Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)

1991-11-15 / 228. szám

1991. november 15. 5 Szabad ÚJSÁG Nem ülnek ölbe tett kézzel Transzformáció - klenóci módra A mezőgazdasági komplexum problémáinak megoldására nem éri meg tétlenül várakozni. Az adott jogi és gazdasági lehetőségeken belül cselekedni kelL Ezt az elvet tartják szem előtt a Klenóci Földműves­­szövetkezetben is. Február 15-én a tagsági gyűlés új alapszabályt foga­dott el. amely - úgy tűnik - hosszabb időre biztos pillére lesz a szövetkezeti tagoknak, a földtulajdonosoknak és a nem földtulajdonosoknak egyaránt. A szövetkezet 5300 hektáron, eb­ből 507 hektár szántón gazdálkodik. Az új alapszabály elfogadása óta bi­zony volt mit tennie a szövetkezet jogászának és közgazdászainak. Be­szerezték a földtulajdont igazoló okira­tokat és a tagokra szétirták a tagsági részesedést. A szövetkezettől mind­eddig 38 tag és 46 nem tag kért bérleti dijat. Tizenöt hektárt visszaadtak a tu­lajdonosoknak. A legnehezebb feladat a tagsági részesedés megoldása volt. A tagsá­gi részesedésről szóló határozat 18. §-a kimondja, hogy a tagok az alapeszközöket a föld. a szövetkezet tevékenységéhez szükséges termelő­­eszközök és a tagsági részesedés társításával hozzák létre. Konkrét esetben a tagsági részesedés kifejezi a Klenóci FSZ vagyonából való része­sedést, az irányításban való részvétel jogát, a nyereségrészesedést és a szövetkezet megszűnése után a va­gyon maradékából való részesedés jogát. A klenóciak a tagsági részese­dés három formáját hagyták jóvá: a vagyoni, a munka utáni és a pénz­beli tagsági részesedést. Mindhá­rom azonos értékű és azonos jogokat biztosit. A tagnak különböző formájú és mennyiségű részesedés lehet a birtokában, miközben egy tagsági részesedés értéke 10 ezer korona. A vagyoni tagsági részesedés kife-A gazdasági és társadalmi rend­szerváltás a Szlovák Állami Biztosítót is érzékenyen érintette. Mindenekelőtt monopolhelyzete szűnt meg az összes ebből származó előnyökkel és hátrá­nyokkal együtt. Ezekről is beszámolt sajtóértekezletén a mostantól Szlovák Biztosító néven szereplő intézmény vezérkara, élén Rudolf Janác mérnök vezérigazgatóval. Az igazgató elmondta, hogy a kö­rülmények teljesen új helyzet elé állí­tották a biztositót. Tudomásul kell ven­ni, hogy Szlovákiában már működik a Kooperativa és az Otcina biztosító, Prágában megnyitották a német érde­keltségű biztosítót, és még az idén- ugyancsak az ország fővárosában- belép a játékba egy svájci biztosító­­társaság is. Ez a tény versenyhelyze­tet teremtett, a biztosítóknak különféle előnyök nyújtásával, a feltételek javí­tásával kell versengeniük az ügyfele­kért. Ugyanakkor a Szlovák Állami Biztosító is szabadabb kezet kapott, nem kell majd elvállalnia olyan esete­ket, amelyeket eddig általában kötele­ző biztosítás néven illettek, s az intéz­mény nem egyszer ráfizetett. Abból indulnak ki, hogy az állami biztosító jó ideig még mindenképpen a legnagyobb hazai intézmény marad, és meghatározó szerepet játszik a. fel­tételek megszabásában. Most például azon fáradoznak, hogy létrehozzák a létező vagy ezután alakuló biztosítók szövetségét, a Csehszlovák Biztosítók asszociációját, amelynek székhelye Pozsonyban lenne. Áz összehangolt együttműködés lehetővé tenné, hogy felosszák egymás között a terepet. Természetesen tudják, hogy az ál­lami biztosító sem maradhat fenn a mai központosított, mammutformá­­jában. .Decentralizálják munkáját, és különválasztják az egyes tevékenysé­geket. Maga a biztosító részvénytár­sasággá alakul át, és szinte biztosra vehető, hogy egy részvénytársaságot alkot majd például a gépkocsibiztosi­­tás. egy továbbit az életbiztosítás, egy harmadikat a vagyonbiztosítás stb. Ez a szerkezeti felépítés lehetővé teszi, jezi a bevitt föld nagyságát és bonitá­­cióját abban az esetben; ha a tulajdo­nos nem kéri vissza földjét. A tag­tulajdonosok részesedését bérleti díj­ként - a tulajdonában lévő föld értéké­nek 1,5 százaléka - számítják ki, mégpedig visszamenőleges hatállyal, a szövetkezetbe való belépéstől fog­va. A szabályzatnak ezt a pontját Kle­­nócon tulajdonképpen már teljesítet­ték. Az 1,5 százalékos bérleti díjra a tag-tulajdonos akkor is jogosult, ha a szövetkezet veszteségesen gazdál­kodik. A tagság megszűnése és a föld kivétele esetén a földet mindig a ter­més betakarítása után, de legkésőbb október 31-én mérik ki. A szövetkezeti tagok egyetértettek azzal, hogy a tagsági részesedés örö­kölhető, (de csak a maradék érték) és eladható legyen - a tulajdonos azon­ban csak klenóci szövetkezeti tagnak, illetve magának a szövetkezetnek ad­hatja el. A tagsági részesedés a nyug­díjba vonulást követő 15 éven keresz­tül érvényes. Végezetül ez a részese­dés kamatmentes. Figyelemre méltó a munka utáni tagsági részesedés. Az előzővel ellen­tétben ez nem adható el. viszont örö­kölhető (a munka utáni tagsági része­sedés maradék értéke öröklődik, a munka utáni tagsági részesedésre való jog azonban nem). Törleszthetö a tulajdonosnak és kamatozik. A ka­mat nagyságáról - a szövetkezet gaz­dálkodása eredményétől függően - az évzáró taggyűlésen döntenek. Végezetül néhány szó a pénzbeli tagsági részesedésről. Ez két év mun­kaviszony után vásárolható meg. Ma­gába foglalja azon szövetkezeti tagok oszthatatlan alapját, akiknek betétje igazolható. Ugyanúgy magában fog­lalja a megtérített tagsági részese­dést, amelyet a tagok az előző alap­­szabályzat értelmében fizettek be - az hogy rugalmasabban kezeljék az ügyeket, ügyfeleket. Mindez azonban a biztosító belső ügye. A nyilvánosságot sokkal inkább az érdekli, hogy milyen változás vár­ható az ügyfelekkel való kapcsolat, illetve a biztosítási feltételek terén Különösen az foglalkoztatja az embe­reket, hogy a pénzromlás tulajdonkép­pen devalválja a hosszúlejáratú bizto­sításokat, elsősorban az életbiztosítá­sokat, ezért nem érdemes biztosítást kötni. A vezérigazgató elmondta, hogy ezzel tisztában vannak, és már most jóváírják a mindenkori pénzromlást, s a jövőben valorizálják az életbiztosí­tás után kifizetett összeget, beleértve az e címen folyósított járadékokat is. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha az ügyfél a szerződésben lejárt idő után sem kéri járandósága kifizetését. Ez esetben, ha például kombinált ifjú­sági biztosításról van szó, a 18. életév betöltése után az ügyfél auto­matikusan balesetbiztosítottá válik, s a neki járó összeg után 8 százalékos éves kamatot vagy 4 százalékos ne­gyedéves kamatot kaphat. Számos új biztosítási formát is be­vezetnek. A jövőben nem lesz meg­szabva a vagyonbiztosítás felső hatá­ra, hanem az ügyféllel való megegye­zés alapján gyakorlatilag korlátlanul magas összegre köthetnek szerző­dést. Rövidebb 5, 6, 7, 8, 9, 10 éves időtartamra is köthető ezentúl életbiz­tosítás. A háztartási biztosítások ská­lája is bővül, felsöhatárt szintén nem szabnak meg. Abból indulnak ki, hogy ma a lakberendezés és a háztartási gépek értéke sokszor milliós nagyság­renddel mérhető, s ezt figyelembe kell venni. Ezentúl