Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)

1991-12-16 / 254. szám

1991. december 16. 5 Szabad ÚJSÁG Földügyek nyomában Helyzetjelentés két képben Völgyák József a szalon bejárata előtt (Csobádi Károly felvétele) A jógafilozófia szellemében Népszerű a rozsnyói MASSZÁZSszalon Földügyekben való „nyomo­zásom“ állomásai ezúttal a Ga­­lántai járás szomszédos köz­ségei: Zsigárd és Pered. Rög­vest az elején szükségesnek tartom leszögezni, hogy a két falu nem tartozik egy „súly­csoportba“, mert az utóbbit jó­val többen lakják, s a peredi szövetkezet is sokkal nagyobb a zsigárdinál. A riportút során szerzett tapasztalataimat az alábbi két „képben“ foglalom össze. 1. Zsigárdi kép Csendes, békés, nyugodt falu fogadott, s ez a hangulata egész ott-tartózkodásom idején megma­radt. Az utcák úgyszólván kihaltak voltak, s ugyanezt tapasztaltam a szövetkezet székházában is. A folyosókon nem volt különösebb sürgés-forgás, egyetlen emberre sem akadtam, aki éppen föld­ügyeinek rendezése céljából ko­pogtatott volna az irodában. Járt Kaprálik, elnöknek is nyu­­godtabb napja volt. A helyzet is­mertetését azzal kezdte, hogy a szövetkezet 1457 hektárnyi szántóterületéből december else­jéig negyvenhárom hektárt mértek ki az igénylőknek. Ilyenkor termé­szetesen szóba kerül a legna­gyobb visszakért terület is.- Nálunk - mondta az elnök - ez eddig mintegy 12 hektár. Egy nagymama és az unokája vette ki közösen. Meg kell azonban emlí­teni, hogy nem ők a tulajdonosok. Egyébként az ilyenek vannak többségben; van egy nyolc és fél hektáros „eset“ is. Kimondottan tulajdonosi viszonyban jelen pilla­natban mindössze hét hektárnyi területet művelnek. Zsigárdon is akadtak olyanok, akik - miután itt volt a már soha nem várt alkalom - meggondolat­lanul vágtak bele, nem gondolva arra, hogy azért nem annyira egy­szerű földet művelni, gazdálkodni. Főképpen nagyobb területen. A szövetkezet elnöke is alátá­masztotta ezt.- Az igénylőnek - mondta erről az elnök - kimértünk 42 hektárt, mindennemű akadékoskodás nél­kül. Csakhogy nem is olyan soká­ra jött ám vissza, hogy mégsem kell neki a föld! Mi természetesen javasoltuk neki, hogy segítünk be­dolgozni, vállaljuk a szántást, a vetést, az aratást, ha óhajtja. Ö azonban hajthatatlannak bizo­nyult, és egyszerűen visszaadta a már kimért területet. Persze, egyrészt meg is értem öt. Mert még a szövetkezeteknek is nehéz most, hát még egy kezdő magán­­gazdálkodónak! Gépek, növény­védő szerek, tárolóhelyiségek, raktárak, istállók nélkül! Vagy a garázst alakítsa át mondjuk is­tállóvá?! No és most már jóval sűrűbben lakják a falvakat, mint egykoron, ezért a nagybani állat­tartást is alaposan meg kell fontol­ni. Mert melyik szomszédnak tet­szene a kellemetlen bűz, az állat­szag? Szóval ilyesmikre is gon­dolnia kellene annak, aki komo­lyabban bele akar vágni a földmű­velésbe és az állattartásba. A további kérdések közül a zsi­gárdi szövetkezet elnöke is kitért az értékesítés problémájára. Mert bebizonyosodott, hogy a kisebb mennyiséget sem könnyebb eladni. Vagy ha igen - milyen áron? Az ggyik zsigárdi kistermelő eladhatta volna például az árpáját- százötven koronás mázsánkénti áron! Fel is dühödött istenigazá­ból a parasztember, mondván, in­kább az utcán szórja szét, vagy egyenesen a trágyadombra ha­jítja!- Eddig mindenkit támogat­tunk, aki a magángazdálkodás út­jára lépett - folytatta az elnök.