Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-18 / 230. szám
4 1991. november 18. Szabad ÚJSÁG Kelet-Európától függ... Mivel pótolható a csehszlovák hadiipar? Nehéz a kardból ekét kovácsolni Ha jövőre nem is, 1993-ban sikerülni fog az Austrian Industries tőzsdére menetele - reménykednek az állami nehézipart tömörítő holdingnál, nem utolsósorban arra számítva, hogy az acél- és alumíniumárak végre elindulnak felfelé. E két fém árának esése komolyan okolható azért, hogy a konszern eredménye a tavalyi 3,1 milliárd schillingről az idén 2 milliárdra esik vissza. Az acélkonszern az idén csak 300 milliós nyereségre lesz képes a tavalyi 1,3 milliárddal szemben, az alumíniumholding pedig 300 milliós veszteségnek néz elébe a tavalyi 400 milliós nyereséget követően. A nyugati gyártók, beleértve Ausztriát is, az áresésre mindkét ágazatban a termelés visszafogásával válaszoltak. E lépés hatását azonban semmivé tette a keleteurópai országok összehasonlíthatatlanul olcsóbb exportja, ami összefügg a belső felhasználás csökkenésével, különös tekintettel a hadiipari termelés visszaesésére. Derűlátásra ad viszont okot a Nemzetközi Vas- és Acélintézet prognózisa, amely szerint jövőre már 1 százalékkal nő az acélfelhasználás a világon, eléri a 743 millió tonnát az idei 735 milliót követően, ami 5,2 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Az idei mintegy 20 százalékos áresésért Kelet-Európát, s benne a Szovjetuniót teszik felelőssé: a felhasználás visszaesését és az ennek ellenére alig csökkenő termelést. Az acélfelhasználás ebben a térségben az idén 16 százalékkal, 160 millió tonnára esik vissza, a szak-Szingapúr kész segítséget nyújtani Kazahsztánnak távközlési rendszere és turizmusa fejlesztéséhez - jelentette ki a kazah fővárosban, Alma-Atában Li Kuan-jo volt szingapúri miniszterelnök. A múlt év novemberében, 31 év hivatal után leköszönt kormányfő egy sajtótájékoztatón - melyet a szingapúri televízió is közvetített - kijelentette, hogy hatalmas lehetőségeket lát Kazahsztánban, de ezek kiaknázásához elsősorban az alapvető infrastruktúra megteremtése szükséges. „Javasoltam Nazarbajev elnöknek, hogy a lehető leggyorsabban ki kell építeni a köztársa-A londoni központi British Petroleum (BP) szóvivője szerint a szigetországban jelenleg az ólomtartalmú RON 95 oktánszámú benzin ára literenként 47,3 penny. Ez az ár 22,41 penny illetéket és 7;04 penny forgalmi adót (VAT) tartalmaz. Az ólommentes Super Green RON 98 minőség ára valamivel magasabb: 49,7 penny literenként. Ebből 22,41 penny az illeték összege és 7,4 penny a forgalmi adóé (VAT). Robert Wine továbbá elmondta, ezek az irányadó árak a töltőállomásoknál. Nagy-Britanniaszerte helyenként az árak azonban eltérőek lehetnek a töltőállomások közötti verseny-következtében. A BP nem állapít meg töltőállomási árakat, kivéve azoknál a benzinkutaknál, amelyek saját tulajdonában vannak és maga működtet. A töltőállomások többértők szerint jövőre már ekkora kereslethez igazítják a kínálatot. Ha ez így lesz, akkor-figyelembe véve a világ más térségeiben prognosztizált növekedést - a jövő év első felében az acélárak növekedésére, a második felében stabilizálódásra lehet számítani. Az alumíniumárak alakulását is a kelet-európai, mindenekelőtt a szovjet export zavarta meg, ami idén Nyugat-Európában havonta 100 ezer tonnára rúg. A nyugati kereslet-kínálat viszonyok ugyanis az alumíniumárak csökkenését nem indokolnák. A szakértők szerint az idén az alumíniumkohók termelése 4 százalékkal, 14,9 millió tonnára nő, a felhasználás 1 százalékkal, 14,8 millióra. Nem mondható kiugrónak a londoni fémtőzsde 750 ezer tonnás tartaléka sem. Az alumíniumárak 16 éve nem látott mélységbe zuhantak aminek következtében a nyugati alumíniumtermelésnek csak mintegy harmadáról mondható el, hogy fedezi a költségeket. A nagy gyártók sorozatban határozták el a termelés csökkentését. A bejelentések hatására átmeneti áremelkedés indult, de igazi árjavulásra még 1992-ben is csak akkor számítanak, ha Kelet-Európa ezt „megengedi“. Ha tovább csökken a szovjet alumíniumtermelés, s újabb nyugati gyártók fogják vissza termelésüket, akkor javulhat a helyzet. A londoni tőzsde mindenképpen a termelés csökkenését várja 1992-re; a 14 millió tonnával a becslések szerint 15,4 millió tonnás felhasználás áll majd szemben. ság és a világ kereskedelmi központjai közötti kommunikációt, különben nincs üzleti élet“ - tette hozzá Li, s megígérte, hogy a délkelet-ázsiai városállam szakértőket fog küldeni a fejlett távközlési rendszer és a műholdas összeköttetés \ kiépítéséhez szükséges költségek tanulmányozására. A költségek megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a rubel nem konvertibilis, ezért árucsere lehetőségét kell keresni. Szingapúr ezenkívül azt is tervbe vette, hogy szállodaépítkezésbe és a turizmus egyéb területeinek fejlesztésébe is bekapcsolódik Kazahsztánban. ségénél viszont a kiskereskedő szabadon, a maga szabta áron árusítja az üzemanyagot. A British Petroleum arra törekszik, hogy értékesítése után literenként 0,5-0,6 penny árrést érjen el. Ami azt illeti, járnak-e át a brit szigetországból a kontinensre olcsóbb üzemanyagot vásárolni, a BP szóvivője úgy vélte, az ilyen jellegű forgalom nem jelentős. A földrajzi helyzet miatt egyszerűen nem éri meg, hogy valaki komppal átkeljen a La Manchecsatornán csupán azért, hogy feltöltse gépjárműve tartályát olcsóbb benzinnel, noha valószínű, hogy azok, akik rendszeresen gépkocsival utaznak egymás országába, figyelembe veszik a La Manche-csatorna két oldalán az árkülönbséget! (A Napi Világgazdaság nyomán) Csehszlovákiában a fegyvergyártás 1987- ben kulminált, amikor a hadiipari termelés értéke elérte a 29 milliárd koronát. Több mint 100 vállalat vett részt ebben a speciális termelésben, amelyek közvetlenül 73 ezer, közvetve pedig további 50-60 ezer dolgozót foglalkoztattak. A termelésnek mintegy 70 százaléka került exportra, s ezzel Csehszlovákia a legnagyobb fegyverexportáló országok listáján az előkelő 7. helyre került. Évente mintegy 500 tank készült el, emellett az automatikus puskák, önmozgó lövegek és a lőszerek gyártása is tekintélyes méreteket ért el. A legsikeresebb termékek közé tartoztak a sugárhajtású pilótakiképző repülőgépek, a Tatra alvázra szerelt rakétakilövő, a Skorpió géppisztoly, valamint a 75-ös mintájú, 9 mm kaliberű pisztoly. A nemzetközi feszültség enyhülésével összefüggésben a csehszlovák hadiipari termelés korlátozása már az 1988- 1989-es években elkezdődött, s előtérbe került az alternatív civil gyártási programok keresése. Az 1989 őszén bekövetkezett bel- és külpolitikai változások után sürgőssé vált a hadiipari termelés gyorsított ütemű konverziója, főleg a szovjet megrendelések elmaradása, illetve az együttműködési megállapodások felmondása következtében. Egy példa Csehországból A prágai CKD Kompresszorgyárnak 1995-ig terjedő szerződése volt a Szovjetunióval 6,6 milliárd korona értékben, nagy teljesítményű kompresszorok szállítására. Ezekre a repülőgépek és a rakéták tesztelésére szolgáló aerodinamikai alagutak működtetéséhez volt szükség. A program keretében a kompresszorgyárban 1,3 milliárd koronát fordítottak műszaki fejlesztésre, valamint 1,8 milliárd koronát a gyár kibővítésére. A szovjet fél 1990-ben