Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)

1991-10-24 / 210. szám

1991. október 24. 5 Szabad ÚJSÁG Úgy forgatom, ahogy akarom? Szó sincs továbbépítésről! Október közepén háromnapos ta­nácskozást folytatott egymással a Ma­gyar Köztársaság Országgyűlésének, ill. a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlésének környezetvédelmi bizottsága. Ez a ta­lálkozó - amelyre egyébként Buda­pesten került sor - kétségkívül első­sorban a Bős-Nagymarosi Vízlépcső­­rendszer további sorsával kapcsolatos elképzeléseket hivatott valamelyest közelebb hozni, bár más kérdések is szerepeltek a napirenden. Az is telje­sen nyilvánvaló - éppen az elmondot­tak következtében hogy létrejötté­ben nagy szerepe volt a nyár elején kezdődött, és gyakorlatilag máig tartó erőműellenes tiltakozások hullámá­nak. A Szövetségi Gyűlés ezzel lénye­gében elismerte a csallóköziek tiltako­zásának jogosságát és legitimitását, ami az első lépés volt az egyébként általuk kezdeményezett találkozó felé. A másodikat - immár parlamenti szin­ten - mindenekelőtt az Együttélés PM képviselőinek a javára lehet írni. Mind­két kamarában hatékonyan szorgal­mazták az ügyet, aminek eredménye­képpen a két küldöttség végül is tár­gyalóasztalhoz ült. Eddig a dolog szebbik része. Ám hogy milyen kényes problémáról van szó, azt a találkozó „utóhangjai“ is ékesen bizonyítják. Kezdjük a magyar féllel: a megbeszélések során elfoga­dott közös nyilatkozatot az ottani kör­nyezetvédők (de nemcsak ők) a parla­ment árulásának bélyegezték. Csehszlovákiában viszont a másik pó­luson állva magyarázták félre. A táv­irati iroda gyakorlatilag azonnal a talál­kozót követően lelkendezve röppen­tette világgá, hogy íme, a két fél parla­menti szinten egyezett meg a munká­latok folytatásában, méghozzá - nem tévedés! - az eredeti, 1977. évi szer­ződés értelmében. Ezt a vaskos ha­zugságot, vagy finomabban fogalmaz­va a nyilatkozat szövegének ily kardi­nális félreértelmezését később ugyan kénytelenek voltak cáfolni (a cáfolat a Szabad Újság október 19-ei számá­ban is megjelent - a szerk. megj ), de mindenesetre már ennyiből is nyilván­való, hogy a kétségtelenül hasznos találkozó ellenére a pingpongozás za­vartalanul folyhat (folyik) tovább. Persze, automatikusan merül fel a kérdés: kinek van igaza? Mármint e konkrét eset kapcsán. (Egyes szlo­vák körökben ugyanis a CSTK öncáfo­lata ellenére is az a tvélemény, hogy a nyilatkozat igenis tartalmazza - illet­ve nem zárja ki - a bősi fokozat továbbépítésének lehetőségét!) Nos, a válasz igen egyszerű. Nem kell hoz­zá más, mint elolvasni a hatoldalas dokumentumnak azt a részét, amely a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos határozatot tartalmazza. A II. pontról van szó, amelyet az alábbiakban teljes terjedelemben közlünk: II. (A felek)... Tárgyalásokat folytat­tak a Gabcíkovo-Nagymaros Víz­lépcsőrendszerről. 1. Kölcsönös egyetértéssel megál­lapítják, hogy: a) A vízlépcsőrendszerrel kap­csolatos kérdések elsősorban szakmai -tudományos jellegű kérdések és a továbbiakban így kell azokat együttesen megítélni és megoldani. b) A Magyar Köztársaság és a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya ebben a szellemben folytathatja a tár­gyalásokat a jelenlegi helyzet­ből kivezető kölcsönösen elfo­gadható megoldás keresé­séről. 2. Javasolják kormányaiknak, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyal­ni az alábbi szempontok alapján: a) Hozzanak létre szakmai bizott­ságot, amely az egyeztetett metodika alapján kiértékeli a Gabcíkovo-Nagymarosi Víz­lépcsőrendszer minden a bi­zottság által kiválasztott reáli­san lehetséges megoldási vál­tozatát. A bizottság az ökoló­giai szempontok hangsúlyozá­sával kiértékeli az egyes válto­zatok gazdasági, energetikai, szociális, árvízvédelmi, hajózá­si és nemzetközi jogi következ­ményeit. b) Egyezzenek meg a kutatás módszertanában és mindazon elvekben, valamint alapérté­kekben, amelyek a közös érté­kelés kritériumai lesznek. c) Az eddig elvégzett tudomá­nyos vizsgálatok eredményeit rendszerezve összesítsék, eze­ket kölcsönösen cseréljék ki, valamint az esetleg hiányzókat pótolják. d) Közösen bírálják el a már elké­szült objektumok minőségét, biztonsági jellemzőit és mű­szaki alkalmasságát. e) Kapcsolják be a tudományos -szakmai együttműködésbe mindkét fél tudományos intéz­ményeit (azokat, amelyek gaz­daságilag nem függenek köz­vetlenül a vízlépcső építé­sétől). f) A további szakmai tárgyalá­sokba közös felkérés alapján lehetséges nemzetközi szerve­zetek szakértőinek bekapcso­lása is. g) Maximálisan gyorsítsák fel az a)-f) pontokban felsoroltak végzését, hogy minimumra csökkenjenek a környezeti ká­rok, valamint a már felépített létesítmények gazdasági káro­sodása és, hogy a további te­vékenység előre ne határozza meg a vízerőmű arculatát. 3. Megbízzák a környezetvédelmi bizottságok elnökeit, hogy: a) Teremtsék meg az ügyben ér­dekelt kormányzati szervek parlamenti ellenőrzési rend­szerét. b) Rendszeresen havonta tájé­koztassák egymást, a fent em­lített ajánlásokról és azok meg­valósításáról, valamint azon problémákról, amelyek esetleg akadályozzák az együttműkö­dés folytatását. Ennyi. Nos, kérem, lehet vitatkozni azzal, hogy magyar részről ez csak­ugyan ,,árulás“-e, vagy sem. Én sze­rintem - nem az. Legfeljebb némi en­gedmény, amelyre azért, valljuk be, szükség is volt egy kissé, mivel ezt az ügyet, ezt a problémát egyszerűen LE KELL RENDEZNI, MEG KELL OLDA­NI VALAHOGY. Aki viszont ebben a két oldalban az építkezés azonnali - és az eredeti tervek szerinti! - folyta­tásának szentesítését látja, annak a címére nincs mit mondanom. Legfel­jebb azt, hogy akkor kár volt tárgya­lóasztalhoz ülnie. Ezt azonban még­sem mondom, nem is mondhatom, mivel - sokadszor ismétlem már - ez a találkozó igenis hasznos volt, és igenis nagy szükség volt rá. Inkább arról van itt szó, hogy egyeseknek itt, Szlovákiában - talán nem olyan nagy titok, kikről van szó - el kellene már végre hinniük, vagy inkább fogadniuk, hogy nincs más lehetőség, mint az objektív, tárgyilagos, mindenre kiterje­dő szakmai vizsgálatok sora. Legaláb­bis olyan, amely az ép ésszel is össze­fér. Márpedig a továbbépítés éppen ezért nem tartozik, nem tartozhat ebbe a kategóriába. VASS GYULA (V. Gy. illusztrációs felvételei) Az udvaron rothad a fűszerpaprika Tegnap hiánycikk, ma felesleg Kereken egy hónapja hatvan tonna fűszerpaprika van kitéve az időjárás kénye-kedvének az alsójatói szövet­kezet udvarán. - „Ez bizony még az első szedésből való. Amott a többi viszont már a második szedés ered­ménye. Összesen százhúsz tonna paprika vár elszállításra“ - tudjuk meg Mária Bednárikovától, a növényter­mesztési részleg vezetőjétől. Közös hajnali terepszemlénk a halastó mel­lett a földeken át a raktárudvarba ve­zet. Cipőnkre vastagon ragad a sár. Az éjszaka kiadós esőben részesítette a földeket, nem kímélve a példásan sorakozó ládák tartalmát sem. y- „Szövetkezetünkben több mint tizenhét éve termesztünk fűszerpapri­kát. Az egyik évben az öntözés hiányzott, másszor az időjárás egyéb szeszélyei okoztak gondot. Ez az esz­tendő viszont rendkívül sikeresnek mondható. Az öntözéssel egyáltalán nem voltak gondok, amit a halastónak köszönhetünk. Annak ellenére, hogy csaknem minden munkát kézzel vég­zünk, az idénymunkások segítségével jól haladunk a betakarítással. Nézze­nek csak ki az udvarra: még az utak sincsenek lebetonozva, hogy rendes körülmények között járhassunk ki ilyen esős időben. Csak ez a két helyisé­günk van (és a két kezünk). A körül­mények ellenére valóban mindent megtettünk azért, hogy termékeinkkel az idén se valljunk szégyent. Most viszont a felvásárlók visszakoznak! A paprikát a zsákokból ládákba öntjük, de hiába. Öt hétnél tovább így sem bírja ki, ezután megpenészedik, rotha­dásnak indul. Azt hiszem egyikünk számára sincs rosszabb dolog, mint itt látni az udvaron, ahogy kétkezi mun­kánk tönkremegy!“ „Akkor inkább vetőmagnak“ A helyszín ezúttal Martin Suták mér­nök főagronómus és Jozef Cerhák speciális növénytermesztési részleg­­vezető irodája. *- „Három oka is van annak, hogy még mindig a nyakunkon a fűszerpap­rika. Az egyik, hogy külföldről szállítják az aránylag rosszabb minőségű papri­kát; a másik, hogy emelkedett e fű­szernövény ára, s ennek következté­ben több szövetkezet az idén első ízben hozzáfogott a termesztéséhez; s a harmadik, hogy azon szövetkeze­tek, amelyek már az elmúlt években is „piros arannyal“ kereskedtek, az idén még nagyobb szállítmánnyal ostro­molják a felvásárlót. A „felvásárlót“ csupán azért említem egyes szám­ban, mert az érsekújvári Novofrukt még ma is monopolhelyzetben van - állítja Madin Sulák, akinek szavait Jozef Cérnák a következőkkel egészíti ki: - Az idén negyvennyolc hektáron termesztettünk fűszerpaprikát? S ha már a számoknál tadunk, megemlíte­ném azt is, hogy a múltban tizenöt -húsz hektáron csakis vetőmagnak­­való fűszerpaprikát termesztettünk. Úgy tűnik, kár volt eltérnünk a hagyo­mányoktól, s jövőre majd háromfajta vetőmagnak való paprikát ültetünk. Egy kiló szárításra szánt fűszerpapri­­káéd ma hetven koronát fizetnek, a már szárított félkész termékéd pedig kilencvenkét koronát. Ha viszont vető­magra termelünk, mind a magot, mind a paprikát édékesíteni tudjuk. Egy kiló vetőmagéd kétszázötven koronát kap­hatunk. Egy hektárnyi területről tizen­­két-tizenöt métermázsa paprikát szedtünk le, s száz kilóból tizenhat és fél kiló szárított paprika állítható elő.“ Nyakunkon a minőségi áru Az édékesítés útjai ma különben is nagyon hosszadalmasak. Amint azt a két fiatalembedől megtudtuk, tavaly a szövetkezetek többsége nagyobb nyereséget remélve magánkereske­dőknél édékesítette a fűszerpaprikát. Az érsekújvári Novofruktnak ezzel szemben azt állították, hogy lefagyott, vagy egyáltalán nem volt termés. Az alsójatói szövetkezet az ígéretéhez híven szállította a nagyfelvásárlónak a termést. Erről viszont az idén egyszerűen már megfeledkeztek. Alsójatón ugyanis először kénytele­nek voltak betakarítani a vetőmagnak szánt fűszerpaprikát, hogy azt időben elszállíthassák a Novofruktba. Hat dol­gozójuk segédkezik itt a paprika fel­dolgozásánál, s a jövő héttől valószí­nűleg még hatan érkeznek segítsé­gükre. A szövetkezet, e munka befe­jeztével látott hozzá az első szedés­hez, amelyet az egyezség szerint a Novofrukt patai szárítójába kellett volna szállítaniok. A patai részleg vi­szont a késés miatt két hétre leállította a szállítást, s más szövetkezeteket és magánkereskedőket részesített előny­ben. Többek között éppen azokat, akik az elmúlt év során cserbenhagyták őket, nem találták megfelelő padner­­nek a monopolhelyzetet élvező Novo­­fruktot. Útunk ezek után a patai rész­legre vezetett. Érvénytelen szerződések és paprikakaravánok Nem volt nehéz odatalálni. Az utat fűszerpaprikával megpakolt, zsákok­kal felpolcolt személygépkocsik sze­gélyezték. Reggel kilenc óra van, egyesek valószínűleg csak délután kerülnek sorra. Mégis szerencsésnek tekintik majd a napot, ha az árut átve­szik tőlük. Ha viszont a pataiak a beér­kezett termést már nem tudják hol tárolni, más felvásárió után kell hogy nézzen a kistermelő. Az udvaron pap­rikatenged, az irodában a munkájába temetkező Emília Cicákovát, a részleg vezetőjének helyettesét találjuk:- „Tavaly csupán tíz szövetkezet szállította a termést, az idén huszon­egyen jelentkeztek. Ezen kívül minden szerdán és pénteken felvásárolunk magántermesztőktől is. Meglepően jó az idei termés, s rengeteg az „ügyfél“. Természetesen valamennyiüktől igyekszünk átvenni, amennyiben ezt a kapacitásunk megengedni. Jozef Cerhák, az alsójatói nö­vénytermesztési részleg vezetője he­lyettem is teszi fel a kérdést, amikor afelől érdeklődik, rájuk mikor kerülhet végre a sor. A paprika egy hét múlva rothadásnak indul. Ez egyszer minden ingerültség nélkül sikerül megegyez­niük abban, hogy a szövetkezet a hét utolsó két napján szállíthatja az első szedésből maradt fűszerpaprikát. A szerződések érvényüket veszítve fakulnak meg e röptében született egyezségek nyomán - hiszen itt az éppen kialakult helyzet, a pillanatnyi lehetőség a döntő. xxx Az alsójatói fűszerpaprika-termesz­tés régi hagyományokra tekint vissza, s ezt a minősége igazolja a leginkább. A környéken még Tardoskedden, Tót­­megyeren, Sopornyán, Ürményben termelik a „piros aranyat". Udvard, Ógyalla, Érsekújvár, Pata, Dunarad­­vány és Pusztaked azon szerencsé­sek közé tarioznak, ahol saját szárító­val rendelkeznek. Az alsójatói szövet­kezet nemrégiben új gépeket, épülete­ket vásárolt, így a közeljövőben elkép­zelhetetlennek tadják, hogy saját szá­rítóról gondoskodjanak. A jövőre néz­ve az egyik lehetőség, hogy a szövet­kezet, valamint más nagyméretű fű­szerpaprika-termesztők, a Novofrukt­­tal közös részvénytársaságot képezve működnek majd együtt. Vajon ez len­ne az a lépés, amely a mai bonyolult helyzetből a kiutat jelentené? SZÁZ ILDIKÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents