Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-06 / 220. szám
4 1991. november 6. Agrárvilág Orosz gabonagondok Oroszország idei gabonatermése messze elmarad az előrejelzésektől. Oroszországból származik a Szovjetunió gabonatermésének fele, Így a térségben komoly aggodalomra ad okot, hogy a munkálatok befejeztével is várhatóan csak 90 millió tonna gabona kerülhet a tárolókba. Ez a mennyiség mintegy 23 százalékkal kisebbnek ígérkezik az egy évvel korábban begyújtöttnél. Szinte biztosra vehető, hogy az országban - az utóbbi években tapasztalthoz hasonlóan - ezen a télen is élelemszúkéhez vezet majd a tárolás, a szállítás és az elosztási rendszer fogyatékossága. Tavaly még a tagköztársaságok tartották vissza a központnak szánt gabonaszállítmányaikat, kereskedelmi érdekeikre és lakosságuk ellátására hivatkozva, az idén azonban már a parasztok sem szolgáltatják be termésüket, hanem eladják magánkereskedőknek, vagy elcserélik közszükségleti cikkekre. Az idei oroszországi gabona-termésátlag hektáronként 161 kilogramm volt. A burgonyatermés lényegében akkora, mint a tavalyi, a takarmányfélékből azonban a tavalyinál 12 százalékkal kevesebb kerülhet csak a raktárakba, így ez sok területen ki sem fog tartani a tél végéig. Az év első 9 hónapjában húsból 12 százalékkal, tejből 10 százalékkal, tojásból 2 százalékkal, gyapjúból pedig 5 százalékkal csökkent a termelés Oroszországban, 1990 azonos időszakához képest. Bár egy új rendelkezés már lehetővé teszi, hogy a parasztok önálló gazdaságokat tartsanak fenn, a 29 ezer orosz paraszt közül csak minden másodiknak van saját traktora. Az orosz földek mindössze fél százaléka van magánkézben. Újabb rekordközeli rizstermés Kínában A jelek szerint csak jelentéktelen károkat okoztak a nyári áradások a kínai rizstermésben: az idei termés mindössze 2-3 százalékkal marad el a tavalyi rekordtól. Sem a belföldi árak, sem Peking külpiaci tevékenysége nem utal arra, hogy hiány lenne a fő kínai kenyérgabonából. A korai vetésű rizs betakarítása után 41,6 millió tonnát számláltak: ez 4,37 millió tonnával kevesebb a tavalyi rekordtermésnél. A másodvetés - ennek aratása most van folyamatban - és a novemberben betakarítható késői rizs is jó hozamot ígér, s mindkét fajta terméseredménye meghaladhatja a tavalyit. Kínában összesen közel 190 millió tonna rizst takarítottak be 1990-ben. Húst csak jegyre Romániában jegyre kezdik adni a húst. A mezőgazdasági minisztériumból elbocsátják azokat a tisztviselőket, akik hátráltatták a mezőgazdasági reformokat - közölte a román Rompres hírügynökség. A fél évvel ezelőtt megkezdett földreform felgyorsítása érdekében a minisztériumban jelentős személycseréket hajtottak végre: több államtitkárt leváltottak, és új főosztályokat hoztak létre. A román kormány az alapvető élelmiszerekre és energiahordozókra nyújtott ártámogatást néhány kivétellel eltörölte. A még támogatást élvező termékek, köztük a hús és a cukor, gyakorlatilag csak a feketepiacon szerezhetők be. A kormány utasította a minisztériumot a megkezdett, ám a helyi tisztviselők által akadályozott földosztás mihamarabbi befejezésére. A független AR Press hírügynökség közölte, hogy a kormány fontolóra vette az állami gazdaságokban használt gépek és berendezések átadását a földhöz jutó parasztok számára. Szükségprogram a kanadai farmereknek A kanadai búzatermelő farmerek súlyos gondokkal küzdenek. Elsősorban Manitoba és Saskatchewan tartományokban nagyon jó volt a termés, de az árak az elviselhetöség határa alá csökkentek. Sok gazdálkodó a tönk szélén áll és a már említett tartományokban, valamint Ottawában sorozatos tiltakozó megmozdulásokat szerveznek. Ezért a kormány, amely 1980 óta évente mintegy 17 milliárd kanadai dollárral támogatja a farmereket, a segély növelésére szánta el magát. Egyelőre viszont nem ismeretes, honnan teremti elő a többletkiadáshoz szükséges pénzt. Valószínűleg kénytelen lesz növelni az adókat és változásokat eszközölni az állami költségvetésben. Ideiglenes - bár mindeddig elég bizonytalan - segítséget jelentene az is, ha 500 millió kanadai dollár értékben a Szovjetunióba exportálnának búzát. McKnight mezőgazdasági miniszter a farmereknek nyújtandó segítséget azzal indokolta, hogy az alacsony árakat az EK és az USA közti szubvenciós háború okozza, s azzal vádolta az európaiakat, hogy jobban érdeklik őket a kanadai fókák, mint a kanadai farmerek megmentése. Románia gabonát importál A második világháborút követően Románia első alkalommal szorul gabonaimportra. Bucarest 600 millió dollár értékű gabonasegély folyósítását kérte az Európai Közösségektől. A romániai gabonatermés elvileg teljes mértékben elegendő lenne a hazai kereslet kielégítésére, de a szükséges 5 millió tonna búza helyett az állam mindössze 2,6 millió tonnát vásárolt fel. Az elmaradás oka az igen alacsony felvásárlási áron kívül az, hogy a felvásárlással megbízott állami vállalat mintegy 6 milliárd tejjel adósa partnereinek, és kilátása sincs arra, hogy képes lesz tartozásait rendezni. Romániának valószínűleg a jövő évben is külföldről kell majd beszereznie gabonát, méghozzá jelentős mennyiségben, ugyanis igen nagyok az elmaradások a vetésben: őszi búzából a tervezettnek csupán 3 százaléka, az árpának pedig 17 százaléka került a földbe. Kelet-európai zöldség az EK országaiba A kelet-európai államok közül Lengyelország exportálja a legtöbb zöldséget az EK országaiba. Az elmúlt évben csaknem 468 ezer tonna zöldséget adott el ezeken a piacokon. Jelentős zöldségexportőr Magyarország és Bulgária is. Hazánk 1990-ben az előző évekhez képest 23,6 ezer tonnáról 39 ezer tonnára növelte a kivitelt, ugyanakkor emelkedett a behozatal is, 7,3 ezer tonnáról 13,8 ezer tonnára. Világviszonylatban a kelet-európai országok közül szintén Lengyelország a legnagyobb zöldségexportór, majd Bulgária és Románia következik. (A Napi Világgazdaság és a Hospodárské noviny alapján) k____________________________________________________________—-----------< Látogatóban a Belga Par ászt sző vétségnél Szabad újság_________________ Amire nálunk is szükség lenne Az én generációm tagjainak nem sokat mond a szó ,,gazdakör", ám szüléink emlékezete őrzi még ennek az önkéntes mezőgazdasági szövetkezésnek a lényegét. Tudják, miért alakultak meg a gazdakörök tájainkon az első világháború után, tudják, micsoda gazdasági, politikai és kulturális erőt jelentettek ezek a két-három paraszt által kialakított természetes társulások. A földek tagosítása, a kettőskönyvelés bevezetése a parasztgazdaságokban jelentős fellendülést hozott már a 30-as évek végére. Ennek az ígéretes fejlődésnek vetett véget a második világháború és az 50-es évek erőszakos szövetkezetesítése. Belgiumban a céhekbe tömörült parasztság természetes fejlődését hasonló beavatkozás nem akadályozta. Napjainkra mezőgazdaságuk és a mi mezőgazdasági eredményeink, a földművelők életszínvonala összehasonlíthatatlan. Szegényes kezdetek Belgiumban több mint 100 éves hagyománya van a parasztszövetségnek. 1 880-ban a lakosság 30 százaléka még földműveléssel foglalkozott, sokkal rosszabb feltételek mellett, mint amilyen helyzetben akkor a magyar parasztok dolgoztak. Belgium 30 ezer négyzetkilométerén több mint 10 millió ember él, a mezőgazdasági művelésre alkalmas földterület kicsi volt, a talajvizhiány s az éghajlati viszonyok is sok gondot okoztak, növénytermesztésük szinte kizárólag burgonya- és rozstermesztésre korlátozódott. A parasztok mérhetetlen szegénységén többen is szerettek volna segíteni, ám tisztában voltak azzal, hogy a parasztság gondjait semmi kívülről vagy felülről jött erő, hatalmi rendelet nem oldhatja meg, csupán a parasztság maga. Ha megszervezi az intenzív termelést, terményei értékesítését, bankhálózatát. Ezt a tényt felismerve egy pap, Jacob Ferdinand Mellaerts elhatározta, hogy parókiáján tanfolyamot indít a korszerű növénytermesztésről a falu számára, megszervezi a közös pénzalapot, szociális védőhálót épít ki számukra, s teszi mindezt egyházi alapelvekből kiindulva. Az első belga parasztcéhet (a mi volt gazdaköreinknek megfelelő társulást) 1887-ben rajnai modell szerint Mellaerts alapította Sint-Mons-Goorban. A parasztok felismerve a társulások előnyeit 8-10- esével összeállva egyre több faluban hoztak létre hasonló céhet, s nagyon rövid idő alatt kiterjedt hálózatuk lett. 1890-ben Jacob Ferdinand Mellaerts pap, Joris Helleputte jogász és Frans Schollaert földműves Leuvenben megalapították a belga parasztszövetséget. A parasztok - főbb segítőik mindenütt a papok voltak - a parókiákra összehordták megtakarított pénzecskéjüket, ezzel alapozták meg első saját takarékszövetkezetüket. A parasztok természetesen továbbra is a saját földjükön, önállóan gazdálkodtak, ám a céhek, a parasztszövetség kereskedelmi és szociális védelmet tudtak biztosítani számukra, ami megkönnyítette a gazdasági válságok átvészelését is. Mai fejlettség A szegényes kezdetek után nehéz elhinni, hogy a Belga Parasztszövetség (Boerenbond) ma Belgium egyik leggazdagabb szövetsége. Mintegy 230 ezer tagot számlál, ebből 80 ezer az aktiv mezőgazdasági termelést folytató paraszt, 6 ezer pedig a parasztszövetség fizetett alkalmazottainak a száma, akik e szinte hihetetlenül tökéletes szervezettségű szövetséget irányítják, a többiek pedig a parasztok hozzátartozói. A tagok négy csoportba tömörülnek, külön a szarvasmarha-tenyésztők, a sertés- és baromfitenyésztők, valamint a földművelők és a kertészek. (Meg kell jegyezzük, hogy a Belga Parasztszövetség a maga 230 ezres taglétszámával a flamand parasztokat fogja egybe, de létezik két 8000-8000 tagot számláló vallon parasztszövetség is, az egyiket a katolikus vallonok alapították, a másik pedig vallási elkötelezettségét tekintve neutrális.) A Boerenbond vezetőségét a Bondraat, tehát a parasztszövetség parlamentje és a Centaleraat, azaz a központi tanács alkotja. Szükség van az erős és ellenőrzött vezetésre, hiszen a flamand parasztok érdekvédelmi és kereskedelmi képviseletét Boerenbond látja el. Hogy mi mindenre vonatkozik ez a képviselet? FelsoiisBftaMiHi lit is de tfiuonökcutc ow Den öiUTcnlunu». + 'W^ 3cdcr poor *Hltcn, Hiten poor Jcöcr.