Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-31 / 264. szám
1991. december 31. 11 Szabad tu SÁG GILISZTA Tudományos ismeretterjesztő előadás a túlzott alkoholfogyasztás ártalmairól. JónevG orvos az előadó, aki nemcsak magyaráz, de szemléltető eszközökkel is bizonyít. — Itt van előttem, mint látják, két pohár. Az egyikben víz van, tiszta vfz, ivóvíz. A másikban szeszes ital, vodka, amit bármelyik élelmiszerüzletben, vagy vendéglátóipari üzemegységben bárki megvehet. Most jól figyeljék meg, amit mutatok! Ebben a kis dobozban giliszta van. Eleven giliszta. Tessék megnézni, hogy mennyire eleven! Beteszem a gilisztát a vízbe. Szíveskedjenek megfigyelni, hogy milyen jól érzi ott magát. Vidáman mozog, úszkál. És most tessék idefigyelni: a gilisztát átteszem a másik pohárba, a vodkába. És most mit látunk? Azt látjuk, hogy a giliszta eleinte még mozog, aztán már nem mozog. Közölhetem önökkel, hogy többé nem is fog mozogni! A vodka elpusztította szegényt. Kérdem önöket, mit bizonyít ez? A válaszom egyértelmű: kísérletünk a régi, de változatlanul érvényes igazságot bizonyítja, tudniillik, hogy az alkohol öl, butít, nyomorba dönt. Az előadó elégedetten néz végig hallgatóságán, látja az arcokon a megdöbbenést. Felszólítja a jelenlévőket, hogy tegyenek fel kérdéseket. Sokáig csend, aztán az utolsó sorban feláll valaki. Kissé dülöngél, a széktámlába kapaszkodik s a nyelve is mintha nehezen forogna. — Százszázalékban igaza van a doktor úrnak. Igaza van, nekem elhihetik. Tízéves koromig kizárólag vizet ittam, tiszta vizet, ivóvizet, ahogy tetszett mondani. És tele voltam gilisztával. Amióta csak pálinkát iszom, higgyék el nekem, egy fia gilisztám se nincsen. Nem viccelek, ezt az orvosoktól tudom! AZ ÖRÖK LÓGÓS 1—üt—\ ^ 7AM ^ Szilveszter '91 BÍRÓ ELŐTT ZSIDÓ VICCEK A KIKERESZTELKEDÉS ÁRTALMAI Schwarcz és Grünn azon spekulál, nem kellene-e kikeresztelkedni. Végül úgy határoznak, egyikük megpróbálja, és azután elmondja a másiknak, milyen is az. Feldobnak egy pénzdarabot — Sczwarczra esik a sors választása. Hát elkezdi tanulni az Újszövetséget, bevágja a katekizmus kérdéseire a feleletet, levizsgázik. A keresztelő napján Grün várja a templom kapuja előtt. — Na, milyen volt? — kérdezi. — Megszórtak egy kis szenteltvízzel? Más ember lettél? Mire Schwarcz: — Nem fogod be rögtön a pofád, te büdös zsidó?! KLASSZIKUS Elmegy a szegény Schwarcz szerencsét próbálni. De mielőtt elindulna világgá, rábízza a papra egyetlen leányát: — Aztán Rebbelében, jól viázzál, kérlek, az én Rebekámra, az én egyetlen kincsem, amióta szegény feleségem meghalt. Nincsen nekem semmi másom a világon. — Jól van, Schwarz, menjál csak nyugodtan — bíztatja a rabbi. - Majd mi vigyázunk kincsedre, Rebekárdra. — Igen, de én mégsem vagyon nyugodt. Az a növendék, aki... a házatoknál lakik... másik nagy szemeket vet Rebekára. — Ne félj — mondja a pap —, megvédjük mi a bóhertől a te kincsedet. Rebekádat. A feleségem mellett fog aludni. Amikor egy fél év elteltével a szegény Schwarcz megint visszatér, domborodik jócskán a Rebeka hasa. Schwarcz beront a rabbihoz: — Szépen vigyáztatok az én kincsemre, Rebekámra! Hát nem felcsinálta az a rusnya bóher! — Ne ordítozz velem, Schwarcz, az én házamban. Mi igenis vigyáztunk a te kincsedre, Rebekádra. A feleségem mellett aludt, szélről. A bóher nem érhetett hozzá. Mert a bóher meg az én oldalamon aludt, az ágy másik szélén. És ha el akart volna jutni a lányodhoz, akkor előbb át kellett volna neki másznia énrajtam, aztán