Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)
1991-10-05 / 194. szám
6 Szabad ÚJSÁG 1991. október 5. Magyar—horvát irodalmi és történelmi kapcsolatok A horvátokkal való sorsközösségünk az 1102-től datált Kálmán király korabeli államközösségtől egészen az 1918. október 29-i elszakadásig tartott. Bár az egy kötelékbe tartozást — főleg a XX. században — a horvát fél inkább annektálásnak tekintette, a tárgyilagos értékelések szerint a két nemzet között a perszonáluniós együttélés volt a jellemző. A XV. századtól, amikor Velence annektálta a horvát tengerpartot, majd a török invázió megindulása után még szorosabbá váltak a horvát—magyar kapcsolatok. Elkezdődött a Zágrábon túli területekről a felvándorlás. A menekültek 180 horvát falut alapítottak Magyarországon, melyek egy része a határváltozások során Ausztriához és Szlovákiához került. Közös hazában Történelmi együvétartozásunkat jellemzi, amit négy évtizede Mihovil Kőmből akadémikus írt le Janus Pannóniusról: „Ha valaki megérdemli a mi humanistáink közül, hogy fordításban váljék hozzáférhetővé a mai nemzedékek számára, akkor ezt egyetemes jelentősége miatt ő érdemli meg azon horvátok közül, akik hazájuk határain túl hozzájárultak az egyetemes európai haladáshoz, gyakran évszázadokon át idegen lobogó alatt hajózva.” A mi oldalunkon vért kellett izzadnia Fraknői Vilmosnak, hogy bizonyítsa Vitéz János magyarságát. Az igazság azonban az, hogy Visegrádon vagy Budán a királyságtudat által áthatott horvát értelmiség ugyanúgy otthon érezte magát a Drávától északra, mint délre. Az előzőek kevésbé ismert kortársa, Felix Petaneius Ragusinus a Corvina-könyvműhely vezetőjeként alkotott hasznosat. A magyar eredetű Spalatói Marko Marulié 1501-ben írta a török veszedelem ellen híres Judit című eposzát. Ekkor még olyan erős a kapcsolat Split és Magyarország között, hogy Lőkös professzor a nyelvcserét sem tartja kizártnak. A 16. századi reneszánsz énekköltészet is mélygyökerű magyar—horvát kapcsolatokat bizonyít. Sajtié András magyarból fordítja Szilágyi és Hajmási históriáját horvátra. Egyes horvát versek viszont csak magyar nyelven maradtak fenn, többek között a Béla királyról és Bankó leányáról szóló széphistória (1750), valamint Vitéz Francisko széphistóriája (1754). Az előbbit Semptén nyomtatták. Az első kaj—horvát nyelven írt könyv Werbőczy István híres Hármaskönyvének fordítása, amit Ivan Pergoáic varasdi nótárius adott ki. Ebben az időben a kaj nyelvjárásban írt könyvek (Zágráb—Varasd—Diakovár háromszögének nyelvjárása) szerzői nyelvüket még slovienskinek vagy slovenskinek mondták. Ezt az elnevezést csak a XVII. század végén szorította ki a közhasználatból a horvacki elnevezés. Viszont a szlovén nyelvet a kor irodalmában még krajskinak, krajnainak hívták. A tengermelléki fennmaradt horvát irodalmi termékek zöme magyarból való fordítás! KrleZa úgy fedezte fel a 30-as években a kaj nyelvet, mint Ady a Károli Bibliáét. A kaj nyelv a XVIII. sz. végén fellépő illirizmussal elhalt. Hihetetlenül gazdag a 16—17. századi horvát irodalom magyar vonatkozásokban. Akkor ez európai színvonalat is jelentett. A Juditot egész Európa ismerte, sok magyar szava összefonódottságunk bizonyítéka. Sztárai Mihály, aki Vukovár környéki püspök volt, ugyanúgy közvetített a két nép között, mint Brodarics püspök. A zárai Brno Krnalovié alig pár évvel a szigetvári csata (1566) után megírta ennek történetét Vazetje Sigeta grada címmel. A ragúzai Ivan Gunduliő a lengyelek 1621-es chocimi török feletti győzelme örömére úja meg a horvát humanizmus legjelentősebb alkotását, Oszmán című eposzát. A ragúzai Vladislav Menőetiő és Ivan Gundulié Zrínyi Péter horvát bántól, a törökverő unokájától várták, hogy kiűzi a törököket az országból. Az önállósulás útján Felvilágosodás kori mozgalmaikban is sok hasonló vonást fedezhetünk fel. A XVIII. század végéig tartó hagyományosan jó kapcsolatokat Ludovít Gaj illír mozgalma bontotta meg. 1790-től nem volt Horvátországban hivatalos nyelv a magyar. Az 1838-as pesti árvízkor és az 1859-es horvátországi éhínség idején kölcsönösen segítette egymást a két nép. Bár közbeiktatódott JellaSiő gyászos időszaka, de kapcsolataink akkor sem épültek fel teljesen. Ivan Maíuraniő (1814—1890), a horvát megújulás legnagyobb nemzeti költője az 1830-as években Fiúméban magyar iskolába járt, később pedig Szombathelyen tanult jogot. Első magyarul írt versein Berzsenyi hatása érződik. Fő műve, a Csengics Szmail aga halála jelentőségében hasonló Toldinkhoz. 1848-ban baráti jobbját nyújtotta felénk, 1873—1880 között horvát bán is volt. Érdekes, hogy az ellentétek kiéleződésének dacára 1860-tól a zágrábi színpadokon egyedülállóan sok magyar színművet vittek színre, egészen a háború végéig. A két háború között pedig gyakran szerepeltek bécsi társulatok is nálunk, magyar színművel. Az 1861-es oktrojált választásokon a horvát ellenzék Magyarországtól többet akart, mint amit mi kaptunk Bécstől, s a szerbeket támogatta Budapest ellenében. Az ellenzék (Jogpárt) törvénytelennek minősítette az 1868-as kiegyezést, s Khuen-Héderváry bán a szerb unionistákat támogatta. 1917-ben szerb—horvát koalíciós kormány került hatalomra, az országgyűlés elnöke szerb volt, s 1918. október 29-én szerb képviselő indítványozta az elszakadást. A kapcsolatok megmaradnak Ebben a nem kedvező időszakban is kimutatható a magyar—horvát kölcsönhatás. Josif Eugen Tomié regényíró 1899-ben megjelenteti Melita című művét, melyben Mikszáth-regényekbe illő katonatiszekről, Magyarországon folyó hadgyakorlatokról, magyar nevelőintézetekről, magyar—horvát rokonságról stb. olvashatunk. A realista regényírás egyik legtermékenyebb írójának, Ksaver Sándor Djalskinak (1854—1935) a művein kimutatható Krúdy hatása, ugyanakkor Tisza Istvánnak is nagy tisztelője volt. Kevesen tudják, hogy Tormay Cecilé 1911-ben megjelent Emberek a kövek között című művének horvát a főszereplője, s horvát környezetben ábrázolja a horvátok és magyarok viszonyát. Sufflay Milán (1879—1931) nagytudású történészként a horvátok és magyarok jobb együttéléséért küzdött. Terveit az összeomlás elmosta, mivel az uralkodó nem őt, hanem a délszláv állam egyik későbbi megalapítóját támogatta. Történetírói és politikai szereplése miatt népe mártírja lett. A hajdani jogpárti ellenzékiséget továbbvivő Radiő pártelnök szintén hasonló sorsra jutott. Ez időben a kapcsolatok elősegítője részünkről Bajza József. Századunk egyik legjelentősebb horvát írója, Miroslav Krleüa hosszú élete folyamán végig rokonszenvezett a magyarsággal. Zágrábban született, majd a pécsi hadapródiskolába, onnan a budapesti Ludovica Akadémiára került. Borjújában magával hozta az Apostol kész fordítását. Eljárt a Galilei Körbe is. Mindez viszszatükröződik műveiben: Zászlók I-IV, hasonló a Duna vallomásához és benne név szerint is szerepel Ady. 1940-ben Pécsett Csuka Zoltán szerkesztésében délszláv nyelvű lap igyekszik segíteni az összetartozást. Itt jelenik meg horvátul Németh László Híd a Dráván című írása. Horvátország területe ma 56 ezer km2. 1918-ban a politikai játszmát a szerbek ellenében a horvátok elvesztették, a ma gondjait pedig a közeljövő fogja eldönteni. Andrí&sal élve: örvendetesebb lenne, ha nem író, hanem az élet írná meg a Hidat a Dráván! ZILIZI TIHAMÉR Szilassy A szlovenszkói magyar közélet háromnegyed százados történelmének számos jeles alakja van, akiről ideje fellebbenteni a feledés-feledtetés fátylát. Dr. Szilassy Béla, a szlovenszkói politikai és gazdasági élet jellegzetes képviselője, a prágai parlament tagja, az Egyesült Magyar Párt szenátora, számos tisztség viselője 110 éve született. Régi nógrádi család sarja volt, ősei Mátyás királytól kaptak adománylevelet Tugárra, az éppen 100 éve Losonccal egyesült helységre és a környékbeli birtokokra. A Szilassyak a XVIII. sz. végétől folyamatosan szerepet játszottak nemcsak Losonc, hanem Nógrád, sőt, az ország politikai és egyházi életében, valamint a mezőgazdaság és ipar fejlesztésében. Szilassy Béla apja, id. Szilassy Aladár a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, bátyja ifj. Szilassy Aladár pedig az első magyar cserkészcsapat alapítója volt. A jogot végzett losonci földbirtokos, szilasi és pilisi dr. Szilassy Béla rendkívül tevékeny közéleti emberré vált, gazdasági, politikai és egyházi téren munkálkodott. Politikai „szereplése” 1919 januárjában kezdődött, amikor a várost elfoglaló cseh katonai közigazgatás túszokat szedvén őket az ilavai fegyházba internálta. A letartóztatottak között volt Szilassy Béla, Sacher Imre nagybirtokos, Scherer Lajos gimnáziumi tanár, Herz Sándor fogorvos, Szabó József festő, később a direktórium elnöke, további losonci polgárok, ügyvédek, iparosok, kereskedők, munkások társaságában. Talán ez az eset is közrejátszott abban, hogy Szilassy már mint parlamenti képviselő a magyar kisebbség fáradhatatlan szószólója volt. Gyakorlati politikusként elsősorban a szlovákiai magyar gazdasági élet megszervezésével foglalkozott, felismerve ennek létfontosságát. Elnöke volt az ellenzéki pártok „vezérlőbiBélára emlékezünk „Népi vallásosság a Kárpát-medence népeinél-II.” zottságának”, nagy része volt abban, hogy a magyar kisebbségi politikában megszűntek az erőt forgácsoló, ellentéteket kiváltó „csatározások”, és a pártok közös platformon egyesülni tudtak. Ott találjuk Szilassyt a csehszlovákiai magyarság egyik fontos sajtóorgánuma, a Prágai Magyar Hírlap alapítói között is. Családi hagyományként szűkebb és tágabb egyháza ügyeivel is foglalkozott. Mint a losonci református egyház főgondnoka és a Szlovenszkói Református Konvent elnöke elsősorban a losonci református teológiai szeminárium megalapításában (1925) és fenntartásában szerzett elévülhetetlen érdemeket. A Sörös Béla püspök által igazgatott tanintézet 13 és fél éves működése alatt több mint száz lelkipásztort adott a szlovákiai és kárpátaljai reformátusoknak. Dédapjához, Szilassy József koronaőrhöz hasonlóan, aki sokat áldozott arra, hogy az Ipoly menti kisgazdák lépést tartsanak a korral. Téli tanfolyamokat szervezett számukra, mintagazdaságában magnemesítő állomást létesített, simmentáli tenyészállataival hozzájárult az északnógrádi szarvasmarha-állomány nemesítéséhez. 1938 után Szilassy országgyűlési képviselő és az ún. Felvidéki Minisztérium államtitkára lett, majd ennek megszűntekor mint kormánybiztos a felvidéki földbirtokrevízió munkájában vett részt, folytatta tehát közéleti tevékenységét. 1943-ban megszervezte 43 sokgyermekes családnak a kárpátaljai Nagydobronyból a losonci református egyház birtokára való telepítését. Alig két év elteltével a „telepeseknek” el kellett hagyni új otthonukat... Távozni kényszerült szülőföldjéről, ősei kastélyából Szilassy Béla is. 1944 őszén családjával együtt elhagyta Losoncot, utóbb Európát is. Az Egyesült Államokban telepedett le, ott is halt meg 1962-ben az Illinois állambeli Pekin városában. Delavanban temették el. Sírja felett a pozsonyi dr. Ludvig Artúr hirdette a feltámadás igéjét. „Törhetetlen magyar református jelleme, áldozatkészsége, munkabírása mind visszatükrözik egy népéért, hitéért dolgozó magyar vezetőknek a nemességét, becsületesséSzabolcs Péter: Öregek gét...” írta róla a halálhírt közlő amerikai Reformátusok Lapja. Dr. Szilassy Béla személyében egy jeles, nemcsak származása révén nemes ember távozott el, akinek élete és munkássága történelmünk részét képezi. BÖSZÖRMÉNYI ISTVÁN A fenti címmel rendezett háromnapos néprajzi vallásos konferenciát Veszprémben, a VEAB Néprajzi és Magyarságkutató Munkabizottsága, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, valamint a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum. Decemberben Sepsiszentgyörgyön tartották az első összejövetelt. Veszprémben ott voltak az erdélyi, vajdasági, felvidéki és kárpátaljai magyarok képviselői, akiket a megnyitón dr. Horváth Balázs tárca nélküli miniszter üdvözölt. A két napon előadásokat tartottak hivatásos és amatőr néprajzkutatók. Élményszámba menő tájékoztatást adtak a határokon túl élő magyarok valamennyi területéről, a katolikus, református és adventista vallási népszokásokról. A népi vallási kutatás eddig ismeretlen témaköreinek feltárására ösztönözték a kutatókat. Barna Gábor (Bp) Vallás és identitás, Jánó Mihály (Sepsiszentgyörgy) Profán feliratok megszentelt falakon, Petánovics Katalin (Keszthely) Az álom szerepe az egyén életében, Böszörményi Mária (Esztergom) a népi vallásosság teológiai alapjai, P. Daczó Á. Lukács OFM (Fogaras) Napkeltenézés Csíksomlyón, P. Jáki S. Teodóz OSB (Győr) Vallási néprajz a katolikus pap szemével című előadását hallgathatták végig a jelenlevők. A konferencia harmadik napján a résztvevők megtekintették a Balatonfelvidék református és katolikus templomait, műemlékeit. Befejezésképp részt vettek a balatonfüredi református istentiszteleten, ill. a tihanyi apátsági templomban a szentmisén és a templom történetéről szóló előadáson. Hazai magyarságunkat csupán öt résztvevő képviselte — érdeklődők és amatőr néprajzosok. Remélhetőleg közülük többen is megkezdik a hazai vallási néprajzkutató munkát, hisz ezen a területen is van mit bepótolnunk. DÁNIEL ERZSÉBET . n Közlemény Egy tíz évvel ezelőtti nagy siker megújrázása várható október 7-én Léván, ahol nagyszabású EDDA-koncertet rendeznek 18.30 órai kezdettel a Sportház tornatermében. Akik élőben szeretnék látni-hallani Pataki Attilát és együttesét, egy órával az előadás kezdete előtt a helyszínen vásárolhatnak jegyeket. Jegyelővétel a lévai Junior mozi pénztá^ fában. y
