Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-09 / 223. szám
6 Szabad ÚJSÁG 1991. november 9. Félidőben a kulturális napokról Tompa Mihály Napok Rimaszombatban Hagyományélesztés nosztalgia nélkül A jubiláló, immár ötödik alkalommal megrendezésre kerülő pozsonyi művelődési napok rendezvénysorozata a felénél tart. Milyen eredményekről lehet számot adni, milyen tanulságok vonhatók már le a megvalósult rendezvények kapcsán? — kérdeztem a kulturális napok egyik főszervezőjétől, a nemzetiségi ügyért mindig égő, s másokat is lángra gyújtó Jégh Izabellától, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának titkárától — Eddig sikerrel vettük az akadályokat. Ha mindjárt a kulturális napokat megnyitó színházi előadást vesszük — elégedettek lehetünk a lendületes kezdettel és a sikeres folytatással is. Az egyértelműen kedvező visszhanghoz jelentősen hozzájárult Budapest és Pozsony főpolgármestereinek személyes részvétele, akik az előadás szünetében egy fényképtárlatot is megnyitottak. Rendkívül értékes rendezvénynek tartom a Magyar Kulturális Központ és a Szlovák Nemzeti Galéria támogatásával megvalósított, Lechner Ödön építész munkásságát életközeibe hozó kiállítást. Vonzó volt a bécsi Ariadne együttes fellépése is, amely német és magyar nyelven opera- és operettrészletek előadásával kedveskedett a közönségnek. A Stefánia kávéház már régebben kedvelt helye a pozsonyi Csemadok-rendezvényeknek. A kulturális napok folyamán itt mutatták be Cselényi László Dunatáj — Téridő mítosz című művét. Aki részt vett ezen az irodalmi délutánon, sok gondolattal gazdagodott és — hála Slavo Zahradník és Molnár László közreműködésének — közelebb kerülhetett Cselényi László költészetének megismeréséhez, elfogadásához. —Mennyiben különböznek az idei kulturális napok az előzőektől? Vannak-e többlet-célkitűzései? — Már az, hogy ötödik alkalommal kerül megrendezésre—egy kis jubileum. Többletcélja pedig az, hogy a Pozsonyban valamikor olyannyira természetes háromnyelvűség újraélesztését szolgálja. A rendezvénysorozat tartalmával felvállalja ezt a gondolatot. A három nyelvet képviselő fővárosok főpolgármestereinek személyes jelenléte is ezt a célt követte. Sajnáljuk, hogy Bécs első embere nem lehetett közöttünk, de távolmaradása érthető, hiszen a választási előkészületek lefoglalták őt. Ennek ellenére, ahogy Kresánek úr, Pozsony főpolgármestere kiemelte: „egy lépéssel tovább jutottunk a nemzetiségi torzsalkodások legyőzésének útján... ”, és elismerte, hogy a magyar kultúra Pozsony kultúrétékeinek szerves részét kell hogy alkossa. — Az ötödik kulturális napok decemberig tartanak Mit emelne ki a hátralévő rendezvények közül? — Bizonyos aggodalommal várjuk a november 7-én, a Zichy-palotában sorra kerülő Mozart-emlékestet, melynek vendége a Moyzeäkvartett lesz. Az eddigi jelek szerint az ingyenes előadás iránt kisebb az érdeklődés, mint reméltük. Izgulunk, hogy legyen közönség! Az előttünk álló rendezvények közül kiemelném a Pozsony történelmét nyolc témakörben felölelő előadási maratont, amely egyedülálló a maga nemében. Három nyelven 30 előadás hangzik el városunkról, hazai magyar és szlovák, magyarországi és ausztriai előadók jóvoltából. Az elhangzottakat a Magyarok Világszövetsége, a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért, illetve a Párbeszédért Alapítvány támogatásával gyűjtemény formájában tervezzük