Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)

1991-10-21 / 207. szám

1931. október 21. 5 Szabad ÚJSÁG Az első magyar—szlovák vállalkozói találkozó Hogyan tovább a rubelelszámolás után? A visegrádi hármas találkozó fela­dataiból kiindulva valósult meg októ­ber elején Salgótarjánban négyszáz szlovák és magyar vállalkozó részvé­telével az első olyan találkozó, amelyre gazdasági szervezetek, kis-, közép- és magánvállalkozók jöttek el, főleg a határmenti régiókból. A találko­zó célja lényegében nem volt más, mint hogy kölcsönösen előnyös üzle­tek jöjjenek létre, találkozzon a kínálat és a kereslet, találkozzanak a partne­rek, valamint mérjék fel maguk a vál­lalkozók a kölcsönös együttműködés lehetőségeit. Az eddigi kapcsolatok- ha csupán a számokat tekintjük- kielégítőnek mondhatók. Tavaly a szlovák -magyar áruforgalom 14 százalékkal növekedett ugyan, de ez megtévesztő lehet, ha nem tudjuk, hogy a forgalom zömét a határmenti szövetkezetek és néhány ipari partner bonyolította le. Visszatekintve az el­múlt két-három esztendőre, a szlo­vák-magyar áruforgalom összesen 6-700 millió rubelt tett ki. 1991 január 1-jétől áttértünk a konvertibilis elszá­molásra. Pontos számadataink még nincsenek, de tudjuk, hogy az elmúlt évekhez képest az áruforgalom mind­két fél részéről nagymértékben csök­kent. Ezért magyar részről Berényi Lajos, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok minisztériumának helyettes államtitkárt felszólalásban figyelmez­tetett arra, hogy a két országnak mi­nisztériumi szinten kell megtenni a szükséges lépéseket, csökkenteni a vámot és bővíteni az árucserével kapcsolatos kedvezményeket.- Magyar részről vámrendszerünket az európai normákhoz közelítettük- mondta a helyettes államtitkár.- Úgy érzem, szlovák részről is lenne mit tenni. Tudomásom szerint ott még ma is vannak olyan importpótlékok, amelyek hatást gyakorolnak a magyar kivitel alakulására. A másik probléma a külkereskedel­mi forgalom finanszírozása. Elvi állás­pontunk az, hogy az elszámolás kon­vertibilis valutában történjen. Úgy érezzük, hogy a magyar, szlovák és cseh bankok ma még nem eléggé kezdeményezőek a kereskedelem fi­nanszírozásának megoldásában; csu­pán egyetlen ilyen esetről tudunk. Mi a magunk részéről felkértük a keres­kedelmi bankokat, hogy számlaveze­téssel segítsék elő az üzletek lebonyo­lítását, a fizetési nehézségek áthidalá­sát. Emellett kormányszintű szerve­zéssel is segítjük a fizetőképes keres­let feltárását, a partnerkapcsolatok lét­rehozását Magyarországon' jelenleg mintegy 9 ezer vegyes vállalat műkö­dik. A külföldiek magyarországi befek­tetése érdekében korszerűsítettük szabályainkat, ami annyit jelent, hogy nem hozzuk őket eleve hátrányos helyzetbe; gyakorlatilag" a hazaiakkal azonos feltételeket biztosítunk a szá­mukra. A kprmány továbbá ösztönzi a magyarországi vállalkozókat, hogy hozzanak létre vegyes vállalatokat Szlovákiában. Erre azért van szükség, mert úgy látjuk, hogy a klasszikus külkereskedelem útján a magyar­szlovák kereskedelmi kapcsolatok fel­lendülése rövid távon nem várható. Nagy érdeklődés előzte meg dr. Jó­zef Dravecky felszólalását, aki Szlová­kia nemzetközi gazdasági kapcsola­tainak miniszterhelyettese. A hazánk­ból Salgótarjánba érkezett vállalkozók - de a magyarok is - főleg az új vámtörvényekkel, vámkedvezmé­nyekkel kapcsolatosan vártak tőle új információkat. Ő viszont konkrét ered­ményekkel egyelőre nem tudott szol­gálni; mint elmondta, éppen a találko­zó napján fejeződött be egy kor­mányszintű találkozó Budapesten, ahol többek között ezek a kérdések is megvitatásra kerültek. A vállalkozók délután a József Attila Művelődési Ház üvegcsarnokában ta­lálkoztak egymással, ahol az üzletkö­tést, kapcsolatteremtést tolmácsok is segítették, ha szükség volt rájuk. Jómagam személy szerint többet váriam a gondosan, minden részletre kiterjedően megszervezett találkozó előadóitól, ehelyett felszólalásaikból semmi újat nem tudtam meg. De hall­juk, hogyan vélekednek a vállalkozók? Fábián László salgótarjáni kereske­dő: - Nekünk nem használt a konverti­bilis elszámolásra való áttérés, sőt úgy is mondhatnám, hogy a mostani felté­telek mellett nehéz kereskedni Szlová­kiával. Az egyes adók hozzászámolá­­sa után nálunk már olyan magas a szlovák áruk ára, hogy gyakorlatilag lehetetlenség eladni azokat. Mi még az év elején vásároltunk elektrotechni­kai cikkeket Szlovákiában, ám a mai napig a raktárainkban fekszenek. Pe­dig nyereséget már egyáltalán nem számolunk rá, csak azt szeretnénk, ha költségeink megtérülnének. így sem veszi senki, mert a hazai piacon ezek jóval olcsóbbak. Molnár Zoltán rimaszombati vállal­kozó: - Bővebb tájékoztatást váriam, főleg a bennünket még a mai napig érzékenyen érintő kérdésekben, mint például a vámadó. Ehelyett általános információkat hallottunk: csupa olyas­mit, amit már eddig is tudtunk. Sarló Béla, a Nógrád Megyei Sütő­ipari Vállalat igazgatója: - Mivel ez az első ilyen találkozó, nyilvánvaló, hogy nem lehetett olyan eredményt várni, amitől azonnal beindul a kereskedelmi tevékenység a két ország vállalkozói között. Szerintem az a fontos, hogy megismerjük egymást, hogy szemé­lyes kapcsolatok alakuljanak ki, és ehhez az első lépések már megtörtén­tek, éppen ma. Fontosnak tartanám, hogy itt, a határ mentén ne csak a kereskedelmi tevékenység induljon be, hanem a közös vállalkozási forma is, mert szerintem csak ez alapozza meg a jövőnket. De sajnos a vegyes vállalatok alapításához még nagyon sok mindent meg kell oldani, gondolok itt főleg .a vámok vagy a banktevé­kenység jelenlegi formáira, amelyek még nemigen segítik elő a konkrét vállalkozói struktúra kialakítását. Pusztán azért nem köt senki üzletet, hogy valami történjen. Vagy minőség­ben, vagy árban, de valamiben min­denki keresni fogja a hasznát. Dudás Pál salgótarjáni ügyvezető igazgató, aki egyben a Salgótarjáni Ipari Testület elnöke, vélemény helyett felkérte lapunkat az alábbiak tolmá­csolására:- A Salgótarjáni Ipari Testület szíve­sen felvenné a kapcsolatot bármelyik Szlovákiában tevékenykedő ipari tes­tülettel. Az érdeklődők a következő számra telefonáljanak: 12 832, 32-es körzetszám. Postacím: Salgótarján, Klapka György tér 3. A földbe roskadt, néhány éve árván maradt csalá­di házak helyét ma hival­kodó butikok foglalják el. Az utca újdonsült magánboltjainak tulaj­donosai reggelente azzal a re­ménnyel húzzák fel redőnyeiket, hogy a kirakataik előtt bámészko­dó kósza arrajárók között végre állandó, hűséges vásárlókra talál­nak. A pávamódra tetszelgő virág­szalonok és a divat hóbortjaira támaszkodó kisüzletek mellett tör­vényszerűen megnyílnak a jóval kevésbé attraktív bizományi bol-Már ilyen is van... tok. Ez a jelenség kis- és nagyvá­rosainkban egyaránt megfigyelhe­tő. Hiszen ha egy leendő magán­­vállalkozó számba veszi a még kiaknázatlan lehetőségeket, előbb-utóbb rájön arra, hogy vala­mi mást kell nyújtania, mint a kon­kurensek többsége. Az érsekújvári „butiksor“ a múlt héten egy zálogházzal és régiségbolttal lett gazdagabb. A rézkilincses ajtó Szegény Ká­roly birodalmába vezet. A magán­­vállalkozó a fehérre meszelt nagyteremben reneszánsz és ba­rokk bútorokban évszázadokat vonultat fel a szemünk előtt. Raj­tuk kívül régi porcelántárgyakat, fából készült faragott szobrokat, órákat, csillárokat kínál műértők­nek, gyűjtőknek, alkalmi vásárlók­nak egyaránt. Károly közel öt éve foglalkozik a régiséggyűjtéssel. Úgy vélte, hogy ha hobbiként tudta művelni a hozzáértést és pénzt igénylő tevékenységet, miért ne sikerülne ezt folytatnia úgy, hogy másoknak is örömük és hasznuk származ­zon belőle? Amikor néhány hó­nappal ezelőtt bekopogtatott az Érsekújvári Városi Hivatalba, már a kezében tartotta az engedélyt, Eszméletlenül hosszú, századok­nak tűnő évtizedeken át a világot min­denáron egyesíteni kívánó kommuniz­mus uralkodott felettünk. Egy ember­telen (tév)eszme kiváltságokat élvező, valóságos kasztot alkotó kiszolgálói tartottak hatalmukban egész országo­kat. A népet, az állampolgárt alázatra kényszerítő lelki béklyókba szorító „újkori arisztokraták“ közül sokan az­tán az ezerkilencszáznyolcvankilenc novemberében lezajlott vértelen forra­dalom után pánikszerűen szabadultak meg a sokáig kiváltságokat biztosító pártigazolványuktól. Sót, akadtak, akik úgy érezték, hogy még ez sem elég: áldozati báránynak igyekeztek feltün­tetni magukat. ,,Mi, párttagok - írta például valaki egy vidéki lapban - úgy ültünk a gyűléseinken, mint a vágóhíd­ra hajtott birkák. “ Gyönyörű, nem? Vagy legalábbis elgondolkodtató. Csakhogy én úgy tu­dom -, s azt hiszem, jól tudom -, hogy a kommunista párt nem lasszóval fog­ta s nem erőszakkal toborozta soraiba híveit. Bárki, bármikor önként lemond­hatott párttagságáról. Ki „kényszerí­tette“ hát ezeket a szegény, sajnálatra sem méltó „birkákat“ arra, hogy olyan önkéntes szervezet néma fejbólintó Jánosai legyenek, amelynek célkitű­zéseivel, munkamódszereivel, elvei­vel, tevékenységével nem értenek egyet? De menjünk tovább. „Ezt a mostani válságot - tudhatjuk meg az ominózus szöveg következő magyarázkodó mondatából - nem mi, egyszerű párt­tagok idéztük elő." Nos, kérem tisztelettel, ez így nem igaz! Az „egyszerű párttagok", a na­gyobb konc reményében mindent eltű­rő „vágóhídra hajtott birkák“ százez­miszerint régiségekkel, ékszerek­kel kereskedhet. A fiatalembernek ezen kívül viszont másfajta tervei is voltak. Ezért gondoskodott en­gedélyről egy zálogház megnyitá­sára is. A városi hivatalban figye­lemre méltónak találták az effajta kezdeményezést, aminek köszön­hetően öt évre bérbe kapta egy régi családi ház helyiségét az em­lített „butiksoron“. A mi leendő régiségkereske­dőnk úgy vélte, nagyon egyszerű lesz összevonni a két egymástól oly távolinak tetsző foglalkozást. Arra számított ugyanis, hogy ügyfelei kizárólag ékszereket, órákat és bútorokat helyeznek majd el nála letétbe. A helyzet azonban nem egészen így alakult. Jöttek, akik pl. régi ruhákat kínál­tak fel, ami nem igazán egyezett Károly elképzeléseivel. Amikor pedig egy újvári lakos háztartási gépeket és televíziót is hozni akart, kezdte mégis fontolóra ven­ni a dolgot: neki nem csak a saját érdekeit kell szem előtt tartania. A zálogház fogalma alatt ugyanis sokan éppen a segítséget és a kiutat látják anyagi helyzetük útvesztőjéből. Fiatal ember lévén viszont ma még nem rendelkezik olyan alaptőkével, amelynek birto­kában bizony kicsit „engedéke­nyebb“ is lehetne. Jelenleg az ügyfeleinek tizenhét-tizennyolc százalékot fizet készpénzben a behozott áru értékéből, három héttől egy hónapig terjedő időtar­tamra. A magánkereskedőknek szo­kás azt kívánni, hogy minél több vásárlójuk, ügyfelük legyen. Egy zálogház esetében viszont ez akár rosszmájúság is lehet. Félő ugyanis, hogy idővel valóban be­teljesedik... -száz­reinek szolgai behódolása nélkül ugyanis nem kerülhettek volna hata­lomra a basáskodó kiskirályok, s nem jöhettek volna létre a szinte minden hatalmat bitorló pártmaffiák. „Nem akartuk észrevenni és fesze­getni az égető problémákat. Vajon miért nem? Haszonlesésből? Vagy egyszerűen gyávaságból? De hiszen a kommunista párt alapszabá­lya is szigorúan elítéli az ilyesmit! A cikk igazi ,,csattanója“ azonban csak ezután következik: „Sajnos, pél­dát nemigen volt kiről venni, mert az igazi kommunisták már nincsenek az élők sorában. “ Mostanáig, hónapokon át vártam, hogy (legalább) ezt a mon­datot - sok ma is élő párttag nevében - valaki kikérje magának. De sajnos, senki sem jelentkezett... Ez volt a közelmúlt, a jelen már más képet mutat. Jó ideje döbbenten figye­lem, hogy nem is egy, eleddig ,,ke­mény vonalas“, vállalat, intézmény élén álló frontharcos sárba tiporja ed­digi elveit, hogy (esetleg egy másik munkahelyen) továbbra is vezető ál­lásban maradhasson. Törvényhozó testületeinkben, de a különféle hivatalokban, mezőgazda­sági üzemekben, kutatóintézetekben, szerkesztőségekben stb. továbbra is jól fizetett tisztségekben ülnek, s má­sok, a régi érában ,,másként gondol­kodók" sorsáról, munkájáról döntenek az állampárt köpönyeget fordított hű kiszolgálói és jellemtelen csatlósaik a titkosrendőrség egykori aktív tagjai vagy a besúgói. S úgy tűnik, mindezt büntetlenül tehetik. Hamarosan talán azt is meg­érjük, hogy az évtizedeken át üldözöt­tek lusztrálását is ők végzik majd ZOLCZER LÁSZLÓ FARKAS OTTÓ A vállalkozók egy csoportja Zálogház a „butiksoron“ Kétperces Itt a piros, hol a piros... (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents