Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-06 / 246. szám
4 Szabad ÍJJSÁG 1991. december 6. f ( V— GAZDA ( Qwl \ T S W szerviz >T J* AJ C Szerkeszti: Sztruhár Győző J A trágya feldolgozása giliszták által Napjainkban kialakulóban van egy új almostrágya kezelési, hasznosítási módszer, amely egyben egy egészen új állattenyésztési ágazat: a gilisztatenyésztés. A gilisztatenyésztés széles körű elterjedése az utóbbi 5 évben világszerte tapasztalható. A faj tenyésztésének megindulását a környezetbarát tápanyagpótló anyagok iránti kereslet serkentette. A gilisztatrágya, „biohumusz“, a benne lévő tápanyagokat a növények számára közvetlenül felvehető állapotban, vízben oldható formában tartalmazza. A jelentős tápanyag-tartalom mellett sokkal nagyobb azon szerepe, mely a mikrobiológiai tartalmára vezethető vissza. Az Eisenia foetida igen nagy számú mikroszervezettel él szimbiózisban. A mikroszervezetek döntően azonosak a talajban lakó és a talajélet „jóságáért“ felelős mikroszervezetekkel. A biohumusz a kiinduló szervestrágya teljeskörú feltárásának végterméke. A biohumuszban megtalálhatók a feltárás során közreműködő mikroszervezetek, azok szaporítóegységei, hormonal, fermentumai. A talajokból az intenzív monokultúrás növénytermesztésben a talajéletet károsító kemikáliák kerülnek felhasználásra (vegyszeres gyomirtás, növényvédelem, műtrágyázás). A gilisztatenyésztéssel és humusztermeléssel biztosítani lehet azt a tömegű humuszt, mellyel egy okszerű program keretében a talajok tápanyagutánpótlását és a talaj életének regenerálását megvalósíthatjuk. A gilisztahumuszhoz használható trágya A szervestárgyák képződésükkor bírnak a legmagasabb beltartalmi értékkel. A tárolás során - főleg, ha az nem okszerűen történik - a napfény és csapadék hatására az idő múlásával a legfontosabb tápanyagok menynyisége csökken. A giliszták is - mint minden állatfaj - .meghatározott igénnyel rendelkeznek a takarmány beltartalmi értékével szemben. A giliszták emészthető nyersfehérje igénye minimálisan 9 százalék. A többször kiszáradt, majd csapadékkal átmosott szervestrágyák e vonatkozásban a kritikus szintre kerülhetnek. A giliszták számára a takarmányban a másik igen fontos alkotóelem a rost. Az egyes állatfajok között különböző a rostemésztés szintje, de fajon belül is eltérő lehet a trágyaeltávolítás módja és az almozottság mértéke szerint. A rostálom mértékét az illető állatfaj takarmányozása és az alkalmazott alomanyag mennyisége határozza meg. A giliszták normális szerves anyag feltáró tevékenységükhöz igénylik szárazanyagok jelenlétét a szervestrágyákban. A gilisztaprogramban azok a szervestrágya-féleségek használhatók föl, melyek állati ürüléken, alomanyagon, és takarmánymaradékon, vizeleten kívül mást nem tartalmaznak. Nem kerülhet a szervestrágyához talaj és egyéb idegen anyag mint pl.: rovarölők és fertőtlenítőszerek, egyéb szermaradványok. A gilisztahumusz, ha az külföldre kerül értékesítésre, nem tartalmazhat szermaradványt és bizonyos mennyiségen felüli környezetszenynyezó anyagot. A program indításakor a szervestrágyákat teljes körű beltartalmi vizsgálat alá kell vonni. A vizsgálat eredménye eldönteni, hogy a képződő humuszt milyen célra lehet majd felhasználni. Azoknak az állattartó telepeknek a szervestrágyája használható fel a giliszták tápanyagaként, melyek szilárd burkolaton képződnek, eltávolításuk során idegen anyaggal nem szennyeződnek, víztartalmuk 60-80 százalék. A hígtrágya kezelési technológiából származó, fázisbontás utáni szilárd anyag szintén felhasználható a giliszták tápanyagaként. Ezen kívül, felhasználható mindazon mezőgazdasági és szerves hulladék, amely a giliszták életét károsító anyagoktól mentes. A gilisztatelepet szervesen kell illeszteni az olyan állattartó telep mellé, mely a szervestrágyát biztosítja, hogy minél kisebb legyen a szállítási költség. A különböző beltartalmi értékű, eltérő állatfajoktól származó szervestrágyák feltárására más-más gilisztatörzset kell felhasználni, mert Így nem szükséges több állatfajtól származó szervestrágya keverék takarmányt biztosítani a gilisztáknak. Állategészségügyi okokból egyébként sem lehet adott állattartó telepre más állatfajtól származó trágyát bevinni. (Folytatjuk) c Az állatorvos tanácsai ¥b A sertéspestis (Pestis suum) A magyar nyelv értelmező szótára szerint bizonyos állatokon fajták szerint más-más vírusok okozta súlyos fertőző járványos betegség. A sertésekre veszélyes fertőző betegségek közt a sertéspestis és az afrikai sertéspestis a legveszélyesebb. Specifikus vakcinával nem védett állatok és az európai vaddisznó szinte kivétel nélkül fogékony iránta, s a betegek nagy része áldozatul is esik. A háztájiban tartott sertések leginkább csak sertésorbánc elleni védőoltásban részesülnek, ezzel szemben a nagyüzemek, a sertéshizlaldák és a kocatelepek állatállományát a pestissel szemben kötelezően vakcínázzák. Ma is az időnként kitörő járvány terjedésében éppen az immunizálás hiányossága, esetleg a fogékony állatok a vakcínázást követő „gyenge" immunválasza miatt lehetséges. Járványtörténeti elemzések azt mutatják, hogy Szlovákia területén, ha nem is rendszeresen, de időről időre jelentkezett a pestis. Talán az 50-es évek jelentik a rendszeresség lényeges törését, amikoris a módszeres vakcínázással sikerült megszűntetni a közvetlen járványveszélyt, habár a Magyarországgal határos területek máig potenciális veszélyt jelentenek. A tavalyi, kelet-szlovákiai járvány eredetét nem sikerült pontosan lokalizálni, de nagy valószínűséggel a vaddisznó állományban terjedt, s Románián, Magyarországon és Kárpátalján keresztül jutott el hozzánk. A sertéspestis kóroktana: A sertéspestist a togavírusok családjába tartozó rendkívül fertözöképes vírus okozza. Azon kevesek közé tartozik, amely csupán egyetlen állatfajt betegít meg. A vírus ezen felül kitűnő immunizáló képességű, tehát amenynyiben az állat (sertés) túléli a természetes fertőződést, egész életére immunissá válik ellene. A vírus önmagában a környezeti hatásokkal szemben nem túlságosan ellenálló, viszont a beteg sertések vérében, húsában, belső szerveiben sokáig fertözöképes marad. Csupán példának említenénk a szakirodalomból ismert adatokat, amikoris 180 és 315 nap múltán is fertözöképes marad a vírus a húsban pácolást illetve sózást követően. A vírus a beszáradt vérben akár évekig is fertőzhet. A nem hőkezelt húskészítmények (kolbász, szalámi), amennyiben beteg állatoktól származik a felhasznált nyersanyag a fertőzés további forrásait képezhetik. A klinikai tünetek: Rövid, 4-14 napi lappangási időt követően jelentkeznek. A jellemző tünetek közt említhetjük a hirtelen jelentkező lázat, amelynek értéke elérheti a 41 C-fokot. Továbbá az állatok étvágytalanok és feltűnően közömbösek a környezetük iránt. Később székrekedés, majd hirtelen jelentkező hasmenés és esetleg véres ürülék lehet iránytadó. Az elhullott állatok növekvő száma, a malacok nagyszámú elhullása, csököttsége, izomremegése engedhet következtetni a pestisvírus hatására. A későbbiekben a bőr alatti kötőszövetben vérzések jelentkezhetnek. Azt nem szabad elfeledni, hogy csak ritkán jelentkezik a „klasszikus“ és a szakkönyvekben is leírt tipikus tünetkomplexus. Inkább az álcázott, alig észrevehető formája a jellemző. A diagnózist leghamarabb csak a laboratóriumi vizsgálatok eredménye alapján lehet teljes biztonsággal meghatározni. Kórbonctani leletek: Gyakran az elhullott állatok kórbonctani lelete nélkülöz minden szabad szemmel észrevehető változást. A súlyosabb esetekre jellemző a nyirokcsomók bevérzése, a vesék, a lép, a szív vérzéses elváltozásai, továbbá a bőr alatti kötőszövet és a nyálkahártyák vérzéses elváltozásai. Idült betegségek esetén a belek nyálkahártyáján tipikus gombszerú kitüremkeA sertéspestisre jellemző kórbonctani leletek: 2. A jellemző ,,butonok", a gombszerú képződmények bél nyálkahártyáján 3. Vérzések találhatók a felmetszett vesékben is. (A képeken a sötét pettyek, foltok) Csicseri borsó Bagolyborsó Cicer arietinum L. Rég elfeledett, mostoha növényünk. Kiskertben ma csupán szórványosan fordul elő. Bokrán fityegő felfújt kicsiny hüvelyei különleges, érdekes látványt nyújtanak. Magjai kosfej, bagolyfej alakúak. A mostoha vidékek jól termő növénye. Származása, elterjedése. Őshazája Délnyugat-Ázsia. Elsősorban Indiában, de Szovjetunióban, Kisázsiában, a Földközi-tenger melléki országokban is elterjedt. A száraz vidékeken és ott, ahol a nagymértékű zsizsikesedés veszélyezteti a borsótermést (Spanyol-, Olasz-, Görög-, Törökország), a borsó helyét foglalja el. Csehszlovákiában csupán szórványosan lelhető fel. Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Szárazságtűrő növény. Étkezésre, tápszerek készítésére alkalmas, fehérjében, szénhidrátban gazdag, értékes abraktakarmány. 0,1-0,2 kg/m2 érett magot terem. 21,3 százalék fehérjét, 55,9 százalék szénhidrátot, 4,5 nyerszsírt, 5,8 százalék nyersrostot, 3,7 százalék hamut tartalmaz. Nagy előnye, hogy nem pereg és nem zsizsikesedik. Növénytani jellemzői. Egyéves, lágy szárú, hüvelyes növény. Gyökérzete a borsóénál fejlettebb, mélyre hatoló. Szára 35-50 cm magas, egyenesen felálló, elágazó. Levélzete páratlanul szárnyalt, összetett, levélkéi tojásdad alakúak és fúrészesek. Virágzata apró, egyesével álló, többnyire fehér, pillangós. Hüvelye csüngő, ovális, kicsi és felfújt. Hossza 2-3 cm, benne 1-3 mag található. A növény mirigyszörös. Magja gömbölyű, ráncos, kis csőrben végződik és jellegzetesen a kos (bagoly) fejéhez hasonlít. Színe fehéres, sárgás vagy fekete. Ezermagtömege 160-320 g. Csírázóképessóge 85-95 százalékos. 2-3 évig használható, a vetéstől számítva 7-10 nap múlva kel. Tenyészideje 80-120 nap. Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: napfényigényes, hosszúnappalos növény. Hőigénye: hidegtürő, 5-7 C-fokon már csírázik és 8 C-fokon kikel. A késő tavaszi fagyokat jól elviseli (kevésbé azonban, mint a borsó). Egyébként melegigényes. A 30 C- fok feletti nagy meleget és a szárazságot is jól túri. A legkisebb vízigényú hüvelyeseink egyike. Csapadékos időjárásban megkötése rossz. Talaj.igénye, a szélsőségesen hideg, kötött, vizes vagy laza talajok kivételével csaknem minden területen sikerrel termeszthető. A gyengén szikes talajokat is elviseli. Sűrű sorú vetés esetén a gyomokat is leküzdi. Tápanyagigénye: közepes. Friss istállótrágyát nem igényéi. Változékonysága, fajtái. Minősített és forgalmazott fajtái, fajtatípusai hazánkban nincsenek. Egyes kertekben még fellelni fekete változatát. Külföldön, főként Nyugat-Európában és a balkáni országokban inkább a gömbölyű (gépi vetésre alkalmas), sárgásfehér fajtái szerepelnek. Törökországban nagy szemű, fehér magvú alakját széles körben termesztik. Ismert típusa a fekete kosfejü', és a ’Gömbölyű fehér’. Termesztése. Fónövényként termeszthetjük, március 15. és július 31. között foglalja el a területet. Elő-, utónövényei egyeznek a szegletes lednekével. Talaj-előkészítése az őszi ásás, szikesen az altalajlazitás. Helyrevetése március 15. és 31. között, talajállapottól függően 4-7 cm mélyen. Tenyészterülete 24-30 cm sor- és 6 cm szemtávolság. Fészkesen 30-40 x 30-40 cm-re vetjük (5-7 maggal). Vetőmagszükséglete 10-15g, ill. 20-25 g/m2. Ápolása: egy-két kapáláson kívül más gondozást nem kíván. Magja július 15. és 31. között érett, amikor a magvak a hüvelyben zörögdéseket, elváltozott gócokat észlelhetünk. A legfontosabb teendők, minden állattartót a járvánnyal kapcsolatban leginká-b az érdekli, hogy miként érinti az az állományát. A sertéspestis esetében (mint a járványok esetében általában) meg kell határozni a járvány gócpontját, valamint kijelölni az azt övező védözónát. Az állategészségügyi szervek azonnal elrendelhetik, a járványügyi helyzetet és az állatok immunizálását figyelembe véve a fogékony sertések leölését. Feltehetően, lévén a sertéspestis elleni immunizálás leggyengébb láncszeme a háztáji állattartás, elrendelik ott a vágóérett sertések leölését, a malacok és a tenyészállatok azonnali vakcínázását. A nagyüzemekben kiirtják a beteg és a fertőzésgyanús egyedeket, valamint a vágóérett hízókat. A fennmaradó állományt halaszthatatlanul és kivétel nélkül vakcínázni kell. A fiatal állatok esetében a revakcináció is számításba jön. A vírusos betegségekre jellemző, hogy valójában a beteg állatokat kikezelni már nem lehet, a betegséget megelőzni viszont igen. A betegség megelőzése józanságot, következetességet és precizitást követel. A vakcinák minőségére nem lehet panaszunk, de mint sok esetben bebizonyosodott már, az emberek hozzáállásán rengeteg múlik. A betegség, a járvány pedig nem válogat. Kiváltképpen a sertéspestis nem. A járvánnyal kapcsolatos teendőkről az állategészségügyi szolgálat tagjainál érdeklődhetünk. ' 1. In taktusok a sertés Iépében nek. Úgy nyűjük és aratjuk, mint a ledneket. Feldolgozása, hasznosítása. Száraz helyek szerény, üde kerti színfoltjának, díszágyásokba, előnövénynek, utcakertekbe ültethető. Házi-, haszon-, iskola-, bemutató-, hobbi- stb. kertekben kiváló elótérnövény. Erkélyekre és egyéb napsütötte, száraz, igénytelen helyekre vethetjük. Szárazkötészetben is használható. Levesnek, főzeléknek, pürének és egyéb, tartalmas, jól roboráló ételnek készíthetjük, A gömbölyű fehér fajta pörkölt magja különléges csemege, földimogyoró helyett fogyasztják. Pótkávénak is alkalmas. Zöldségnövényeink kiváló előnövénye. Elkészítés Levesnek, főzeléknek, pürének, salátának és egyéb ételnek a szegletes lednekhez hasonlóan készítjük el. Fémszitán vágy tepsiben, folytonos keveréssel csemegének kávébarnára, pótkávénak sötétbarnára pörköljük.