Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)

1991-12-05 / 245. szám

4 1991. december 5. Az újdonsült pékmester (középen) és segítői (Nagy László felvétele) Egy sikeres vállalkozás Lakatosból pékmester Vidáman sül a finom, ropogós héjú kenyér a ragyolci Marcel Zat'ko pék­üzemében. A kiáramló illat olyan íny­csiklandó, hogy még az ember gyom­ra is megkordul. Jön is sietve a falu apraja-nagyja, hogy a kemencéből frissen kikerült finom kenyeret nyom­ban meg is vegye. A kötényes nénikék nem hagyják dicséret nélkül a tizenhá­rom koronáért kínált portékát. A főnök épp a következő sütéshez készülődik. Mégegyszer ellenőrzi, rendben van-e minden, s közben a kezdetekről beszél.- Tavaly októberben jöttem el volt munkahelyemről, a Losonci Magas­építő Vállalattól, ahol géplakatosként dolgoztam. Addig hajnali fél ötkor in­dultam munkába, s csak késő délután kerültem haza. Meguntam a fárasztó ingázást, meg sajnáltam is az elpo­csékolt időt. Szerettem volna a közel­ben megtalálni a számításomat. So­káig töprengtem, milyen vállalkozásba érdemes befektetnem a megtakarított pénzemet. A családommal jól fontoló­ra vettük a dolgot, s úgy döntöttünk, hogy kenyeret fogunk sütni, méghoz­zá jobb minőségűt és olcsóbbat, mint az állami pékségek. Különben nem éri meg. Természetesen nem ment minden könnyen. Kisebb-nagyobb gondok ugyan előfordultak a nyersanyag és egyéb dolgok beszerzésével. Elhatá­rozásán azonban már nem változtatott . az újdonsült pékmester. Egy félig kész családi házat alakított át pékséggé. Jó egy évig tartott az előkészület, miután végre befüthettek a kemencébe, ahol hatszáz kenyér sül ki két műszak alatt. Zat'ko úr a világ legtermészetesebb egyszerűségével állítja: a mindennapi kenyérre mindig szükség lesz. De egy vállalkozónak a kockázattal is számol­nia kell! - teszi hozzá. Mint főnök bölcsen kihasználta a munkanélküliek foglalkoztatásával járó előnyöket, s alkalmazott is egyet, és megkapta annak majdnem egyévi munkanélküli segélyét. A péküzem­ben hárman-hárman izzadnak műsza­konként.- Olyan nagy a kenyerünk iránti kereslet, hogy alig győzzük sütni. Szinte elkapkodják a vevők. De ez a jó - mondja a tulajdonos, aki természe­tesen örül sikerének. S nem ok nélkül, hiszen az állami péküzemmel konku­rál. Galsára, Fülekre és Terbelétre is szállít kenyeret. Hétvégeken még fo­kozottabb tempóban dolgoznak, mert akkor még több finom kenyér fogy. S a tervei? Szeretné, ha befektetett pénze megtérülne Figyelembe véve eddigi eredményeiket, nem sző meg­valósíthatatlan terveket. ISKI IBOLYA Mattel—Walt Disney szövetség Barbie milliárdos lesz A Mattel Inc. és a Walt Disney Ci ameri­kai vállalatok úgy vélik, hogy közösen na­gyobb haszonnal tudnak dolgozni a mind­­kettejük által kiszemelt gyermekjáték és -szórakoztató piacon, mint egymással vetél­kedve. Hosszú távú együttműködési megál­lapodásuk szerint a jövőben termékeikben, tevékenységeikben kölcsönösen támogat­ják egymást, így a Mattel is népszerűsíti a Disney-parkokat, annak figuráiról játéko­kat is mintáz, s kibővíti a Disney-játékok gyártásra kötött gyümölcsöző licencszerző­dését. A Disney-parkokban a Mattel játékai és más termékei számára külön boltokat nyit­nak. A két vállalat a jelentős idegenforgalmi eseményekhez kapcsolódó reklámjait ezen­túl közösen fogja szponzorálni. Közös köz­leményük hangsúlyozza a külföldi terjesz­kedés fontosságát, ezt jelzi a Párizshoz közeli Marne-la-Valléeben 1992-ben meg­nyitandó Euro Disneyland is. „A Mattel erősödése - ahogyan a mienk is - elsősor­ban a nemzetközi, s nem a belföldi piaco­kon várható" - nyilatkozott a Walt Disney elnök-igazgatója. Frank G. Wells szerint Európában jobbak a két cég hódítási esé­lyei, mint a világ más térségeiben. Az együttműködés révén a Mattel olyan márkanévvel erősödik, amely a piacokon gyakorta vetekszik egyik legnépszerűbb ter­mékével, a Barbie-babával, amelynek idei eladásaiból hozzávetőlegesen 800 millió dollár származik. Gyártója reméli, hogy a baba néhány éven belül már a „milliárdos Barbie“ becenévvel büszkélkedhet. A Mat­tel stratégiájában a Disneyvel kapcsolatos termékeknek csak a második hely jut. Az együttműködés hírére a Mattel-részvények árfolyama emelkedett, a Disneyé viszont esetig Mozgósítás a francia ruhaiparban Válság van, de nem vészes „Ágazatunk válságszakaszba ke­rült, késik a kilábalás. De vannak lehe­tőségek, hogy újra meginduljunk fölfe­lé.'' Henri Weil, a ruhaipari szövetség (UIH) elnöke szerint - aki 35 éve vezeti a Weil-Besancont, a francia férfiruhaipar hármas számú cégét- még nem végzetes a válság az ágazatban. Pedig a nyers számok nyugtalaní­tóak az egyelőre még 360 ezer dolgo­zót foglalkoztató területen. A francia textil- és ruházati ipar az első félévben 15 ezer munkahelyet vesztett, és Szabad ÚJSÁG Hogyan lehet letörni a birodalmi monopóliumokat? Egy orosz vállalkozó panaszai Oroszországban sem egyszerű a vállalkozó sorsa. Sót... Az ottani viszonyokhoz képest a hazai sorstársak fellélegezhetnek: mennyivel könnyebb azért nálunk. Igaz, mioden relatív, viszonyí­tás kérdése. S a mi vállalkozóink inkább a piaci gazdálkodást már jó ideje gyakorlók példáját szeretnék követni, s az ottani feltétele­ket itthon viszontlátni... Az ember mindig meglepődik az orosz gazdaság furcsaságain - olykor szinte nevetséges, milyen álszent in­tézkedések törvényesülnek a kereske­delemben vagy a szolgáltatásokban. Nemrég derült ki például, hogy létezik egy úgynevezett oroszországi mono­póliumellenes bizottság. Abban a bi­­rpdalomban, amely egyelőre a mono­póliumokra épít! Ahol nem egy cég neve van kiírva az üzletre - legyen az akár állami hanem annyi, mint élel­miszer, tej, kenyér és más vonzó, érdekes, fantázianevek. Ahol egy tíz­milliós megapoliszt egérszürke pro­­dukti feliratú autók látnak el némi enni­valóval ... Ahol még az úgynevezett szövetkezeti boltok is tudják: óriási monopolhelyzetben vannak, hiszen a környéken tiz kilométer távolságban nincs még egy hasonló profitú üzlet. Annál érdekesebb megtudni, mit is csinál egy ilyen, monopóliumokban dúskáló és fennállása óta a kiváltsá­gokra építő társadalomban egy mono­póliumellenes bizottság? Mint nemré­giben az Izvesztyija cikkéből kiderült, ez a bizottság kész például védeni a vállalkozókat. A 33 éves Viktor Sul­­ga a Tyelefonsztroj nevű vállalatot vezeti, amolyan szerződéses formá­ban. Ez a cég tavaly alakult, amikor legyűrve a Szojuztyelefonsztroj tröszt­vezetőinek ellenállását, kivált a nagy mamutból. Viktor Sulga már többször felkeres­te az említett lap szerkesztőségét, és arra panaszkodott, hogy a korábbi főnökség keresztbe tesz neki, mindent elkövet, hogy megnehezítsék a dolgát. Folyik a jogi csürés-csavarás, szinte napirenden van az állandó revízió. A Tyelefonsztroj Moszkva környékén épít ki telefonhálózatokat. Az államilag elfogadott árjegyzék szerint működ­nek - vajon miért nem szabad áron? A kérdés költőinek tűnik, holott nem az, hiszen ismerik itt már az úgyneve­zett megegyezéses ár fogalmát meg a szabadét is. Ám valószínű, hogy erre nincs tekintettel egy-egy település tanácsi költségvetése, amely bizo­nyára csak az államilag megállapított kötött árat ismerheti el, és az alapján fizethet. Sulgáék azonban kénytele­nek a felhasznált anyagokat és beren­dezéseket már piaci árakon beszerez­ni, a régi összegek hat-nyolcszóro­­sáért. Jellemző példa, hogy egy árok­ásó gép hivatalos ára 18 ezer rubel, de végül is hetvenezerért jutottak hoz­zá. Költségeiket azonban nem tudják továbbhárítani, hiszen megrendelőik költségvetési üzemek és vállalatok. Tehát közeli a gazdasági ellehetet­lenülés is - és közben folyik az ádáz harc a volt anyavállalat részéről. Mind­ennek ráadásul még jogi alapja is van: az egyik rossz emlékű Gorbacsov­­ukáz éppen a gazdasági szabotázs és más gazdaság elleni bűncselekmé­nyekről szóló elnöki rendelet, amelyet sajnos gyakran éppen arra alkalmaz­nak, hogy megfojtsák veié az .új kis cégeket. A tröszt beleszól gazdasági belügyeikbe is oly módon, hogy tarta­lékalapjaikat korlátozza. Sulga szerint nincs más kiút, mint megtűrni a volt gazda áskálódásait. Jurij Burlinov, az oroszországi monopóliumellenes bi­zottság elnökhelyettese, akihez végül is a Tyelefonsztroj vezetőjét irányítot­ták, rögtön azzal kezdte, miért nem hozzá fordult a vállalkozó azonnal. Burlinov szerint még soha nem fordult elő, hogy ha valaki felkereste a bizott­ságot, akkor ne vizsgálták volna ki az ügyét. Ha a tények beigazolódnak, eljárást indítanak. Az egyik leggyako­ribb vád éppen a szerződéses új kis­vállalatok tevékenységének akadályo­zása, önállóságának megsértése, a nyersanyagok és tartalékok fölötti monopólium. Ha bebizonyosodnak a gyanúk, írásban figyelmeztetik a vál­lalatot, és bírságot vetnek ki, de sor kerülhet személyi konzekvenciákra, sőt büntetőeljárásra is. Olyan része is létezik az alapjogszabálynak, amely adott esetben egy tröszt szétszedését is kezdeményezheti. Burlinov bízik ab­ban, hogy a hatalomátvétel veresége nagy lökést ad a reformnak, a demo­­nopolizálás felgyorsul a gazdaságban. Mindenki egyetért a bizottság veze­tőhelyettesének véleményével, de le­het, hogy a hosszadalmas bürokrati­kus eljárás nem nyugtatja meg a pa­naszkodó vállalkozót. Hiszen nem bí­rósági úton lehet és kell megoldani - legalábbis Oroszországban most nem - az efféle, bizonyára ezerszám­ra előforduló eseteket, hanem az alap és a felépítmény teljes szétszedésé­vel. Itt rpég egyelőre mindenki reform­ról beszél, és bízik is abban, mint ahogy sokan abban is hisznek, hogy peres úton kiküszöbölhető a rendszer lényegéből fakadó monopóliumura­lom. Sajnos, nincs sok'remény arra, hogy sok vállalkozó képes fennmarad­ni úgy, hogy csak a gazdaság egyik­másik vékony szelete kezd privatizá­lásba. Sulga csak akkor tudna jó áron gépet venni, ha lenne sok üzem, amely egymással versengve azt gyár­taná, majd több kereskedő, aki ked­vezményekkel járna a vevő kedvébe. Ezt sajnos nem pótolja a monopólium­­ellenes bizottság mégoly jó szándékú ténykedése sem...- t Japán beruházók Ke let-Euró pában Csehszlovákia hol marad? A kelet-európai országok közül Magyarországot és Lengyelországot részesí­tik előnyben a japán cégek - ez tűnik ki a külkereskedelemmel, főleg importtá­mogatással foglalkozó Japan External Trade Organization (Jetro) felméréséből. A Jetro 730 japán magáncéget kérdezett meg. A cégeknek - köztük - Hitachinak, a Mitsubishinek, a Nissho Iwainak, a Sanyonak - arra kellett válaszolniuk, mely ágazatban és milyen országban szeretnének beruházni. Az ágazatokat illetően mindenekelőtt a feldolgozóipart választották: 55 százalékuk a gépipart, 12 százalékuk a vegy- és gyógyszeripart, a többiek a szolgáltatáso­kat, illetve a nyersanyagkitermelést. A megkérdezett cégek 50,4 százaléka ruházna be a Távol-Keleten, 27,2 százaléka Európában, 14 százaléka Észak-Amerikában. Elenyésző az érdeklő­dés Latin-Amerika és Afrika országai iránt. Kelet-Európábán 96 cég akar jelen lenni, közülük a legtöbb a Szovjetunióban (40), Lengyelországban (15) és Magyarországon (12). A megkérdezett cégek nagyobb érdeklődést mutattak Lengyelország és Magyarország iránt, mint Írország, Portugália, Ausztria, Dánia, Svájc vagy Görögország irántk Szívesen fektetne be Kelet-Európábán például a Komatsu Ltd., a Mitsubishi Electric Corp. a Mitsu Engeneering and Shipbuilding, az NHK Spring Co. Ltg., a Seiko Instruments, a Tokai Corp. A térséggel való együttműködés iránt nem érdeklőd­nek egyes olyan nagy társaságok, mint a Mitsubishi Heavy Ind., a Sanyo Electric. valamint a Sumimoto és a Toshiba vállalatcsoportok A Magyarországon és Lengyelországban beruházni kívánó cégek és társasá­gok fele termelési együttműködést akar, a többi üzletközvetítést. (A Hospodárske noviny nyomán) a nagy konszerneknél tervezett vagy már bejelentett létszámcsökkentések és a kis- és középvállalatoknál elhatá­rozott szociális tervek, amelyekre az ágazat növekedésének leállása miatt volt szükség, nemigen adnak okot de­rűlátásra.- Nem tagadhatjuk le a nehézségek nagyságát - mondja Weil. - De a ru­házati ipart nem teszi tönkre a válság. Az ágazat a korszerűsítés és új fejlő­dési körülményekhez igazodás folya­matába lépett, amihez létszámcsök­kentés, a tevékenységek súlypontjá­nak áthelyezése és a termelés de­centralizálása szükséges." Az UIH új elnöke feltehetően tudja, miről beszél. Konszernje, az 1200 dol­gozót foglalkoztató Weil-Besancon már hat éve hozzáfogott egy olyan terv végrehajtásához, amelynek vé­gén cikkeinek 70 százalékát Francia­­országon kívül gyártja majd. Jelen van Tunéziában, Romániában (a német Steilmannal kötött egyezmény révén), és gyár építését határozta el Magyar­­országon is, tovább erősítve pozícióit Kelet-Európábán. (-t) A Ricardo Cabrisas kereskedel­mi miniszter által vezetett ku­bai kereskedelmi küldöttség a napok­ban Vilniusban találkozott a litván ve­zetőkkel, hogy megpróbálja tető alá hozni az első kötetlen kereskedelmi egyezményt Kuba és a nemrég füg­getlenné vált Litvánia között. Az egyezmény Kuba elszigeteltsé­gén is lazítana, de jelzi a balti államok­nak azokat az egyre sürgetőbbé váló próbálkozásait is, amelyekkel a cent­ralizált szovjet gazdasági rendszer Kubai-litván egyezmény készül Megújul a cukorexport? összeomlása után megpróbálják új­jáéleszteni a kimúlt KGST többi egykori tagállamához fűződő kereske­delmi kapcsolataikat. Miután mindkét fél egyaránt hiányt szenved keményvalutában, a készülő kereskedelmi egyezményt klíringdol­­lárbázisra szándékoznak helyezni, ami annyit jelent, hogy - elméletileg - dollárokra fogják a barterügyleteket alapozni. A Kubába menő litván export, amely főleg könnyűipari termékekből áll, ko­rábban mintegy 15 százalékát tette ki Litvánia külföldi exportjának, 1989- ben 60 millió rubel értékű volt. Noha a kubai export kevesebb mint 6 száza­lékát tette ki a litván importnak, a kubai cukor, amelyből 1988-ban 84 000 ton­nát importáltak Litvániába, kulcsszere­pet töltött be és tölthet be a jövőben is, főként a litván élelmiszer-feldolgozó iparban. 1990 óta szinte teljesen meg­szűnt a három balti államba irányuló kubai cukorexport, ami ott akut cukor­hiányt idézett elő. (Üzlet)

Next

/
Thumbnails
Contents