Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)

1991-11-05 / 219. szám

Szabad ÚJSÁG 1991. november 5. Készüljünk a télre! 2. A villamos fogyasztók és a gyújtásrendszer Mielőtt még a címben jelzett témával kezdenénk foglalkozni, két megjegyzés erejéig térjünk vissza az előző részhez, tehát az akkumulá­torhoz. Az egyik egy régi, hasznos tanács: ha télen hosszabb időre „leállítjuk" a kocsinkat (kemény fagyok esetén már egy hét is annak tekinthető), szereljük ki belőle az akkumulátort, és helyezzük el a lakás valamelyik zugában, ahol nincs útban. Csak jót cselekszünk, ha pólusait is védjük valamivel, legyen az akár fólia, ragtapasz vagy pálinkáspohár. A másik: régi vagy gyári hibás telepeknél előfordulhat, hogy hiányzik, ill. olvashatatlanná kopott a polaritás jelzése. Márpedig ha ezt nem tudjuk biztosan, pontosan 50 százalék a valószínűsége, hogy egy külső töltéssel tönkretesszük az akkut. Meg kell tehát állapítanunk a polaritást, mégpedig a következőképpen: 1)Úgy fordítjuk magunk felé a telepet, hogy fedőlapjának az az (hosszabbik) éle nézzen felénk, amelyhez közelebb helyezkednek el a pólusok. Valamennyi hazai és a legtöbb külföldi gyártmányú akkumulátoron ilyenkor JOBBOLDALT található a pozitív (+) pólus. 2) Ha ez nem alkalmaz­ható bizonyossággal, marad az ún „krumplimódszer“. Egy-egy vezetőt kapcsolunk a telep pólusaira, s másik végüket egy burgo­nyaszeletbe szúrjuk. A pozitív pólus környéke hamarosan piro­sodni, a negatívé pedig habzani kezd. A pólusmegállapítás után ne feledkezzünk meg a jól látható és időtálló jelölésről! Rátérve a „mai" témára, kezdjük a gépkocsi legnagyobb teljesítmé­nyű áramfogyasztójával, az indítómotorral. Az otthoni körülmények között végzett ellenőrzés során nem sokat tehetünk vele, mivel minden­nemű javítása szakértelmet és speciális szerszámokat - műszereket igényel. Egyet viszont igen, s azt tanácsos is megtennünk: csavaroz­zuk le az érintkezéseit, s valamennyi felületet alaposan tisztítsunk meg apró drótkefével és dörzspapírral. Télen ugyanis a besűrűsödött olaj sokkal nagyobb ellenállást fejt ki indításkor, s mivel ilyenkor az akkumulátor teljesítménye is kisebb, egy oxidálódott érintkezés okozta áramveszteség is meghiúsíthatja a „startolást". A generátor ma már gyakorlatilag valamennyi kocsiban váltóáramú; közismert neve alternátor. A fentebb elmondottak itt is érvényesek, s tulajdonképpen csak egyvalamivel kell azokat kiegészítenünk: a tél beköszönte előtt okvetlen ellenőrizzük az alternátor hajtószíját, és inkább preventive cseréljük ki még akkor is, ha a csere csak később lenne esedékes. Az ok egyszerű: sokkal kényelmesebb ez a művelet otthon a garázsban, mint valahol az országúton, hófúvásban. A többi fogyasztóval tulajdonképpen semmi „speciális" teendőnk nincs, ha azok eddig is megfelelően működtek. Amit mégis ajánlhatunk: amennyiben hozzáférhető, kenjük át a fűtőtest ventilátorának csap­ágyát, legalább az egyik oldalon, s tegyük meg ugyanezt az ablaktörlők áttételeivel és tengelyeivel is. Ha ablakmosónk motoros szivattyúval működik, ennek pólusait is tanácsos ellenőriznünk. Olyan villanymotorokról, ill. komplett szerkezeti egységekről van ugyanis szó, amelyeket télen sokkal gyakrabban használunk, mint más évszakokban. S végül: ha a kocsi külső megvilágítására szolgáló bármely égő „rendetlenkedett“ korábban, feltétlenül vizsgáljuk meg, és távolít­suk el a hiba okát. Ha az a csatlakozásban van, tisztítsuk meg és „szorítsuk rá" az érintkezéseket, ha magában az égőben, feltétlenül cseréljük ki! Igénybevételük télen szintén sokkal nagyobb, mint máskor, arról nem is szólva, hogy kényszercseréjükre általában ugyanaz vonatko­zik, mint amit a generátor hajtószíjáról elmondtunk. A gyújtásrendszer az akkumulátorral együtt a gépkocsi elektromos hálózatának legérzékenyebb része. Ráadásul - a teleppel ellentétben - olyan kiterjedt hálózatot alkot, amely gyakorlatilag jelen van az egész motortérben. Tekintettel arra, hogy 10 ezer voltot meghaladó feszültség­gel dolgozik, fő ellensége a nedvesség, valamint az olaj- és zsírszennye­­zódés. Mivel e két utóbbi a motortérben gyakori, a téli idényre való felkészülés keretében mossuk meg alaposan a motort speciális zsírtalanító készítménnyel (Árva, Óipro). Az elosztófedelet és a magasfeszültségű gyújtókábeleket ajánlatos külön-külön is gondosan áttörölgetnünk, az előbbit belülről is. Ha a gyújtógyertyák „életkora" úgy 15 ezer km körül jár, tanácsos inkább kicserélnünk őket. Ami pedig a nedvesség elleni küzdelmet illeti, megelőzésként és „elsősegély­ként“ egyaránt eredményesen használható két speciális nedvszívó készítmény: a HD spray és a Silento spray. Télen mindenképpen megéri a fáradtságot - annál is inkább, mivel mindössze néhány másodpercről van szó - közvetlen indulás előtt felnyitni a motorházat, és az egész gyújtásrendszert „végigfúvatni" az említett szerek valamelyiké­vel. Garantáltan nem lesznek problémáink az indítással, feltéve termé­szetesen, ha az elektromos hálózat minden további eleme rendben van. (Következik: A gépkocsi „testnedvei“) ,,Egyedül a tóparton" (Fotó: - ss) Szerkeszti: Vass Gyula Közgazdászok a gazdaság átalakításáról A reform védelme és bírálata Az elmúlt héten kétnapos konferenciára került sor a prágai Közgazdasági Főiskolán. Résztvevői megvitatták a gazdasági reform eddigi folyamatát, különös tekintettel az 1991-es évben bekövetkezett változásokra. A konferencia lehetőséget adott arra, hogy a reform eddigi gyakorlatának támogatói és bírálói egyaránt kifejthessék a nézeteiket. Josef Tosovsky, a Csehszlovák Ál­lami Bank elnöke bevezető előadásá­ban kifejtette, hogy a gazdasági re­form szakaszokra bontva valósul meg. Az első szakasz a pénz értékének, a valutaárfolyamoknak, a fizetési mér­legnek és általában a pénzügyi politi­kának a stabilizálására irányult. Ennek alapvető feltétele volt az árliberalizá­lás megvalósítása és a belső konverti­bilitás bevezetése. E folyamat kedve­ző jelenségei közé tartozik, hogy meg­újult a takarékbetétek iránti bizalom, s az infláció az utóbbi három hónap­ban gyakorlatilag nulla értékű volt. Az elnök véleménye szerint a bank felté­telezései reálisabbak voltak a kormá­nyénál, bár ezek is kedvezőbb fejlő­déssel számoltak, mint amely a való­ságban bekövetkezett. A reform első szakaszának beindí­tását jelentősen megnehezítette a de­vizatartalékok aránylag alacsony 1,2 milliárd dolláros szintje, ami jelenleg már 2,44 milliárd dollárra növekedett. A fizetési mérleg védelme eleinte szi­gorú intézkedéseket tett szükségessé. Ilyen például a behozatali vámpótlék, amely kezdetben főleg a fizetési mér­leg védelmére szolgált, újabban azon­ban inkább csak a hazai termelők védelmére irányul, s egyúttal költség­­vetési bevételi forrásként érvényesül. Az ilyen intézkedéseknek köszönhető­en az év első nyolc hónapjában a fize­tési mérleghiány konvertibilis valuták­ban csak 261 millió dollárt tett ki. Továbbra is növekednek azonban az aktíváink a nem konvertibilis valuták területén, vagyis az eddigi kedvezőt­len irányzat tovább folytatódik. Az elő­adó elismerte, hogy a gazdasági re­form terheinek túlnyomó része a la­kosságra nehezedik. A központi bank elnöke a továb­biakban arra is rámutatott, hogy a je­lenlegi időszakban semmi sem indo­kolja a korona árfolyamának megvál­toztatását az év végéig az öt kiemelt valutával szemben. A Csehszlovák Ál­lami Bank az év végén terjeszti elő a pénzügyi politikára vonatkozó célki­tűzéseit, figyelembe véve az állami költségvetés további alakulását Ami a gazdasági reform második szakaszát illeti, ez jelenleg van kiala­kulóban, s a gazdasági átalakítás meggyorsítására összpontosul. Fő elemei közé tartozik a vállalati adós­ságok rendezése a bankok tőkeforrá­sainak növelésével, a privatizálás, va­lamint a külföldi