Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-26 / 237. szám
1991. november 26. 9 Szabad ÚJSÁG W pORTI Magyar NB L, 14. forduló Ki a profi futballista? Mi leszünk a legboldogabbak... Játéknak indult... Aztán (ki tudunk mi bújni a bőrünkből?) sokkal, de sokkal több lett annál. És valahol... mégis csak egy nagy, hatalmas, össznépi játék. Mert vajon, szét tudja e földi halandó valaha is választani a mákostésztából a mákot meg a cukrot; kivonható-e a már pasztőrözött sörből csak a komló, vagy ha nem vagy ornitológus, tudsz-e tévedhetetlen különbséget tenni két rigó éneke között? Néha mégis vállalkozni kell. A lehetetlenre, például... A lehetetlenhez viszont szükségeltetik egy úgymond rendező elv, amelynek mentén haladva legalább a nagyon durva tévedéseket el lehet kerülni. Ki a profi futballista Magyarországon? Ez volt a nagy, közös játék alapötlete. Mi ehhez az alábbi rendező elvet választottuk. A MÁR MA PROFI kategóriába tettük azokat a játékosokat, akik alaptudásuk és az őszi idényben mutatott formájuk alapján Európa bármelyik fejlett futballkultúrával rendelkező országában, valamelyik klubban az ottani profik átlagszínvonalán futballozhatnának és élhetnének. Vagyis azokat, akik MA MÁR konvertálható tudással rendelkeznek. Azok, akik á TALÁN HOLNAP kategóriába soroltattak, olyan tudású fiatal játékosok, akikben benne szunnyad az a talentum, amely révén nagyon jó esélyük van arra, hogy a másik táborba lépjenek... Parányi kétségünk sincs afelől: házakat ledöntő, gátakat átszakító, országon áthömpölygő viták kirobbantói vagyunk, mi több, az egészből csak rosszul jöhetünk ki... De ez így természetes, a futballban egy prózai, mindennapos les megítélése is vérremenő vita tárgya lehet, mind a szurkolók, mind a két érdekeit fél edzői és játékosai között(...), akkor mire számíthatunk jelen esetben, amikor ennél jóval, de jóval többről van szó... Millió szempontból vitatható és értelmezhető besorolásról, értékelésről, minősítésről, amely így vagy úgy, de (futball)kortörténeti dokumentum. Embereket, futballból élő (érző) embereket érint, mint minden válogatásnál, itt sem azok sértődnek majd meg, akik a lista szereplői, hanem feltehetően azok, akik lemaradtak róla. Félreértés ne essék: mi is jószerivel kenyértörésre vezető viták közepette készítettük el a magunk válogatását. Mindenkinek volt még „plusz-embere”, de olyan is, akinek „törléséhez” foggalkörömmel ragaszkodott. Végül olyan 99,9-es összhang jegyében állt össze a névsor, amelyet hangsúlyozzuk: nem tartunk szentírásnak, támadhatatlannak. Szakmailag megalapozottnak viszont — feltétlenül. Az általunk választott „nyugat-európai” profi jelöltek ugyanúgy megállnák a helyüket a magyarnál magasabb színvonalú bajnokságban is. A nagy kérdés csupán az: melyik ország, melyik csapatához vezetné őket a jószerencse, a vakvéletlen vagy éppen a tudatos, „előre megfontolt szándékkal” történt kiválasztás. Természetesen nem arra gondoltunk, hogy a felsoroltak bármelyike is kulcsjátékos lenne a Liverpoolban, a Real Madridnál, a Barcelonánál, a Marseille-nél, az Ajaxnál (bár, amikor Fischer ott volt náluk, nem ő volt a legrosszabb...), az Anderlechtnél, a Milánnál, az Intemazionalénál, de még pillanatnyilag elemeire szétesett Bayern Münchennél sem. Ez nem a mi szintünk, ne