felbontotta a kormányközi megállapodást, ennek következtében a gyár elvesztette termelési kapacitásának 45 százalékát, az eladhatatlan készletek értéke meghaladta a 400 millió koronát, az alszállítókkal szembeni elszámolások esetében további 350 millió koronás veszteségük keletkezett, a befejezetlen kilenc hajós szerelőcsarnokot pedig mindmáig 230 millió koronás beruházási kölcsön terheli. Ebben a vállalatban aránylag gyorsan megtalálták a megoldást. A német Deutsche Babcock-Borsig kompresszorokat és hűtőberendezéseket gyártó cég betársulása jövedelmező gyártási program kialakítását tette lehetővé. A szovjet megrendelésre szállított 25-50 MW-os monstrumok helyett most a világszerte keresett kis teljesítményű kompresszorok széles választékát gyártják. Értékesítési problémák a Vágvölgyi Gépgyárban Szinte reménytelen helyzetbe került a vágbesztercei Vágvölgyi Gépgyár (Povazské strojárne) egyik üzemegysége is, ahol az Aero Vodochody vállalatban gyártott L 59-es sugárhajtású pilótakiképző repülőgépekhez a hajtóműveket készítették. Szerencsére ezekből a repülőgépekből Egyiptom újabban 48 darabot rendelt, ami egy időre biztosítja a termelést, hiszen a repülőgépekbe szerelt motorokon kívül tartalékhajtóműveket is kell szállítani. E vállalat esetében azonban nemcsak a konverzió jelent gondot, hanem a hazai megrendelések beszűkülése is, főleg a gördülőcsapágyak területén. A hazai megrendelők fizetésképtelensége és a KGST- piac összeomlása miatt például a Tatra tehergépkocsik iránt alig van érdeklődés, ezért a csapágyak és más tartozékok gyártását a Vágvölgyi Gépgyárban is korlátozni kellett. Az idén már 1260 dolgozót bocsátottak el, s ha a csapágyak külföldi értékesítésére nem találnak lehetőséget, úgy más termelési programról kell gondoskodniuk. Mit gyártsanak a tankok helyett? Különösen nehéz a helyzet azokban a szlovákiai üzemekben, ahol a hadiipari termelés helyettesítéséhez az egész technológiai rendszer átalakítására van szükség. Ez főleg a harckocsik gyártására vonatkozik, ahol célszerű lenne valamilyen más, békés célokat szolgáló, de kerekeken gördülő és motoros járműveket gyártani. Ez egyúttal a kapcsolódó háttéripar, például a csapágygyártás problémáját is megoldhatná. Csakhát teherautók gyártásáról szó sem lehet, hiszen közismertek a UAZ és a Tatra tehergépkocsik értékesítési problémái, s nem lenne célszerű ezeket a gondgkat csak tovább tetézni. Technológiai szempontból elfogadható megoldás lehetne a mezőgazdasági traktorok gyártása, de ezek esetében még kilátástalanabb a jövő. Nemcsak a hazai mezőgazdasági vállalatok rohamosan elmélyülő fizetésképtelensége miatt, hanem főleg azért, mert a világpiacon is csökken a traktorok iránti kereslet. Nyugat-Európában a mezőgazdasági túltermelés, az élelmiszerpiac telítettsége és a farmerek soványodó pénztárcája következtében már több éve csökken a traktorok eladása. Ebben a térségben 1989-ben még 212 ezer traktort értékesítettek, tavaly már csak 192 ezret, s az előzetes felmérések szerint az idén mindössze 160 ezer traktor kerül eladásra. A csökkenés mértéke Nagy-Britanniában 20, a skandináv országokban 40 százalékos volt. Ez a jelenség a legnagyobb traktorgyártóknak, a John Deere és a Massey Fergusson cégeknek is komoly gondot okoz, új versenytársaknak ezért nem lenne keresnivalójuk a traktorok világpiacán. Ezt a legnagyobb lengyel traktorgyár, az URSUS esete is bizonyítja, ahol a csehszlovák Zetor vállalattal folytatott kooperációról a Massey Fergusson céggel való együttműködésre térnek át, amelynek hagyományos piaca aránylag nagyobb biztonságot jelent. Igaz ugyan, hogy számos afrikai és ázsiai országban az