megjelentetni. Jelentős esemény lesz november 29-én az Istropolisban (a volt Szakszervezetek Háza) sorra kerülő Magyar Állami Népi Együttes fellépése, amelyre már szinte minden jegy elkelt. A kulturális napok méltó záróakkordjaként a II. Pozsonyi Dunabál megrendezését tervezzük színes műsorral, tombolával, a két szomszédos Duna menti országból érkező vendégekkel. A színes rendezvénysorozat a pozsonyi magyarság létét hivatott igazolni, bizonyítani törekvését a kulturált együttélés megteremtésére. Ezért — a maga inódján, saját hozzájárulásként — minden pozsonyi magyarnak támogatnia kellene ezt a rendezvényt MÁZSÁR LÁSZLÓ Pillanatfelvétel a Magyar Állami Népi Együttes műsoráról Múlt, jele Tompa Mihály hazafias versei kezdettől fogva ellenszenvet váltottak ki a hatalom embereinek körében. Olyannyira, hogy a lelkipásztort 1852-ben Kassán hadbíróság elé állították. Hazánkban az elmúlt társadalmi rendszerben sem kaphatta meg költészete a méltó megbecsülést. Szülővárosában, Rimaszombatban egy irodalomkedvelő, hagyománytisztelő kis csoport a hatvanas évek derekán egyfajta belső kényszer hatására Tompa Mihály Napokat szervezett. Mivel a rendezvény a helyi és a környékbeli lakosság körében a vártnál sokkal nagyobb érdeklődést és visszhangot váltott ki, a rendezők kezdtek távlatokban gondolkodni. Tervük meghiúsult, mivel a „kultúra tisztaságára” ügyelő járási vezetők a rendezvény további megszervezését betiltották, a szervezőket megfélemlítették, tevékenységüket évekig figyelték. Csökönyös magatartásukból a hatalom emberei csak a nyolcvanas évek közepén engedtek. Addigra a tapasztalt kultúrmunkások mellé felnőtt egy új generáció, amely szintén igényelte a kulturális rendezvényeket. Kérésükre a járási kulturális központ és más felsőbb hatóságok, Járási Kulturális Napok címen engedélyezték a rendezvénysorozatot, de a műsortervet előbb ellenőrizték. Az idén (és pár évre visszamenőleg is) a Csemadok városi szervezete, járási szervezete, valamint a rimaszombati Tompa Mihály Klub szervezésében ismét Tompa Mihály Napok név alatt folyt le a rendezvény, amelynek megnyitóján László Béla, a -Nyitrai Pedagógiai Főiskola dékánhelyettese tartott előadást a magyar oktatásügy és pedagógusképzés jelenlegi helyzetéről és problémáiról. Az egy hétig tartó Tompanapok keretén belül a közönség megemlékező előadást hallhatott többek között Széchenyi Istvánról és Esterházy Jánosról, valamint Rimaszombat jeles szülöttéről, Szentpétery József ötvösművészről. A népdalok kedvelői a helybeli / • •• // n es jovo A magyarországi delegáció tagjai megkoszorúzzák Tompa Mihály szobrát A szerző felvétele szólistákon kívül láthatták és hallhatták Faragó Laura művésznőt, aki műsorát Tornaiján is bemutatta. A költő szobrának koszorúzási ünnepségén többek között részt vett a határon túli Kelemér és Gömörszőlős Tompa Mihály Körének küldöttsége is. (Tompa 1849-től 1852- ig élt Keleméren. Innen származik leggyakrabban használt írói álneve, a Rém Elek, ami nem más, mint Kelemér visszafelé olvasva.) A küldöttség tagjai: Nagy Károly, E. Kovács László és Ráczi Győző többek között elmodták, hogy nem csupán az ünnepség megtekintésére jöttek, hanem azért is, hogy megvitassák elképzeléseiket a helyi Tompa Mihály Klub vezetőségével. Ők ugyanis azt szeretnék, ha a jövő évtől kezdve a Tompa Mihály Napok programját közösen dolgoznák ki és az ünnepségek egyazon időben zajlanának a határ mindkét oldalán. így — beavatva az egyes irodalmi társaságokat, a Magyar Tudományos Akadémiát, valamint mindazon falvakat, ahol Tompa Mihály élt és tevékenykedett — kiszélesítenék a rendezvényt, amelyet közös erővel egyben még színvonalasabbá is tehetnének. FARKAS OTTÓ Helytörténeti figyelő Nógrádi utunkat folytatva, a mátraalji községeket járjuk be. Kovács Ferenc geográfustól tudjuk, hogy a „Mátra keletkezésében is a miocén korszak andezit-vulkanizmusa játszotta a legmeghatározóbb szerepet”. A vulkanizmus itt is hamu- és porhullással kezdődött, s ezután riolittufa-rétegek rakódtak le. Ezt követően keletkezett a nógrádi barnaszénmedence, melynek a Mátra a délnyugati határa. A széntelepek a Mátrában a vulkáni tömeg alá buktak, s így nagy mélységbe süllyedtek. Találkozhatunk a Mátrában a vulkanizmust követő lajtmészkőlerakodásokkal is. A hegység gazdag lignittelepei a pliocén időszakban képződtek. MÁTRASZELE Zagyva menti község. 1304-ben a Rátátok birtokában volt, s akkor még Fel-Szele és Al-Szele alakban említették az oklevelek. 1449-ben a Lórántffyak tulajdonába került, a XVIII. században pedig Ráday Gedeon és Gyürky Pál volt a helység nagyobb ura. Egykor itt is faházakban éltek a lakosok, akik híres dohánykészítők voltak. A falu határában több kőszénbánya is üzemelt valamikor. MÁTRANOVÁK középkori alapítású falu a volt Füleki járásban, illetve annak délkeleti csücskében, a Bárna-patak mentén. A XIX. században Szabó Ferenc, később pedig Roheim Ödön épített itt úrilakot, de ezek már nem állnak. Megvan viszont a XVIII. századi plébániaépület s vele szemben egy oszlopos tornácé ispánház ugyanebből a korból. A szép egyhajós barokk római katolikus templom 1800-ból való. Belső tere is említésre érdemes. Az orgona 1800 körüli, a szószék klasszicista munka, az örökmécses empire alkotás. Ä falu határában lévő Nyírmenditó „ritka szép környezete e tájnak”. A községben századunk elején gőztéglagyár üzemelt, s szénbánya is működött. Mátranovák néhány évtizede még a szénbányászat egyik fontos központja volt Nógrádban. Ma vasgyára van a településnek. HOMOKTERENYE Zagyva menti falu, közel Heves megye határához. A XV. században e megyéhez tartozott. 1296-ban említik először a települést, akkor Atyaházának nevezve. 1404-ben Zsigmond király Homokterennei Miklós fia Miklósnak birtokot adományozott itt. Erről a nemes családról neveztetett el aztán később a falu. „Régi négy szeglet es temploma a községtől félre esik” — olvassuk Fényes Elek földrajzi szótárában. A „festői küllemű templom”, amely 1512 előtt épült későgótikus stílusban, egy magas dombon áll. A török korban alatta terült el a falu. Az egyhajós, torony nélküli épületnek széles oromzata van. Felette később kis huszártornyot emeltek. A templom mai kupolás boltozata újabb keletű. Régen festett sík deszkamennyezete volt. A szentély egyeneszáródású, déli ablakkal. Déli falában kétárkádos alacsony és széles ülőpad húzódik reneszánsz formában. Mellette két négyszögletes falifülkét látni. Az oltárképet, amely Szent Mártont ábrázolja a koldussal, 1871-ben festette Kovács Ferenc. Mellékoltárán egy XVIII. századi népies pieta van, mellette pedig egy talárba öltöztetett madonna, ugyanebből a korból. A falu közepén álló úrilakot a XIX. század elején Lieszkovszky József építene.. Később ez a Csintalan családé lett. Fáy Andrásnak ugyancsak a XIX. század első felében