Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-14 / 253. szám
12 1991. december 14. Szabad ÚJSÁG Hírkosár Nyílt levél Az elmúlt hét végén a Gelsenkirchenben megrendezett sprint Európa-bajnokságon a német úszók remekül szerepeltek. Ez talán nem számított akkora szenzációnak, mint a nyílt levél, amely meglehetósen felkavarta a közvéleméyt. A levelet a német férfiválogatott vezető edzője, Mandfred Thiesman nyújtotta át a Német Úszó Szövetség (DSV) vezérkarának. Ebben a volt NSZK-beli úszóedzők testületileg az követelik, hogy a szövetség bocsásson el állásából 20 egykori NDK-beli edzőt. A petíció megfogalmazására az adott okot, hogy az elmúlt héten az említett húsz mester kerek perec elismerte: a korábbi káprázatos NDK-beli sikerekben a doppingolás is szerepet játszott. A keletnémet edzők beismerő nyilatkozatukban azzal magyarázták tettüket, hogy arra az NDK-beli legfelső sportvezetéstől kaptak utasítást. Mindezt Thiesmanék egyáltalán nem fogták fel enyhítő körülményként, és mindenképpen ragaszkodtak a doppingszereket alkalmazó szakemberek elbocsátásához. Olaj volt a tűzre az egykori NDK-beli úszónő, Kornélia Ender napokban tett nyilatkozata. Ender a London Times című lapnak adott interjújában azt állította: ha őt is doppingolták sportpályafutása során, azt csakis tudtán kívül tehették. Ő sohasem feltételezte, hogy különféle teljesítményfokozó készítményekkel „hozták ki belőle” a káprázatos világcsúcsokat edzői, orvosai. A hírügynökségek nem említik, hogy Manfred Thiesman nyílt levele milyen reakciót váltott ki a DSV vezetőiből. Merthogy szótlanul nem fogadták az írást, az szinte biztos. A Német Sporthivatal (DSB) által a doppingügyek kivizsgálására létrehozott bizottság zárójelentésében 100 orvos, edző és más szakember elbocsátását javasolja — adja hírül a Der Spiegel. A lap szerint a jelentés nem éri el a célját, nem biztosít zavartalan felkészülést a sportolóknak, mert a gyanakvások nem szűnnek meg. A vétkeseket csak általánosságban nevezi meg, viszont minden szakszövetség bizalmas levelet kap, mely leleplezi a tiltott szerek használóit. Mivel a bizonyítékok nem megtámadhatatlanok, perek sorára van kilátás. Hermann búcsúzik A nyolcvanas évek meghatározó egyénisége volt a svájci labdarúgásban Heinz Hermann, a klasszis középpályás, aki 117 alkalommal szerepelt a helvét válogatott színeiben.Most, 33 esztendősen búcsút intett a nemzeti tizenegynek, de klubcsapatában, a Servetteben még folytatja egy ideig. Nemcsak Hermann távozik a svájci válogatottól, hanem Üli Stielke szövetségi kapitány is. Az egykori nyugatnémet hátvéd ismét korábbi klubja, a Neuchatel Xamax edzője lesz, június 30-ig azonban még hivatalában marad. Kilakoltatás A Cabra Estates nevű cég, mely birtokosa annak a földterületnek, ahol a Chelsea stadionja áll, azzal a követeléssel lépett fel, hogy a londoni klub fizessen záros határidőn belül 22,8 millió fontot a Stamford Bridge nevű létesítményéért. A Cabra elnöke, John Duggan azzal fenyegetőzött: ha az év végéig nem kapják meg ezt az összeget a bérelt díj kiegészítésére, akkor egyszerűen kilakoltatják a londoni klubot. Ken Bates, a veszélyben lévő futballegyesület elnöke hirtelen levegőt sem kapott az ultimátum hallatán, majd azt nyilatkozta: tárgyalnia