Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-18 / 256. szám
4 1991. december 18. Szabad ÚJSÁG A mezőgazdasági vagyon visszamenőleges elosztásáról A határidő: 1992. február 19. Az utóbbi időben több olvasónk érdeklődött szerkesztőségünkben a földvisszaigényléssel kapcsolatos ügyintézés menetét illetően. Lapunk több ízben foglalkozott már ezzel a kérdéssel, a hozzánk érkező levelek azonban egyre újabb és újabb problémákra hívják fel figyelmünket. A kéréseknek eleget téve ezúttal a mezőgazdasági vagyonnak az örökösök közti visszamenőleges elosztásáról szólunk részletesebben. A válaszadásra dr. Pongrácz László jogászt kértük fel.- A 139/1947-es számú törvény értelmében a mezőgazdasági vagyont 8 hektáros kiterjedésig egy örökös örökölhette csupán. Általában arra az örökösre szállt a vacjyon, aki vagy folytatta a föld művelését, vagy szövetkezeti tag volt, vagy az adott községben telepedett le. A 8 hektáros határérték megállapításakor valószínűleg abból indultak ki, hogy ez volt az a minimális terület, amely biztosította egy család megélhetését. A gyakorlatban azonban úgy alakult, hogy a nagyobb kiterjedésű földeket is csupán egy személyre írták. Az említett törvény tartalmazott egy olyan kitételt, hogy - ha például a tulajdonos értékesítette a földet - ennek a személynek a többi örököst arányos mértékben ki kellett elégítenie. Mindaddig, amíg a szövetkezet vagy egyéb szocialista szervezet használta ezeket a földeket, tulajdonképpen nem volt különösebb jelentősége, hogy az örökösök közül kinek a nevén is van a föld. Mostanra azonban lényegesen megváltozott a helyzet. A földet a jelenlegi használótól csak az igényelheti vissza, és a bérleti díjra is csak az jogosult, akinek a nevén szerepelnek ezek az ingatlanok. Sokan tehát úgy érezhetik, hogy jogos tulajdonuktól esnek el, illetve ez az 1947-ből származó törvény meggátolja őket abban, hogy őseik földjén gazdálkodhassanak. A 330/1991 -es számú, a földrendezésről, a földhivatalokról, a földalapról és a földegyletekről szóló törvény 40. paragrafusa éppen ezen jogsérelmek orvoslásának lehetőségeit taglalja. E paragrafus kimondja, hogy abban az esetben, ha az örökösök utólag nem tudnak megegyezni, nem tudják békés úton rendezni a vagyonelosztást, akkor javaslattal fordulhatnak az állami jegyzöséghez, amelyben kérik a vagyonnak az összes jogos örökös közötti felosztását. Természetesen csatolni kell a szükséges okiratokat: a telekkönyvi kivonatot, a hagyatéki végzést, az azonosítást. Igényüket azonban legkésőbb 1992. február 19-éig, tehát a 330/1991-es számú törvény hatályba lépésének napjától - augusztus 19-étöl - számított hat hónapon belül be kell nyújtaniuk. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a közjegyző csupán elméletileg osztja el a vagyont, a gyakorlati elosztás bizonyára a földhivatalok dolga lesz majd. Az eddig elmondottak tehát azokra az esetekre vonatkoznak, amelyek során a mezőgazdasági vagyon öröklésekor a 139/1947-es számú törvény értelmében jártak el. Azon személyek között viszont, akik most örökölnek, már automatikusan felosztható a va-9y0n V. KRASZNICA MELITTA A szocializmus édes madara Járom a vidéket, az ,,élet sűrűjét“ és döbbenten tapasztalom, hogy mi valójában nem is tudatosítjuk, milyen (mérhetetlenül) gazdagok vagyunk. Kies hazánk az „elfekvő zsenik“ országa, nálunk ugyanis mindenki ért mindenhez. Ha hihetek a fülemnek, hamarosan ránk köszönt a tömény jólét, s dúskálni fogunk a földi javakban. Mindenhez játszi könnyedséggel hozzá juthatunk, mi szemnek s szájnak ingere. Sót, talán még a hónapok óta ,,nyakunkon száradó" üres fiaskókat is sikerül majd egytől egyig visszaváltanunk. Bizony, még az is előfordulhat! Persze, addig azért akad némi elintézni valónk. De, mint az adomabéli papagáj is mondta, nem kell... megijedni. Feltaláltuk a ,,Kánaán-teremtés“ receptjét. No, de elég a locsogásból, nézzük a holtbiztos megoldást: A legtöbb üzemvezetőnk, gyárigazgatónk, szövetkezeti elnökünk, meg egyéb (már többnyire,,demokratikusan“ választott) gazdaságirányító szakemberünk ugye, üresfejú dilettáns, népnyúzó, meg pártellenség, csak fékezik a békés termelőmunkát, gáncsoskodnak, harácsolnak, a szegény munkások nyakán élősködnek, hát természetes, hogy meg kell tőlük szabadulni! Oda se neki! Mindez egykönnyen megoldható. Megvonjuk tőlük a bizalmat, leváltjuk őket, és a helyükbe ültetünk a „tömegből" valakit. Mindegy kit, akárkit! Elvégre, mint már említettem, mifelénk mindenkinek a kisujjában van az irányítás. De hisz ilyesmit mi már végigcsináltunk egyszer! A második világégés után a mindent elsöprő nagy világmegváltó eszme véres győzelme után „dohányon vett kapitányok", némi túlzással szólva írni-olvasni meg számolni alig tudó, pártkönywel, géppisztollyal: terrorral hatalmat szerző új „ügyeletes hősök" kerültek a tulajdonosaiktól „rövid úton" megszabadított üzemek, birtokok élére. A cipészlegényekből lett igazgatók aztán példás gyorsasággal hozzá láttak az ipar meg a mezőgazdaság tönkrenyomorításához. Jó néhány földműves-szövetkezetben és állami gazdaságban jártam az elmúlt hetek során. Egyre több vezető panaszolja, hogy képtelen, első látásra-hallásra talán könyörtelennek tűnő,,nadrágszíj összehúzó", ám hosszú távon mindenképpen a gazdaság érdekeit segítő intézkedést hozni, mert a dolgozók burkoltan, vagy sok esetben nyíltan is, megfenyegetik.- Vigyázz elnök, vége a kommunista diktatúrának - acsarkodnak a helyzetlovagok ha nem fogadsz szót, leváltunk, aztán le is út, fel is út, veheted a kalapod! Ilyen légkörben nem igen lehet dolgozni! Megtapsoltuk, netán legjobb esetben ,,agyonhallgattuk", hogy nem is olyan régen, a hirtelen ránk szakadt - egyelőre - fenemód kétes értékű demokráciánkban tizenéves diákok diplomás iskolaigazgatókat váltottak le, munkáskollektívák gyárigazgatókat, művezetőket zavartak el munkahelyükről, traktorosok, fejőgulyások szövetkezeti elnököket menesztettek, közben pedig vadkommunista elvtársak hatalomra kerülésének erkölcstelen voltát bizonygatták. Szellemi tőkénk szinte kiapadhatatlan forrásból táplálkozik! Csak, úgy tűnik nekem, nem tudjuk kellőképpen forgatni, kamatoztatni ezt a töménytelen értéket. Azt, hogy a futballhoz az éppen vezető posztokon lévőkön kívül mindenki kiválóan ért, ezt idáig is tudtuk. De, arra, hogy a potenciális klubvezetőkön, edzőkön, szövetségi kapitányokon kívül sok millió üzemvezető, gyárigazgató, szövetkezetirányító vesz körül bennünket, csak a napokban döbbentem rá. Kövessünk el továbbra is mindent, hogy tisztségekbe kerülhessenek. S akkor majd büszkén és elégedetten elmondhatjuk, eljött végre a Kánaán! No persze, csak ha mindezt megérjük! ZOLCZER LÁSZLÓ Ausztriának nem kell félnie Az EK Bizottság nemrégiben publikált jelentése megállapította, hogy nyugati szomszédunknak már most is szorosak a kapcsolatai a közösséggel, és csatlakozása az EK-nak várhatóan évente 125 millió ECU hasznot fog hozni. Ausztria és a közösség mezőgazdasági rendszere eléggé hasonló, ezért a közös agrárpolitikához való alkalmazkodása - ami a más tagjelölt országokkal folytatott tárgyalásokon a legfőbb problémát szokta okozni- valószínűleg simán fog lezajlani. Ausztria - ha elnyeri a tagságot- legfőbb feladata a mezőgazdasági árak támogatásának csökkentése lesz. Az ártámogatás közösségi színvonalra csökkentése a gabona, a sertéshús és a baromfihús esetében a termelés mérséklődését, a marhahús esetében annak növekedését fogja eredményezni. A legtöbb fontos mezőgazdasági termékből Ausztria önellátó, sőt nettó exportőr. A termelésnek az EK-hoz képest kis aránya miatt a Bizottság szerint ez mégsem jelent problémát a közösség piacán. Mivel Ausztria agrárimportjának 50-50 százalékát már most is a közösséggel bonyolítja, ezek részaránya az osztrák külkereskedelemben növekedni fog. Ausztria mezőgazdaságában az átlagos üzemméret 13,2 hektár, ami megközelíti az EK-átlagot, de az észak-európai országokétól jócskán elmarad. Az állattartó gazdaságok különösen kicsik, az állományt befolyásoló adminisztratív előírások miatt. A közös agrárpolitikához való alkalmazkodás nehézségei termékenként különbözőek. A gabonafélék tekintetében Ausztria termelésikvóta-rendszerét és az import-export célkitűzéseit felül kell vizsgálni, míg az olajosmagvak esetében alapvető változtatásokra lesz szükség. A cukorpiaci rendtartás tekintetében Ausztria nagyon közel áll az EK-hoz, ezért az osztrákok azonnal és minden nagyobb nehézség nélkül bekapcsolódhatnak az EK rendszerébe. Az állattenyésztésben a húsmarha kevés problémát fog jelenteni. A „túlszabályozott“ osztrák tejgazdasági politikában viszont jelentős módosításokra lesz szükség, hogy lehetővé váljon az Ausztria és a közösség többi része közötti szabad verseny. A sertéshús, tojás és baromfi tekintetében átmeneti intézkedésekre - az EK-kereskedelemben alkalmazott kompenzációs összegek bevezetésére - lesz szükség, amíg az árszínvonalak összhangba nem kerülnek. (Üzlet) A 220-as modell működés közben Pedrotti szárító kicsiben és nagyban Sokoldalú, megbízható, energiatakarékos A minap gyakorlati bemutatóval összekötött szakmai napot rendezett a Vágfüzesi Mezőgazdasági Szövetkezet, amelyen a F. LLI PEDROTTI cég univerzális szárítóival ismerkedhettek meg a résztvevők. A Pedrotti gabonaszárítók több évtizedes olaszországi tapasztalatok eredményeként születtek, és ma a legelterjedtebbek Európában. A bemutatóra a Nyugat- Szlovákiai kerületből csaknem százan voltak kiváncsiak, mezőgazdasági üzemek képviselői és magántermelők egyaránt. A Pedrotti szárítóknak a , .álunk ismert és használt szárítókkal szemben több előnyük is van. Elsőként a bő választékot említenénk. A megrendelő igénye szerint 20 tonnától 100 tonnáig terjedő napi teljesítményű berendezéseket kínál a cég. E szerint változik az űrtartalom is, 5-tól egészen 30 tonnáig. Az összes típust mozgatható, illetve rögzített változatban is elkészítik. A következő pozitívum a sokoldalúság. A Pedrotti gyártmányok tökéletesen alkalmasak gabonafélék és olajnövények (sepröcirok, szójabab, repce, napraforgó stb.) szárítására. A szárított termék minősége kiváló, hála a gép beljesében történő folyamatos és egyenletes mozgásnak. A megbízhatóságra szintén nagy hangsúlyt fektetnek a gyártók. Az üzemeltetési hőmérséklet ellenőrzése folyamatos és automatizált, amely növeli a biztonságot. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ezek a szárítók könnyen áthelyezhetők, üzemeltetésük igénytelen és igen kis helyen elférnek. Meg kell említeni továbbá az alacsony energia- és üzemanyagszükségletüket. Ez egy konkrét példa segítségével könnyen bizonyítható. A kukoricamag 28 százalékról 14 százalékos nedvességtartalomra történő szárításakor a költségek energiafogyasztásra átszámítva a következők: gázolajszükséglet elektromos 1,5 l/q 22,50 korona energiafelhasználás 0,93 kWó/q 2,16 korona összköltség az energiára 24,66 korona gázszükséglet elektromos 2 m3/q 6,70 korona energiafelhasználás 9,93 kWó/q 2,16 korona összköltség az energiára 8,86 korona Vásárlás esetén a cég komplex szolgáltatást nyújt: biztosítja a tanácsadást, közvetíti az adásvételt, a szállítást, elvégzi a szerelést és szükség esetén a javításokat. A szárítók készpénzért, vagy lízing formájában vásárolhatók meg. Azok számára, akik nem vehettek részt ezen a bemutatón elmondjuk, hogy bővebb információt a Vágfüzesi Mezőgazdasági Szövetkezetben (tel.: 0819/92 247, 92 136), illetve a cég magyarországi képviselőjétől, a Műszaki Tervező és Beruházó Kft-töl (tel./ fax.: 0036 34/82 764) kaphatnak. (Feldolgozta: vkm) 2. hideg levegő 4. elhasználódott levegő
