Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)

1991-10-02 / 191. szám

1991. október 2. 5 Szabad ÚJSÁG Széchenyi István könyvtára Széchenyi könyvtáráról kevés szó esik, hiszen mindenkinek a könyvekkel kapcsolatban elő­ször apja, Széchenyi Ferenc, a nagy könyv- és régiséggyűjtő, a Magyar Nemzeti Múzeum meg­alapítója jut eszébe, aki a könyv szeretetét fiaira is átruházta. Szé­chenyi István könyveinek nagy ré­sze halála után méltó helyre, a Magyar Nemzeti Múzeumba ke­lyen ez áll: „A Casinó nemes magaviseleté embereknek kelle­­metes társalkodás végett való Egyesülete, melyben azok tudo­mányos és legfőképpen gazdasá­gi, s kereskedelmi tárgyakról be­szélgetnek, vagy hasznos köny­veket, és újságokat olvasnak.“ Széchenyi, hogy a tagokat buzdít­sa, a Kaszinó könyvtárának gya­rapítására a maga könyveiből kő­bán pedig rövid megjegyzéseket fűzött az olvasottakhoz. Angol nyelvű lovakról szóló szakkönyve is volt, benne jegyzetei az általa látott lovak minőségéről és áráról. Később, amikor döblingi magá­nyában az olvasás és a naplóírás mellett egyedüli szórakozása, pi­henése a sakkjáték lett, több ko­rabeli sakk-könyvet vásároltatott és azoknak a hibáit sajátkezúleg kijavította. Naplójában és híressé vált müveiben is gyakran hivatko­zik olvasmányaira, a latin klasszi­kusokra, Heinére, Goethére, de Berzsenyire is. A korabeli magyar szerzők müveit igyekezett besze­rezni, vagy ők küldtek neki tiszte­letpéldányt. Batsányi János pél­dául linzi száműzetésből küldte el verseinek budai kiadását, ilyen ajánló sorokkal: ,,Méltóságos gróf Széchenyi István úrnak, a nagy emlékezeté gróf Széchényi Fe­renc halhatatlan érdemé fiának hazafias tisztelete jeléül a szerző, Linz, 1837, a Maria Anna gőzha­jóval Wilkinson Leonard úr által. “ Amint látjuk, eléggé körülményes módon jutott el a grófhoz a ver­seskötet, de megkapta. A magyar könyvek közül megemlíthetjük Fényes Elek statisztikai és geo­gráfiai műveit, Jókai Mór, Jósika rült, és a húszas évek elején Bárt­­fai Szabó László a múzeum osz­tályvezetője egy vékony füzetben kiadta a Széchenyi-könyvek kata­lógusát, pontos címjegyzékét. Az érdekes és hasznos előszóból megtudhatjuk, hogy Széchenyi, mint ifjú katonatiszt szabadidejé­nek nagy részét olvasással töltöt­te, és külföldi utazásai közben szerzett könyveit a czenki, bécsi és soproni lakhelyén helyezte el. Atyja halála után saját, szakköny­­vekböl, szépirodalomból és útleí­rásokból álló könyvtárát Czenkre vitette. A Pozsonyi Országgyűlés alatt többször meglátogatta a városi könyvtárat is. Amikor otthagyta a katonai pályát és a politikai élet színterére lépett, úgy látta, hogy kortársai közül a legkiválóbb poli­tikusok szellemi tárháza a külföl­diekéhez viszonyítva nagyon sze­gényes, műveltségük igen ala­csony és általában sokkal keve­sebbet olvasnak az emberek. Ez késztette arra, hogy létrehozza Pesten a Kaszinót, amelynek ala­pító szabályzatában az első he­zel négyszáz kötetet engedett át erre a célra, és élete végéig ér­deklődött a Kaszinó könyvtára iránt. Könyveinek katalógusát bön­gészve megtudhatjuk, hogy több könyvbe sajátkezúleg írta be ma­gyarul vagy németül: „Olvastam, Gelesen.“ Rousseau franciául megjelent összegyűjtött munkái-Miklós, Kisfaludy Károly, Kölcsey, Czuczor Gergely, Petőfi és Vajda János újabb költeményeit. Meg­voltak az Auróra, Emlény című korabeli almanach kötetei is, vala­mint Klapka György angol nyelven megjelent emlékiratai és Mocsáry Lajos A nemzetiségről szóló ta­nulmánya, Országgyűlési naplók és jegyzőkönyvek. Ezenkívül számos angol, né­met és francia nyelvű munka; úti­könyvek, földrajzi, kultúrtörténeti, gazdasági és politikai helyzetké­pet rögzítő művek, folyóiratok. Széchenyi nem volt pusztán könyvgyűjtó, hiszen könyvtárának anyaga lakóhelyei szerint, több helyen volt elhelyezve, és az összegezésnél sem haladta meg az ötezer kötetet, beleértve a ko­rabeli folyóiratok bekötött számait is. De a könyvek nagy része tükrö­zi