Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-23 / 235. szám
1991. november 23. 3 Szabad ÚJSÁG Beszélgetés DUPKA GYÖRGGYEL, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének vezető titkárával Kilátások Kárpátalján Egyszer bűn, másszor nemzeti érdek? Jószolgálati misszió December elején Ukrajnában népszavazást tartanak a köztársaság szuverenitásáról. A változó helyzetben a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének vezető titkárát Dupka Györgyöt kérdeztük terveikről, kilátásaikról. • A kárpátaljai magyarság körében milyen elképzelések fogalmazódnak meg a tartomány jövőjével kapcsolatban, milyen a kisebbségek kilátása?- Egy olyan pillanathoz érkeztünk, amikor mindenki mozgolódik és valamilyen jogot követel. Ilyen helyzet alakult ki Kárpátalján is. Ez abból adódott, hogy a kárpátaljai magyarság vezetői évekkel ezelőtt felvetették az autonómra kérdését, amely akkor nem talált visszhangra, sót bírálat érte szövetségünket, nyomás nehezedett ránk. Most, hogy Ukrajna szuverenitásáért folyik a küzdelem és kialakult az ukrán-ruszin vita, újra felvetődött ez a kérdés. A magyarság önazonosságának megőrzésére, fennmaradására a garanciát abban látná, ha az egész Kárpátalja megkapná az autonóm státust. Kárpátalja hovatartozása körül vita alakult ki. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a román, szlovák, cigány, német szövetségek és a ruszin szövetség politikusainak egy részével együtt dolgoztuk ki azt a deklarációt, melyben Kárpátalján autonóm státust követelünk Ukrajnán belül. Ezt a deklarációt ez év július 14-én fogadtuk el. A ruszin szövetség vezetőinek egy csoportja úgy akarta volna elfogadtatni ezt a deklarációt, hogy Ukrajnán kívül önálló köztársaság legyen Kárpátalja. Mi ebbe nem egyezünk bele, ők nem írták alá a deklarációt. Így kezdődött a különböző elméletek gyártása Kárpátalja jövőjét illetően, önálló köztársaságként Kárpátalját nem tudjuk elképzelni, ennek nincs realitása. A másik elképzelés az, hogy önálló köztársaságként Moszkván keresztül konföderációs viszonyba kerüljön az átalakuló Szovjetunióval. Ezt sem tudjuk elképzelni, ezt Ukrajna nem engedné meg. Egy kisebb csoport szeretné felülbírálni a Molotov-Benes-féle szerződést. 1945-ból,-amely alapján Csehszlovákia a Szovjetunió javára lemond Kárpátaljáról. Nagyon kevesen támogatják ezt az elképzelést. Persze jönnek át Szlovákiából hozzánk, s próbálnak híveket szerezni ennek az elképzelésnek, de ez nem működik. Ukrajna és Magyarország között kialakulóban van egy gyümölcsöző kapcsolat. A közeJmúltban az ukrán és a magyar kormány elfogadott egy nemzeti kisebbségekről szóló deklarációt, amit nagyra értékelünk. Visszatérve az autonómia kérdésére, mi Kárpátalja autonóm státuszáért állunk ki, illetve amennyiben a tartomány föderatív egységet alkotna - mivel létezik olyan elnöki indítvány, mely szerint 11 tartományból állna az ország - minket az is kielégít, mi abban is garanciát látunk. Továbbá megtárgyalás és elfogadás céljából már tervezet formájában a parlament előtt van, Kárpátalján egy különleges gazdasági övezet kialakítására vonatkozó elképzelés. Mi úgy képzeljük el Kárpátalja jövőjét, hogy az autonómia, illetve a föderatív elrendezés keretében garanciákat kapnának az itt élő kisebbségek. önazonosságuk megőrzése és fejlődésük érdekében. A tartománygyúlés ebben az esetben kétkamarás lenne. Ezen belül pedig ki tudnánk építeni a már kidolgozott autonómia mechanizmusát. A szövetség már kidolgozta a kárpátaljai kulturális autonómia tervezetét. A nyugati országokban élő kisebbségek, elsősorban a finnországi svédek példájából merítettünk. Két dolgot próbáltunk ötvözni, az egyén és a közösség védelmét. A tömbben élő kisebbség esetében territoriális, a szétszórtságban élő magyarság számára a kulturális autonómia kialakítása merült föl. A kulturális autonómia egész Kárpátalján működne, a területi autonómia pedig Beregszász központtal. Ott már megtették az első lépéseket ennek érdekében, a beregszászi járási tanács képviselői döntöttek arról, hogy Beregszász autonóm nemzetiségi körzet. Ezt úgy lehetne tovább fejleszteni, hogy a környező járásokban lévő magyar többségű falvak önállóan csatlakoznának ehhez a körzethez, amennyiben falugyűlésen eldöntik, hogy a beregszászi nemzetiségi körzethez akarnak tartozni. Ott pedig, ahol szórványban élnek a kisebbségek, nemzetiségi község jönne létre, meghatározott jogokkal, garanciákkal. Hasonló módon hozhatná létre a többi kisebbség is autonómiáját. • A legutolsó adatok szerint milyen Kárpátalja nemzetiségi összetétele?