetség legutóbbi kongresszusán bizonyos tömbök alakultak ki. Elsősorban az Európán kívüli országok fogtak össze, és saját embereiket választották a bizottságokba. Ennek hatására szerveződött az európai unió. — Úgy érzem, egyáltalán nincs elragadtatva az új szervezettől. — A vívásban képtelenség egy tömbbe fogni a nagy múltú európai nemzeteket. Az unió létrejöttében szerepet játszott az egyes vezetők pozícióéhsége is. Egyszóval: a jövő zenéje, hogy tud-e működni az unió vagy sem. Arról már nem is beszélve, hogy egy szervezet mit sem ér saját versenyek nélkül, a nemzetközi naptár viszont már így is elképesztően zsúfolt. Egy sportág nemzetközi vezetésében dolgozni nagy tisztesség, még nagyobb első emberként. Elképzelhető, hogy dr. Kamuti Jenő is hamarosan megismerkedik ezzel az érzéssel? — Bár korai megítélni az európai uniót, de egy biztos: a nemzetközi szövetség jelenlegi vezetőivel szembeni ellenérzéseknek is köszönyhető a létrejötte. Hallani, hogy „elöregedett” a vezérkar... — Nem helyes ez a kifejezés. A vívás alapvetően konzervatív sportág. Hirtelenjében nem is tudom, hogy sajnos vagy szerencsére. Látja, milyen kettősség ez? Mindenesetre a hagyományos nagy vívónemzeteknél is érezhető a változtatás igénye. sem látott hatalmas pénzösszegek áramlanak a röplabdába. Ezzel Európa keleti fele nem tudja felvenni a küzdelmet, ráadásul az eddig gyakran „keleti” sportként emlegetett röplabda eredményessége is jelentősen visszaesett ezekben az országokban. Elég, ha a magyar példánál maradunk, hiszen a tíz évvel ezelőtti eredményekért ma több hazai szakember még a „lelkét” is odaadná. Az ellensúlyozás céljából az elmúlt hét végén Varsóban adott egymásnak randevút nyolc európai ország sportági vezetője. A volt szocialista országok mellett Németország és Franciaország volt jelen az összejövetelen. Sajnos, a többi nemzeti szövetséget hiába hívták el az érdekvédelmi konferenciára, mivel az egyre nagyobb szerepet játszó északi országok pont erre a napra tették naptár- és versenyegyeztető tárgyalásukat, ahova mondani sem kell, hogy „elfelejtették” meghívni a kelet-európai országok képviselőit... A varsói tanácskozáson e hátrányos megkülönböztetés ellen tiltakoztak a jelenlevők, s egy petíciót küldtek a nemzetközi szövetségbe. A levél az említett diszkrimináción túl azt is nehezményezi, hogy a berlini kongresszuson elfogadott határozat értelmében egy hat-nyolc nemzeti válogatottat felvonultató torna tmspoRTi A szabályokat, a rendszert, a szövetség felépítését is többen szeretnék átalakítani. Én viszont úgy érzem, elsősorban a tartalmi munkán kell módosítani. Fontosnak tartom, hogy Dél-Amerikában és Ázsiában is meginduljon a mesterképzés. Csak ezen az úton szélesíthető a sportág, növelhető nemzetközi tekintélye. — Elnök úr, ugyan nyilvánosan még nem került szóba, de a vívóberkekben már jó ideje téma, hogy a legközelebbi tisztújító választáson ön is a nemzetközi szövetség elnölgelöltjei között lesz. — Egyelőre csak az a biztos: mindent elkövetek, hogy választható legyek. — Az előbb nem érezte helyénvalónak az elöregedés kifejezést. Sokan viszont úgy vélik, hogy ötvennégy évesen túl fiatal erre a posztra. — Három érzés is kavarog bennem a választással kapcsolatban. Az első: én igenis boldog vagyok a Magyar Vívó Szövetségben, különösen egy ilyen év után. Mondom ezt annak ellenére, hogy olykor konfliktusok terhelték a munkánkat. Másodszor: Rolland Boitelle úr, a Nemzetközi Vívó Szövetség jelenlegi elnöke, aki nekem személyes barátom, többször kijelentette, hogy a következő négyéves periódusban is meg szeretné tartani e tisztségét. Ám utána minden segítséget megadna ahhoz, hogy én léphessek a helyére, így nem könnyű a helyzetem. Különösen, mert a budapesti világbajnokságon és az isztambuli junior vb-n is többen megkerestek azzal a javaslattal, hogy induljak a választáson. Elsősorban nem Boitelle urat szeretnék megbuktatni, hanem... Szóval, az olasz Malacaimé és a szövetség jelenlegi pénztárosa, Rocque úr is indulni kíván, így pedig már gyökeresen más a helyzet. A harmadik visszahúzó gondolat pedig egészen személyes. Én elsősorban orvos vagyok, sebész, és nagyon szeretem a hivatásomat. Sz. J. rendezése esetén, a panelreklámok és a televíziós közvetítés után 7500 svájci frankot kell befizetni a CEV pénztárába. Ez Magyarország esetében egy ilyen színvonalú torna megrendezésénél a költségeket majd harmadával emelné meg. A levélben arra kérik az említett országok a nemzetközi szövetség vezetőit, hogy mérlegeljék a határozatból adódó szinte leküzdhetetlen hátrányokat (hiszen Varsóban több ország képviselője egyszerűen kijelentette: nem hajlandó fizetni), és kedvezmények adásával, vagy a döntés felfüggesztésével tegyék lehetővé az ügy európai rendezését. A petíciót ugyan benyújtottuk, de a gyökeres változás reménye egyelőre csak illúzió. Jelenleg egyfajta módon tudjuk visszaszerezni az elvesztett pozíciókat: mégpedig úgy, ha csapataink rendre a tűz közelében ülnének az európai kupákban, mert a régi mondás szerint is csak az melegszik, aki valahol a közelben van. Persze, ismervén a sportág magyarországi gondjait, ez egyelőre utópiának tűnik. Mégis ez az egyedüli járható út, mivel ehhez „csak” jól kell játszani... (vincze) A fentiek ellenére a világhírű úszószakember az ősszel mégis határtalan örömmel utazott el Chicagóba, egy kétnapos tanácskozásra, mert ezen a világ úszósportjáért felelős, hozzáértő szakmai testület létrehozásáról volt szó. Az ülésen a földkerekség húsz elismert szakembere megalakította a Világ Úszóedzőinek Szövetségét, amelyet Széchy Tamás már hosszú évek óta szorgalmazott. Az „úszópápa” tanítványainak eredményessége mellett valószínűleg ennek köszönhető, hogy a magyar szakembert beválasztották a szervezet végrehajtó bizottságába. — Mi tette szükségessé az új szövetség életre hívását? — kérdeztem Széchy Tamást. Széchy Tamás Záhonyi Iván felvétele — Onnan kezdem a válaszomat, hogy a társadalmi folyamatokat nem lehet feltartóztatni. A sport, ha még nem is teljes mértékben, de már nálunk is professzionista. Egyre inkább kirajzolódik, hogy az államnak az iskolai testnevelés fejlesztése, anyagi támogatása a fő feladata, az élsportolókat teljesítményük függvényében közvetett vagy közvetlen formában szponzorok menedzselik, fizetik. Hangsúlyozom azt a két szót, hogy teljesítményük függvényében. A polgári demokrácia ebből a szempontból kíméletlen, aki többet nyújt, többet kap, vagyis — a sportban különösen az ember embernek a farkasa is. — Hogyan kapcsolódik ez a gondolat az edzők szövetségének a megalakulásához? — Mint említettem, az élversenyzők, köztük a nemzetközi szintű úszók már profik hazánkban. Persze, nemcsak nálunk, hanem a világ legtöbb országában is. Ez a helyzet azonban egyre élesebb ellentétben áll a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) konzervatív, anyagiakat háttérbe szorító, amatőr felfogásával. A FINA vezetőinek hozzáállása miatt minden olyan törekvés kudarcot vallott, amely például az atlétikához hasonlóan, az úszósportban is a nagymértékű pénzbeáramlást segítette volna elő. Ennek az is oka, hogy a nemzetközi szövetség anakronisztikus módon öt sportágat — úszást, hosszútávúszást, vízilabdát, műugrást, műúszást — tömörít egybe, s a vezérkarból sajnálatosan kiszorultak az úszószakemberek. Emiatt szakágunk háttérbe került, a versenyprogram bővítését célzó törekvéseink — gondolok itt az ötvenméterekre — egészen nevetséges irányba torzultak. Meggyőződésem, hogy a mamutszövetség hibás összefonódás, kedvezőbb lenne, ha az úszósport különválna. így elérhető lenne, hogy a vezérkar többségben levő vízilabdás és műugrószakemberei ne hozzanak komolytalan szabálymódosító határozatokat — például a hátúszóforduló idei megváltoztatása —, ne akadályozzák meg, hogy a többi szakághoz hasonlóan, végre úszásban is rendezzenek junior-világbajnokságot, és ne gátolják a pénzdíjas versenyeket. — Nem tudom, hogy saját elhatározásból, vagy az úszótársadalom nyomására, de a FINA vezetői úgy döntöttek, hogy az idei Világ Kupa-viadalokon negyedmillió dollárt osztanak szét az érmesek között Egyszóval, úgy tűnik, a vezérkar szakított konzervatív álláspontjával. Mi erről a véleménye? — Ez még nem az az áttörés, amelyre az úszótársadalom vár. A nyolc versenyből álió sorozaton ugyanis minden szám valamennyi érmese pénzt kap, így teljesen elmorzsolódik a felajánlott összeg. Azt azért nem mondom, hogy nem üdvözöljük ezt a lépést, de kollégáimmal együtt úgy érezzük: radikálisabb változtatásokra van szükség. Ez a véleménye azoknak az üzletembereknek is, akik mozgatják a pénzes sportágakat, s felhalmozott vagyonukat szívesen befektetnék a mi szakágunkba is. Ezek a tőkések ugyanis felfigyeltek arra, hogy itt van egy sportág, amelyet a világon mindenhol űznek, ám ennek üzleti lehetőségei nincsenek kiaknázva. — Visszakanyarodva az első kérdéshez, ha jól összegzem a meglátást, akkor egyrészt a FINA vezetőinek hibái, másrészt a háttértőke mozgolódása hívta életre a Világ Úszóedzőinek Szövetségét is. így van? — Pontosan. Hogy a tőke milyen jelentős szerepet játszott a megalakulásban, azt jelzi, hogy a szövetség elnökének egy japán üzletembert, Jutaka Teraót választottuk, aki vállalta, hogy anyagilag támogatja, menedzseli a sportágat. Chicagóban a szövetség alapszabályának kidolgozása mellett már a tervekről is beszéltünk. A cél az, hogy a sportágba áramló tőke révén biztosítva legyen az úszók és edzők utazási költsége a versenyekre, és legyen megfelelő a világszintű sportolók és mestereik pénzdíjazása. Ezeket az óhajainkat a FINA végrehajtó bizottságának meghívott tagja, Ross Wales is hallotta, s számomra meglepő módon, rugalmasan állt hozzá a változási kérelemhez. Ennek nagyon örültünk, mert amennyiben a nemzetközi szövetség vezetői képesek levetkőzni idejétmúlt felfogásukat, akkor partnerként működhetünk együtt. Ha nem, akkor túllépünk tanácsadói szerepkörünkön, és az úszótársadalom támogatásával elsorvasztjuk a konzervativizmust. É.Z. Statisztaszerepre kárhoztatva