a „nagy magyar“ széles érdek­lődési körét, amely életével és munkálkodásával szoros kapcso­latban van. E könyvek áttanulmá­nyozása által közelebb jutunk Széchenyi személyéhez, megis­merhetjük állandóan fejlődő egyé­niségét. A bejegyzésekből láthatjuk, hogy Széchenyi legnagyobb ereje szellemi felkészültségében rejlett és elsőrendű, eredeti forrásokból táplálkozott. Sok munkája köze­pette mindig talált időt az olvasás­ra, és akárcsak az apja, később az ő fiai is szerették és becsülték a jó és hasznos könyveket. Születésének 200. évforduló­ján illő, hogy erről az oldaláról is megismerjük. ozsvaldárpAd Kedves Olvasóink! A Széchenyi-emlékév megünneplésére olvasóinknak is lehetőséget kívánunk nyújtani a Szabad Újság és az A Hét közös vetélkedőjével. Lapunkban minden szerdán, az A Hétben pedig péntekenként öt héten keresztül rendszeresen közlünk Széchenyiről szóló tanulmányokat. Minden írás után három kérdést talál az olvasó, amelyekre a válaszokat fordulónként, illetve egységesítve az emlékverseny végén egyszerre küldheti be. A megfejtők között értékes díjakat sorsolunk ki. Az V. forduló kérdései; 1. Széchenyit szoros barátság szálai fűzték a reformok másik nagy alakjához. Ezt írja Naplójában: „Vele örökké szoros felbontha­tatlan barátságban élni, érzem ezt.“ Kiről van szó? 2.1821. január 4-én ezt írja a Naplóba. „Egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest között híd épül.“ Ki volt a tervezője a megépült hídnak? 3. Hol található a képen látható épület (mauzóleum)? Megfejtéseiket az alábbi címre várjuk: Szabad Újság, Martanoviéova 25., 12. em. 819 11 Bratislava ___ Kultúra____ __________) Romániai kisebbségek 1. A lengyelek Már a XIV. században nagyon erős volt a lengyel befolyás a Románia keleti részén lévő Moldvában. A mold­vai uralkodók házasság útján rokon­ságba kerültek lengyel főúri családok­kal, ilyenformán nagyon sok földbirtok került lengyel tulajdonba. Egyre több lengyel kapott fontos beosztást a moldvai uralkodók udvarában. A hadsereg is nagyrészt lengyel kato­nákból állt: csak Jassiban 3000 fős lengyel csapat volt. 1658-ban kiutasították Lengyel­­országból az ariánusokat. Ezek egy része Erdélyben telepedett le, sorsuk­ról keveset tudunk, a legtöbben beol­vadtak az erdélyi magyarságba. A XVIII. században is több ezer len­gyel menekült Moldvába. Az osztrák uralom elől a XIX. században folytató­dik Románia területére való áramlá­suk. Ennek nemcsak politikai, hanem társadalmi okai is voltak. A független­ségi harcokban vereséget szenvedett Dwernicki tábornok seregének marad­ványai- Gyulafehérvárra, Szebenbe, Marosvásárhelyre és Brassóba hú­zódtak. Annak ellenére, hogy a bécsi kormány elrendelte a lengyelek kiuta­sítását Erdélyből, jelenlétük nyomokat hagyott mind Lengyelország, mind Er­dély történelmében. A XIX. században Moldva északi részében tucatnyi települést hoztak létre a lengyel telepesek: Cacica, So­­lonetul Nou, Plesa, Poiana stb. Ezek­ben a falvakban ma is őrzik a lengyel hagyományokat és beszélik a nyelvet. Sok lengyel értelmiségi kereste bol­dogulását Románia területén. Gustaw Otreba a törökök ellen harcoló román seregek főorvosa volt. Izydor Koper­­nicki 1866-ban a bukaresti Anatómiai Múzeum igazgatója lett. 1866-1871 között a Lengyel Emigrációs Egyesü­letnek Jassiban, Bukarestben és Pas­­caniban voltak fiókjai. Az ismertebb lengyel emigránsok közül J. L. Grado­­wicz és Wladyslav Dunin, a bukaresti távirati iroda funkcionáriusai egyben francia, osztrák és lengyel újságok tudósítói is voltak. Moldvában Julian Lukaszewskiorvos, valamint F. Koper­­nicki tábornok létrehozták az első ro­mániai lengyel könyvtárat. 