Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)
1991-10-10 / 198. szám
Szabad ÚJSÁG 1991. október 10. G Jogi tanácsok A legklasszikusabb társas vállalkozási forma A részvénytársaság Részvénytársaság alapítója lehet: az állam, jogi és természetes személyek. Részvénytársaságot egy alapító is alapíthat. A részvénytársaság alapítása alapító szerződés megkötésével, illetve - ha a társaságot egy alapító alapítja - alapítási tervezet kibocsátásával kezdődik. Ezeknek tartalmazniuk kell: a) a társaság cégnevét, székhelyét, tevékenységi körét és a társaság fennállásának időtartamát; b) az alaptőke javasolt nagyságát és az alapítók minimális részesedésének mértékét az alaptőkéből; c) a részvények számát és névértékét, különböző részvényfajták kibocsátása esetén azok megnevezését és az azokhoz kapcsolódó jogokat; d) az első és az utolsó részvényjegyzés helyét és időpontját; e) amennyiben az alaptőke egy része nem pénzbeli hozzájárulásból áll, annak tárgyát és értékét, a hozzájárulást szolgáltató cégét (nevét) és székhelyét (lakóhelyét) és annak a bírósági szakértőnek a nevét, aki a hozzájárulás előzetes értékelését elvégezte; f) az alapító közgyűlés összehívásának módját. A következő fontos mozzanat a részvényjegyzés. A részvények jegyzésének feltételeit megfelelő módon nyilvánosságra kell hozrii. A részvényjegyzés a jegyzési ív aláírásával és a jegyzett összeg legalább tíz százalékának az alapítók által megjelölt bankszámlára való befizetésével történik. A társaság alapítása meghiúsul, ha a részvényjegyzésre megállapított határidő utolsó napjáig nem jegyeztek a javasolt alaptőkének megfelelő összegű részvényt. Ilyen esetben a jegyzésnél a befizetett összeget a befizető személynek tizenöt napon belül levonás nélkül vissza kell fizetni. Az alakuló közgyűlésnek az eredményes részvényjegyzés utolsó napjától számított hatvan napon belül meg kell történnie és arra az alapítók kötelesek meghívni a részvényjegyzőket. Az alakuló közgyűlés- megállapítja, hogy az alaptőkét lejegyezték és annak legalább harminc százalékát, de legalább ötvenezer koronát befizették;- elfogadja vagy visszautasítja a túljegyzést;- dönt a társaság megalakulásáról;- jóváhagyja az alapszabályt;- határoz az alapítókat megillető előnyökről és az alapítókkal vagy más személyekkel az alapítás során történt esetleges önálló megállappdások jóváhagyásáról, amennyiben azok hatással vannak a társaságra;- dönt a nem pénzbeli hozzájárulások értékéről és szolgáltatásuk időpontjáról;- megválasztja az első évre az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot, kivéve ha az alapítók ezt a jogot az alapító szerződésben maguknak tartották fenn;- megválasztja a társaság könyvvizsgálóit. Ha az alapítók az alapító szerződésben megállapodtak, hogy az egész alaptőkét meghatározott arányban ők maguk fizetik be (zártkörű alapítás), nincs szükség részvényjegyzésre és alakuló közgyűlés megtartására, továbbá az alapítók közös megegyezéssel nevezik ki az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjait, állapítják meg az alapszabályt. A részvénytársaság alapításának a törvény szerint a következő módjai megengedettek:- az alapítók alapító szerződést kötnek és a részvényjegyzés nyilvánosan történik;- az alapítók alapító szerződést kötnek és az egész alaptőkét ők maguk fizetik be;- az alapító alapítási tervezetet bocsát ki a részvényjegyzés nyilvánosan történik;- az alapító alapítási tervezetet bocsát ki és az egész alaptőkét ő maga fizeti be. A törvény alapvetően két csoportban határozza meg az alapszabály kellékeit. Az alapszabályban meg kell határozni:- a társaság cégjegyzésének módját;- a közgyűlés összehívásának módját, határozatképessége és határozatképtelensége esetére az eljárás módját, a részvényesek szavazati joga gyakorlásának módját és feltételeit;- az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjainak, valamint a könyvvizsgálóknak a számát, választásának módját, hatáskörüket és a működésük időtartamát;- a mérlegkészítés alapelveit és a társaság nyeresége felosztásának szabályait;- a jegyzett részvények időben történő befizetése elmulasztásának következményeit;- a tartalékalap nagyságát és felhasználását. A részvénytársaság a cégjegyzékbe történt bejegyzés napján jön létre. A cégbíróság a társaságot csak akkor jegyzi be, ha igazolták, hogy: az alakuló közgyűlés lezajlott, a részvényjegyzők a teljes alaptőkét lejegyezték, az alaptőke legalább harminc százalékát befizették és az állami statisztika illetékes szerve azonosító számot osztott ki. A bejegyzés iránti kérelemhez csatolni kell a jóváhagyott alapszabályt és az alakuló közgyűlésről készített közjegyzői jegyzőkönyvet. A részvényes kötelessége az általa jegyzett részvények teljes összegének befizetése, illetve a nem pénzbeli hozzájárulás teljesítése. A befizetések történhetnek részletekben is. A részvénytársaság szervezeti felépítését a törvény nagyon aprólékosan írja elő. A társaság legfontosabb szerve a közgyűlés. Az operatív irányítást az igazgatóság látja el. A felügyelő bizottságnak és a könyvvizsgálóknak elsősorban ellenőrzési feladataik vannak. A részvénytársaság tartalékalapjának minimális mértéke az alaptőke tíz százaléka. Ezt az alapot évenként a fennmaradó nyereségnek az öt százalékával kell bővíteni. A társaság a felszámolási eljárás lefolytatása után a cégjegyzékből történt törléssel szűnik meg. A részvénytársaság kényszerfelszámolása külön jogszabályok szerint történik. DR. LENGYEL LÁSZLÓ Hatszemközt a mezőgazdaság gondjairól A likvidálás a cél? Bevallom, eredeti szándékom az volt, hogy a cukorrépa-betakarításról készítek riportot a Nyárasdi Mezőgaz-, dasági Szövetkezetben. Mint azonban Papp Istvánnal, a szövetkezet elnökével folytatott beszélgetés során kiderült, ezzel a növénnyel az idén nincs különösebb gondjuk, sikerült szerződést kötniük a cukorgyárral, amit az - úgy tűnik - be is tart. Más területen azonban akadt probléma bőven. És nem csupán Nyárasdon. Ottjártamkor épp az elnök vendége volt a szomszédos alistáli szövetkezet elnöke, Kun István, így a beszélgetés szinte magától terelődött át a mezőgazdaság problémáira általában és speciálisan a Dunaszerdahelyi járásban.- A Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség plénuma levelet intézett a Szövetségi Gyűlés- Vladimil Podstránsky, a Szlovák Köztársaság mezőgazdasági miniszterhelyettese a SZFSZSZ szklabinyai tanácskozásán feltette a kérdést, hogy tulajdonképpen milyen árakat szeretnének a mezőgazdászok: Ha ugyanis emelkednének a felvásárlási árak, egyidejűleg emelkedne az élelmiszerek ára is, tovább csökkenne a kereslet, aminek megintcsak a termelők látnák a kárát. Miként vélekednek a miniszterhelyettes úr érveléséről? Kun István: - Az árakról és a drágaságról csak annyit: Ausztriában egy liter tej ára egy liter gázolaj árával egyenlő. Nálunk az arány egy a háromhoz. Vagy más példa: három mázsa búzáért kapunk egy mázsa műtrágyát, aminek a kétharmada ráadásul ballasztanyag. Ilyen bemenők mellett egyes képviselőihez, amelyben kifejti a szövetkezetek transzformációjával kapcsolatos álláspontját. Mit várnak a földművesek ettől a lépéstől? Papp István: - Arra számítunk, hogy a képviselők fontolóra veszik a levélben foglaltakat és néhányukat megnyerünk ügyünknek. Ezen kívül a szövetségnek sikerült elérnie, hogy az egyes parlamenti bizottságokban gyakorlati szakemberek kifejthessék véleményüket, konkrét adatokkal bizonyítsák, mi is a valós helyzet és mit szeretnének a szövetkezeti dolgozók. Kun István: - Tisztában vagyunk azzal, hogy az eddigi formában nem maradhatnak meg a szövetkezetek, mindenképpen rendezni kell a tulajdonviszonyokat, hiszen az az egyik fő motivációs tényező. De ha továbbra is ilyen marad a kormány agrárpolitikája, mint eddig, akkor tönkreteszik az újonnan alakuló szövetkezeteket és a magántermelőket egyaránt. Ezért nem szerencsés dolog - és ezt mindig hangsúlyozom - csupán a szövetkezetek gondjairól bészélni, az egész mezőgazdaság gondjairól kell szólni. A magántermelők ugyanúgy megérzik - vagy talán még jobban - a termelői biztonság hiányát.- Önkéntelenül is felmerül a kérdés: mi célja lehet a kormánynak ezzel az agrárpolitikával? Papp István: - Csak találgatni tudunk, hogy egyeseknek milyen felső politikai vagy gazdasági érdekük fűződhet ehhez. Mindenesetre nagyon úgy fest a dolog, hogy a hazai mezőgazdaság tönkretételével piacot akarnak teremteni a külföldi áruk számára. Kun István: - Ha valamit szétrombolunk, tudnunk kéne, mit akarunk helyette építeni. És ez az, amit egyelőre nem látunk; azt, hogy miként is képzelik el a hazai mezőgazdaság jövőjét. Mert ha már ismernénk a feltételeket, alkalmazkodni is tudnánk hozzájuk, de egyelőre sötétben tapogatózunk. egyszerűen lehetetlen olcsón termelni. De ha már az összehasonlításoknál tartunk: Ausztriában 44 százalékos az állami támogatás, nálunk 10-15. Persze a lakosság széles rétegeit erről nem tájékoztatják, így azok a termelőket okolják a drága élelmiszerekért.-Térjünk ki a regionális problémákra is! Jozef Kréek mezőgazdasági miniszter többször hangoztatta, hogy az intenzív feltételek között gazdálkodó termelőket fogják támogatni. Mi valósult meg ebből? Papp István: - Az igazat megvallva, semmi, sót, ha némi segítséget nyújtottak a termelőknek, abból a déli például 45-50 ezer tonnát vásároltak fel belőle. Nálunk szinte lehetetlen 26 százalékos sikértartalmú búzát termeszteni. Egyrészt azért, mert ráálltunk az intenzív fajtákra, másrészt: az itteni viszonyok között igen gyors a biológiai érés, az aratás idején elég egy kis eső, és máris néhány százalékkal csökken a sikértartalom. Továbbá az öntözés is, amely vidékünkön szinte nélkülözhetetlen, némileg csökkenti azt. (gy az öntözés egyfelől költségnövelő tényező, másfelől minőségrontónak bizonyult. Kun István: - Súlyosan érint bennünket, hogy nem módosították a földadó nagyságát. A járásban hektáronként átlagosan 2650 korona földadót fizetünk. Ehhez várhatóan hozzájön még 1500-2000 korona bérleti díj, miközben az adó nagysága változatlan marad. Annyi haszon nem lesz a földből, amennyit adó és bérleti díj címén ki kell majd fizetni. És akkor az önköltségekről még nem is beszéltünk.- Gyakran éri az a vád a termelőket - még a mezőgazdasági minisztérium részéről is -, hogy nem viselkednek piaci módon. Tudjuk viszont, hogy ez nem elsősorban rajtuk múlik... Kun István: - Amíg ekkora túlkínálat van a piacon, addig nem is lehet piaci módon viselkedni. Mihelyt azonban megszabadulunk a feleslegtől, már mi is beleszólhatunk az árak alakulásába. Jó példa erre a sertésfelvásárlás járásunkban. A sertéshúsért 20 koronát kínált a dunaszerdahelyi húsüzem, tudta, ennyiért is odaadjuk, mert nincs más választásunk. Néhány hete azonban 15 ezer sertést sikerült eladnunk Magyarországon, ezáltal túladtunk a fölöslegen. Most már 23-24 koronáért is hajlandó a húsüzem megvásárolni tőlünk a sertéshúst. Kiváncsi vagyok, miből tudott egyszerre 3-4 koronával többet fizetni?- Visszatérve a beszélgetésünk elején felvetett transzformációhoz: ha Önökön múlna, milyen megoldást javasolnának? Papp István: - Egy bizonyos cél eléréséhez törvényekre van szükség, amelyek megszabják az utat. Ha a cél történetesen a szövetkezetek tönkretétele, akkor nincs szükség törvényekre, a gazdasági megszorítások is fokozatosan oda vezetnek. Mire meghozzák a transzformációs törvényt, lehet, hogy már nem is lesz mit átalakítani. Amikor a szövetkezetekbe kényszerítették a parasztot, erőszakkal tették azt. Most ismét sablonszerűén, direktív módon akarnak rájuk erőszakolni valamit. A szövetkezetek megértek a változásra, de hagyni kéne, hogy Kun István (A szerző felvételei) járások szinte mindig kimaradtak Nézzük csak a gabonafelvásárlást! Háromszáz koronát adtak a 26 százalékos sikértartalmú búzáért. A mi járásunkban azonban mindössze ötezer tonna termett ilyen búzából. Ahogy hallottam, a Nagyszombati járásban alulról forrjanak ki és minden vidéken találják meg az ottani viszonyoknak megfelelő gazdálkodási módot. Én azt hiszem, hogy felső irányítás nélkül is ki tudnák választani a helyes utat. V. KRASZNICA MELITTA