kell a szponzorokkal, tudnak-e rajtuk segíteni. Az egyik lehetséges megoldás az lenne, hogy a Stamford Bridge stadiont a jövőben megosztanák a nem messze lévő Fulhammel. A Fulham egyébként szintén függő viszonyban van a Cabrától. Az a terület, amelyiken utóbbi klub létesítménye magasodik, szintén a cég tulajdonában van. A Cabra úgy tervezi, a Fulham távozása esetén mindent elbontanak és 260 lakóházat építenek fel. Elképzelhető, hogy az első ligás Chelsea és a III. ligában szerpelő Fulham kényszerházasságot köt. De ugyanúgy az is, hogy Chelsea egyszerűen pálya nélkül marad 1992-re. Ötkarikás álmok Az /. jégkorongliga 28. fordulója után Üresedő lelátók, alacsony színvonal A pozsonyiak zuhanórepülésének meglett az eredménye. A Slovan szinte magától értetődő hazai vereségeinek az lett a következménye, hogy egyre kevesebben kíváncsiak a keleti csoport sereghajtójára. Az „új” csúcs a csütörtöki Litvinov elleni mérkőzésen született, mindössze 790jegy fogyott el a pénztárakban. Ez a szám megegyezik az SZNL átlagnézőszámával. Érdekesség, hogy míg Pozsonyban csökken a találkozók látogatottsága, addig Plzeiíben egyre többen kíváncsiak (a Sparta vendégszereplésére 5824-en fizettek be) a nyugati csoport éllovasára. Továbbra is változatlan a két csoport közötti különbség. Míg keleten egyeduralkodó a Trenéín, addig a nyugati csoportban a Skoda előnye minimális. Teljesen megérdemelten listavezetők az említett csapatok. A nyugat-csehországiak gyors és látványos hokit produkálnak, meccsről meccsre javul a teljesítményük. A sok azonos képességű játékos mellett csaknem sztárrá nőtte ki magát Martin Straka. Ugyanez mondható el a trencséni Pálffyról, aki továbbra is magabiztosan vezeti a kanadai pontversenyt. Ezzel ki is merítettük a dicséretre méltóak listáját. A többi csapat kiszámíthatatlanságával sok borsot tör a bajnoki meccseken a tippelők orra alá. Az I. jégkorongliga a fogadók zsebei helyett inkább a Niké iroda kasszáját tölti meg. A mezőny nagy része kiszámíthatatlanul szerepel. Mindegyik csapat képes meglepetéseket szerezni, de sajnos, a jó játékkal még adósak. Nincs irigylésre Labdarúgó kupatornák Csütörtökön két mérkőzést bonyolítottak le az európai kupatomákban, melyek eredményeiről a korai lapzárta miatt csak most számolhatunk be. A BEK- negyeddöntő A-csoportjában a Cz Beograd Budapesten, a Bozsik-stadionban látta vendégül az Anderlechtet. A végig izgalmas találkozón a pályaválasztóként szereplő jugoszláv bajnok diadalmaskodott, ám így is csak a harmadik helyre jött föl csoportjában. A-csoport 1. Sampdoria 2 1 1 0 2:0 3 2 Panathinaikosz 2 0 2 0 0:0 2 3. Cz Beograd 2 1 0 X 3:4 2 4. Anderlecht 2 0 1 1 2:3 1 méltó helyzetben a válogatott két szakvezetője. Sem Ivan Hlinka, sem Jaroslav Walter csapata nem szerepel valami fényesen a bajnokságban, a nagyobb gond azonban, hogy kevés az állandósult jó formát felmutató játékos. Pedig vészesen közeledik a jövő évi világbajnokság, az olimpiáról már nem is beszélve. Háromszor játszhatott hazai pályán a kassai VSZ, két ízben maximálisan ki is használta ezt Sterbák edző csapata, míg az ugyancsak gyengélkedő Kladno a legutóbbi fordulóban alaposan ellátta a baját Zűbekéknak. A sok szerencsétlen (szoros) vereség után végre győzelmi pezsgőt bonthattak a brünniek. A Zetor főleg a Vítek, Jankű, Duchoslav csatársornak köszönhetően rabolt értékes pontokat az ugyancsak leszálló ágban lévő poprádiak otthonából. Az egyre „fiatalodó” csapatok újoncai közül figyelemre méltó a zlíni Maláé kapus teljesítménye, valamint a jihlavai hátvéd, Neías bemutatkozása, aki Pozsonyban, a tévé kamerái előtt bizonyította, hogy nem véletlenül került Holík edző keretébe. Apropó Holík! A jihlavai katonák mestere úgy látszik, nem fér a bőrébe. Fittyet hányva a fe-Nem született meglepetés az UEFA Kupa harmadik fordulójának utolsó összecsapásán. A svájci Neuchatel Xamax hazai pályán ugyan két vállra fektette a nagyhírű Real Madridot, ám a visszavágón a „királyi csapat” főleg a második félidőben nyújtott játékával valósággal leiskolázta az alpesi együttest. A tervezettől eltérően az UEFA Kupa negyeddöntőjének sorsolására csak jövő héten kerül sor. Eredmények — BEK, A-csoport: Cz Beograd—Anderlecht 3:2 (1:1), góllövők: Ratkovics, Ivies, Pancsev, ill. Lamptey, Nilis. UEFA Kupa: Real Madrid—Neuchatel Xamax 4:0 (0:0) — az első mérkőzésen 0:1, g.: Hassan (öngól), Hagi, Michel (11-esből), Sanchis. (n) gyelmi bizottság döntésének, mely szerint csapata öt mérkőzését csak a lelátóról figyelheti (mivel a Bmo elleni meccs végén megsértette a játékvezetőt), továbbra is a kispadról dirigált játékosainak. Valószínűleg Jaroslav Holík ezzel újabb botrány kirobbantójává válik. De hát ilyen a csehszlovák jégkorongliga: botrányok világszínvonalon, csak a valódi hoki hiányzik még belőle. Nyugati csoport 1. Pizen 28 17 3 8 102:81 37 2 Pardubice 28 15 4 9 101:79 34 3. Litvinov 28 13 6 9 126:84 32 4. Jihlava 28 15 2 11 90:71 32 5. Kladno 28 12 7 9 101:104 31 6. Sparta 28 13 3 12 108:94 29 7. Brno 28 6 3 19 86:122 15 Keleti csoport 1. Trencín 28 18 3 7 132:111 39 2 KoSice 28 12 4 12 108:98 28 3. Vítkovice 28 12 4 12 108:116 28 4. Zlín 28 9 9 10 88:97 27 5. Olomouc 28 11 2 13 101:117 24 6. Popra d 28 7 5 16 80:103 19 7. Slovan 28 5 7 16 76:104 16 Kanadai pontverseny 1. Pálffy 46 (23 + 23), 2. Pav. Zűbek 36 (13 + 23), 3. Dopita 35 (18+17). D. Tok Ernő ( Innen-onnan ) Az észak-amerikai jégkorongliga (NHL) legutóbbi fordulójában: Boston—Montreal 5:2, Detroit—Quebec 4:1, Philadelphia—Toronto 1:1, Los Angeles—Winnipeg 2:1, San Jósé—Edmonton 6:3, Vancouver—Minnesota 7:5. Harminc ország sportújságíróját szavaztatta meg az amerikai AP hírügynökség arról, hogy mi volt az 1991. év sporlszenzációja. A voksolók két atlétikai világcsúcs-te(jesítményt helyeztek az élre. A tokiói világbajnokság két fantasztikus eredménye közül a szakértők Carl Lewis 100 méteren elért rekordját hozták ki győztesnek. A második helyre Mike Powell, Bob Beamon 25 éves rekordját megdöntő távolugró csúcsa került. A müncheni tenisz Grand Slam Kupa negyeddöntőjében: Chang—P. McEnroe 6:2, 6:4. Jan Éelezny lett az 1991. év legjobb szlovákiai sportolója. A Dukla B. Bystrica színeiben versenyző gerelyhajító 272 pontot kapott A további sorrend: 2. Michal Franek — ökölvívás, 238, 3. Erban Róbert-Kadnár György — kajak-kenu, 227, 4. Peter Dubovsky — labdarúgás, 158, 5. Lubomír Hargas — kerékpározás, 155, 6. Marcel Blazo — úszás, 148. Sorsolás csak jövő héten Szalma nem adja fel egykönnyen Emberek jönnek, emberek mennek a magyar atlétikában. Olyan viszont nagyon kevés van, mint ő, aki dacol az idő múlásával, a vissza-visszatérő sérülésekkel. Szalma Lászlót nehéz lenne bárkihez is hasonlítani, hiszen ő valóban egyedülálló karakter. Szalma László életében nincs semmi változás: tovább dacol a múló idővel, a makrancoskodó végtagokkal, a napról napra mind erősebb és komolyabb kihívásokkal tehát továbbra is a versenyűzők táborába tartozik, s bizonyára készül az új feladatokra. Szalma van olyan érdekes egyénisége a magyar atlétikának, hogy az idő múlásával még mindig tudjon valami érdekeset, újat mondani a sportkedvelőknek. A szülői házban, Nagymaroson értem őt utol, így adódott mindjárt az első téma, az úgynevezett hátország. (.(rr^r'/rr Ityy, 1) A vonal túlsó végén Szabó Attila — Nekem valóban sokat jelentenek a családi kapcsolatok. Szüleim szeretetteljes légkörben neveltek, amit mi, gyerekek, mindhárman örökre magunkkal is hoztunk a családi fészekből. Olyannyira, hogy a lehető leggyakrabban haza is robogok, elsősorban persze a hétvégeken, különösen a holtszezonban. Ez a családi menedék nálunk egyébként is szerencsés valami, ugyanis feleségem éppen szombat-vasárnap gyakran dolgozik vidéken, ahol a manökenképzés, de inkább az arra való előkészítés, a megfelelő mozgáskultúra oktatása a feladata. Ilyenkor kisfiúnkkal, a kétéves Vincével leggyakrabban visszavonulunk Nagymarosra, ahol valóban jól érezzük magunkat A Dunakanyarnak ezen festői tája, az erőműtől végérvényesen megszabadult nagyközség joggal vallja magáénak Szalma Lászlót, aki az általános iskolát ott járta ki, az első nagy sikerét is nagymarosi színekben érte el. 1972-ben az úttörő olimpián már felvillantott valamit átlagot meghaladó képességeiből: a távolugrásban ugyanis 617 centimétert repült a dobbantódeszkától, ami egy 15 éves legénykétől több, mint figyelemre méltó produkció. — Abban az évben indult először a Petőfi gimnáziumban a sporttagozat, oda nagyon szerettem volna bekerülni. Ez az „utcáról” egyszerűen lehetetlen volt, ugyanis a felvételt sportegyesületi ajánláshoz kötötték. Elsősorban ezért a pár sorért igazoltam le villámgyorsan a Vasas SC atlétikai szakosztályába, amelynek azóta is tagja vagyok. A Pasaréti úton klubtagnak lenni, akkoriban különlegesen sokat jelentett. Méginkább így volt ez, ha valakinek az edzője mindjárt az egyik legnagyobb szaktekintélyek egyike, Paulinyi Jenő lett... — Csodálatos időszak volt ez, különösen az 1973—76 közöli három év, amelynek során tizenötször állhattam az országos ifjúsági bajnokságok dobogóinak tetején. Különösen azért emlékszem nagy nosztalgiával ezekre az évekre, mert rendkívül változatos időszak volt ez, sokoldalú képzésben részesültem, s számos versenyszámban próbára is tehettem magam, így többek között 100 méteren, gátfutásban, tízpróbában, rúdugrásban, távolugrásban és váltóban. Az évek során Szalma legjobb eredményeit tisztes nagyságúra javította: szabadban 830, fedettben pedig 824 centiméter az országos csúcs az ő jóvoltából. Rengeteg versenyen volt jelen, közelről ismeri a világ valamennyi, nemzetközi mércével mérve számottevő távolugróját. — Mostanában, amikor a távolugrásra terelődik a szó, szinte mindenki azonnal a 895 centiméteres új világcsúcsot