például a félmilliót meg­haladó értékre kötött háztartási bizto­sítás esetében az évi díj 350 korona, plusz félmillión felül az érték 5 száza­léka. Hasonlóan egész sor új biztosí­tás köthető a mezőgazdaságban a nö­vények átteleltetésére, a haszonálla­tokra, a vagyontárgyakra, stb. A vállal­kozói kötvények esetében majd az ügyfél szabhatja meg a biztosított va­gyontárgy értékét. Ezekben az ese­évi keresetük 1 százalékát. A pénzbeli tagság részesedése örökölhető (a maradék érték öröklődik, a részese­désre való jog nem). Eladható, tör­leszthetö és kamatozik. A tagsági részesedést Klenócon a következő módon számították ki: a szövetkezet összvagyona 1990. de­cember 31-én 136 millió 159 ezer korona volt. Ebből 40 százalékot hagytak meg a tagsági részesedés alapban. A fennmaradó részt a tagok tagsági részesedésére osztották fel, ez azonban nem vonatkozik az el­hunyt tagokra, azok örököseire, sem pedig azokra, akikkel a szövetkezet megszűntette a tagsági viszonyt. A vagyoni tagsági részesedésre több mint 30 millió, a munka utáni tagsági részesedésre 51 millió koronát hagytak. Ez utóbbit két részre osztot­ták. az egyik a ledolgozott éveket, a másik a jutalmakat érinti. A szövet­kezetbe való belépéskor és a tagsági viszony elérésekor a dolgozó 10 ezer koronát köteles befizetni. Ha az illető nem tudja egy összegben befizetni a pénzt, a szövetkezet beleegyezésé­vel fokozatosan vonják le fizetéséből. Ezek után érheti még meglepetés a klenóciakat? Az elnök, Pavel Kon­­cos mérnök szerint csak abban az esetben, ha a transzformációs törvény a már részvényesi szövetkezetekre is vonatkozik majd. A legutóbbi értesülé­sek szerint azonban a szövetkezet már átalakult. Ellenkező esetben pa­radox helyzet alakulna ki - az új tör­vénnyel megsemmisítenék azt a transzformációt, amelyet a 162/1990-es számú törvény értel­mében már végrehajtottak. Tehát a kormány, amely visszaadja az álla­mosított vagyont, ismét államosíta­na. (A Rol'nícke noviny nyomán) tekben a jövőben tekintettel lesznek arra is, ha az infláció miatt növekszik a vagyontárgyak névleges értéke. Kérdésünkre, hogy kifizeti-e a biz­tosító a gépkocsi javítási költségeit, ha magángazdálkozó végzi el a munkát, aki esetenként drágábban dolgozik, mint a még működő állami vállalatok és a szövetkezetek, a válasz: igen. A kárfelvétel során azonban figyel­meztetik az ügyfelet, hogy kivel vé­geztesse a munkát, s ez egyfajta rek­lám is lesz az olcsón dolgozó vállalko­zóknak. Latolgatják annak a lehetősé­gét is, hogy ezeket bizonyos juttatás­ban részesítsék, esetleg a biztosító saját szervizszolgálatot létesítsen. Az állami biztosító munkatársai vé­gül arról is beszámoltak, hogy munká­juk nemcsak a károk megtérítésére szorítkozik, hanem nagy összeget for­dítanak a baj megelőzésére, elhárítá­sára is. Csupán az első félévben 44 és fél millió koronát folyósítottak szenny­­vízderítók építésére, tízmilliót az ál­latállomány óvására, majdnem 3 milli­ót istállók, farmok felújítására, korsze­rűsítésére. Az egészségvédelemre is jelentős összeget fordítottak. Kétmillió 700 ezer koronát ajánlottak fel Po­­zsony-Óváros kórházának építésére, két gyorsmentő autót vettek a Komá­romi járási kórháznak másfél millió, és egyet a trancséni kórháznak egymillió 300 ezer korona értékben. A szlová­kiai tüzoltószövetséget több mint öt­millió koronával segítették, s nem cse­kély az az összeg, amelyet a különbö­ző alapítványokra, segélyakciókra for­dítottak. Mint ahogy azt Janác vezérigazga­tó elmondta, ezzel tulajdonképpen