tőke nagyobb arányú bekapcsolása a gazdaság vérkeringé­sébe. Figyelembe kell azonban venni, hogy a megszüntetett állami tervhiva­talok feladatkörét a bankok vették át, amelyek nem voltak felkészülve az ilyen jellegű tevékenységre. Ebből ki­indulva a gazdasági reform végrehaj­tásának központi kérdésévé vált, hogy a bankok miként tudnak megbirkózni ezzel a feladattal. Az elnök szerint egyes miniszterek tartózkodóan viszo­nyulnak a vállalati adósságok elő­irányzott rendezéséhez, jóllehet en­nek pénzügyi fedezése biztosítva van a privatizációból származó további bevételekből. Az adósságok rendezé­se újabb „friss" hitelek folyósításával jár majd együtt. A külföldi tőke be­áramlásával kapcsolatban Josef To­sovsky megemlítette, hogy eddig 400 millió dollár „folyt be", s ez az összeg az év végéig feltehetően 600 millió dollárra növekszik. A gazdaság jövő évi fejlődésével kapcsolatban a köz­ponti bank elnöke rámutatott, hogy nem lehetünk túlzottan optimisták, ezért 1992-ben is további mérsékelt csökkenéssel kell számolnunk Pavel Rychetsky, a szövetségi kor­mány alelnöke felszólalásában az új jogrend kialakítására irányuló tevé­kenységet értékelte. Ez két síkban valósul meg, egyrészt az érvényben levő jogi előírások módosítása útján, másrészt pedig teljesen új jogi kóde­xek létrehozásával Rámutatott többek között a kereskedelmi törvénykönyv jelentőségére, melynek kidolgozása során figyelembe vették az állampol­gári törvénykönyv módosító rendelke­zéseit. A szövetségi kormány alelnöke hangsúlyozta a gazdaságot védő jogi előírások további alkotásának szüksé­gességét, különösen az úgynevezett „piszkos" pénzek beáramlásával szemben. Ezeket a jogi normákat összhangba kell hozni az Európai Kö­zösségek országaiban érvényesülő előírásokkal, amelyek ebben a tekin­tetben eléggé szigorúak. A továbbiakban a Szövetségi Sta­tisztikai Hivatalt képviselő /van Sujan a gazdasági fejlődés idei alakulását a statisztikai adatok tükrében értékel­te. Rámutatott, hogy az eddigi felmé­rések szerint 1991-ben a nemzeti jö­vedelem 15-18 százalékos, illetve a bruttó hazai termék 12-14 százalé­kos csökkenése várható. Kedvező fel­tételek mellett szerinte is csak a jövő év végén következhet be olyan fordu­lat, amely a csökkenés megszűnését jelentené. Alternatív nézetek és javaslatok Az elhangzott bevezető előadások után a reform kormányprogramjának bírálói, Milan Matéjka, Valtr Komárek és Milos Zeman, valamint Milan Ze­­leny professzor fejtették ki nézeteiket. Milan Matéjka, a Közgazdasági Főis­kola előadója grafikonok segítségével ábrázolta az ipari termelés rendkívül gyors hanyatlását, az ipari termelés kedvezőtlen szerkezeti összetételé­nek további elmélyülését, a fizetés­­képtelenség növekedését, s a gazda­sági élet egyéb negatív jelenségeit. Nézete szerint a fejlesztési stratégiá­ban a gyorsan jó eredményeket elérő ázsiai országok példáját kellene kö­vetni. Valtr Komárek rámutatott, hogy nem a gazdaság jellege a vitatott kér­dés, hanem a kialakításához vezető reális utakat kell felmérni és meghatá­rozni. Véleménye szerint a kemény restrikció útja alapvető tévedés volt, helyette inkább a kínálat növelését és a kereslet hosszú távú fokozását kel­lett volna szorgalmazni. A legnagyobb dráma a nagyprivatizáció folyamatá­ban következik be, amikor számításai szerint mintegy 300—400 milliárd dollár értékű nemzeti vagyon sorsa forog kockán, s ha a privatizálás a kormány által előirányzott formában valósul meg, ebből körülbelül 200 milliárd dol­lárnyi érték külföldi tulajdonba kerül. Ezen az úton haladva vendégmunká­sokká válhatunk saját hazánkban. Milos Zeman képviselő a parlament szerepével foglalkozott olyan helyzet­ben, amikor számos kulcsfontosságú illetékesség a végrehajtó hatalom ke­zében van. A kormány igyekszik a parlamentet kész dolgok elé állítani, ahogy az például a bankok tőkeellátá­sára és a vállalati adósságok