1869-ben Bukarestben is megnyílt a lengyel könyvtár. Ezzel egyidóben alapítványt hoztak létre, amelynek a titkára az akkori Románia legnagyobb karikatu­ristája: Witold Rola-Piekarski. A múlt század végén a mai Romá­nia területén három erős lengyel köz­pont működött: az egyik Jassiban, a másik Botosamban, a harmadik pedig Bukarestben. Lengyel Házak működtek Suceavaban és Cenauti-on is. Első publikációik: a Przeglad Czmi­­owiecki és a Gazeta Polska Csemo­­vicben jelentek meg 1889-ben. A Wia­­rus Bukarestben 1894-ben. 1918-ban megalapították a Lengyel Nemzeti Bizottságot (1925-tól Romá­niai Lengyelek Nemzeti Bizottsága). A romániai lengyel szervezetek 1932- ben létrehozták a Romániai Lengyel Szervezetek Egyesületét. Támogatá­sával 1922-23 között kedvezően fejlő­dött a lengyel nyelvű oktatás Románi­ában. Az iskolák mellett jelentős tevé­kenységet fejtettek ki a művelődési házak, a Dom Polskik. A második világháború kitörése után több mint 80 ezer lengyel mene­kült keresett menedéket Románia te­rületén. 1947-ben egy részük hazate­lepült, mások nyugatra emigráltak. Ma több mint 10 ezer lengyelt tarta­nak nyilván Romániában. Egy részük szétszórtan él az ország területén, másik részük Moldva északi részén faluközösségekben él. Ók földműve­sek. Nyelvüket és népviseletüket is megőrizték. Folkórjuk közeláll a Krak­kó környéki népművészethez. A többi kisebbséghez hasonlóan, a „szocializmus éveiben“ a romániai lengyelek nem ápolhatták nyelvüket és hagyományaikat. Ceausescu buká­sa után létrehozták érdekvédelmi szervezetüket, a Romániai Lengyelek Szövetségét, a DOM POLSKIt és ki­adták kétnyelvű folyóiratukat, a Polo­­nust. A bukaresti lengyel nagykövet­ség támogatását is élvező szövetség elsősorban kulturális szervezet, de eddigi eredményei reménykeltőén tük­rözik egy halálraítélt kis nemzetiség nemzeti öntudatra ébredését. Vezetői kapcsolatba léptek a többi romániai kisebbség képviselőivel, előkészítve a talajt egy majdani kisebbségi fórum megteremtéséhez. BALÁZS F. ATTILA Színházi kapunyitás A színházak nyári szünete csak látszólagos. Ez az az időszak, amikor a következő évad dramaturgiai terve készül. Vajon mit fog nyújtani nézői­nek a kassai Thália Szíház az 1991/92-es évadban? Nézegetem a Thália bérletes be­mutatóinak kínálatát, s úgy vélem, elsősorban a közönséget vonzó szó­rakoztatást kívánja szolgálni. A krimi­­kedvelők nyilván örülnek majd Robert Thomas francia szerző izgalmas bűn­ügyi játékának Szegény Dánielnek. Jó szórakozást ígér Békeffy-Lajtai,, A ré­gi nyár“ című zenés vígjátéka, amely­ben a nézők találkozhatnak két szlo­vákiai, jelenleg Magyarországon mű­ködő művésszel, Thirring Violával és Csendes Lászlóval. Ezzel a darabbal verseng majd a nézők kegyeiért a Kellér-Horváth szerzőpáros kacag­tató zenés bohózata, A szabin nők elrablása. Beke Sándor rendezésében kerül szinre az amerikai Tennesse Wiliams A vágy villamosa című drá­mája. Kinál a műsorlap ezenkívül két bérleten kívüli előadást is. Az egyik Aldo Nicolaj Festett pillangók érdekfe­­szitö játéka, a másik - gyermeknézök­­nek szánt - mesejáték, A varázspálca (szerzője Tu hin György). Tavaly házi bemutatóként láttuk Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című kitűnő komédiáját, amit műsorra tűzött a Thália ebben az évadban is. A kíná­lat tehát meglehetősen változatos és gazdag. A bemutatásra váró színpadi művek önmagukért beszélnek, kár lenne akár csak egyet is kihagyni belőlük. A Magyar Nemzet még a nyár dere­kán kétnyelvű Márai-bemutatót Ígért. Márai Sándor a kassai polgárok cimú nagysikerű darabja a kassai Állami Színház és a Thália Színház együtt­működésével került volna színre Kas­sán. Anton Gregától, az Állami Szín­ház igazgatójától megtudtam, hogy ez a terv megvalósíthatatlan, mivel a két együttesben nincs megfelelő számú, a színpadi nyelvet magyarul, illetve szlovákul egyaránt jól beszélő szí­nész. Az viszont igaz, hogy A kassai polgárokat szlovák fordításban a kas­sai Állami Színház műsorára tűzte, tehát Márai remekével mégis találko­zunk még ebben az évadban. Mindez kevés, vagy sok? Döntse el a néző! Fogadja megértéssel a Thália Színház igyekezetét és nézze meg előadásaikat! SZŐKE ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents