Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-14 / 253. szám
1991. december 14. 5 Élni kell a lehetőségekkel Szabad UJSAC Stösszel Bélánét, a pozsonyi Duna utcai gimnázium fizikaszakos tanárát októberben a budapesti Eötvös Lóránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagjává választotta. A tiszteletbeli tagság elnyerésének apropóján kereste fel őt munkatársunk, de beszélgetésük fő témája természetesen nem csak a kitüntetés, hanem elsősorban a fizikaoktatás kérdésköre volt • Milyen előnyökkel jár ez a tiszteletbeli tagság? — Ez egyfajta erkölcsi elismerés. Az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat ugyanis nem szigorúan tudományos jellegű szervezet, az oktatással és a pedagógusmunka irányításával is foglalkozik, külön oktatási csoportja van. Feladatai között szerepel például a fizikatanári ankétok szervezése, a középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok terjesztése, a határokon túli magyarsággal való kapcsolattartás. Mindezt a Társulat mintaszerűen csinálja, bármikor hajlandó önzetlenül segíteni, csak élni kell ezzel a lehetőséggel. A tiszteletbeli tagságot adományozók esetemben, úgy látszik, épp ezt vették figyelembe, mivel az ünnepségen, eddigi tevékenységemet elemezve, elsősorban szervezőmunkámat emelték ki. 1973-ban kerültem a pozsonyi Duna-utcai gimnáziumba, s mivel magyar részről jelezték, hogy szívesen vennék, ha itteni pedagógusok is bekapcsolódnának a középiskolai fizikaszakos tanárok ankétjába, nyomban jelentkeztem. Akkor kezdődtek különböző kapcsolataink. Bekapcsolódtunk a középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok versenyébe, sok tanítványom neve szerepelt az évek folyamán a sikeres feladatmegoldók között. Körülbelül 12 éve rendszeresen részt vészük azon a fizikaversenyen, amely eredetileg Sopron és Pozsony közti versenyként indult, s azóta jócskán kibővült, mivel a ma már Vermes Miklós tanár úr nevét viselő rendezvénybe más városok is bekapcsolódtak. Pár éve viszonozzuk a vetélkedőn való részvételt, a Győr-Sopron megyeieket meghívjuk saját házi versenyeinkre. • Az itteni diákok közt akad elég jelentkező? — Igen, mert van matematika-fizika osztályunk, tehát ez eleve biztosítja az érdeklődést, de az utóbbi időben a színvonal kissé hanyatlott. El voltunk kényeztetve, megszoktuk, hogy a versenyeken diákjaink az első helyezettek között szerepelnek. A legutolsó soproni versenyen azonban a legjobb tanítványunk csak második helyezést tudott elérni. Ezen a rendezvényen magyarországi, erdélyi, szlovákiai és ausztriai gyerekek vettek részt. Az erdélyiek bizonyultak a legjobbaknak, utánuk a magyarországiak következtek, s csak aztán mi. Az ausztriaiak a negyedik helyen végeztek. A magyarországi felvételiken is érezhető volt a színvonalcsökkenés. • Ez minek tudható be? — Szlovákiában az utóbbi években kissé csökkent az érdeklődés a természettudományi tantárgyak iránt. Ehhez az oktatásügyi minisztérium is hozzájárult azzal, hogy csökkentette a matematika- és fizikaórák számát, s eddig a fakultatív módon, nem kötelező tantárgyként való matematika-, fizikaoktatás lehetőségével nem nagyon élnek a gimnáziumokban. Ennek ellenére mi a tavalyi fizikai olimpián nagyon szépen szerepeltünk, kerületi szinten hat diákunk oldotta meg sikeresen a feladatokat. Ezen a versenyen is mindig részt veszünk és a pozsonyi gimnáziumok közt stabilan a negyedik helyen végzünk. Ahhoz képest, hogy az első két helyezett a pozsonyi matematika-fizikára szakosodott gimnáziumok közül kerül ki, ez jó eredmény, mégsem hozta még soha senki nyilvánosságra. Ilyen szempontból is jólesett a budapesti elismerés, amelyet fizikaszakos kollégáim és a tantárgyat kedvelő diákok segítségével nyertem el. • A megváltozott körülmények között lesz elég pénz ezekre az akciókra? — Nagyon félek, hogy az anyagiak gátat szabnak virágzó kapcsolatainknak. Itt látom a problémát, mert ha ilyen lesz a helyzet, hiába kínálnak fel számunkra lehtőségeket, nem tudunk majd velük élni. Nyáron például Erdélyben és Szegeden rendeztek konferenciát matematikaszakosok számára. A részvétel ingyenes volt, csak az útiköltséget kellett fizetni, de manapság már ezt sem engedheti meg magának mindenki, kevesebben is mentek a vártnál. A középiskolai fizikatanári ankéton is csak ketten voltunk Szlovákiából, pedig a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége utólag öt személy ott-tartózkodását fizette volna ki. És ugyanez áll fenn a gyerekek esetében is. Régebben felültünk velük a vonatra és Pesten a műszaki könyvesboltban megvettük a példatárakat, aztán ellátogattunk a planetáriumba. A soproni versenyen résztvevő diákok útiköltségét legutóbb a tanárok előlegezték meg azzal, hogy amennyiben lesz pénze a szülői munkaközösségnek, majd visszafizeti. Ezt tesszük, ha nem akarjuk, hogy megszűnjenek ezek a kapcsolatok, ösztönző impulzusok. Nélkülük beszűkülünk, a diákjainknak nem lesz kitekintése Európába. Mert egy-egy nemzetközi verseny ezt is jelenti. Ezért azt hiszem, hogy a jövőben minden iskolának meg kell teremtenie a saját anyagi bázisát. • Nem lehetne szponzorokat találni ilyen akciókhoz? — Erre lenne szükség. Ez a jövő. VOJTEK KATALIN VISSZAPILLANTÁS A középiskolások tíz követelése Az első Csehszlovák Köztársaság idején megjelent magyar folyóiratok lapozgatása közben akadt meg a szemem egy érdekes íráson A Mi Lapunk 1931. évi októberi számában. A lap Losoncon, 1921—1932 között jelent meg havonként, diák- és cserkészújság volt, Scherer Lajos szerkesztette. A kitűnő szerkesztőgárdából dr. Krammer Jenő érsekújvári reálgimnáziumi tanár, később a Sarló kongresszusa (1931) alkalmával megindult Magvető Mozgalom vezetője lett. Az idősebb generáció tagjai még jól emlékeznek a folyóiratra. Nagyon sok neveléselméleti, módszertani cikket, tanulmányt közölt, figyelemmel kísérte a szlovákiai magyar oktatásügyet. Az említett cikk a magyar középiskolások követeléseit foglalja össze, tárja nyilvánosság elé. Érdekességét a benne található modern pedagógiai gondolatok adják. Lássuk, mit követeltek a csehszlovákiai magyar középiskolások hatvan évvel ezelőtt!: — Az iskolában azonnal el kell törölni az osztályzást és a buktatást. — Az előmenetel alapja a tehetség szerinti irányítás legyen az iskolák megfele ő ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, természettudományi, szellemtudományi és egyéb szakágazataiban. — A játék és a tornaórák száma a kétszeresére emelendő. Minden iskola kapjon sportpályát és uszodát. Praktikus egészségügyi oktatás kell orvoselőadókkal! — Minden iskolában nyíljék meg a könyvtár és folyóiratterem, s létesüljön napközi diákotthon, ahol olvasni és tanulni lehet. Az osztályokban faliújság engedélyezendő. — Nyíljanak meg a laboratóriumok és iskolai múzeumok, ahol megfelelő szakirányítás mellett a diákok maguk, szabadon dolgozhassanak, kísérletezhessenek az iskolában. — Demokratikus választás alapján épüljön ki minden osztályban és iskolában a diákönkormányzat. A diákság önkormányzati szervei, valamint a diákönképzőkör, a diáksportegyesületek és cserkészcsapatok megbízottai a szülői értekezletekkel és a tanári konferenciával karöltve dönthessenek az iskola kérdéseiben. — A diákság önkormányzati szervei útján gyakorolhasson kritikát a tanárok működéséről, hogy a kölcsönös őszinteség és bizalom jegyében a nevelők és a diákok közösen intézhessék a fiatalság ügyeit. — Hetenként egy nap álljon a kirándulások, tanulmányi látogatások, ének és játékdélutánok és a sport rendelkezésére. — A zene, sport és a teljes függetlenséget élvező diákönképzőkör működése más tárgyak rovására a rendes tanulási időben kapjon helyet. A nyári tanulmányutakról, táborozásról, vándorlásokról az iskola gondoskodjék. — A bejáró diákok számára minden iskola mellett internátus létesüljön, ahol a szegény diákok teljesen ingyen lakást és kosztot kapnak. Szegény szülők diákgyermekei a 14- ik életévtől kezdve rendes ellátási segélyben részesüljenek. Az ember el sem hiszi — annyira időszerűek —, hogy hatvan évvel ezelőtt fogalmazták meg ezeket a gondolatokat! Az elmúlt napokban olvastam valahol, hogy a losonciak „Scherer Lajos Díjat” alapítottak városuk neves személyisége emlékére. Szolgáljon nemes cselekedetük példaképül másoknak is! GYÖMBÉR BÉLA Stösszel Béláné Fotó: Gyökeres György Lelkes Eva a hatvanas évek vége óta családjával együtt Stockholmban él. Drámát tanított és tanít ma is 7—13 éves svéd gyerekeknek. Lelkes Éva mindennapi gyakorlata a konfliktusmegoldás kreatív módszere. Ezt fejti ki En így tanítok című, iskolai történetekből szerkesztett kis könyvében. — Felfedeztem, hogy a közösen felidézett és eljátszott történetek remekül felhasználhatók a gyerekek konfliktusainak feloldásában — meséli Lelkes Éva. — Kezdetben főként akkor hívtak az iskolába, ha az osztályfőnök, az iskolapszichológus és a kurátor egy bizonyos helyzetben tehetetlenek voltak. Ha érezték a gyerekek nyugtalanságát, kezelhetetlenségét, de nem derült ki, hogy mi is a baj. Én rendszerint csak alapos felkészülés, jónéhány interjú után mentem a gyerekek közé, ahol is rövid ismerkedés után megpróbáltam megtudni, majd eljátszani mindazt, ami a gyerekeket foglalkoztatja, nyomja. Az osztályokban készített videofelvételeket eredetileg csupán dokumentációnak szántam. Csak később derült ki, hogy ez a nyersanyag olyan hangos tükör, amibe belenézve a gyerek jobban és hitelesebben látja önmagát, mintha például egy felnőttől hallana magáról. A tükörképpel való szembesülés sokszor felkavaró, megrendítő a főszereplő, de a többiek számára is. — Mit sikerült elérni a drámaórákon a gyerekekkel? — A svéd iskola nehéz terep. Volt olyan osztályom, ahol egyetlen egy gyerek sem élt teljes, ép családban. Az apanélküliségen, az anya váltakozó partnerei mellett elszenvedett kamaszsérelmeken, a biztonság hiányán és az általános szeretetlenségen nem tudok segíteni. De azzal, hogy lehetőséget adok a gyerekeknek az őszinte megnyilvánulásra, arra, hogy eljátszhatja a maga problémáját, és közben meg is osztja a gondját a többiekkel — általában sikerül enyhíteni a bajokat. Egy idő után a gyerekek már várják a drámaórákat. Mert arról is jó tudniuk, hogy a társaknak is van hasonló, vagy még súlyosabb egyéni vagy családi problémájuk. Nincs két azonos eset, ezért aztán a gyerekek által eljátszott történetek sokfélék. Sokat nevetünk az órákon, de aztán a játék végül is katarzist vált ki, és az elkészült filmek nemcsak a résztvevőket, de a felnőtt nézőket is megrendítik. Lehet, hogy nemcsak a gyerekeknek, de a pedagógusoknak is szükségük volna ilyen feloldó, vallomásos drámaórákra? —földes— Több mint pedagógia Nyugat-Európában, főleg az angolszász területeken, de Japánban, Ausztráliában, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban is jól ismerik a budapesti Pető Intézetet. Megalapítója dr. Pető András orvos-pedagógus 1945-ben kezdte el Budapesten a mozgássérült gyermekek új, egységes rendszerben történő nevelését, ő volt a konduktív nevelés elméletének kidolgozója és megvalósítója. E nagy tudású orvos az életét tette rá, hogy elősegítse a mozgássérült gyermekek komplex személyiségfejlesztését és képessé tegye őket a normál környezethez való alkalmazkodásra. Első 80 férőhelyes intézetét 1950-ben alapította, melynek utóda a mai Pető Intézet. A konduktorok főiskolai képzése ettől az időtől kezdve folyamatos, s Pető professzor halála után is — a nagyszerű orvos-pedagógusnak köszönhetően — követői folytatják az általa kidolgozott rendszer alkalmazását. Az intézet, melynek feladata a mozgássérültek konduktív nevelése, a konduktorok négyéves főiskolai képzése és a konduktív pedagógiával foglalkozó tudományos munka, 1988-től alapítványi intézet. Fejlesztéséhez azonban nemcsak létrehozója, a magyar állam, hanem azok az országok is hozzájárulnak, melyek konduktorokat szeretnének képeztetni saját országuk számára. Az intézetben eddig is a világ minden égtájáról érkeztek gyermekek, s az érdeklődés egyre nő. Mindezt a pozsonyi Magyar Kulturális Központ meghívására Pozsonyba látogatott Györgyi Mária és őrfalvy Katalin, az intézet két munkatársa mondta el sajtótájékoztatójukon. Háromnapos itt-tartózkodásuk célja, hogy felvegyék a kapcsolatot a pozsonyi Tyl utcai intézettel. Mint Petrova doktornő elmondta: bármennyire is hihetetlen — hiszen a Pető Intézet az 50-es évektől működik és valóban világhírűvé vált — csehszlovák részről eddig semmit sem tettek az együttműködésért, s azért, hogy átvegyenek valamit a magyarok által elért eredményekből. Nem biztos, de talán most megtörik a jég.-csanaky* En így tanítok