igás állatokat szívesen helyettesítenék traktorokkal, ha lenne rá pénzük. Ez azonban nem helyi, hanem inkább globális probléma, melynek megoldása napjainkban és a közeljövőben az emberiség egyik legnagyobb feladatát jelenti. Hát a kombájnok? Mivel a traktorgyártás helyzete enynyire reménytelen, talán nincs is értelme megemlíteni egy harmadik lehetőséget, a gabonakombájnok gyártását. Az idősebb korosztály tagjai még emlékezhetnek az ötvenes években gyártott, ezüstösen csillogó csehszlovák ZM kombájnokra, amelyek az akkori szakemberek szerint bevált gépeknek bizonyultak. Sajnos, ezek gyártását be kellett szüntetni, mert a KGST keretében a gabonakombájnok szakosított gyártása a Szovjetunió és az NDK feladatává vált. Ezzel kapcsolatban Magyarországon is felszámolták a gabonakombájnok gyártását. A KGST összeomlásával együtt a kombájnok szakosított gyártása is füstbe ment, s bizonyára el kell gondolkozni azon, hogy honnan lesz valutája a csehszlovák mezőgazdaságnak az egyébként kiváló teljesítményt nyújtó, de méregdrága nyugati kombájnok vásárlására. Lehet, hogy a hadiipari konverzió keretében, amelyre úgyis rengeteg pénzre van szükség, célszerű lenne a ■kombájngyártást felújítani, s Így a hazai szükségletet saját gyártásból fedezni. Olyan kombájnokat kellene gyártani, amelyek a minőség, a teljesítmény és az árfekvés szempontjából megfelelnek a várható keresletnek, s ha a hasonló cipőben járó közeli országok is vásárolnák, például Magyarország vagy Bulgária, úgy kifizetődő sorozatnagyságot lehetne elérni. A kombájnban motor is van, kerekeken gördül, cséplőszerkezetéhez sok csapágyra és egyéb tartozékra van szükség, sőt elektronikus műszerek is beépíthetők a motor és a cséplőszerkezet működésének automatizált szabályozására. A gyártás felújítása a hazai mezőgazdasági gépgyártás érdekeit sem sértené, mert egy teljesen új, illetve felújít»« gyártási programról lenne szó. Sőt, inkább a kooperációs kapcsolatok célszerű fejlesztését tenné lehetővé egyes részegységek szakosított gyártásSnak a formájában, például a klimatizált, kényelmes vezetőfülkék gyártásában. Fejlesztés támogatás nélkül Az ilyen vagy az ehhez hasonló megoldásokhoz azonban más hozzáállásra lenne szükség az illetékes állami szervek részéről. A piacgazdálkodás erőltetett bevezetésének keretében például túlságosan egyoldalúvá vált az a nézet, hogy a vállalatok gondoskodjanak saját maguk megfelelő gyártási programokról, ne várjanak állami segítségre. A szövetségi költségvetési tartalékból a konverzióra felszabadított másfél milliárd korona életben tarthatja ugyan a hadiipari termelést fokozatosan helyettesítő vállalatok zömét, komoly szerkezeti átalakítást azonban nem tesz lehetővé. Szlovákiában sem, ahol a másfél milliárdból 1,2 milliárd jut az érintett vállalatokra, hiszen ezt az öszszeget több mint 60 jóváhagyott konverziós programra kell elosztani, s így az állami támogatás esetenként csak a beruházási költségek 30 százalékát fedezi. Újabban a fizetésképtelenség mérséklésére a privatizálás állami bevételeiből felszabadított 50 milliárd (Szlovákiában 16 milliárd) koronát is fel lehetne használni a szerkezeti átalakítás elősegítésére, de az elosztás során itt is a ráutaltság mértéke és az életbentartás a fő szempont, tehát ez a forrás sem tekinthető fejlesztési támogatásnak. Egyébként is illúzió lenne bármilyen mezőgépgyártási programról beszélni, amikor az egész mezőgazdasági termelést a bizonytalanság légköre hatja át, s a csökkenő lakossági vásárlóerő következtében a mezőgazdasági termelők bevételei is elapadnak. MAKRAI MIKLÓS Szingapúri tőke a távközlésre Benzinár-politika Nagy*Britanniában
