Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-21 / 259. szám
Jellemes apák jellemes gyermekei A kürti távirdászok zászlóalapításának története nc"21-____________________ SzabadÚJSÁG_____ Lamacs községben 1925 decemberében kürti távirdamunkás-csapat dolgozott Kanyicska János vezetésével. Ez a csoport határozta el egy „templomi egyesületi zászló“ elkészíttetését. Kezdeményezésükről tájékoztatták a Dévényújfalun Kasnyik János vezetésével dolgozó csoportot is, akik a feljegyzés szerint lelkesedéssel fogadták a tervet, és elkezdték a gyűjtést. A következő év tavaszán a nyitrai kerületben dolgozó Tóth Boldizsár Korabeli felvétel az első zászlóról csoportját is felkérték az ügy támogatására. A három csoporttól befolyó összeg azonban kevésnek bizonyult, ezért a más kerületekben dolgozó kürti távirdamunkások között is népszerűsítették elhatározásukat. 1926 augusztusában már együtt volt a megfelelő összeg a zászló elkészítéséhez. Meghatározták a zászló formáját is: viágoskék egészselyem damasztból, egyik oldalon Jézus szív, a másikon Szent Antal kis Jézussal, hímzett felírásokkal, a sarkain távirdászjelvények és a barátság jelképe". Szeptember 12-én küldöttséget menesztettek Kürthy Győző községi főjegyzőhöz, aki felkérte az elöljárót és nejét, Szittyái Piroskát a „zászlóanyaság“ elvállalására. Ez utóbbi igen szép szalaggal ajándékozta meg a zászlót, amely Pozsonyban, 1926. október 16-án, Hudán Ferenc Duna utca 20. szám alatti műhelyében készült el, 1900 koronáért. A zászló felszentelésére fényes ünnepségen került sor a templom előtti téren, kétezer főnyi ünneplő közönség előtt. Korenchy Rezső kántortanitó énekkara egyházi énekeket adott elő. A fölszentelést Siposs Antal kerületi főesperes, valamint Szuhan István kürti plébános végezte. A föesperes beszédében méltatta a zászló jelentőségét és megemlékezett azokról a munkásokról, akiket kötelességteljesítés közben baleset ért, és akik idegen földben nyugosznak. Kanyicska József ismertette a távirda-szerelök 1876-1926 év közötti tevékenységét. Holub Ferenc vonalfelvigyázó cseh nyelven üdvözlő beszédet mondott a pozsonyi távirdász építészeti hivatal nevében, amelyet Ferenczy László galántai vonalfelvigyázó fordított magyarra. A továbbiakban Kanyicska István megemlékezett az ifjú távirdamunkásokról, akik 12-13 éves korukban kezdték a munkát, mint ó maga is. Végül felolvasta a Magyar Királyi Posta és Távirda igazgatóságától érkezett levelet, amelyet teljes terjedelmében idézek: „A folyó hó 31- én történő zászlószentelésre szóló meghívásukat köszönettel vettem. A jelenlegi viszonyok legnagyobb sajnálatomra nem engedik, hogy magasztos ünnepségükön a magyar királyi posta képviseltetése és zászlójukon emlékszeg elhelyezése iránt intézkedjen. A képviseltetés könnyen félreértést szülne, amely eredményekben gazdag távirda munkásságuk félszázados jubileumát esetleg megzavarhatná. örömmel és megilletödéssel látom, hogy azok az erények, melyek a kürti távirda munkásoknak buzgó és fontos munkásságuk révén mindig elismert nevet vívtak ki, tovább élnek. Kérem önöket, maradjanak jövőben is munkás és Istenfélő kemény férfiak. Azokat a nemes hagyományokat, melyek elődjeik kötelesség-tudásában és Istenbe vetett szilárd hitében gyökereznek, ültessék át gyermekeik szívébe is, mert csak jellemes apák jellemes gyermekei lehetnek a szebb jövendő záloga. Megszentelt zászlójukat kísérje mindenkor Isten áldása. Budapest, 1926. október 20. Kolossvárv Endre államtitkár." A távirdai munkások életük nagyobb részét a családjuktól távol töltötték el, ezért a templomban felállított zászló összekötő jelkép is volt a családtagok és a távolban dolgozó családfenntartók között. A zászló felújítása A távirdamunkás-zászló egyesület tagjai 1938-ban úgy döntöttek, hogy a foszladozó zászlót kicserélik. Budapesten az Oberbauer cégnél készült el az új zászló a régi motívumokkal, ám a képek ezúttal nem olajjal készültek, hanem kézi hímzéssel. (363 aranypengőbe került.) „ Elkészült az új templomi zászló - írja feljegyzésében a zászlóegyesület elnöke - szebb és jobb minőségben, mint a régi, de nem fog örökké tartani, ezért a zászló tagjai tartsák kötelességüknek ki-ki tehetsége szerint akadakozni, hogy az új zászlónak legyen alapja, amiből gyermekeink javíthassák, esetleg kicserélhessék... A zászló-alapítással egyidejűleg a vezetőség naplót, azaz krónikát indított, amelybe bekerült a tagok, tiszteletbeli tagok és pártolók névsora, az elhunytak emlékiratai, a gyűlések jegyzőkönyvei és egyéb jegyzetek. Az elhunytak emlékirataiból kiderül, hogy sokan haltak meg fiatalon, balesetben, vagy a munkakörülmények okozta betegségek folytán. De még többen a második világháborúban. A bejegyzések között is sok a figyelemre méltó. 