feledjük: a kiemelkedően legnagyobb tudású magyar futballistának tartott Détári sem játszik az olasz másodosztálynál magasabb szinten. Pillanatnyilag a Kiprich, Disztl László, Kovács Kálmán trió áll a toplista élén, a maga Feyenoord, Bruges, Amerre hármasával. Hogy ezeket a csapatokat (pontosabban azok jelenlegi helyzetét, tudásszintjét, a nemzetközi kupákban elért eredményeiket) ki hová helyezi a maga (futball)értékskáláján, az valahol egyéni ízlés dolga. Annyira azonban nem lehet az, hogy ezeket a véleményeket a „szóra sem érdemes” kategóriába degradáljuk. Ez szarvashiba lenne. Három, ilyen szinten, állandóan szerephez jutó játékosára Európa minden országa büszke lenne. Ott sajnos még nem tartunk, ahol a németek, akik a TELE 5 nevű televíziós adójukon vasárnap esténként teljes összefoglalót adnak az olasz bajnokságról, ama egyszerű oknál fogva, hogy a derék germánok Münchenben, Hamburgban, Stuttgartban igenis kíváncsiak arra: kedvenceik — Matthäus, Klinsmann, Brehme, Völler, Reuter, Doll, Kohler, Riedle, Hässler — hogy játszottak, milyen gólt rúgtak, hogyan szerepeltek a maguk itáliai csapataiban. Az igazán nívós nemzetközi futballpiac kurrens árui és termékei közül nekünk maradt néhány Petry-védés a Gent-nél, Kovács Kálmán góljai a Liverpoolnak, aztán... Profi-listánkat böngészve most ránk kérdezhet bárki: „Uraim, hová, kinek akaiják Önök a felsorolt futballistákat eladni?” Konkrét tippünk (válaszunk) természetesen nincs, mert nem is lehet. Egy külföldi szerződés manapság tízezer+1 összetevő függvénye. Ebből (sajnos) általában a +1 jelenti magát a vegytiszta futballtudást, vagyis azt a készséget és képességet, ami az adott futballista lábában, kezében, fejében egyáltalán benne van. Nagy szerepet játszanak az úgynevezett informális csatornák, az ismerettségek, a baráti kapcsolatok, a soha ki nem deríthető háttérkapcsolatok, anyagi érdekek és összefüggések. Ahhoz azonban egyik ilyen, „futball-mentes” összefüggés sem szükségeltetik, hogy mondjuk a kispesti Vincze Istvánt „belőjünk” a bécsi Rapid, a ferencvárosi Lipcseit (zöld-fehérből zöld-fehérbe) a skót Hibernian, a tatabányai Váczi Dénest az angol (!) másodosztályban szereplő Derby County, a honvédos Kovács Ervint a belga Standard Liege, az ugyancsak kispesti Pisont Istvánt a spanyol Espanol, a siófoki Fodort a portugál Boavista, Gregort a német München 1860, a váci Zomborit a holland Sparta Rotterdamba szintjére. Bácsi Sándor minden gond nélkül elprofiskodhatna az osztrák Casino Salzburgnál, a kis Albertet nem küldenék haza az olasz B- ligában szereplő Udinesétől, Eszenyi láttán nem törne ki füttykoncert még a „francia” Monaco nézőterén sem. A mai Farkasházy talán már játszana a Bochumban, Bérczy a svájci Servette-ben, a szombathelyi Illés a holland Groningenben, a kis Mészöly a Hansa Rostockban, a váci Nagy a francia Sochaux színeiben. Ezen most lehet nevetni, ezen lehet felháborodni, de mindezen (esetleg) lehet elgondolkozni is. Ez van. Legalábbis ma és szerintünk. Mindettől függetlenül, természetesen (mert a futballélet ilyen...) akár már holnap előfordulhat, hogy egy, a listán nem szereplő játékos bekopoghat a szerkesztőségbe, s kaján mosollyal elénk teszi az Arsenal szerződési ajánlatát. Mi leszünk a legboldogabbak... MÁR MA... BVSC-MÁVTRANSSPED — Nyikiforov, Pintér, Farkasházy DVTK —Gábor FERENCVÁROS — Albert, Keller, Lipcsei, Simon, Kuznyecov RÁBA ETO — Végh HALADÁS — Illés KISPEST-HONVÉD — Bérczy, Cseh, Kovács, Pisont, Vincze MTK-VM — Zsiborás, Horváth, Híres, Balog PMSC — Belansky SIÓFOK — Duró, Fodor, Fischer, Zare, Gregor TATABÁNYA — Váczi UTE — Bácsi, Brockhauser, Eszenyi, Cigan VASAS — Claude, Mészöly, Sirinbekov VÁCI IZZÓ — Nagy, Szalai, Víg, Zombori, Carlos TALÁN HOLNAP... DVTK —Kiser FERENCVÁROS — Balogh T., Telek RÁBA ETO — Urbán, Tóth L. HALADÁS — Berbás KISPEST-HONVÉD — Cservenkai, Halmai, Komódi MTK-VM —Hámori PMSC — Bódog, Palaczky SIÓFOK — Kámán TATABÁNYA — Járfás, Lázár, Klausz UTE — Szőnyi, Tiefenbach VASAS —Juhár VÁC — Orosz VIDEOTON — Kuttor, Bekő, Takács EGYÜTTÉLÉS POLITIKAI MOZGALOM LOSONC TISZTELETTEL MEGHÍVJUK A PALÓC RÉGIÓ önkormányzatainak regionális nagygyűlésére, amelyet 1991. november 29-én, pénteken 17 órakor tartunk LOSON.CON a Csemadok székházában, Fuéík utca (volt Erzsébet utca) A nagygyűlésen előadnak Batta István, Bilecz Endre, Duray Miklós, Kovács Gábor és Pál József parlamenti képviselők. Főbb témáink: az önkormányzatok együttműködése, kulturális kapcsolatok, környezetvédelem, vállalkozások és iskolakapcsolatok kialakítása. Az önkormányzatok társadalmi szervező funkciója a jövőben döntő szerepet fog játszani a dél-szlovákiai magyarság sorsának alakulásában, mivel várható, hogy a jelenleginél nagyobb politikai szerep hárul rájuk. Az ő tevékenységűktől függ, hogy milyen jogokat lehet majd kiharcolni a nemzeti kisebbségeknek, ezen belül természetesen számunkra, magyarok számára is. Elképzelésűnk egy olyan regionális szerveződés újraszflletése, amely évszázadok alatt természetszerűen alakult ki. A magyarság egyik ilyen lakóterülete a palóc vidék. (fAbaúj és Zemplén vármegyéktől kezdve nyugatra. Középpontja Heves, Gömör, Borsod, Nógrád és Hont vármegyékben terül el az igazi palóc vidék.” — idézet A PALLAS NAGY \LEXIKONAB0L, XIII. kötet, 747. old.) __________________________________^ „Ha az a Fradi együttmarad...” FLscher-hiány az Üllői úton A tavasszal az utolsó előtti fordulóban játszunk az Üllői úton, és ez nagyon jó. Remélem, addigra már eldől minden. Ha igen, akkor én inkább nem játszom. Nem lenne hozzá szívem... — És ha nem dől el minden? — Akkor játszom... és bevágok egykét gólt..." Fischer Pál nyilatkozta a fentieket a Nemzeti Sport augusztus 2-án megjelent számában. A kérdést nem nehéz kitalálni: arra válaszolt, hogy mit gondol, milyen érzés lesz siófoki mezben a Ferencváros ellen játszani. Az őszről akkor nem beszélt, ám szombaton Siófokon a Ferencváros ellen készülődhet. A mérkőzés előtt A siófokiak a játékoskijáró előtt gyülekeznek. Indulnának melegíteni. Lazítanak, rázzák a lábukat és a karjukat. Fischer máskor vagányul nyugodt tekintete most idegesen vibrál. Ki-kipislant a nézőtérre, talán az jár a fejében, hogy mit kap majd a Fradi-tábortól. A nyáron, a Szerencsejáték Rt.