Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-19 / 231. szám
1991. november 19. 9 Szabad ÚJSÁG ^PÖRTJ Magyar NB L, 13. forduló A 13. forduló játékosa • • „Összeállt a Vidi-zenekar” A 13. fordulóban tizennégy játékos érdemelte ki a hetes osztályzatot. Közülük Bekő Balázs, a Videoton-Waltham húszesztendős középpályása lett a „kiválasztott”, azaz ő érdemelte ki a forduló játékosa címet. Bekő a Haladás elleni mérkőzés nyolcadik percében, egy szöglet után szerezte meg csapata első gólját, egy remek 18 méteres kapáslövéssel. Ezután is kitűnően játszott, kivette a részét a csapat irányításából és a védekezésből is. — Nem sokan ismerik, hiszen csak egy éve, pontosan 1990. november húszadikán játszotta első NB I-es mérkőzését a Tatabánya ellen... — Valóban, eddig mindössze harminchárom első osztályú mérkőzés van mögöttem, s ez volt a második gólom. Az általános iskolában egy tehetségkutató mérkőzésen választottak ki a Videoton szakemberei. Az előkészítő harmadik csoporttól minden lépcsőfokot végigjártam. A magyar serdülő- és ifjúsági válogatottban ötvenszer szerepeltem. — Sok fiatal játékos küzd sérüléssel. Úgy tűnik, Önnek nincsenek ilyen gondjai... — Gyerekkorom óta rendszeresen sportolok, testnevelés tagozatos osztályba jártam, az átlagnál jobb felkészítést kaptam. Remélem, sikerül még fejlődnöm, hiszen, mivel nem vagyok „pengés” játékos, ezt a játékot az átlagosnál jobb fizikummal, állóképességgel kell pótolnom. — Néhány hét sokan aggódtak a csapatért, most viszont nemcsak Bekő Balázs, hanem a Videoton Waltham is belelendült Hogy látja a kezdeti mérsékelt szereplést és a mostani sikereket? — A nyáron sok változás történt nálunk, s a rajtra nem állt össze igazán a csapat. Nem voltak meg a posztokon a megfelelő játékosok, nem volt együtt a „zenekar”, s hamis hangokat is játszottunk. Egy-egy meccs sokszor balszerencsésen ment el. Ma már egységes a gárda, jó a csapatmunka, remek a közösségi szellem és a küzdeniakarásra sem lehet panasz. Igen keményen dolgozunk, és a munka hozza is a sikert. — Mint mondotta, ötvenszer szerepelt a korosztályos válogatottakban. A felnőtt csapat mezére még nem gondolt... — Tudom, hogy rengeteget kell még fejlődnöm ahhoz, hogy reális alapja legyen az ilyen álmodozásnak. Természetesen mindent megteszek azért, hogy egyszer a legjobbak közé kerülhessek, hisz aki labdarúgásra adja a fejét, annak nem is lehet nagyobb vágya, mint a válogatottság. Egyelőre azonban csapatomban kell bizonyítanom és arra figyelnem, hogy edzőm elégedett legyen velem. Bízom abban, hogy jő sorozatunk az utolsó két fordulóban sem szakad meg és akkor az élmezőnyben várhatjuk a tavaszi folytatást. SZ.J. Vélemények két szemszögből „Féltein ettől a meccstől” ... kívülről a Kispest-Honvéd Csábi József, a kispestiek 24 esztendős védője hátsérülése miatt nem játszhatott csapata ZTE elleni mérkőzésén. így csak a lelátóról figyelte társait, s onnan izgulta végig a piros-feketék számára kétségkívül izgalmas-keserves találkozót. — Már előre féltem ettől a meccstől — mondta a kilencven perc után. — A ZTE korántsem olyan gyenge csapat, mint azt a tabellára pillantva mondhatnánk. A televízió összefoglalóiból is látni lehetett, hogy sokszor eljutnak az ellenfelek kapuja elé, csak a befejezéseket nem tudják összehozni a játékosok. Mondom, előre izgultam, nehogy pont itt, Kispesten „süljön el” a lábuk... Már a mérkőzés elején látszott, jót tett nekik az, hogy az esélytelenség által „tehermentesítve” játszhat. Egyáltalán nem megszeppenve kezdtek a vendégek, megpróbáltak játszani és sajnos, ez sikerült is nekik. Nem szeretném, ha úgy tűnne, kívülről kritizálom társaimat, de mintha végig érződött volna rajtuk, úgy gondolkodnak, hogy majdcsak lövünk egy vagy több gólt, és vége... Nem azt értem ez alatt, hogy lekezelték a zetét, de most valahogy hiányoltam a tüzet társaimból. Érdekes, de Kovács vezető gólja után nem sokat változott a helyzet. Játszottunk, játszogattunk, a helyzeteink is megvoltak, de semmi sem volt az igazi... Bár sikerült egyenlítenünk, ezután is bágyadt volt a játékunk. Igaz, az utóbbi időben elfá• radt a csapat, hiszen sorozatban játszottuk a meccseket a bajnokságban és a BEK-ben. Fizikálisán továbbra sincs gond, de pszichikaiig talán leeresztettünk egy kissé. Remélem, Gyuri bá’ az utolsó két mérkőzésre felrázza a csapatot, s akkor akár az első helyen is várhatjuk a tavaszt... ... belülről a BVSC-MÁVTRANSSPED Balogh Zoltán, a vasutasok csatára végigjátszotta a győri mérkőzést. „Szenvedő alanya” volt a kék-fehérek vereségének, a zsinórban elszenvedett harmadik kudarcnak. Egy nappal a találkozó után így értékelte a történteket. — Állítom, nem érdemeltünk vereséget — jelentette ki. — Kezdetben kontrára játszottunk s nem is csináltuk rosszul, hiszen sikerült megszereznünk a vezetést. Úgy érzem, döntő volt, hogy a Rába gólunk után rögtön a középkezdésből gólt szerzett... Sajnos, nem figyeltünk eléggé, még a gólunknak örültünk, amikor a vendéglátók, kihasználva, hogy még ünnepiünk egy picit, kiegyenlített. Ez a gól megrogygyantotta a csapatunkat, kellett egy kis idő, hogy újra elkapjuk a fonalat. De ezután ismét támadni kezdtünk, s a vezetést is megszerezhettük vol„... úgy általában a hét elejét nemigen kedvelem. Túl sokat kell aludni a következő meccsig.” Mindezt egy fiatal magyar labdarúgó nyilatkozta egy vele készült intetjúban. Ugye furcsa? Hisz az ember azt gondolná, mifelénk a futballistáknak inkább nyűg az edzés, a játék, semmint öröm. Nos, Pisont Istvánnak, a Kispest- Honvéd középpályásának a futball csak örömöt jelent. Lám, a fent idézett szavai is arról árulkodnak, hogy számára inkább az jelent gondot, ha nem futballozhat. És ez nemcsak szépen csomagolt nyilatkozat, hiszen aki már látta játszani a bajnokikon a 21 éves labdarúgót, az tudja, hogy Pisont Istvánnak a szerelme, a szenvedélye a foci. Sok szakember azt mondja, hogy ő az utóbbi évtized legkiválóbb középpályása. Felfedezhetjük a játékában Détári na, de sajnos nem ez történt. Egy Rába-szöglet éppen Urbán elé került, aki nem hibázott. Ázt mondom, a második félidőben ki kellett volna egyenlítenünk! Alkalmunk is lett volna erre, de valahogy nem tudtunk kellőképpen összpontosítani. Kapkodtunk, idegeskedtünk, pedig ha nyugodtabbak lettünk volna... De ezen már késő búsongani. Azzal együtt, hogy háromszor egymás után vereséget szenvedtünk, hibát követ el, aki azt hiszi, hullámvölgybe kerültünk, vagy leeresztett a csapat. A BVSC jó labdarúgókból áll, és Kisteleki István remekül megszervezte játékunkat. Most egyszerűen nem volt szerencsénk, de meg vagyok győződve arról, hogy a hét végén nem lesz könnyű dolguk ellenünk az újpestieknek. Három kudarc után újra győzni szeretnénk. Lajos eleganciáját, lövőkészségét, Bognár György könnyedségét, cselezőképességét, s Hannich Péter mesteri pontosságát. Ám ami igazából Pisont Istvánra jellemző csak, az mindezeken túl a hihetelen gólérzékenység. Az utóbbi hetekben a bajnoki találkozókon és a kupamérkőzéseken is bizonyította ezt. Emlékezzünk csak, a BEK első fordulójában ő volt az, aki az ír Dundalk elleni visszavágó mérkőzésen két gólt szerzett, s tulajdonképpen ő volt az, aki így a Honvédőt továbbjuttatla a második fordulóba. A fiatal tehetséges labdarúgónak nincsenek allűrjei. Amivel kitűnik, az éppen az egyszerű játék. Társai véleménye szerint szívesen vállal mások helyeit is egy kis pluszt. Remélhetőleg ez a jó tulajdonsága még hosszú ideig megmarad... v. s.-dal-A magyar labdarúgás tehetségei Másoknak is játszik 7. labdarúgóliga, 13. forduló Labdarúgás a sártengeriben Nem voltak irigylésre méltó helyzetben a labdarúgók vasárnap délután. Zuhogó eső, szél, hideg. Minden „épeszű” ember ilyen időben fedelet keres feje fölé, s nem lohol kilencven percen át a zöld gyepnek egyáltalán nem nevezhető sártengerben. Csak a focista képes ilyen „marhaságokra”, ugyanis profi, ebből él. Viszont a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség illetékesei még a legnagyobb jóakarattal is csak az amatőr jelzőt érdemlik meg. Európa fejlett labdarúgóélettel rendelkező országaiban már megszokottá vált, hogy a válogatott mérkőzései előtt (és után) is rendeznek fordulót. Csak Csehszlovákiában nem. Például a Spanyolország elleni selejtező már igazán tét nélküli volt, mégis szünetelt a bajnokság. Hogy miért? Azt csak az illetékesek tudják (vagy azok sem). De vajon ki fizeti meg azt a kárt, amit a vasárnapi forduló okozott. A gyepszőnyeget szinte teljesen tönkretették, felszántották a játékosok. A klubok így is nehéz helyzetben vannak, aligha engedhetnek meg maguknak efféle felesleges kiadásokat. Az őszi idény csak december másodikán fejeződik be, addig még két forduló van hátra. Örülhet a szurkoló, ha focit nem is, de sárdagasztást biztosan lát majd a hátralevő tizenhat találkozón. Egyébként a játékosokon kívül a legnagyobb elismerést éppen az egyes mérkőzésekre kilátogató nézők érdemlik meg. Összesen 27 733-an fagyoskodták s ázták végig az összecsapásokat. Ez 3466- os átlagnak felel meg, ami messze felülmúlta a várakozást, hiszen ettől volt már kevesebb is az idén. Úgy látszik, az igazi szurkolót semmi sem riasztja el. Talán csak a gyenge játék. S most elérkeztünk a lényeghez. A vasárnapi irreális talajú pályákon nem alakulhatott ki folyamatos játék, csak a futball paródiájához hasonlítható valami. A csúszós talaj pedig szinte vonzza a szabálytalan belemenéseket, becsúszásokat. Hogy nem bántak kíméletesen egymással a labdarúgók, bizonyítja a 29 sárga lap. A Hradec—Vítkovice mérkőzésen például Brabec játékvezető nyolc sárgát és egy pirosat osztott ki. Az őszi bajnok minden valószínűség szerint a Slovan, Olomouc, Slavia hármasból kerül ki. A legnagyobb esélye az elsőség megszerzésére a pozsonyi együttesnek van, hiszen a következő fordulóban a tizenharmadik helyezett Vítkovice otthonába látogat, míg két üldözője Prágában mérkőzik meg egymással. A kékek magabiztosan menetelnek, a Cheb nem tanúsított komolyabb ellenállást. DuSan Galis edző még azt is megengedhette magának, hogy a 65. percben lecserélje a gyorslábú Peckót, s 14 perccel később a játék szervezőjét, KriStofíkot. Tehette, ugyanis védencei úgy játszadoztak a chebi rendőrökkel, mint macska az egérrel. Sokkal izgalmasabb volt a két „Korbel-team” összecsapása. A besztercebányai katonák jól tartották magukat, s a játék képe alapján megérdemelték volna az egyik pontot. De a Slavia új sztárja, Bejbl, aki az utóbbi fordulókban remek formában játszik, három 100 százalékos helyzetéből egyet értékesített, így a prágaiak két ponttal a tarsolyukban térhettek haza. Nem várt vereséget szenvedett a „Marseille-verő” Sparta. Az áldatlan körülmények a harcos felfogásban játszó eperjesieknek kedveztek, akik ha tudásban nem is tudták felvenni a versenyt a bajnokkal, de küzdésben igen. Aligha valószínű, hogy a mérkőzés hazai győzelemmel érne véget, ha nem a mocsárra emlékeztető pályán csapna Össze a két gárda. Azonban a fociban nincs helye a „ha”-nak. Először szerepelt Szikora György nélkül a DAC, s csak az eredményt nézve, nem okozott csalódást. Ám a tévé segítségével tanúi lehettünk annak, hogy a 2:1-es vereség — enyhén szólva — hízelgő a csallóköziek számára. Igaz, Kolouchon kívül Maixner, Difia és Zsákovics is hálóba találhatott volna, de a másik oldalon a sokat bizonytalankodó Jurőík kapus alighanem lefizette Fortunát, hiszen csak kétszer kapitulált. Vladimír Hrivnák edző nincs könnyű helyzetben. Ezzel a csapattal nem lesz könnyű elérni az együttes elé kitűzött célt: az első nyolc között végezni. Azzal, hogy Szikora lemondott, még nem oldódtak meg a problémák a klubon belül. Hiszen a játékosállomány és a vezetőség változatlan maradt. S ugye — bár nálunk ez a gyakorlat —, nem lehet minden rosszat a „leváltott” nyakába varrni.-nl-A Slovan Bratislava gyorslábú csatára, Ladislav Pecko (bal oldalt) szerezte csapata első gólját a Slovan—Cheb mérkőzésen. A válogatott játékos már hetek óta jóformában van, de edzője, Dusán Galis mégis lecserélte, féltette a sérüléstől a csúszós talajon. (Nagy László felvétele)