sa­ját helyzetüket könnyítik, mert így is csökkentik a kártérítésre szoruló ese­tek számát. A jövőben talán még nagyvonalúbbak lesznek. Mintegy pél­daként erre a sajtóértekezleten azok közül az ügyfelek közül, akiknek kom­binált ifjúsági biztosításuk 5 évnél hosszabb ideje tart, 100 személyt sor­soltak ki, akik örökös életbiztosításhoz jutottak. Ezt a gyakorlatot a jövőben rendszeresítik. PALÁGYI LAJOS ehéz helyzetben van Minden­ki, aki a mezőgazdasági ter­melésből kíván megélni. Nem újdonság ez annak, aki csak kissé is odafigyel az ország gazdasági helyzetére. A minap ismét az utcán próbálták a gondjaikat-bajaikat a kor­mány elé tárni a gazdák. Valósak-e az aggályok, vagy eddig nehezen meghatározható politikai tö­rekvések eszközei a termelők? Sze­rény véleményem szerint egyáltalán nem nagyobbak a gondok a mezőgaz­daságban, mint az ipari termelés bár­mely területén. Ebben a fázisban in­kább a vezető gárda tehetsége, vagy éppen tehetetlensége játszik szere­pet. Talán a mezőgazdaság a,.legsta­bilabb“ politikai szempontból, talán itt őrizték meg leginkább a régi nomen­klatúrához tartozó kádereket. Valahol itt kell keresni a baj forrását? Tévedés ne essék, nem követelem a kommu­nista vezetők azonnali leváltását, in­kább a felelősségre vonásukat. Mit és hogyan, miért és mennyiért kérdések­re kereshetné a választ az a gazdasá­gi szakemberekből álló, mindenesetre nem részrehajló, szakmai berkekben ismeri (elismert!) gárda, kik átrostál­hatnák kissé a gazdaságtalanul ter­melő szövetkezetek, állami gazdasá­gok egyéb gazdasági szervezetek ügyvitelét. Aki nem képes feladatai megoldására, érvényesítse képessé­geit másutt! Megszoktuk a kényelmet, a felelőt­len munkát. Nem okultunk mások hi­báin, mert a gazdaságtalanság mindig kiegészíthető volt a ,,kiüríthetetlen" államkasszából. Az ember pedig úgy gondolná, most minden másként megy, nagyobb az igyekezet a terme­lőknél, az elért rosszabb gazdasági eredmények pedig mások hibáin ala­pulnak. De szeretném tudni, miért nö­vekedett akkor a gazdasági állatok elhullásának aránya, miért nem növe­kedett a egyénre átszámított termelé­kenység, miért nem csökkentette a szükségest?) adminisztráció rész­arányát a most már könnyen hozzá­férhető komputertechnika? Miért nem észlelhető a terménystruktúra piaci igényeknek megfelelő változása? Nem lehet cél az, hogy minden áron mindenki munkához jusson. Inkább az, hogy amit termetünk, piacképes (kivétel nélkül mindenütt), és lehetőleg olcsó legyen. Természetesen az érté­kesítés megszokott módszereit újra kellene gondolni, s valahol a termelő, és nem utolsósorban a fogyasztó jár­jon igazán jól. Elképzelhetetlen valahol Európá­ban, hogy a közvetítők, a felvásárlók, a kereskedők fölözzék le a termelő hasznát és Így tönkretegyék öt és a fogyasztót. Akkor van értelme az egésznek, ha folyamatos az értékek körforgása. Lehet, csupán jogi akadálya van annak, hogy újabb szövetkezeti for­mációk alakuljanak, amelyek kapcso­latában már más törvények az irány­adók. Egy biztos, a mai napig nem fedeztem fel egyetlen elfogadható és a mezőgazdasági termelést teljes egészében átfogó irányvonalat, ha úgy tetszik, programot. Valójában nincs is erre szükség, ha érvényesül­het a régen ismert és egyszerűségéért becsült parasztészI Nem várni kell a mindent megoldó ,,programra“, ha­nem a lehetőségek és a konkrét felté­telek mellett a maximálisát kell nyújta­ni, azonnal. Ehhez azonban feltétlenül és halaszthatatlanul rendezni kell a tu­lajdonviszonyokat. A meglévő, de