-TS tornán már kapott ízelítőt az „árulózásból”, de hát az csupán egy ártatlan torna volt, a Siófok nem is játszott a Fradival, most viszont már kikerülhetetlenül találkoznak... — Csak nem begyulladtál? — kérdezem meglepetten, mert az ilyen fokú, ennyire szembetűnő idegesség tényleg nem jellemző rá. — Nem... De azért, tudod... Szóval, érzek valami furcsát a gyomromban. Ez most nagyon fontos lesz! — A presztízs miatt? — Nemcsak. Majd utána elmagyarázom... A mérkőzés közben Kuznyecov nem tudta mire vállalkozott. Fischer szinte tarthatatlan. Rendre lefejeli a szovjet légióst, máskor kirobban mellőle, bejönnek a cselek, a technikai trükkök. Csak éppen egyedül nem boldogulhat a teljes ferencvárosi védelemmel. Gregor nagyon halvány, Fodor egész héten nem edzett, csupán felvillanásokra futja az erejéből, Duró szinte észrevehetetlen, így Fischer hiába emelkedik ki a társak közül — a különbség most túl nagy. A 29. percben tizenegyeshez jut a Siófok. Fodor, Gregor, Duró mind mesterei a büntető értékesítésének, bármelyikük levehetné a felelősséget Fischer válláról, de a lelátóról is egyértelmű, hogy ő erre nem is gondol. Amint Hartmann megítéli a tizenegyest, Fischer szalad a labdáért. Lipcsei átöleli Balogh kapus vállát, hosszasan magyaráz neki, nyitván jól emlékszik még, az edzéseken Fischer hogyan gyakorolta a büntetőket. De minden hiába: Balogh balra mozdul, a labda viszont a jobb alsó sarokban ért célt. A mérkőzés után Az öltözőfolyosón a szokásos, mérkőzés utáni kavalkád. Fischer a irodistákkal beszélget, majd, amikor meglát megkérdezi: — Nos kívülről hogy tűnt? Hányas? — Nyolcas. — Igen, éreztem, hogy nagyon megy. Bejött minden, nem tudtak megfogni. Nagyon örülök. Nézd, egészen szerdáig úgy volt, hogy nem játszom. Valahogy nem akartam a Fradi ellen... Aztán kezembe került Szívós István nyilatkozata. Hogy a kutyának sem hiányzunk, meg nélkülünk minden jobb, s így tovább... Azért az nem véletlen, hogy Limperger erőssége a Burgosnak, Pintér húzóember a BVSC-ben, és én sem tartozom Siófokon a „futottak még” kategóriájába. Mondok én valamit: ha a tavalyi Fradi együttmarod, most öt ponttal vezetne a bajnokságon! Bicskei csapata bajnokságot nyert Hazahúzta a szíve Hazaérkezett Bicskei Bertalan, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya. A szakember a Koreai Köztársaságban bajnokságot nyert a puszani Daewoo együttesével. Á helyiek azonban hiába ajánlottak szerződéshosszabbítást, Bicskei a hazatérést választotta. Az MTI munkatársa készített villáminterjút az edzővel. — Mit érzett, amikor újra magyar földre lépett? — Amit mindenki, aki szereti hazáját. Óriási örömöt, felszabadult jókedvet. És optimizmust. — Miben maradt a puszani vezetőkkel? — Az utolsó pillanatig marasztaltak, 20 százalékos fizetésemelést ígértek. Azonban nemet mondtam. Fiam, Balázs szemével gondok vannak, idehaza is megvizsgáltatjuk, majd várhatóan Heidelbergben nézi meg egy specialista. — Akkor most egy ideig távol taraja magát a futballtól? — Téved, a hét végén kimegyek egy vagy több bajnoki mérkőzésre. — Van már állásajánlata? — Nincs. De hát csak most érkeztem haza. — Hogyan tovább? — Munka nélkül nem lehet élni. Tájékozódom, s ha valamelyik klub megkeres, szívesen állok rendelkezésére. P. H. A dunaszerdahelyi JEDNOTA FSZ 1991. december 1-jétől 31-éig karácsonyi vásárt rendez. A fogyasztási szí minden textil- és 200 koronás kedvezményt kapnak, ha legalább 000 korona értékű vásárlás esetén felmutatják a tagsági könyvüket és az árkeaV^zményre feljogosító szelvényeket. Ez utóbbit a tagok postán kapják meg. a dunaszerdahelyi Jednota FSZ vezetősége SZUP-394