-»^* C'rtruht bij fMtd Umiut*fl)r *traat, 22, te í'eaoen, ten jnre <0. 1). £. m.Veee.re. A Belga Parasztszövetség alapítólevele 1890-ból rolni is sok: A belga parasztok érdekeit az Európai Parasztszövetségen, a COPA-n keresztül a Boerenbond védi, s ez az út vezet a Közös Piac komissziójához, illetve minisztertanácsához is. Ezenkívül van saját biztosító társaságuk, az ABB, kereskedelmi hálózatuk, az AVEVE, mezőgazdasági bankjuk, a CERA, melynek központi székháza Leuven legszebb, legmodernebb épülete. Külön számítógépes központot alakítottak ki a parasztgazdaságok teljes automatizálását elősegítendő, ez az ABIS. A szociális hálózat meglétéért és fejlesztéséért az SBB a felelős, ók szolgálnak jogi tanácsokkal is. Ezenkívül a parasztszövetségnek saját utazási irodája is van, az AGRI. Külön gazdasági részleg felel az oktatásért, a publikációs és dokumentációs tevékenységért. Megjegyzendő, hogy a parasztszövetségnek van a legnagyobb és a legszínvonalasabb mezőgazdasági könyvtára Belgiumban. Az egyes részlegek önállóan dolgoznak az igazgatótanács áthidaló-összefogó közreműködésével. A bölcsőtől a sírig A Belga Parasztszövetség nemcsak a férfiakat, hanem egész gazdálkodó családokat tömörít, felvállalva ezáltal egyfajta kulturális küldetést is. Segíti a személyes és társadalmi kapcsolatok kiépítését, hasonlóképp ahhoz, amint ezt a háború előtt a mi gazdaköreink is tették: vannak katolikus legény- és leányegyleteik az ifjúság számára, s ugyancsak céhekbe tömörülve találkoznak egymással a vidéki parasztasszonyok. A Boerenbond elkíséri tagjait a bölcsőtől a sírig. Például, ha az asszony szül, amíg a szükség úgy diktálja, segítik a házvezetésben, a gyermeknevelésben. Ha a gazdának hosszabb időre el kell utaznia, vagy ne adj’ isten megbetegszik, farmja irányítását erre az időre méltányos áron elvállalja a parasztszövetség. Az egész szövetséget az emberség jellemzi. Családközpontúságuk még az ügyvezetésre is kihat. Jellemző példa erre: a Boerenbond tagjai rendkívül vallásosak, s minden belga parasztasszony álma, hogy életében legalább egyszer elzarándokoljon Lourdesbe, a csodatévó Szűz Mária búcsújáróhelyéhez. A Boerenbond ennek az igénynek a kielégítésére saját utazási irodát hozott létre, az Agrit. Leuvenben, Mechelenben, Brüszszelben járván érzem; a parasztszövetség itt nagyhatalom. S noha mára mindössze a lakosság három százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, terményeikkel képesek ellátni egész Belgiumot, sőt még exportra is kerül. Hálózatuk átszövi az egész országot, nincs város, ahol ne köszönnének vissza a parasztszövetség jelenlétére utaló kihelyezett irodák feliratai: a ABB, CERA, SBB, AVEVE, ABIS, AGRI stb. jelezve a belga parasztság hatalmát és megbecsültségét. Dolgozik a paraszt és a parasztszövetség, az egyik élelmet biztosítva az ország és a külföld lakosságának, a másik védelmet és biztonságot nyújtva a parasztságnak, s én ámulva nézem, mindenki nyugodt, kiegyensúlyozott, tudja, hol a helye a társadalomban. Reménykedem: talán most, negyven év után a mi parasztjaink is visszaigénylik földjeiket, nem mondanak le arról a lehetőségről, hogy a maguk urai és a maguk gazdagságának kialakítói legyenek. A hajdanvolt gazdakörök, a jelen belga parasztszövetsége követendő példa, bevált hasznosítható módszerek állnak rendelkezésükre. CSANAKYELEONÓRA Száz évvel ezelőtt az életszínvonal Belgiumban sem volt magasabb, mint tájainkon ,