épült díszes földszintes kúriája a falu végén. Mindkét épületet átalakították. A község határában a múlt században kőszénbánya volt. Ma a faluban egy fehérnemű-készítő üzem s a Ganz MÁVAG gyáregysége üzemel. Ebben a faluban született Benkő Péter színész, Benkő Gyula színművész édesapja. NEMTI közvetlen a hevesi határ közelében fekvő halmazos település, több párhuzamos utcával. Már a XIV. században egyházashely volt. A török adókönyvekben Németi néven jegyezték. Az etimolőgusok ebből arra következtetnek, hogy Nemti német alapítású település. 1928-ig állt a faluban a középkori egyhajós, zsindelyes, nyeregtetős román templom. Csupán berendezési tárgyaiból mentettek át valamit a mai templomba. A XVIII. században gróf Grassalkovich Antal volt a falu ura. A birtok később a Károlyiak tulajdonába került, s gróf Károlyi Mihály parádi uradalmához tartozott. 1919-ben a „vörös gróf’ itteni földjeiből is osztott a szegényeknek. Ezen falu határában is volt régebben kőszénbánya. KISTERENYE szintén Zagyva menti falu. Katolikus temploma „XV. századi alapokon nyugvó barokk épület”, magasan a falu felett. Szép klasszicista főoltára van. A templom tárgyai közül ezenkívül figyelmet érdemel a fából készült keresztelőkút a rokokó szoborcsoporttal, valamint a hatszögletes mellvéddel épült kőszószék. Ahogyan Mocsáry írja, a faluban „hajdan pompás kőépülete volt Rákótzynak, nevezetesen ott, ahol most a’kenderföldek vannak a’falu végin Nemű felé; most pedig a Lossonczi Gyürky Pál első Al-Ispánnak vagyon itt szép kinézésű két emeletes lakhelye, mellette ékes kertje, szép gyümöltsöse, ritka növényekkel meggazdagítva... ” A Gyürky-Solymossy kastély, amely „a vidéki kastélyépítkezés szép példája", ma is áll egy „angol stílusú park” közepén. Barokk épület a XVIII. századból, nyugati homlokzatán két kiugró oldaltoronnyal, középrizalitos homlokzattal. Kisterenye a népvándorlás előtt is települt hely volt. Nyomait a „kiváló régészeti lelőhely”, a 327 méter magas Arany-hegy őrizte meg. A Mátra hegység őslakóinak ércbányái, ércolvasztói és öntőműhelyei voltak errefelé. Kistenye szülötte Abonyi Lajos (1833-1898), az 1860-as évek legolvasottabb írója, novellistája, aki tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak. Születésének centenáriumán emlékművet avattak tiszteletére. Ezt az író reliefje díszíti. Innen indult a jól ismert palóc fafaragó művész, id. Szabó István. A múlt században Bajza József kiváló kritikus és költő édesapjának is volt itt birtoka. így maga Bajza is többször megfordult a faluban. Néhány nógrádi tárgyú elbeszélést is írt, melyekben bemutatja többek közt a Kisterenyéhez közeli csodálatos vidéket, a Mátra táját, Hasznos- és Ágasvárat. A szomszédos SZÚPATAK régi település. Neve a magyar ’aszú’ (száraz) melléknév és a patak főnév összetételéből keletkezett. A község valóban egy „időszakos” patak mellett települt, melynek medre nyáron teljesen kiszáradt. Az 1461-es okiratban még Aszúpatakként fordult elő a falu neve. A törökpusztítás következtében a XVI. században ez a helység is megsemmisült, s csak a XVIII. században települt újjá. Ekkor Nyitra környékéről jött ide 5 szlovák család, akik elsősorban mészégetéssel foglalkoztak. Fényes Elek a múlt század elején már azt írta a község lakóiról, hogy azok „leginkább tótajkúak és evangélikus vallásúak”. Mai temploma 1903-ban épült. CSÁKY KÁROLY Séták a Mátra alatt