életképtelen egységeket bérbe kell adni, eladni csakis azoknak, akik ugyanott hosszú távon bizonyítottak!! Az alapegységekből, tehát a gazdák­ból építkező formációk lazák, ha úgy tetszik, bármikor leépíthetók, alakítha­tók legyenek. A folyamat profitorientált, felelős, ugyanakkor megbízható egyé­neket feltételez. A termelő kapjon meg minden információt, amire szüksége lehet. Ebben a kormányzat vállalhatna nagyobb szerepet. A természetes fej­lődést figyelmen kívül hagyó erösza- ■ kos szövetkezetesítés eredményeit értelmetlen és komolyan ráfizetéses őrizgetni, foltozgatni. Csak ott szabad meghagyni, ahol a tagság is jónak látja, s természetesen, ahol az egyet­len kritérium, a gazdaságosság iga­zolja létjogosultságát. A mezőgazdaság e tragédiája, hogy az egész átformálást a már adott keretek és feltételek mellett kell meg­valósítani. Az élő anyag miatt. Itt nem lehet megszüntetni az életfeltételeit Képtelenség újraindítani az egyszer már elpusztultat. S ezt mindenkinek tudatosítani kellene. Egy vállalkozás tanulságai Az abaujszinai Mitro Csaba, huszonnyolc éves gépészmérnök, Mitro-Rámár nevű magáncéget alapított. Lassan egy éve, hogy a vállalkozásba belevágott, ennek kapcsán megkérdeztük, milyen tapasztalatokat szerzett ez idő alatt. 1990. december 14-én váltot­tam ki az iparengedélyt képkere­tek gyártására és forgalmazására. Előtte a Csemadok alkalmazottja voltam. Sajnos az akkori fizeté­semből nem lehetett megélni, ezért döntöttem így, s nem bán­tam meg. Jelenleg pácolt fából képkereteket készítek és üvege­zéssel is foglalkozom.- Az anyagbeszerzéssel nin­csenek gondjai?- A helyzet tulajdonképpen tűr­hető. Van elegendő választék, be­szerezhető minden. Csupán üve­gért kellett egészen a sokolovi üveggyárba mennem, mert egy­szerre nagyobb mennyiségű 2 mm-es üveget csak kétezer ki­lométer „beutazása“ után lehet szerezni. Szlovákiában ugye, egyetlen üveggyár sincs, a cseh­országi cégnek pedig nincs szlo­vákiai képviselete.- A műhelyt hol rendezte be?- A keretezőműhely a gará­zsomban van. A leceket azonban külön műhelyben fogom gyártani. Állami kölcsönből szeretnék egy korszerű kombinált famegmunká­ló gépet venni. Eddig apósom meglévő gépeit használtam.- A piacot hogyan biztosítja?- Kimegyek az egyes falukba, és hangszórón kihirdetem, hogy mit árulok. Saccán, Buzitán, Nagyidán, Perényben és Kassán pedig már vannak munkafelvevő­im. Egyszer hirdetést is tettem köz­zé, de szerencsére most már nincs rá szükség, mert így is alig győzöm a munkát. Az új évtől szeretnék a képkeretezésre egy munkaerőt alkalmazni, ugyanis eddig a reklámtól a elszámolásig, a szegeléstől a famunkáig min­dent egyedül végeztem.- Hol sajátította el a szüksé­ges szakmai ismereteket?- Az apósomtól tanultam, ő ugyanis asztalos. Segítettem neki, és közben ellestem a szak­mát. Egy alkalommal a felesé­gemnek kellett három képkeretet csinálnom, és akkor jutott eszem­be, miért ne gyárthatnék mások számára is. Kedvelem ezt a mun­kát, s az sem elhanyagolható té­nyező, hogy a magam ura va­gyok. Sikerül beosztani a munká­mat, s még a Rozmaring nép­tánccsoport vezetésére is marad időm. Már hat éve vezetem ezt a csoportot. Idővel szeretnék egy kocsit is beszerezni, egyelőre ugyanis a kész termékek szállítására a szüleim személyautóját haszná­lom. Hát ennyit sikerült egy év leforgása alatt eíérnem... BALASSA ZOLTÁN Biztosító(k) a változó körülmények között A monopolhelyzet a múlté Érvényesüljön a parasztész Gazdálkodás - lemenőben?

Next

/
Thumbnails
Contents