1937-ből való ez a rövid bejegyzés: „ Isme rétién följelentés alapján a csehszlovák rendőrség ezen könyvet átnézte, magyar irredenta tartalom után kutatva, de nem találtak benne ilyen írást." Másik bejegyzés 1948-ból: ,,A távirda munkászászló vezetősége az Izsák vendéglőben értekezletet tartott abból az alkalomból, hogy Kanyicska Józsefet, a zászló elnökét, a lakosságcsere keretében áttelepítették Magyarországra. Elbúcsúzva felkérte az itt maradt vezetőtagokat, hogy viseljék gondját a zászlónak úgy, ahogy ő gondozta 20 éven keresztülA tagok közül további 26-ot telepítettek ki. A zászló második felújítása A Práca című szlovák napilapban 1984. december 15-én cikk jelent meg a kürti távirdamunkások életéről, történetéről, amelyben a zászló is szóba került. Ezt követően a nyitrai MZS (postai szerelóvállalat) vezetősége látogatást .tett Kürtön a zászló egyesület jelenlegi elnökénél, Sütő Jánosnál, aki megemlítette, hogy a zászló rossz állapotba került a ravatalozóban (ahol egy ideje őrzik), és javításra szorul. A látogatók felkérték a vezetőket, hogy ne hanyagolják el ezt a nemes hagyományt és emléket. Sütő próbálkozott a füri és az aranyosmaróti apácáknál, akik nem vállalták el a javítást. Végül a morvaországi Javornik apácái készítették el lelkiismeretes munkával a zászló pontos másolatát. 1985. április 27-én a kürti esperes felszentelte az új zászlót, amelyért 10 ezer 430 koronát fizettek ki. Az „öreg“ zászló pedig, miután Bálint Jánosné, Kasnyik Józsefné és Sánta Józsefné rendbehozták, a pozsonyi Postás Múzeumba került. „Az előbbi föl jegyzésben említett módon a kürti távirdamunkásság viszszakerült régi munkaadójához, a Magyar Postához. Előbb itt is sok bizalmatlansággal kellett megküzdeni, ami nagyjából az irigység és árulkodás miatt volt. De az említett bizalmatlanságnak politikai oka is volt. Mert más volt a munkás helyzete a Csehszlovák Köztársaságban, és Magyarországon. A Csehszlovák Köztársaságban nemcsak tagjai lehettek valamilyen szakszervezetnek, hanem kötelezettség volt valamilyen szakszervezetnek tagja lenni. Ez Magyarországon alig volt lehetséges, mert az ottani szakszervezetek kimondottan a kormány rendeletéi szerint intézkedhettek a munkáskérdésekben. Ezek után könnyen hihették a magyar posta vezetői, hogy a kürti távirdamunkásság csak elégedetlenkedő és követelődző egyénekből áll. Ilyen körülmények között indult munkába a kürti munkásság, de mint már annyiszor, most is rácáfolt a valótlan elbírálásokra, úgyhogy rövid idő alatt tudásukkal és szorgalmukkal elérték mindazt, amit egy munkás erkölcsileg elérhet: a megbecsülést. Munkaalkalom eleinte nem volt valami sok. 1940. szeptemberében Erdély északi részét Magyarországhoz csatolták, azután lett munka elég. A kormány nagy befektetésekkel az ott lévő távirdákat és telefonvonalakat átalakította és kibővítette. A kürtieknek ez nem volt kedvező; a nagy távolság miatt csak 4-5 hetenként térhettek haza családjukhoz. Nyolcszáz kilométert kellett utazni zsúfolásig megtelt vonatokkal, ehhez hozzájárult még az élelmezés kérdése is, eleinte még ment valahogy, de később, mikor a háborús kilátások nagyon előtérbe kerültek, az élelmiszerek eltűntek a piacról és az ott dolgozó távirdamunkásokra nehéz napok vártak. Később aztán a budapesti és soproni igazgatóságoknál helyezkedtek el, és igy nem volt szükség olyan nagy távolságra menni a mindennapi kenyérért. Az így elhelyezkedett munkásokra már jobb sors és biztosabb megélhetés várt volna, ha közbe nem jön a borzalmas háború. A távirdamunkásokat - akár voltak katonák, akár nem - beosztották műszaki alakulatokhoz. Sokan haltak közülük hősi halált. A nagy pusztítás után nem kellett a kürti távirdamunkásoknak munkát keresniük, megkeresték őket a munkáltatók. Alighogy a front zaja megszűnt, az orosz hadsereg katonái akit csak megtaláltak, kirendelték a telefon- és távirda-vonalak kijavítására, úgyszintén a vasútvonal helyreállítására. Az úgynevezett központi hatalmak, amelyekhez Magyarország is tartozott, elvesztették ezt a nagy háborút és így a kürti távirdamunkásság újból a Csehszlovák Köztársasághoz került. Alighogy a vasút helyre lett állítva, felkeresték a kürti távirdamunkásokat is. És aki csak tudott, mehetett munkára. A háborús károk helyreállítása új munkaalkalmakat teremtett. Ám a szlovákiai magyarságtól megvonták az állampolgárságot. A csehszlovák és a magyar kormány között lakosságcsere-egyezmény jött létre, amely a kürti távirdamunkásszászló tagjait is érintette. A lakosságcsere egyezményben kötött megállapodás értelmében az úgynevezett fölösleges magyar munkaerőt Csehországba vitték munkára. A rendelet szerint ezek vagyonát elkobozták. Végre az 1948. november 17-én megjelent törvénnyel a szlovákiai magyarság megkapta az állampolgári, kulturális és vagyonjogait. Ezek után a kürti távirdamunkásság teljes bizalommal akart részt venni az ország újjáépítésében, egy békés és jobb jövő reményében.“ Följegyzés az 1938-as évről „Az 1938. évi január 22-én megtartott gyűlésünkön elhatároztuk az új templomi, egyesületi zászló megcsináltatását avval a szándékkal, hogy évforduló napjára, azaz október 30- ára készen lesz az új templomi zászló, de ez nem történhetett meg egy nagy esemény miatt, amely a kürti távirdamunkásság életében is nagy fordulatot jelent. 1918 végén, a gyászos végű világháború után, a győztes nagyhatalmak Magyarországot szétdarabolták és így került a kürti távirdamunkásság a Csehszlovák Köztársasághoz, mostoha anyához. Hogy mennyire mostoha volt, azt az alábbiakból tudhatjuk. Az 1919-es évben hiába kértünk munkát, alkalmazást, ha azt mondtuk, hogy magyarok vagyunk, már alkalmatlanok, megbízhatatlanok voltunk, még a katonaköteleseknek sem kellett bevonulniuk, s még sorozás sem volt a magyarlakta területeken 1919-ben. Később, 1920-ban az itt maradt magyar távirdai vonalfelvigyázók segítségével egynéhány munkás elkerült munkába a nyitrai kerülethez, akik szorgalmukkal és tudásukkal helyet csináltak a többi távirdamunkásnak is. Az 1921 -es évben már a pozsonyi kerületben is vettek fel munkásokat, akik tudásukkal és szorgalmukkal szintén bebizonyították, hogy megbízhatók. 1922-ben már nagy számban dolgozott a kürti távirdamunkásság az említett kerületeknél, de az anya csak mostoha maradt, mert a nyelvét nem értettük, ami miatt elég sok részben kellemetlen, részben komikus eset történt. Mennyi gonddal járt egy munkásmegbízottnak megérteni egy olyan nyelvet, amelyet azelőtt a szlovák nemzetiségű katonáktól hallott és ha tudott is egypár szót, az igazán kevés volt és nem volt vonatkozással a távirdai munkákra. Később jöttek rendeletek munkásügyekről, szociális biztosításról, szakszervezeti ügyekről, amelyeket csak utánajárással, kérdezősködéssel, legtöbbször a községi jegyzői hivatalnál és egyéb hivatalos helyeken tudtunk megérteni. Ilyen körülmények között telt el a kürti távirdamunkásság ideje az elmúlt húsz év alatt. De azért szorgalommal, kitartással, tudással elérte az őt megillető helyet és a csehszlovák munkaadók a legnagyobb elismeréssel voltak a kürti munkásokról. Az 1938-as év végén nem tudta senki, hogy mi készül. Diplomáciai tárgyalások, katonai intézkedések, hadcsoportosítások. Végre 1938. november 2-án Bécsben elhatározták, hogy a Csehszlovák Köztársaságtól a magyarlakta területeket visszacsatolják Magyarországhoz. Milyen öröm, milyen lelkesedés fogadta ezen bécsi határozatot a kürti távirdamunkásság között, hogy visszakerüljön az édesanyához, akinek megértjük a nyelvét, elmondhatjuk panaszainkat tolmács nélkül, megértjük rendeletéit, törvényeit anélkül, hogy felkérjünk valakit tolmácsolásra és felvilágosításra. Bizalommal fogadjuk ezen változást, bízunk benne, hogy elfogad gyermekének annál fogva is, hogy az idegen országban a távirdamunkásság meg bírta szerezni az őt megillető helyet. Ez az ok, hogy nem lett kész az új templomi zászló a kitűzött időre. Most már rajtunk a sor, hogy minél előbb minél szebb és tartósabb kivitelben megcsináltassuk. Legyünk egymás iránt megértéssel és szeretettel, ne sajnáljunk egypár pengőt, és meglesz.“ Az oldalt összeállította Balázs F. Attila-------------■-------.----------------------Följegyzés az 1938-1948 év közötti eseményekről Kürti távirdamunkások az ötvenes évek elején