rendezé­sére előirányzott 50 milliárd korona esetében történt. Felszólalásában ja­vaslatot tett olyan parlamenti bizottság létrehozására, amely felügyelné a pri­vatizáció folyamatát, s arra kellene törekedni, hogy a kormány demokráci­áját tényleges parlamenti demokrácia váltsa fel. Milan Zeleny professzor felszólalá­sában ismertette azokat a külföldi szakfolyóiratokban megjelenő cikke­ket, amelyek az utóbbi időben elma­rasztalóan foglalkoztak a CSSZK-ban megvalósuló gazdasági reformintéz­kedésekkel. Javaslatot tett a vállalati dolgozók társtulajdonosi intézményé­nek kifejlesztésére, ami az Egyesült Államokban nagy népszerűségnek ör­vend. Hangsúlyozta, hogy helytelen közömbösen viszonyulni a privatizáci­ós folyamatokhoz, ahogy azt a kor­mány közgazdászai teszik. Nem mind­egy, hogy ki lesz az új tulajdonos és honnan jön a szükséges töke. • A konferencia további részében a résztvevők kerekasztal-beszélgeté­­sek formájában vitatták meg a gazda­sági reform egyes témaköreit. (M-s) Csak így lehet talpon maradni A jó munka dicsérete Néhány hónappal ezelőtt mi is hírül adtuk, hogy a dunaszerdahelyi Agro­­stav közös vállalat nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elvállalta, hogy há­rom hónap alatt lebontja a régi és felépíti az új benzintöltő állomást Nagymegyeren. Nos, a lépés kijött, minden időben elkészült, az építők remek munkát végeztek, amiről az autós közvélemény is meggyőződhe­tett. Október közepétől a környék leg­korszerűbb benzinpumpájának szol­gáltatásait vehetik igénybe, és a válla­lat már újabb hasonló megrendelés megvalósításán dolgozik.- Kockázat nélkül ma egyszerűen nem lehet talpon maradni - mondja Nagy József, az Agrostav vállalati igazgatója. - Különösen nem az építő­iparban, ahol egyszerűen nincs meg­rendelés. Ezért mindent el kell fogad­ni, és ami még ennél is fontosabb, becsületes, tökéletes munkát kell vé­gezni, és akkor jönnek az újabb meg­rendelések. Az Agrostav munkájával a jelek szerint elégedett volt az osztrák OMV és a Benzinol közös vállalata, mert rábízta a nagymegyerinél nagyság­rendben jóval nagyobb benzintöltő ál­lomás építését a Pozsony-Brünn au­tópálya mellett, Lamac határában. Hogy a kettő között mekkora a különb­ség? Amíg a nagymegyeri vállalkozás az Agrostav szempontjából 12 milliós vállalkozás volt, addig a lamaői kútnál 28 millió korona értékű munkára kötöt­tek szerződést, és ráadásul megint hihetetlenül rövid határidőre. Ha min­den jól megy - az építési engedélyre várnak - november közepén kezdik el a munkát, és április az átadási határ­idő.-Tudjuk, mire vállalkozunk - tájé­koztat az igazgató. - Amikor a nagy­megyeri munkát elvállaltuk, akkor is sokan vélekedtek úgy, hogy beletörik a bicskánk. Nem leszünk képesek be­tartani a határidőt, és annyi kötbért fizetünk, hogy rámegy ingünk-ga­tyánk. Azzal érveltek, hogy a mi alkal­mazottaink nincsenek ilyen feszített munkatempóhoz szokva. Bebizonyí­tottuk, hogy mi is képesek vagyunk gyorsan és jól dolgozni. Csak meg kell fizetni az embereket, nem szabad mindenféle bérkorlátozással kedvüket szegni, mint a korábbi gyakorlatban. Nekünk fontosak ezek az építkezések, meri az ÖMV már korábban is jelezte, ha meg lesz velünk elégedve, tovább­ra is számol velünk. És ennek az osztrák cégnek a Benzinollal együtt nagy tervei vannak Szlovákia-szerte. Tegyük még hozzá, hogy a lamaci is. olyan korszerű és környezetkimélő benzintöltő állomás lesz, mint a nagy­megyeri. Az egész környéket Ropo­­plaszttal szigetelik, amely évtizedekig szavatolja, hogy semmilyen szennye­zőanyag nem jut át rajta a talajba. A föld alatti tartályok duplafalúak lesz­nek, a két fal közötti részt olyan légne­mű közeggel töltik ki, amely a tartály legkisebb meghibá^pdását is jelzi. Nem fordulhat elő olyasmi, mint a múltban, hogy nagyobb mennyiségű kőolajszármazék szivárog a földbe el­lenőrizhetetlenül. (palágyi)

Next

/
Thumbnails
Contents