Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)
1991-10-31 / 215. szám
1991. október 31. Szabad ÚJSÁG 5 Szüret ’91 • Szüret: *91 • Szüret *91 • Szüret *91 • Szüret ’91 • Jelentés a keleti végekről Még a tokaji is savanyú... „Saját célon túl nem érdemes szőlőt termeszteni“ • Bornemisszák lettünk? • Borban az adósság • Mi köze van az orosz cárnak Szent Orbánhoz? • 723 hektárnyi világhír és egymillió liter csapra váró aszú-bosszú „Sanyarú szüret volt az idei“ - legyint egy nevét elárulni nem akaró nagykövesdi szőlősgazda, és mutatja is. Kérges tenyerében betegség támadta, töppedt, rothadásnak indult fürtöket tart elém. Nem sajnáltatja magát, csak éppen érzékelteti: ez van. „Ide hallgasson! Azelőtt örömszüret volt, kakast, csirkét, birkát vágtunk. Most meg bánatszüret van. Amikor megláttam a szőlőt, szaggattam is lefelé, tiszta rohadt volt az egész. Fogtam és eladtam a Királyhelmeci Borkombinátnak, ötödosztályúnak minősítették, tizenhat fokos volt a leve, 4 korona 90 fillért adtak kilójáért. Akinek ez nem elég, legfeljebb nem adja oda. A felvásárló diktál. De ki diktál a kereskedőknek, akik egyre drágábban árusítják a bort?!.,. Nos, a szőlő ára még az ötszöri permetezés során elhasznált növényvédőszer értékét sem hozta be, nem is beszélve a méregdrágán vásárolt istállótrágyáról, amit valóságos rabszolgamunkával dolgoztunk be a talajba. A pénz értéke lefelé megy, a szőlő értéke is lefelé megy, a permet meg minden más pedig egyre drágább. Saját célon túl nem érdemes szőlőt termeszteni. * * * A hazai borvidékek közül a tokaji hegyvonulat Szlovákiába átnyúló része a legismertebb. A Kisújhely-Toronya-Borsi-Szőlöske térségben 723 hektárnyi szőlőültetvényen terem nemzetközileg is elismert, márkás minősítésű szőlő. Vessünk hát egy pillantást a „szlovák Tokaj-hegyre.“ De valóban csak egy pillantást, természetesen alulnézetből, hiszen a hegyet egészében és kiterjedésében csak lassan szálló helikopterről lehetne alaposan szemügyre venni. Néhány hete - s még néhány napig - tart a hegy idén szomorúra sikeredett ünnepe, a szüret: mindenki ott van, kivált hét végén, akinek valamiképpen köze van a híres borvidékhez, akár szőlőterületet birtokol rajta, akár - újabb dolog - szerényebb nyaralót. A finom savtartalmú, tüzes, illatos, harmonikus tokaji kedvező évjáratokban - mint a 79-es, a 81 -es, a 83-as vagy a 86-os volt - több éves ászokolás után felveszi a versenyt a világ legjobb boraival. Ám hogy így is maradjon, ahhoz most ismét sokat kell tenni. Felújításra, fejlesztésre, karbantartóra, nagyobb odafigyelésre szorul itt is sok minden. Az eddigi változások Végre, hogy ezt is megértük! • városatyáknak nem tehetett könnyű dolguk annyi utcát újrakeresztelni, még ha a lakosság jó tanácsadónak bizonyult is. Aminek viszont a leginkább örülök, hogy önről, Feketeházy János mérnök úr, nem feledkeztek meg. Megneszeltem ugyan, hogy akadt néhány felháborodott lakó, aki kijelentette, hogy ő ugyan évek óta Vágsellye lakosa, de ezt a nevet még nem volt szerencséje hallani. Helyettük is elnézést kérek öntől, aki az 1800-as évek végén Magyarország csaknem valamennyi hídjának vasszerkezetét tervezte, csakúgy mint a budapesti Keleti pályaudvar tetőszerkezetét és a budapesti Szabadság hidat. A város büszke volt önre, hogy Gustav Eiffel mérnökeként a világ egyik csodájának létrejöttéhez is hozzájárult. Itt született Vágsellyén. Innen indult, ide tért viszsza - a családi sírbolt is itt található. Az utca tehát joggal megilleti önt. Nagyon mostohán bánnék el önnel, Miskovics Sellyéi József író barátom, ha nem állítanám, hogy ugyanúgy rászolgált az utcanévre, mint Feketeházy János mérnök urunk. Tolla egyike: Az idén áprilisban ,,Tokaj" néven önálló állami vállalattá alakult az eleddig a pozsonyi Borkombináthoz tartozó szlovákújhelyi feldolgozóüzem, Jaroslav Macik mérnök, a vállalat igazgatója az immár önállóan gazdálkodó mezőgazdasági üzem problémáiról és jövőbeni helyzetének várható alakulásáról informált. Megtudtam, hogy a múltban a szőlőtőkék mindenkori terméséhez igazított tervek szerint „járatták" a fióküzemet. Az értékes domboldalakon különösen leromlott az állami gazdasági ültetvények állaga. A kiöregedett területeken alig volt újratelepítés, így a szőlőtermesztés szempontjából értékes földszelvények, hegyoldalak maradtak kihasználatlanul. Nyűgös örökségként kapták hozzá a feldolgozóüzem elavult technológiáját és a később jóváírt adóssághalmazt. A nulláról indultak, tehát több tízmilliós hitelt kellett felvenniük ahhoz, hogy működőképesek lehessenek. A négyszáz dolgozóból kettőszázat kénytelenek voltak elbocsátani. Az ebek harmincadjára jutott területeket pedig kiadták a dolgozóknak művelésre, az évtizedes kártételt helyrehozandó... Talán ez a történet is megérne egy cikkecskét, engem azonban most inkább az érdekel, hogy mit tehetnek és mit tesznek a tokaji szőlészet-borászat hírnevének a megmentéséért?- A hírnévvel nem is volna olyan nagy baj, inkább a belföldi piac beszűkülése és a külföldiek elzárkózása akadályozza az elkészített borok értékesítését - nyifatkozza az igazgató.- Tehát piacképesek az itteni borok?-Kiváló minőségüket nemzetközileg is elismerik. Ennek ellenére problémát jelent az értékesítésük. A múltban Magyarország évente mintegy százezer litert vett át tőlünk és juttatott el más országok piacaira. Az idén mindössze 50 ezer palackkal jelenhettünk meg a lengyel piacon. Az öszszességében 42 millió korona értékben tervezett boreladásból eddig alig több mint 5 milliónál tartunk.- Mi a helyzet a belföldi piacokon?- A szétesőben lévő Jednota és Zdroj beszüntette bor készletének növelését, a magánkereskedők pedig még óvatosak...- Dnök úgy vélik, a jó bornak valóban nem kell cégér?- A reklámra sajnos nincs pénzünk. igazi, ízes népi történeteket mesélt, és figyelemre méltóak népi mondagyűjtései is. Úgy nőtt fel a kisváros szalmafedeles házai között, hogy egyszerűsége mellett nem lehetett nem észrevenni tehetségét. Egy utca ennek köszönhetően ma már az ön nevével büszkélkedik. Egy külföldi újságban közreadott hirdetésért 100 ezer koronát is elkérnek, amennyi nálunk egyhavi előleget jelent. Persze, voltak próbálkozásaink. Üzletkötő találkozóra invitáltuk eladdig potenciális és számításba jöhető leendő vevőinket. A háromszáz meghívott közül csak harmincán jelentek meg, főleg a szállodák megbízottjai, de enyhén szólva mérsékelt érdeklődést tanúsítottak a termékeink iránt. Brünn(lllusztrációs fotó: V. Gy.) ben pedig borkóstolóval egybekötött kiállítást rendeztünk a külföldi borkereskedők megnyerésére. Sajnos ez az akciónk is eredménytelenül zárult. Egy reménysugár azért mégis felvillant, amikor megjelent nálunk egy francia cég vezetője, aki - felmérvén a helyzetet - hajlandó volna beszállni egy részvénytársaságba. Előzetes ígérete szerint hozzájárulna a feldolgozóüzem korszerűsítéséhez és a szőlőművelés színvonalának növeléséhez, valamint az itt termelt bor egy részének franciaországi értékesítéséhez - amennyiben elsőbbségi jogot (azaz 50 százalékon túli részesedést) biztosítanánk a számára... Kérdés, hogy mit szólnának ehhez az itteni szőlősgazdák? Jártam az önálló borkombinát-híres szőlőskei főpincéjében is, melynek bejáratánál Szent Orbán mélabús ábrázatú szobra kémleli a szőlőhegy horizontját, s talán egy kicsit a jövőjét is. Az évszázadokkal ezelőtt vulkanikus kőzetbe vájt pincelabirintus hossza Most, hogy lassan befejezni készülök írásomat, tartozom egy vallomással. Lélegzet-visszafojtva hallgattam az újabb és újabb javaslatokat az utcák átkeresztelésére. Nagy örömömre rólam sem feledkeztek meg. A várost kettészeli a főutca, amely a vasútállomástól a Vág folyó felett feszülő hídig a szovjet hadsereg dicsőségét hirdette ezidáig. Hadd áruljam el, hogy ennek az utcának a fele immár az enyém! Az állomás felé 1560 méter, 40 méter mélységben kígyózik, és 11-12 fokos állandó hőmérsékleten „üzemel“. Kuriózumként említendő, hogy I. Péter cár (is) ebből a pincéből szerezte be kedvenc borát. A pincében egymillió liter bort tárolhatnak. Jelenleg éppen ennyi elad'(hat)atlan tartalékkal rendelkezik az anyagi gondokkal küszködő vállalat. S az idén - a saját területükről begyűjtött termésen kívül, további 200 vagon (a környékbeli gazdáktól kilónként és cukortartalomtól függően 6-12 koronáért felvásárolandó) „tokaji védjegyű“ szőlőből készítenek újbort. Miközben - ismétlem - tele vannak a pincék a sokputtonyos, régi évjáratú nektárral, melyeket Dionüszosz is méltán megízlelhetne. Nagyon úgy fest, hogy azok a hatalmas hordók csak akkor fognak kiürülni, ha Szlovákia lakói összefognak, és sorra csapra verik őket, hogy helyet csináljanak az új termésnek. Bár az is elképzelhető, hogy mire észbe, illetve poharunk után kapnánk, akkorra esetleg megjelenik egy újabb orosz cár, és... A hozzánk „határolt“ tokaji szölővidék nem tartozik az ország legismertebb és leglátogatottabb turistakörzetei közé, de mégis sok itt található építménynek, tájrészletnek, régi gazdasági épületnek, kúriának, várromnak, kápolnának van idegenforgalmi vonzása. Az „idegenforgalmi feltárás" is megoldatlan még: sok érdekes, látványos történelmi múltat idéző épület, várrom környéke elvadult, az oda vezető utak elhanyagoltak. Pedig ez is egy lehetőség volna a „piaccsinálásra“. S ha mindehhez még elfogadható áron - saját üzlethálózatukban és borozóikban - árusítanák a garantáltan kiváló minőségű (nem pedig pancsolt lőreként szégyenkező) - borokat akkor talán nem is volna annyira savanyú az itteni szőlő. KORCSMÁROS LÁSZLÓ vezető maradék útszakaszt egyszerűen csak Fő utcának nevezték el. Az utca derekát tér képezi, amelyet Szentháromság térnek keresztelnek el. A hídtól lefelé jövet - az már az én utcám, egészen a kastélyig. Fél utca is utca, nemde? A kastély kedves, szép emlékeimet őrzi. Vágsellye 1557-ben Magyarország első olyan oktatási intézményével dicsekedhetett, amelyet ma főiskolának neveznénk. Már 1602- ben négyszáz hallgatója volt. Én, Pázmány Péter, az iskola tiszteletbeli pedagógusa joggal állíthatom, hogy volt mivel büszkélkednünk. Eredetileg szerettem volna, ha a papnövendékeket oktató intézmény egyetemmé válik, de ezeket a terveimet megakadályozta a Bocskay-féle felkelés. A város viszont ezentúl őrzi majd az én nevemet is. Most tehát megörökítenek bennünket. S ha már meghatódottságomban így elárultam magam, önökhöz szeretnék fordulni, kedves vágsellyei lakosok. önökön múlik ugyanis, hogy nevünk ne puszta felirat maradjon az utcavégi táblán, önök felelnek azért, hogy a jövőben is tudják majd az itt élők, kik voltunk és mi fűzött a városhoz. Arra kérem tehát önöket, nagy és tiszta reménnyel: legyenek jó keresztszüleink! -száz-Csak a jeget és a lisztharmatot szidhatják Vágsellyén elkelt a szőlő! A hidegtől elgémberedett kezek gépiesen rakják a kannákba a szölófürtöket. Az eső és a szőlőlé befolyik a kabátujjakba is. Az emberek nagy megkönnyebbüléssel fogadják a hírt, hogy a hátramaradt néhány sor leszedéséhez ma már nem látnak hozzá. A konténer és a hidraulikus berendezés meggyorsítja a rakodást, s a traktorok sorra gördülnek be rakományaikkal a vágsellyei Barátság Mezőgazdasági Szövetkezet vecsei udvarára. Az időjárás mostohagyermekeként viselte gondját az idei szőlőnek. Tavasszal fagyokat bocsátott rá, nem kímélve meg a hidegtől még május havában sem. Később viszont hiába kapaszkodtak a serkenő tőkék a napsugarakba, jött az eső, s a nedvesség következményeképpen az idei szőlőt nem kerülte el a lisztharmat sem. A vágsellyei szövetkezet vecsei speciális növénytermesztési részlegének agronómusa, Takács Miklós rosszallóan csóválja a fejét: ,, Tavaly nyolcvan mázsa szőlőt szüreteltünk le, az idén bizony csak hatvan mázsa körül várunk. A baj sosem jár egyedül, hiszen a cukortartalom sem kielégítő. A Burgundi húsz fokos, a Müller tizenkilenc, a muskotály pedig csak tizenhat. A rizling, az Aliber és a Tramin valamivel több reménnyel kecsegtet, cukortartalmuk el kell hogy érje a húsz-huszonkét fokot. “ A vágsellyei szövetkezet vecsei részlegén negyvenhat, a vágkirályfai részlegen tizenhat, magán Vágsellyén pedig huszonöt hektáron termesztenek szőlőt. Itt a szüretet Glta Cengetová irányítása alatt végzik. A közelmúltban mind a három állomás Takács Miklós főagronómus vezetése alatt működött. Ma már önállóan gazdálkodnak, gondjaik viszont nagyon is hasonlóak... Babos Erzsébet, a vecsei részleg dolgozója a délutáni szedésből várja haza a férjét, Érkeztóig a következőket tudom meg tőle: ,,Néhány sor fehér szőlő és a sötét java része maradt meg a tőkén. Ha valójában igaz, hogy a jövő héttől komoly hidegek jönnek, akkor örülhetünk annak, hogy a munka nagy részét már letudtuk. “ A szövetkezet negyvenegy hektárnyi területet osztott szét a tagság és az érdeklődők között, harminc százalékos részesedéssel. Az idénymunkások és a tagok elégedetlenkedve vették tudomásul, hogy az árak csökkentek, s a szőlő cukortartalma néhány fokkal kevesebb, mint ahogy azt várták. Ennek ellenére - a szőlő körüli, jelenlegi problémák ismeretében - mégis elégedettek. ,, Harminckét éve dolgozom itt, s ez idő alatt a termést a Szeredi Borászati Üzem vásárolta fel. Ebben az évben sincs ez másként, annak ellenére, hogy országos értékesítési gondokkal küszködnek a szőlőtermesztők. Nagy megnyugvás számunkra, hogy a szőlőnek, amelyet egész éven át gondoztunk, keletje van, s hogy partnerünk tartja magát a szerződésekhez" - válaszolja a főagronómus, amikor az értékesítés felől érdeklődöm. A vecsei részleg pincéje hamarosan megtelik az idei termésből származó borral. A tavalyinak már csupán az illata terjeng itt. Valószínűleg hasonlóképpen elkel majd az idei termés is, amelynek literjét várhatóan huszonöt koronáért fogják árusítani. Bíznak a nemes folyadék kelendőségében, hiszen semmilyen befőtt, vagy aszalt gyümölcs nem őrzi meg olyan hűen a nyár ízeit-zamatait, mint éppen a bor... Kétperces ¥ Legyenek jó keresztszüleink!“ Száz Ildikó
