Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)

1991-10-23 / 209. szám

4 1991. október 23. Szabarf ÚJSÁG A magyar forradalom Ausztráliából nézve Ötvenhat kötelez! Az elmúlt két évben kialakult magyarországi helyzet megdöntötte azt a várakozást, hogy a pártdiktatúra megszűnése és a megszálló csapatok elvonulása azonnal meghozza a problémamentes politikai légkört és a gazdasági helyzet megszilárdulását. Ez nem következett be, de ez még nem menti fel a pártdiktatúrát és a megszállást azon vád alól, hogy a bajok alapvető forrásai voltak. E két tényezó közel fél évszázados rombolása eléggé megrongálta az újrakezdés alapjait ahhoz, hogy a rendbetétel lehetőségei késlekedjenek. Van azonban egy másik késleltető tényező is, amit most, a forradalom évfordulóján úgy fejezünk ki, hogy Ötvenhat elvárásainak egy része még nem teljesedett be. Az, amit céljaiként a szabad­ságharc maga elé tűzött, betelje­sedett az idegen megszálló csa­patok elhagyták Magyarországot. Az, amit a forradalom maga elé tűzött, csak részben valósult meg. Ez az a téma, ami körül ádáz vita lesz ezen az évfordulón. Azok, akik feltétlenül hisznek a parla­menti demokráciában és érdekel­tek a jelenlegi pártszisztémában, azt fogják mondani, hogy a forra­dalom politikai törekvései is valóra váltak, választott képviselők inté­zik az ország sorsát, mit akarha­tunk még. Ami a gazdasági nehéz­ségeket illeti, no, azt majd rend­behozza a privatizáció és a gaz­dasági liberalizmus. Akik ezt vall­ják, nemcsak abban tévednek, hogy '56-ban éhségforradalom volt, hanem abban is, hogy öt­venhat megállt egy látszatdemok­rácia követelésénél. Az egykamarás törvényhozó testület, amiben nem a nép, ha­nem a párt (pártok) jelöltjei ülnek és nem alattuk, sem mellettük, sem fölöttük nincs ellenőrző hata­lom, a kormányt is, a köztársasági elnököt is ez a néhány száz párt­ember nevezi ki; nos, ez az intéz­mény még parlamenti demokráci­ának is gyenge. Mi itt, Nyugaton, a sokkal szélesebb alapokon nyugvó parlamenti demokráciá­ban is naponta tapasztaljuk, hogy különböző érdekeltségek milyen eredményesen manipulálják a tör­vényhozást, a végrehajtást, de még a felső bíráskodást is. Meny­nyire esendőbb egy olyan ország­vezetés, ahol nemcsak az ellenőr­ző intézmények hiányoznak, de ahol a polgári önszerveződésnek nyoma sincs már 45 év óta. Magyarországon ma mindenért a politikai pártok felelősek, mert a hatalom birtokában olyan politi­kát folytatnak, ami nem kedvez a társadalmi demokrácia kifejlő­désének. Nemcsak a sebtében hozott, elsietett törvényekért fele­lősek, hanem a demokratikus in­tézmények létrejöttének megaka­dályozásáért is. Bűnösek abban, hogy elfogadták a látszatdemok­rácia intézményeit, amit még a ré­gi rend politikusai tettek elébük, és azon nem jut eszükbe változ­tatni. Ha már a forradalomra hivatko­zás járja, megemlítem a munkás­­tanácsokat. Idézem Kocsis Gá­bor egyik tanulmányából HAN­NAH ARENDT TÖRTÉNÉSZT: „Lincsbíráskodás és a csőcse­­lék rémuralma helyett - ami pedig várható lett volna - már szinte az első fegyveres tüntetésekkel egyi­­dóben megalakultak azok a forra­dalmi tanácsok - munkás- és ka­tonatanácsok amelyek mintegy száz éve bámulatos szabálysze­rűséggel mindig és mindenütt megjelennek a történelem színpa­dán, ahol és amikor a népnek módjában áll néhány napig, hétig vagy hónapig a politikai pártok vagy a kormány póráza nélkül a maga józan emberi értelmét követni... A tanácsrendszert ter­mészetesen csak akkor érthetjük meg teljes egészében, ha tudjuk, hogy egyidős a pártrendszerrel, azzal együtt született meg, s hogy mindig a pártrendszer ellenállá­sán vérzett el. A tanácsrendszer az egyetlen, a pártrendszerrel szembeállítható, modern értelem­ben véve demokratikus alternatí­va. Tévedés lenne azt hinni, hogy a tanácsok parlamentellenesek, de minden esetre pártellenesek, a népképviselet egy másik formá­ját jelenti, amely mentes egyrészt az osztályérdek, másrészt az ide­ológiák vagy világnézetek befo­lyásától. Míg a pártrendszer törté­nelmi eredete a parlament, addig a tanácsok a közvetlen gyakorlati együttműködés során kialakult követeléseit képviselik. A taná­csok mögött tehát nem áll ideoló­gia, sem bármiféle politikai elmé­let, ami a lehető legjobb államfor­mát keresi. Ez a magyarázata annak, hogy a tanácsrendszer- mindegy hogyan, hol és mikor jelent meg - mindig beleütközött a párt bürokraták elszánt ellensé­geskedésébe, a szélső jobbtól a szélső balig, az államtudomá­nyok és politikai teóriák bajnokai pedig bámulatos egyöntetűséggel agyonhallgatták... A magyar for­radalom nagy érdeme, hogy a hosszú tizenkét nap alatt nem­csak újra megjelentette a tanács­­rendszert a színpadon, hanem- és ez bámulatos újdonság- gyakorlati megvalósításának le­hetőségeit és konkrétan, részle­tekbe menően felmutatta, s ezzel megszabta lehetséges fejlődésé­nek irányát is. Alighogy létrejöttek az első tanácsok közvetlen vá­lasztások útján, máris keresték egymással a kapcsolatot, s meg­választották soraikból a követke­ző lépcső képviselőit, fel a legfel­sőbb nemzeti tanácsig...“ A felszabadulás folyamatában lévő Magyarországon nem talál­koztam még olyan tanulmánnyal vagy törekvéssel, ami a forradalmi munkástanácsokra felhívná a fi­gyelmet. Ha a mai parlament tör­vényhozóiban volna törekvés de­mokratikus intézmények létreho­zására, csak szabad utat kellene adni a tanácsok működésének. Ezzel csak megerősítené a rend­szer demokratikus alapjait olyan intézménnyel, amit a nép magáé­nak érez, amihez ragaszkodna, és amin keresztül gyakorolná ön­­kormányzati jogait. Hogy a párt­­rendszer és tanácsrendszer kö­zött mekkora a különbség a de­mokrácia mérlegén, az megmu­tatkozott akkor, amikor a magyar szabadságharc elbukott. A politi­kai pártok a szovjet támadás nap­ján megszűntek, ugyanakkor a munkástanácsok felvették a harcot Kádár-féle bábkormány ellen olyan eredményesen, hogy egy álló hónapig a hazaárulók képtelenek voltak az országot kormányozni. Ezt követően még hat hónapig állták a harcot az üzemekben, csak az elhurcolások terrorja - amit a nyugati hatalmak megszemlélni sem voltak hajlan­dók - vetett véget végső küzdel­müknek. Vezetőik mind áldozatul estek, börtön és halál várt rájuk. A világ elfelejtette őket és a fel­szabaduló magyar társadalom el­ső kormányzata még nem fordított rájuk figyelmet. A munkástanácsok hőse 56-57-ben Rácz Sándor volt, akit hívei két évvel ezelőtt a köztársa­sági elnöki tisztségre jelölték. A szép szándék célját tévesztette. Rácz Sándor nimbusza alkalmas lett volna a munkástanácsok el­nöklete alatti újjászervezésével arra, hogy a munkásosztált szám­ereje, gazdasági és történelmi jelentőségek szintjére emelje az új rendszer. Ezzel az új rendszer - a demokrácia eszménye szol­gálatára tett történelmi és elvi je­lentőségű cselekedet mellett - jó­vátételt nyújthatott volna a mun­kásosztály részére azután, hogy a munkások nevétől hangos bol­sevista pártdiktatúrában éppen a munkásosztály volt a legkifosz­­tottabb, legelnyomottabb. Téves és szégyenletes parla­menti pezsgös partival ünnepelni október 23-át, és így mellőzni öt­venhat forradalmának legfőbb hő­sét, a magyar munkást, aki akkor is helytállt, amikor már reményte­len volt. A kivégzettek kilenctizedé munkás volt. Olyan ünneplés, ami őket mellőzi, nemzeti érzésünket sérti, mert a magyar forradalom nemzeti volt és nem nemzetközi. És még egyet: nagyon veszélyes utat jár az új kormányzat, ha nem törődik a munkássággal. Újabb katasztrófa borult a nemzetre, ha megint liberálisok szervezik be a magyar munkást nemzetközi, vagyis nemzetellenes, magyarel­lenes szervezeteikbe. Célját té­vesztő gazdaságpolitika lesz az, amelyik az olcsó magyar munka­béren igyekszik megszerezni a külpiacot, amelyik a külföldi tőke áhítozásában megfeledkezik a mi legnagyobb tőkénkről, a munká­sok szorgalmáról. A munkásosz­tály a magyar nemzet része, és a nagyobbik része. A magyar népet úgy ismerik, hogy szabadság szerető nép. De ez csak azért nemzeti sajátossá­gunk, mert sorsunknak történelmi hagyománya: a sokszor veszé­lyeztetett szabadság védelme ön­maga is cél tud lenni, és mert a veszély - mert mindig túlerőben volt - mindig az egész nemzetet fenyegette, a védekezés egzisz­tenciális politikai alapösztönünkké vált. Védekezésünk iránya a külső támadással szemben álló. Elő­ször esett meg történelmünkben, hogy külső ellenségünknek erős belső szövetségese sikeresen ki­épített olyan országos méretű erőszakszervezeteket, amik alkal­masak elnyomni az egész nemze­tet. Ez a kollektív elnyomás kész­tette létrejönni a forradalomban a kollektív védekező szerveket. Ezt csodálta a világ, mert napok alatt létre jött az új forradalmi rend, szerte az országban forra­dalmi bizottságok, munkástaná­csok, szabadságharcos csoportok formájában. Szabadságharcosa­ink kétfrontos háborút viseltek: a bolsevista belső ellenség ellen és a támadó szovjet haderő ellen. November 4-én a támadó szovjet haderő megakadályozta a nemzetet abban a szándéká­ban, hogy felszámolja a hazai bol­sevisták hatalmát. Ez a hatalom Magyar Népköztársaság néven fennmaradt 1989-ig. Ez a bolse­vista kurzus véresen megtorolta, majd propagandájával kimosta az agyakból a forradalmat. A békés átmenetnek áldozatává vált a nemzeti forradalom számos kö­vetelése; hogy csak a legfonto­sabbat említjük, elvetette a kom­munizmust, de nem akart kapita­lizmust sem. A kapitalizmus resta­urációját most a szocialisták vég­zik el, és ha ez a szép, békés, kerekasztalos változás megint el­sikkasztja a forradalom követelé­seit, akkor a magyar demokráciát eltemethetjük, mielőtt megszüle­tett volna. CSAPÓ ENDRE (Magyar Élet; ausztráliai magyar hetilap) Agrárvilág A gazdákat támogatják Svájcban az agrártermékek áremelései helyett a közvetlen támogatásokat növelik. Ennek szellemében a Svájci Parasztszövetsóg által szorgalmazott tejáremelést a szövetségi tanács elutasította. így a tej ára nem növekszik, sót a vaj ára még csökken is. Ezek ellensúlyozására az állattartási hozzájárulások mértékét több mint kétszeresére növelik és a pénztámogatásban részesítettek körét is jelentősen bővítik, aminek nyomán ilyen 5 százalékos jövedelemkiegé­szítésben a parasztok 90 százaléka részesül. Az állam 200 millió svájci frankot kitevő hozzájárulással kívánja a mezőgazdasági jövedelmek javulását elősegí­teni. 1991-ben a svájci agrárköltségvetés 2,3 milliárd frankot tesz ki. Az állattartó üzemenkénti eddigi legmagasabb 2000 franknyi hozzájárulás mértékét üzemen­ként évente 4500 frankra emelték. A közvetlen támogatások az ökológiai és extenzív gazdálkodási célok megvalósítását is szorgalmazni kívánják. Több kár, mint haszon A növényvédő szerek többet ártanak, mint használnak. Az USA-ban elkészí­tették az ezzel kapcsolatos költség-haszon elemzést. A 40-es évek elején még a rovarölő szerek mellőzésével, vetésforgóban termesztették a kukoricát az amerikai farmerek. A rovarok kártétele miatt akkor a termés 3,5 százaléka ment veszendőbe. 1990-ben 14 ezer tonna rovarölő szert permeteztek ki a repülőgé­pek az amerikai kukoricaföldekre. E vegyiháború mérlege azonban igencsak groteszk: a permetezések ellenére a kártevők a termés 12 százalékát pusztítot­ták el, tehát három- és félszer annyit, mint a vegyszermentes negyvenes években. Az amerikai farmerek összesen évente 320 ezer tonna mérget fecskendeznek ki a szántóföldi és kertészeti kultúrák felett. Ugyanakkor ők még viszonylag környezetkímélőén bánnak a vegyszerekkel. A nyugat-európai gazdák sokkal gátlástalanabbul nyúlnak a vegyszerekhez: Hollandiában például háromszor több növényvédő szert juttatnak ki hektáronként, az NSZK régi tartományaiban pedig másfélszer annyit. (A Magyar Gazda nyomán) r SLOVENSKÁ polnohospodArska BANKA. Ú. •. BRATISLAVA A Szlovák Mezőgazdasági Bank Részvénytársaság KÖZLEMÉNYE az alaptőke emeléséről A pozsonyi székhelyű Szlovák Mezőgazdasági Bank Rész­vénytársaság első közgyűlése, me­lyet 1991. április 25-én tartottak, határozatot fogadott el az alaptőke 450 millió koronára emeléséről. Az alapszabály eme, az alaptőke összegére vonatkozó megváltozta­tását 1991. július 4-én bejegyezték a pozsonyi I. kerületi bíróság válla­lati regiszterébe, Sa 53. számmal. A Szlovák Mezőgazdasági Bank Részvénytársaság alaptőkéjének emelése részvénykibocsátással — névre szóló jegyzéssel történik. A részvények névértéke 100 ezer és 10 ezer korona. Az eddigi rész­vényesek előnyben részesülnek az új részvények vásárlásakor. A Szlovák Mezőgazdasági Bank Részvénytársaság, a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság rész­vényeinek jegyzése — a magántőke bevonásával — 1991. szeptember 2- án kezdődik a bank székházában Pozsonyban, a Miletié utca 21. szám alatt (tel.: 2008/316, 215-785) és az SZMB fiókjainál: Pozsonyban (Krí­­ina 50-52, tel: 666-31, Nagyszom­batban (Trojiőné námestie 48, tel.: 220-36), Érsekújváron (Jána Gon­­du 1, teL: 216-22), Nyitján (Vystav­­ná 4, tel.: 336-25), Zsolnán (Masary­­kova 12, teL: 204-10), Túrócszent­­mártonban (Osloboditeíov 1, tel.: 356-31), Zólyomban (nám. SNP 50, teL: 236-95), Losoncon (Podjavo­­rinskej 19, teL: 249-38), Privigyén (Marianská 6, tel.: 263-80), Poprá­­don (Karpatská 3056/15, tel.: 227- 70), Iglón (Dukelská 2, tel.: 257-88), Liptőszentmiklóson (Kollárova 2, V tel.: 246-28), Eperjesen (Kúpeíná 6, tel.: 341-10), Kassán (Trieda SNP 48/A tel.: 424-230), Dunaszerdahe­­lyen (Obchodná 3, tel.: 248-51). A jegyzés utolsó napja 1992 július 4. A jegyzés részvényjegyzési ív aláírásával történik személyesen, illetve statutáris vagy meghatalma­zott képviselő által a jogi szemé­lyek esetében, a fizikai személyek esetében pedig a részvényjegyző aláírásával. A részvényjegyző jegy­zéskor köteles befizetni a részvény névértékének 30 százalékát (be­mutatni a befizetést igazoló nyug­tát), továbbá benyújtani a vállalati regiszteri kivonatot és felmutatni személyi igazolványát. A fennma­radó 70 százalékot a jegyzés napjá­tól számított hat hónapon belül kell átutalni a Szlovák Állami Ta­karékpénztár pozsonyi fiókin­tézetében vezetett folyószámlára (SáTSP OZ Bratislava, é. 555 444 — 019, VS — 3105, KS — 0008; a pénzintézet számkódja: 0900). A részvényjegyzők — részvé­nyesek a' részvények névértéke 30 százalékának befizetése után 14 napon belül részvénypótló jegyet kapnak, mely értékpapírnak szá­mít, és biztosítja a részvényesnek az alapszabályban lefektetett jogo­kat. Ezeket aztán a névérték teljes összegének lefizetése után rész­vényekre cserélik. A Szlovák Mezőgazdasági Bank Részvénytársaság közli, hogy már most reális lehetőségük van a ma­gánrészvényessé válásra azon vál­lalatoknak is, amelyeket az első fordulóban fognak privatizálni. ________________________SZÚP-293,

Next

/
Thumbnails
Contents