- Kárpátalján több mint 1 millió 200 ezer lakos él, ebből csaknem 900 ezer ukrán, illetve ruszin. Mivel a népszámlálás alkalmával nem kérdeztek rá a ruszin nemzetiségre, az ö számukat nem lehet pontosan tudni. A tartomány második legnagyobb népcsoportja a magyarság, nem hivatalos adatok szerint 250 ezer fővel. Aláhúzom, hogy mi számba vesszük a görög katolikus magyarságot is, annak ellenére, hogy őket ukránoknak tekintik. Körülbelül 50 ezer orosz települt be az elmúlt évtizedekben. A románság érdekvédelmi szervezetével nagyon jó a kapcsolatunk, számuk 30 ezer főre tehető. A német szövetség mintegy 10 ezer svábot képvisel, ők országosan is szervezettek a ^ovjetunióbeli németekkel. A cigányság hivatalos száma 15-18 ezer körül mozog, valójában körülbelül 30 ezren élnek Kárpátalján, köztük sok magyarajkú is. Szövetségükkel jó kapcsolatunk van, támogatnak bennünket. A közel 10 ezer szlovák is létrehozta saját szövetségét, ők néhány községben élnek. A zsidók a napokban alapították meg az ukrán izraelita társaságot. Ezek az alapvető nemzetiségek Kárpátalján. • Az identitás fontos részét képezi a nemzeti szimbólumok szabad használata. Mi a helyzet ezen a téren?- Szabadon használhatjuk a nemzeti színű zászlót - címer nélkül - nincs időhöz, ünnephez kötve. Például ungvári székházunkon szabadon robog a pirosfehér-zöld zászló. Követeltük a magyar települések nevének visszaállítását, melyeket folyamatosan adnak vissza, itt nincs probléma, megnyugtatóan haladnak a dolgok. Az ungvári járási tanács legutóbbi ülésén (a járásban kb. 40 ezer magyar él) a képviselők javaslatot tettek az eddigi kékpiros ukrán zászló eltávolítására, s a népi kék-sárga ukrán zászló kitűzésére. Mivel ez hivatalosan még nem elfogadott, a kisebbségi képviselők szintén felvetették, hogy a nemzeti kisebbségek is kitűzhessék saját nemzeti zászlójukat. Vita után a képviselőtestület úgy döntött, hogy a községben élő minden nemzeti kisebbség nemzeti zászlaját ki kell tűzni az adott község tanácsházára. Az Ungvári járásban 30 magyarlakta község van, így 30 helyen kerül a magyar zászló á többi mellé. • Miben látja a közeljövő legfontosabb feladatait a KMKSZ és a kárpátaljai magyarság szempontjából?-Választások előtt állunk, ki kell dolgoznunk választási programunkat, s minden szinten képviselőket kell indítanunk. • Ezek parlamenti és helyhatósági választások lesznek egyidőben?- Igen. Továbbá az autonómia ügyében még nem zárult le a vita. Az autonómiával kapcsolatban referendumot követelünk, a kérdés az lehetne, ,,akarja-e, hogy Kárpátalja autonóm státust kapjon?“ Negyventagú bizottság alakult a kérdés megfogalmazására, melyben különféle szervezetek képviselői vesznek részt, e kérdésben ún. népi vita zajlik Kárpátalján. • December elején Ukrajnában népszavazást tartanak a köztársaság szuverenitásáról, sor kerül továbbá a köztársasági elnök választására. Mikor kerül sor a parlamenti és helyhatósági választásokra?- Ezek a jövő évben, előreláthatóan márciusban lesznek, de erről a Legfelsőbb Tanács fog dönteni. Mi addig is végezzük a mindennapi érdekvédelmi munkát, amely ránk hárul. Az emberek elégedetlenek az anyaország és Kárpátalja közötti kapcsolatokkal, idegesíti őket, hogy 1000 rubeles vízumot kell fizetniük, nincs pénzbeváltás, kritikán aluliak a viszonyok. Dühíti az embereket az is, hogy magyar sajtót nem lehet kapni Kárpátalján, nem jut be, nem lehet megrendelni. Eddig a magyarországi Szabad Földből 27 ezer példányt rendeltek Kárpátalján, most egyet sem. Remitendát hozunk át, ezzel próbálunk segíteni, de ez nem megoldás. Még szeretném leszögezni azt, hogy a szövetségben határozatot hoztunk azzal kapcsolatban, hogy nem veszünk részt az ukrán-ruszin vitában, ez az ő dolguk, ők döntsék el, ki milyen nemzetiségű. A többször hangoztatott véleményünk az, mindenkinek joga van saját nemzetiségének meghatározására. • Köszönöm a beszélgetést. GYURCSÍK IVAN A fáradhatatlan utazó diplomata, Tőkés László nagyváradi református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Transsylvánia Alapítvány alelnöke november első felében meghívásoknak eleget téve újabb amerikai és nyugat-európai utat tett. Ökumenikus és pjolitikai kapcsolatok építésén-ápolásán fáradozott a társadalmi és nemzeti megbékélés, a kisebbségi és emberi jogok érvényesítése érdekében. Támogatást keresett a Nemzetközi Transsylvánia Alapítvány és a református egyház számára. Előadásokat tartott, tárgyalt és tájékoztatott a romániai ökumenikus viszonyokról, kisebbségekről valamint a társadalmi-politikai helyzetről. Az Egyesült Államokban részt vett a princetoni CREED-konferencián, New Brunswickben, Clevelandben és New Yorkban ökumenikus istentiszteletet tartott és találkozott az ottani magyarsággal. Előadást tartott az arkansasi valamint a Michigan állambeli Hope College-ben, ahol díszdoktorrá avatták. Washingtonban tárgyalt a szenátus, a képviselőház, a külügyminisztérium és a magyar közösségek tagjaival. Párizsban és Strassbourgban politikusokkal, egyházi és közéleti személyiségekkel találkozott. Az Európa Tanács és a Francia-Magyar Baráti Társaság vendége volt. Münchenben politikai és közéleti személyiségekkel tárgyalt, ezt követően sajtóértekezleten vázolta a pillanatnyi romániai politikai helyzetet és felhívta a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyeket a szélsőséges nacionalista román erők magyarellenes hisztériakeltése okoz. Tőkés László újabb nyugati útját jószolgálati missziónak tekinti. Visszatérése után a nagyváradi újvárosi református templomban november 16- án emlékünnepségen vett részt a két világháború nyomán a Partiumban tömeggyilkosságok áldozatául esett magyarok emlékére. „Köröstárkány, Magyarremete, Tenke, Gyanta, Borossebes, Belényesújlak... Tulajdonnevek, melyek fájdalmas tragikus emlékeket idéznek bennünk. Falvak, települések, gyülekezetek, ahol elborzasztó váratlansággal és kegyetlenséggel aratott a halál, nyelv- és hittestvereii ik között, e század két világégése nyomán. Nincs itt és most a helye, hogy a felelősöket firtassuk és a gyilkosokra ujjal mutogassunk. Emlékezésre gyűltünk ma össze, régi kényszerűségből elmulasztott tartozásunkat leróni. Illő és kötelező dolog halottainknak megadni a végtisztességet, hogy megnyugodjon a föld és lelkiismeretünk. Hogy a káini indulatok áldozatainak vére ne kiáltson többé az égre. Mi sem akarunk hátrábbvalók lenni a holocaust áldozatait joggal sirató zsidó testvéreinknél, vagy az ippi, ördögkúti gyilkosságoknak áldozatul esett testvéreikre fájdalommal emlékező román keresztényeknél. Gyászunk és emlékezésünk közös, hiszen az áldozatoknak nipcs nemzetiségük: az egyetemes emberiség közös áldozatai ők, az Isten- és embertelenségben. hangzik az emlékünnepség kegyeletes állásfoglalásában. Az egykori tömeggyilkosságok áldozataira emlékezök, a jelképes igazságtételen résztvevők között ott volt a másvallásúak és nemzetiségűek együttérző csoportja is. Ennek most, amikor horthystáknak bélyegzik az erdélyi magyarságot és kollektív bűnösséget olvasnak a fejükre, nagy a jelentősége. Egyébként Tőkés püspök rendszeres párbeszédre hívja a román pártok és sajtó képviselőit. Sajnos, ezeken az épületes beszélgetéseken azok a románok vesznek részt, akik amúgy is tisztánlátók és akik ma is tisztelettel viseltetnek Temesvár hőse iránt. Ma, amikor Európa-szerte ordas eszmék, indulatok éledeznek, időszerű a múlt tanulságait számbavenni, elítélve a bármely oldalról jövő uszítást, nemzeti és vallási türelmetlenséget, nacionalista gyűlölködést, melyek holnap tömeggyilkosságokhoz vezethetnek mint egykor. Jelképes is lehet, hogy az utcát, amelyben az emlékezés színhelyéül választott templom áll, arról az Antonescu marsallról nevezték el, aki felelős az egykori tömeggyilkosságokért és akit azok, akik Horthy szellemét vélik felfedezni a magyarság minden tettében, Antonescu bűneit „nemzeti érdekkel“ próbálják igazolni. BALÁZS F. ATTILA