- Senki elé nem gördítettünk semmiféle akadályt, senkinek nem nehezítettük meg a dolgát. Elég nehéz az enélkül is. A szö­vetkezet vezetőségének vala­mennyi tagja helybéli, tehát mind­annyiunk érdeke a szövetkezet - és egyben a falu - fellendítése. Személy szerint az a vélemé­nyem, hogy ha 2-3 évvel koráb­ban indulhatott volna be ez a fo­lyamat, amikor még olcsóbbak voltak a gépek, a növényvédő szerek, a vetőmag, minden bi­zonnyal könnyebb dolga lenne most mindenkinek. Mert most egyszerűen ellenségesen visel­kednek a mezőgazdászokkal szemben, és nem nagyon hiszem, hogy a magángazdálkodókat másképpen fogják kezelni, örül­nék, ha tévednék! 2. Peredi kép Mintha egy teljesen másik vi­lágba érkeztem volna: már az ut­ca nyüzsgéséből világossá vált számomra, hogy itt az élet - leg­alábbis az aznapi - pezsgőbb zaj­­lású. A szövetkezeti iroda folyosó­ja sem volt kihalt, a kilincset egy­másnak adók közt többen voltak pl. olyanok, akik éppen Kovács Katalint, a földügyeket intéző tele­fonközpontost (!) keresték.- Igen rám hárult ez a feladat, a „telefonos“ létemre... Már egé­szen bele is jöttem. Ott kezde­ném, hogy szövetkezetünknek nem is olyan régen még 2100 hektár mezőgazdasági területe volt s ebből ez ideig körülbelül százhúsz hektárt igényeltek visz­­sza magánszemélyek. Ez termé­szetesen még nem végleges álla­pot, mivel a fiókomban több kér­vény is vár elintézésre. Sokan ugyanis megakarják várni a ta­vaszt, akkor kívánnak rajtolni a gazdálkodással. Az általunk ki­mért legnagyobb terület - hét és fél hektár - négy testvéré. Ha már az adatoknál tartok, érdekesség­képpen szeretném megemlíteni, hogy ketten - szintén testvérek - S,96 árat kértek vissza; ez volt eddig nálunk a legkisebb vissza­igényelt földterület. A peredi szövetkezetben nin­csenek hivatalos félfogadási órák. Az érdeklődök bármikor jöhetnek a munkaidő folyamán, a telefon­­kezelőt mindig a központban talál­ják. Amikor pedig arról kérdeztem öt, vajon Pereden is előfordult-e olyan eset, hogy valaki visszalé­pett, Kovács Katalin egészen más jellegű probléma boncolgatásába kezdett.- Ilyesmire eddig nálunk nem volt példa. Sokkal inkább az növe­li az itteni „forgalmat“, paprikázza a hangulatot, hogy mind többen kopogtatnak: a visszaszolgálta­tott, általunk kimért föld minősége nem felel meg az önállóan termel­ni és gazdálkodni kívánók elvárá­sainak. Magyarán: nem olyan jó földet kaptak vissza, mint amilyet annak idején elvettek tőlük. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy tavasszal - újramérésre lesz szükség, vagyis talán úgy is mondhatnám, hogy gyakorlatilag mindent újra fog kelleni mérni! Tessék elképzelni, mennyi munka lesz ez ismét! 'M. K. szintén kopogtat a tele­fonközpontos ajtaján. Vagy ötven árnyi területről van szó, ezzel kap­csolatban jött el a szövetkezetbe. Amikor még a folyosón várako­zott, azt mondta, nem fogja hasz­nálni a földet, csakis a bérleti díj rendezése végett érkezett. A hi­vatalos intézést követően azon­ban már aképpen vélekedett, hogy mégsem kell neki az a né­hány zsák gabona; ö saját maga lesz a gazda. Szarka György, a peredi szö­vetkezet ellenőrző bizottságának az elnöke is betér a telefonköz­pontban, hogy tájékozódjon a földügyek alakulásáról.-Akik mostanáig visszakérték földjüket, továbbra is szorosan együttműködni szeretnének a szövetkezettel. Ennek mi termé­szetesen nagyon örülünk, s szíve­sen segítjük a magángazdálkodó­kat. S ha netán valaki úgy véleke­dik, hogy mi rajtuk akarunk meg­gazdagodni, hát nagyon téved. Szolgáltatásainkért a hivatalos áron kérünk fizetséget. Termé­szetesen azt azért hozzáfűzném, hogy a szövetkezeti munkák lesz­nek az elsődlegesek. Azt hiszem, ez teljesen érthető... * * * Két helyszín, két különböző be­nyomás. A végkövetkeztetés azonban sok esetben azonos:­­azért mégsem lesz annyira köny­­nyű önállóan termelni és