a feleségemen, és arra mi biztos felébredtünk volna. Schwarz a haját tépi kínjában. — És arra nem gondoltatok, Rebbe, hogy a bóher egyszerűen leszállhat az ágy túlsó pereméről, átmehet a szobán, és eljuthat az ágy innenső peremén az én Rebekámhoz? — A pap széttárja a karját: — Hacsak úgy nem... ENGEDÉKENYSÉG — Kislányom, örömhírem van számodra: Feri megkérte a kezedet és én odaadtalak neki! — újságolja a boldog apa. — De apukám, én nem akarom elhagyni anyut! Vele akarok élni. — Semmi akadálya, lányom. Vidd magaddal az anyádat is. Osztályfőnöki óra. — Fiúk, ma egy híres szexológus lesz a vendégünk, aki nemi felvilágosítást tart. Tessék felkészülni kérdésekkel! Móricka máris föltartja a kezét: — Tanárnő kérem, aki már volt nővel, az mehet focizni? SKÓT VICCEK A PÉKNÉL — Kérek két kiló kenyeret. — Parancsoljon. De figyelmeztetnem kell, asszonyom, hogy a kenyér a mai naptól drágább lett. — Akkor adjon tegnapit. FOGORVOSNÁL Fogorvoshoz viszi ifjú nejét a skót. Azt mondja nekik a fogorvos: — A fiatalasszonynak ezt a két hátsó fogát már legalább három éve el kellett volna távolítani. A skót megdöbben. — Még lánykorában? — kiállt fel. Aztán a feleségéhez fordul. — Rohanok apádért. Minden költséget neki kell viselnie. A PATIKÁBAN 1. — Gyógyszerész úr, tud valami hatásos szert fejfájás ellen? — Igen, kérem, egészen kitűnő kombinált porunk van. Gyomorgyörcs ellen is hatásos, reumatikus fájdalmatak is enyhít... — Köszönöm, akkor most nem kérem. Megvárom, amíg a többi is fáj. 2. — Gyógyszerész úr, unom az életet. Úgy döntöttem, hogy mérget veszek be. — Arzént vagy sztrichnint parancsol? — Melyiket tudja olcsóbban megszámítani? A TAXIBAN — Uram — szól halálra váltan a sofőr —, elromlott a fék! Mindjárt belezuhanunk a szakadékba! Mit tegyek?! — Azonnal kapcsolja ki a taxiórát. JOGÁSZ VICCEK JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Az ügyvéd a következő tanácsot adja a kliensnek? — A legjobb, amit az ön helyzetében tenni lehet, ha haladéktalanul visszatér a feleségéhez. Mire az ügyfél: — Ezek után igazán kíváncsi vagyok, hogy ügyvéd úr szerint mi lenne a legrosszabb...? A tanító nénivel közük, hogy hamarosab szakfelügyelő látogatja meg az iskolát. Nosza, igyekszik a gyerekeket — legalább erre az alkalomra — jól beidomítani. Úgy dönt, hogy az óra témája ez lesz: „Mit nevezünk bajnak?” A gyerekek feladata, hogy ehhez találjanak megfelelű példákat az életből. Tartsanak egy próbaórát, hogy a fontos látogató jelenlétében minden simán menjen. — Tehát gyerekek, mit nevezünk bajnak? Például te Pistike! — Ha esik az eső. — Ez csupán kellemetlenség — feleli a tanító néni. — Hát te, Móricka? 1. Bíró: Felismeri ezt a kést? Vádlott: Felismerem. Bíró: Na, végre jobb belátásra tér, és beismerő vallomást tesz! Vádlott: Hogyhogy beismerő vallomást? Jól is néznénk ki, ha nem ismerném fel azt a kést! Három hete mutogatják nekem! 2. Orgazdasággal gyanúsítanak egy holland kereskedőt. A következőképpen védekezik: — Na, de tisztelt bíróság, hogyan lehetnék én orgazda? Én, aki tíz guldent adtam az áruért!... Ha sejtettem volna, hogy lopott, Isten bizony nem adtam volna érte többet háromnál. ÚTONÁLLÁS, SAKK — Vádlott! Továbbra is fenntartja azt a vallomását, hogy a károsulttól elrabolt lovat sakkjátékban szerezte? — Igenis, bíró úr. — Akkor adja elő, hogyan történt! — Hát, tekintetes bíró úr... Amíg a pajtásom leütötte a parasztot, én léptem a lóval. — Ha mondjuk földobná a talpát az igazgató bácsi... — Ezt először is úgy mondjuk, hogy meghalna, másodszor pedig ez nem baj, hanem sokkal több: tragédia. No és te, Évike, szerinted mi a baj? — Ha eltörnr a kiskutyám lába! — Látjátok gyerekek, Évike helyesen felelt. Ez valóban baj. Másnap megérkezik a szakfelügyelő. A tanító néni úgy gondolja, most már biztosra mehet, és Mórickát szólítja felelésre. — Mondd el, kisfiam, mit tanultunk tegnap? — Tegnap azt tanultuk, hogy nem lenne baj, ha meghalna az igazgató bácsi, de az igen, ha eltörne Éviké kiskutyájának a lába! ORVOS VICCEK A MEDIKA VIZSGÁZIK — Melyik az a szerve az emberi testnek, amely inger hatására képes tízszeresére nagyobbodni? — kérdezi a professzor a feltűnően csinos, jóalakú medikát. — Inkább nem mondanám ki, ha lehet... — pirul el a vizsgázó. — Akkor kimondom én: a pupilla. Tudniillik, kislány, amire maga gondol, megjósolom, még csalódást fog okozni magának... LÁTLELET — Valami nagy baj lehet velem, doktor úr, valami földöntúli sugárzás vagy mi támadhatott meg... Ahány kutyával csak találkozom az utcán, mind odarohan hozzám, nyalogatják a kezemet... Néha még a macskák is... megszagolnak messziről... — Hm. Próbált már késsel-villával enni? ELMEGYÓGYINTÉZETBEN 1. Nagyvizit alkalmával észreveszi a professzor, hogy buzgón ír valamit az egyik beteg: — Mit írunk, mit írunk? — kérdezi kedvesen. — Levelet írok magamnak — feleli a beteg. — És mi lesz benne? — érdeklődik a prof. Az ápolt sajnálkozva néz rá, mint egy értetlen kisgyerekre: — Honnan tudhatnám? Még nem kaptam meg. 3. Nagyon kerülgeti az osztályos orvost az egyik ápolt. — Doktor úr, hazamehetek hét végére? Az orvos derűsen biztatni kedzi: — Haza, persze, hogy haza. De előbb közösen tisztáznunk kell, miért is van ön itt? — Hát, mert kicsúzliztam a lakótelep összes ablakait. — Bizony, bizony. És most úgy érzi, meggyógyult? Nyugodtan elengedhetjük kimenőre? — Nyugodtan, doktor úr. Teljesen jól vagyok. Már nem is értemmagam, hogyan juthatott eszembe egy ilyen buta, gyermeteg csíny... — Nahát, ennek őszintén örülök. És mit fog csinálni, ha kimenőt kap? — Az első az lesz, hogy felszedek egy csinos nőt. — Nagyon helyes. És aztán? — Addig udvarolok neki, amíg fel nem visz a lakására. — Remek. — Mihelyt ott vagyunk, finoman elkezdem vetkőztetni. — Pompás. — Leveszem a ruháját... a melltartóját... a bugyiját... — Nagyon helyes. És aztán? — Kirántom a bugyijából a gumit, és kilövöm a környék minden ablakát! ÚJÉVI KÍVÁNSÁG 1992. január elsején Kovácsot megszólítja az utcán az egyik ismerőse és széles mosollyal így szól: — Tiszta szívből kívánok neked... — Állj! — szakítja félbe Kovács. — Légy szíves és ne kívánj nekem semmit! — De hát miért? — Mert a tavalyi évet is te kívántad! SÚLYOSBÍTÓ KÖRÜLMÉNY Népessyék beutalót kapnak a vállalat balatoni üdülőjébe. Két gyerekük van, tehát a legnagyobb szobát kapják, ahová két pótágy is elfér. Elmúlik az első hét és a házaspár már ugyancsak szeretne együtt lenni, ám valamelyik gyerek mindig otthon van, vagy váratlanul hazaállít. Végül az asszonynak jó ötlete támad: menjenek ki éjfélkor a vízpartra, olyankor ott egy lélek sincs, az idő kellemes, bátran szerethetik egymás. így is tesznek és javában iparkodnak, amikor zseblámpa fénye pásztáz végig rajtuk és egy zord rendőr ál mellettük. Elkéri az igazolványaikat, tanulmányozza az adatokat, aztán közli a büntetést: — Közszeméremsértésért fogom önöket feljelenteni. Népessy úr fizet ezer forintot, Népessyné pedig ezerötszázat. — Disznóság! — háborog az asszony. — Miért nem ugyanannyit. — Mert ön visszaeső.