firtatja... Nos, azt kell mondanom, Lewis kivételes klasszisa sok év óta közismert volt, Powell viszont egy kategóriával lejjebb tartozott Azt kell mondanom, Powell „valamit nagyon eltalált”, a titkát azonban én sem fejthetem meg. Több, mint érdekes, hogy valaki 28 éves korában ekkora javuláson mehessen át, miután éveken át, nagyjából egyhelyben — bár kétségtelenül akkor is világszínvonalon — toporgotL.. Az új világcsúcstartót követően Szalma még szót kerített kedvencére, az ugyancsak amerikai, színesbőrű Myricks-re, aki nála éppen másfél évvel idősebb, de egyelőre fittyet hány az évszámokra, s továbbra is sorozatban ugorja a 830—840-es eredményeket... — Az én szememben ő is a legnagyobbak közé tartozik, annál is inkább, mivel rendkívül kedves, közvetlen fickó. Feltétlenül a példaképeim közé sorolom, bár az ő korában én már aligha fogok versenyezni, hiszen terveim szerint ezen a szinten 1992-ben mindenképpen felhagyok a sportolással. Úgy érzem, reális reményem van egy tőlem elfogadható eredménnyel eljutni a barcelonai olimpiára... -os-Egyszer, pályája kezdetén valaki azt mondta róla, ebből a gyerekből élsportoló lesz. A jósolt szavak beigazolódtak. A Komáromban élő fiú mára már nem szorul bemutatkozásra. Neve fogalommá vált a sportvilágban, eredményeiről ódákat zengenek. A kajakozót arról kérdeztük, mit hozott számára az 1991-es esztendő. — Azt hiszem, elmondhatom, hogy jó év volt Jól is indult, hiszen januárban, februárban és márciusban lehetőségem nyílt arra, hogy Ausztráliában készüfjek fel az idényre. Mondanom sem kell, hogy mit is jelent ez egy kajakozó számára. A jobb feltételek, s maga a tény, hogy megfelelő körülmények közt dolgozhat az ember, önmagáért beszél. Fájlalom azt, hogy erre viszont közülünk nem mindenkinek van módja és lehetősége. Pedig egyszerűen megfizethetetlen, hogy az ember melegben készülhet, s olyan vízen, amin akár napokig is evezhet... Egyszóval az indulás nem volt rossz. Később jöttek a meglepetések. A világbajnokságon, amire mondanom sem kell, mennyire készültem, nem lehettem jelen. Már a bajnokságot megelőző elődöntők során belázasodlam... — Az év megmérettetése? — Mindenképpen a világbajnokságot megelőző duisburgi küzdelem. Ez volt számomra az év versenye, a téL Nemhiába állítják olyan sokan közülünk, hogy ez néha nehezebb, mint maga a világbajnokság. — Az év csalódása? — Természetesen az, hogy nem tudtam részt venni a világbajnokságon. Nem volt valami derűs dolog a partról végignézni, hogy a társaim apait-anyait beleadva küzdenek az érmekért. — Az év ellenfele? — Ezen a kérdésen kicsit módosítanék, ha lehetne. Az év felfedezettje és ellenfele kétségkívül a pőstyéni Erban Róbert volt, akinek sikerült kétszer legyőznie az év folyamán... — Tervek, álmok? — Karácsony napján utazunk feleségemmel Ausztráliába, ahol kezdetét veszi a téli (illetve ott nyári) felkészülés. Nejem teniszezik, s őt szintén oda hívja a kötelesség, így közösen utazunk tervezni. Februártól csatlakozom a magyar csapathoz kaliforniai útjukra. Májusig mindenképpen szeretnék meleg éghajlatú vidéken edzeni. Aztán meg már nyakunkon az olimpia. Egy éremre nagyon fáj a fogam. Egyszer már rajthoz álltam egy ötkarikás rendezvényen, tudom, mi az ára a sikernek... Boros Ildikó