gazdál­kodni, mint ahogyan azt sokan gondolták, miután a nagy, az .olyannyira várt, mégis váratlan le­hetőség megadatott... SUSLA BÉLA Masszázsszalon - e kifejezést hall­va a legtöbben automatikusan a nagy­városok hírhedt intézményeire gon­dolnak, amelyek a valódi masszázstól meglehetősen eltérő, a prostitúció ha­tárát súroló, vagy azt éppenséggel átlépő szolgáltatásokat nyújtanak. Az igazi - természetes gyógymódnak számitó - masszázs művelői sajnos eléggé meg is sinylik ezt a rossz hírnevet. Pedig e gyógymód eredete még az ősi Indiába nyúlik vissza: ala­pítója a krónikák szerint egy észak­indiai orvos volt, több, mint 2500 évvel ezelőtt. Napjainkban Európában, így hazánkban is egyre több követője­­művelője akad. Ez utóbbiak egyike az alternatív medicinát „hivatalos" képe­sítéssel művelő rozsnyói Völgyák Jó­zsef. A „csontkovácsság“, az indiai ayurvéda-gyógyászat, valamint a kí­nai akupresszúra mellett a bioenergiá­val, a gyógynövénykúrával és a masz­­százzsal való kezelés is része az általa nyújtott szolgáltatásnak, amely­­lyel immár több mint egy esztendeje segít a rászorulókon. Főleg olyan emberek keresik fel panaszaikkal - naponta több tucatnyi­an is betérnek hozzá -, akiken a tüneti kezelésre alapozott materialista felfo­gású orvostudomány nem tud segíte­ni. Persze az orvostársadalom to­vábbra is zárkózott és merev állás­pontra helyezkedik az immár bizonyí­tottan eredményes hatású természet­­gyógyászat elismerését illetően. El­lentmondásos viszonyukat mi sem fe­jezi ki jobban, mint hogy a krónikus betegségtünetekkel nyűglődő orvosok olykor titokban bizony felkeresik a ter­mészetgyógyász rendelőjét... De mi tulajdonképpen az „elméleti alapja" a masszázsnak, mint gyógy­módnak? Nos, a testet behálózó lát­hatatlan energiavonalak hálózata. A jógafilozófia szerint az életenergia (Prana) a belélegzett levegőben és az elfogyasztott ételben rejlik, és az ener­giavonalak hálózatán keresztül kapja meg a test. Az energiavonalak látha­tatlanok és anatómiailag sem mutat­hatók ki, de e filozófia szellemében egy másik, ún. asztrál- vagy energia­testet alkotnak a fizikai test mellett. A több mint 70 ezer energiavonal közül a legfontosabb akupresszúrás pontok masszírozása bizonyos beteg­ségek kezelését vagy a fájdalom csökkenését eredményezi. Létezésük éppen a különböző betegségek ily módon történő gyógyításával, vagy legalább enyhítésével igazolható a gyakorlatban. Az energiavonalak e „kulcspontjai“ a fizikai testtel való érintkezési pontoknak is tekinthetők; masszírozásuk áttöri a kettő közötti határokat, és segít az általános egészségi állapot helyreállításában Völgyák József tehát nem is annyi­ra a fizikai testtel dolgozik, hanem inkább az ember energiatestevel. Az izmok gyúrása mellett az energiapon­tok keresése, ill. az azokra történő hatás alkotja a terápiát. Nem kétsé­ges, hogy a lazító masszázs önmagá­ban is fontos szerepet játszik egy rohanó, stresszel teli világban - vi­szont az izmok ellazítása csak másod­lagos cél. A mester páciensei közül többekkel is elbeszélgettem gyógyításuk-gyó­­gyulásuk eredményességéről, és szinte kivétel nélkül teljes gyógyulás­ról, illetve áldásos javulásról számol­tak be. Nagyra értékelték továbbá, hogy gyógyítójuk a kezelés alatt és után részletesen beavatta őket beteg­ségük kialakulásának, mibenlétének, lefolyásának és nem utolsósorban az egészségük helyreállításának érdekes folyamatába. Ezzel az egészséges életmód elsajátítását is megkönnyítet­te számukra. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Fotósarok Hűtlenség (Vass Gyula felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents