Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-02 / 242. szám
9 \ 1991. december 2. A privatizációs bizottságok országos és járási vezetőinek tavaszi losonci tanácskozásán - ahol bírálták a kisprivatizációs folyamat lassúságát- nyílt levelet fogalmaztak meg és küldtek a kormányhoz. Talán ennek a hatására született az a minisztériumi határozat, amely szerint az üzleteken és más szolgáltató egységeken kívül a kisebb üzemek is besorolhatók a kisprivatizációs folyamatba. Ilyen elképzelések jegyében oszlott fel Rimaszombatban a RIMÁVÁ Mezőgazdasági Kombinát, és az élelmiszer-feldolgozó üzemei önálló állami vállalatokká alakultak. így a konzervgyár is, amelynek irányításával a mezőgazdasági minisztérium az eddigi igazgatót, Hegedűs László mérnököt bízta meg. (Hogy mely üzemek kerülhetnek árverésre, azt egyébként még június 21- én határozta meg egy erre a célra létrehozott bizottság, amelyben az SZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumát Adamovic és Bernát urak képviselték, az egyikük mellesleg a bizottság elnökeként. A bizottság többek között a rimaszombati konzervgyár árverését is jóváhagyta.) Az így önállósult vállalatokban megkezdődött a vagyon felértékelése és a táblázatok kitöltése. A konzervgyár igazgatója, üzemgazdász híján, a nyomtatvány kitöltésével a vállalat jogászát, Stanislav Kuspált bízta meg. A gyár adatait tartalmazó akta később a Rimaszombati Járási Privatizációs Bizottságon a 0205-ös számot kapta. A felterjesztett adatok alapján az SZK Privatizációs Minisztériumában döntöttek arról, mely üzemegységek mehetnek nyilvános árverésre. A döntés eredményéről a minisztérium munkatársa, Gazo úr szeptember 6-án telefaxon értesítette Pavel Korenek mérnököt, a járási privatizációs bizottság elnökét. Az árverezhető egységek között - lásd az okmány fotókópiáját- ott szerepelt a 0205-ös aktaszám, vagyis a konzervgyár is. Az árverés napját október 11-éré tűzték ki. A gyárban addig vásárlási szándékkal nem járt senki. (Ennek ugyanis nyoma lenne a pénztárban. Az érdeklődőknek a gyár megtekintéséért 30 koronát kellett volna befizetniük, ám ilyen cimen nem szerepel egyetlen tétel sem a pénztárkönyvben.) Az árverés előtti napokban a dolgozók többsége úgy hitte, hogy nem kel el a gyár, mások viszont tudni vélték: az igazgató veszi meg. Nekik lett igazuk. Október 11-én ugyanis a RISO-t (vagyis a konzervgyárat) holland árverésen megvásárolta a RÁCIÓ Kft., amelynek tagja a konzervgyár igazgatója is, elnöke pedig nem más, mint Jaromir Kőéin mérnök, a RIMÁVÁ Mezőgazdasági Kombinát volt igazgatója. A kft. további két tagja is „járásilag“ ismert személyiség, hiszen az egyik a GEMER Sörgyár volt, a másik a számítástechnikai üjem jelenlegi igazgatója, bár ók - nem hivatalos értesüléseink szerint egyébként négy alapitó közül ketten nem saját, hanem a feleségük nevét jegyeztették be Nos, a fenti tények számos találgatásra adtak okot a járásban. Az alábbiakban megszólaltatjuk az érintetteket, hogy az olvasó képet kapjon az árverés előtti és az azt követő napok eseményeiről. Mivel az ügyben a mezőgazdasági minisztérium és a RÁCIÓ Kft. között per folyik, az alábbiakban kivételesen mellőzzük a személyes véleményünket, és részlehajlás nélkül közöljük a hallottakat. Az igazgató: „Elírás történt“-A legelső nyomtatvány kitöltésénél tévedtünk. A rajta található tábláSzabad ÚJSÁG Ha megvette, hadd vigye? zatok egy részét ezer koronában kell kitölteni, a raktárkészleteket és a hitelt viszont már koronában. A mi táblázatunk minden sora ezer koronákban lett kitöltve. így a 121 milliós értékű raktárkészlet a nyomtatványon 121 ezer koronaként szerepelt. Hangsúlyozom, ez csupán tévedés volt. Nem állt szándékunkban kisebb raktárkészletet feltüntetni. A minisztériumokban, ahol ilyen nyomtatványokkal dolgoznak, rájöhettek volna korábban a tévedésre, hiszen ilyen értékű raktárkészlettel legfeljebb üzletesek rendelkeznek, nem egy gyár. Egyébként a minisztériumba elküldött további kimutatások", valamint a falragaszokon, a hirdetéseken stb. minden esetben milliós értékben volt feltüntetve a raktárkészlet. Most, az árverés után többen felróják nekem, hogy tagja vagyok annak a kft.-nek, amelyik megvette a gyárat. Amikor tudomásomra jutott, hogy a RÁCIÓ megpályázta a RISO-t, bizony gondolkodóba estem. Tizenhét évet húztam le ebben a gyárban - és nem igazgatóként kezdtem -, tehát az érthető, hogy a konzervgyári munkák állnak a legközelebb hozzám Úgy is mondhatnám, hogy ehhez ériek igazán. Ha a kft. megveszi a gyárat, a továbbiakban nem lett volna szüksége rám. Ezért' két héttel az árverés előtt úgy döntöttem, belépek a kft-be. Az árverés utáni első munkanapon levélben fordultam a mezőgazdasági minisztériumhoz, amelyben lemondtam az igazgatói megbízásomról. A levelemre hivatalos választ nem kaptam, tehát a minisztérium nem hagyta jóvá. Ezt különben telefonon is közölték velem, és még valamit: azt, hogy nem hagyják jóvá az árverést, és az ügyet bíróságra adták. A gyár holland árverésen kelt el; sokan ezt is másképpen értelmezik, mint az a valóságban van. Mi a raktárkészletért teljes egészében kifizettük a 121 millió koronát, az árverésen a gépek és berendezések értékét, a 131 milliót „felezték meg". Ez viszont nem más, mint a gyár adminisztrációs értéke, ami nem azonos a valós értékkel. Szerintem mi nem fizettünk kevesebbet a gyárért, mint amennyit a valóságban ér... Ezt az állításomat egy utólagos értékelés is alátámaszthatja. A kamattal együtt összesen 300 millió koronába került, amelyet egyébként teljes egészében hitelből fizettünk ki. Pavel Korenek: „Nem kaptam meg a letiltást“ A járási privatizációs bizottság elnöke így emlékszik vissza október 11 - éré, az árverés napjára:- Aznap telefonon felhívott a privatizációs minisztérium egyik dolgozója, és közölte velem, hogy a mezőgazdasági minisztériumban hirtelen nyugtalanságot váltott ki a konzervgyár árverésének esete Aztán megkérdezte: sztrájkolnak-e a konzervgyáriak, valamint a véleményemet tudakolta az árverésről. Harmadikként arra volt kíváncsi, vajon holland módszerrel árverezik-e a gyárat, és Kosin mérnök veszi-e meg. Az első kérdésre nem tudtam választ adni, de mint azt később megtudtam, a gyár egész nap üzemelt. A második kérdésre azt válaszoltam, hogy az ország különböző pontjairól érdeklődtek telefonon az árveréssel kapcsolatban, ennek ellenére a holland módszer alkalmazását sem zárom ki. A harmadik kérdésre sem 'udtam válaszolni. S mivel aznap már nem kaptam konkrét utasítást, tíz perccel az árverés megkezdése előtt felhívtam a privatizációs minisztériumot, és kértem, telefaxon küldjék el a gyár árverésének hivatalos letiltását. Telefaxon, mert ilyen esetben a pályázó beperelhet, és szükségünk van írásbeli bizonyítékra. A minisztérium dolgozója közölte velem, hogy ilyen utasítást nem kapok, árverezzem a gyárat. Az első kikiáltási árra nem volt jelentkező, tehát a törvény értelmében a holland módszert kellett alkalmaznunk. Az árcsökkentés után is csak a RÁCIÓ Kft. jelentkezett a gyár megvételére, amelynek tagjait mellesleg csak akkor ismertem meg. Az árverést megelőzően a Práca, a Verejnost' és a Gömöri Hírlap hasábjain, valamint a Szlovák Rádióban hirdetéseket adtunk fel. A falragaszok is időben, az előírás szerint lettek kirakva. A Szlovák Televízióban nem hirdettünk, az számunkra nagy kiadás (kb. 150 ezer korona); azt a minisztériumnak kellett volna megtennie. A három nullával kapcsolatosan? ... Én nem látok benne szándékosságot. A szóban forgó táblázat bizony könnyen ad okot a tévedésre. Az igazgatónak viszont még a kft.-be való belépés előtt kellett volna lemondani a megbízatásról. Az árverés napján kapott telefonhívásból arra következtettünk, hogy Rimaszombatból valaki feljelentést tett a mezőgazdasági minisztériumban. Krsek miniszter úr kérdésünkre gyanúnkat megerősítette, és hozzátette, a telefonáló a konzervgyár szakszervezete képviselőjeként mutatkozott be. Elena Dánisová: „Én nem telefonáltam“ Elena Daniéová a gyári szakszervezet elnöke és a gyár igazgatóhelyettese is egy személyben. Kráek úr kijelentésén alaposan meglepődött.- Én nem telefonáltam, de hogyan is telefonálhattam volna, amikor én sem tudtam az egészről? Hallottam a gyári szóbeszédet, de nem hittem benne, sőt jól le is teremtettem, aki rágalmazni merte az igazgatónkat. Az árverés előtti napon megkérdeztem öt is, mit szól a pletykákhoz... vagy talán igazak lennének? Mosolyogva közölte: nem igazak. Az árverés napján - délután fél kettő körül - szólt, hogy majd én is legyek ott, mert valamiket alá kell írnom. Még akkor sem sejtettem semmit. Olyannyira nem, hogy bizony el is késtem. Az árverést követő héten szakszervezeti ülésre utaztam Pozsonyba. Az ülésen az élelmiszeriparért felelős mezőgazdasági miniszterhelyettes, Rosinová asszony negatív példaként említette a rimaszombati konzervgyár árverésének esetét. Szót kértem és elmondtam, hogy itt van a körünkben Bernét úr, ö ismeri a történteket, tessék, nyilatkozzon. A Bernét név hallatán lekerült a téma a terítékről, Rosinová mérnöknö csak annyit mondott: „No, majd az kialakul", s azzal elment. Mielőtt elhagyta volna az épületet, engem kihivatott az ülésteremből, és közölte velem, hogy azonnal előkészít egy találkozót a mezőgazdasági miniszterrel. Krsek úrnak elmondtam a történteket: felrótta nekem, hogy aláírtam a papírokat, holott azokat az igazgatónak kellett volna aláírni, még akkor is, ha ő „vásárolt". Megkért továbbá, hogy tolmácsoljam; a gyár állami vállalat marad továbbra is. Átadtam az üzenetet - ott volt Kosin mérnök is, - mire azt válaszolták, hogy ők a gyárat megvették Ebben viszont szerintem is igazuk van, a minisztériumnak korábban kellett volna közbelépni. A „három nullával" kapcsolatban nem is tudom, mit gondoljak. Mindig bíztam az igazgatómban, de azt nem tudom megérteni, miért titkolózott az utolsó percig. Tévedés is lehet, viszont amint azt a minisztériumban megtudtam, éppen ezek a nullák ébresztették fel a gyanújukat, s ezért tiltották meg az árverést. Személy szerint még annyittennék hozzá, hogy ha történetesen nem vagyok ott a bizottság ama bizonyos ülésén, azt sem tudom, hogy árverezik a gyárat. Stanislav Kuspál: „Én írtam alá“ Az első nyomtatvány kitöltésével az igazgató Stanislav Kuspált bízta meg. Lássuk, mit szól ő mindezekhez:-Jogász vagyok, és nem üzemgazdász, a számok világában nehezebben igazodom el, mint a jogi kérdésekben. Az igazgató mégis nekem adta a nyomtatványt, az árveréssel kapcsolatos jogi kérdések megoldását egy „gyáron kívül álló" ügyvédre bízta. Mellesleg, én csak aláírtam a nyomtatványt, de a táblázatokat nem én töltöttem ki. Pontosabban, voltak adatok, amelyeket mások írtak be, hiszen ez a táblázat kézről kézre járt az irodákban. Hogy a kérdéses adatokat én írtam-e be vagy más, azt most nem tudom. Ahhoz újra látnom kellene a táblázatot. Nem akarok az emlékezetemre hagyatkozni, hiszen nagyon gyorsan kellett leadni az okmányt. Olyan gyorsan zajlott le minden, hogy például még a gyár földterületének tulajdonjoga sincs teljes mértékben tisztázva. Egy kis rész, ha jól emlékszem, 11 négyzetméter még nem a konzervgyár tulajdona. Arra viszont jól emlékszem - hiszen a járási privatizációs bizottságon is szóvá tették -, hogy a nyomtatvány még a leadás pillanatában sem volt teljesen kitöltve. Szerintem előtte még feltétlenül át kellett volna néznie a konzervgyári privatizációs bizottságnak is - amelynek egyébként az igazgató volt az elnöke -, de az nem működött. Egy alkalommal sem ülésezett. A „kegyvesztettek“: „Levelet írunk“ A konzervgyár dolgozóinak egy 15-20 fős csoportja pár hónapig továbbra is az állami vállalat alkalmazottja marad. A RÁCIÓ Kft. velük nem kötött szerződést, így a felmondás értelmében január végével megszűnik a munkaviszonyuk. Tóth Judit, a gyár építkezési csoportjának a vezetője úgy döntött, nem várja meg a január végét, november 22-ével kilépett. Az utolsó munkanapján a gyárban még találkoztunk vele.- Ilyen légkörben képtelenség tovább dolgozni, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek. Arra viszont még kíváncsi leszek, hogy a kft. hogyan számol el azzal a különbséggel, ami a raktárkészletben volt az árverésre készült kimutatás és az árverés napján érvényes összeg között. Akkor ugyanis már nem 121 milliós volt a raktárkészletünk, hanem 136 milliós. A hitel nagysága pedig 85 millióról 102 millióra emelkedett... Azt sem értem, miért vette meg Kőéin mérnök a gyárat, amikor a RIMÁVÁ igazgatójaként mindig ócsárolta. Miért nem tudták állami vállalatként fellendíteni, jövedelmezővé tenni a termelést, miért kellett ahhoz nekik megvenniük? Szóval sok dolgot nem értek. Azt viszont sejtem, hogy miért éppen mi lettünk a kegyvesztettek. Általában azok kapták - kaptuk - meg a felmondást, akiket Kőéin elvtárs nyolcvankilencben azon a bizonyos novemberi napon nem tudott lebeszélni arról, hogy az utcára vonuljunk, pontosabban a dohánygyár elé. Eléggé világosan utalt erre, amikor a felmondást megkaptuk. Azt mondta: „Ti akartátok ezt a rendszert". Ami pedig a nagy sietséget illeti, szerintem a lusztrálástól féltek. Utánajártunk, a bíróságon bizony elhúzódhat az ügy kivizsgálása, mert jelenleg kb. 28 ezer esetet tartanak nyilván és hetente átlagosan csak ezer ügyet zárnak le. Különben is nekik lesz igazuk, az ö kezük messzire ér. Nem is félnek még most sem. A kolléganőimet annak ellenére költöztették ki a kft.-nek kiszemelt helyiségekből, hogy a mezőgazdasági miniszter azt megtiltotta nekik. Én szeretném elejét venni a további kellemetlenségeknek, ezért inkább elmegyek. Október végén vagy november elején levelet írtunk a mezőgazdasági miniszterhez, amelyben informáltuk öt az árverés részleteiről. Tudomására hoztuk továbbá, hogy az a leltárkészlet, amely október 11 -ei dátummal lett kimutatva, a valóságban október 26- án készült. FARKAS OTTÓ (Befejezés holnapi számunkban) ADfCSA: predseda Komlsie pre privatizálj NM pre okrés H ?cÍo{k> TELIFAX $ ADRESÄT Okre*ntf drad : dj^avcla' p iLoftntk TAX t. oKÍ fut ft DftTW Q $> / MINI8TERSTVO f RE IPRÄVU A MIVAftUCt, MA’ODNE'IO HAJÍTKU I« AOR-SA: Drltdowí ul« M P.O.SOX fi 820 08 *♦ rAX í. 233 33S T«lefón: 2997-t». ~ __________ **hti*i. Hinliterstvo pre eprívu a privatixielu národného rrwj.tku SR potvrdíuj« s Jfilas dany dfte «39/ *° »radenim PJ do zoínamu PJ urC.nifch r.3 predaj vo verejne] draibe : 4. aarty PJ - efJ ' 0/9S/ 0100/ 0^1, ölel, 0Í03/ alM, otoéy *7 . I ' r yyp . t *3,"'
