Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)

1991-10-18 / 205. szám

5 Hogyan választottak igazgatót Köbölkúton? Nyitva felejtett kiskapuk 1991. október 18.________________________________________________Szabad ÚJSÁG Az igazgatóválasztások olyan fel­adatot jelentettek az újonnan létreho­zott iskolatanácsok számára, amellyel nem mindegyikük tudott megbirkózni. A tantestületek viharos viták színhe­lyeivé váltak, s a bizonytalanság és igazságkeresés nem egy tanítási órát is felemésztett. Az Érsekújvári járás­ban ötvenhét alapiskola van. Egyikben sem volt olyan forró a hangulat, mint Köbölkúton. A tanévnyitó az ottani szlovák alapiskola pedagógusait élénk vitában - és igazgató nélkül találta. Odalátogattunk tehát, hogy megkér­dezzük, mi is tulajdonképpen a problé­ma. Megszólaltatjuk Bízik Szilviát, az igazgatópályázat győztesét és Valé­ria Medved’ovát, a „második helyezet­tet“. Ök, vállalva az „ellenzék“ szere­pét, vakon hittek abban, hogy az ide­vonatkozó, tavaly elfogadott törvények és rendeletek végleg „lelakatolják“ a kiskapukat és megszüntetnek min­denfajta kivételt. Természetesen szót adunk Ján Prokopecnek, aki tizenkét éven keresztül állt az iskola élén, vala­mint Hakkeová asszonynak, az iskola­­tanács elnökének is. A „pártatlanok szerepét ez esetben Verseghy István, az Érsekújvári Járási Pedagógiai Igaz­gatóság vezetője, valamint Kovács Ferenc, Köbölkút polgármestere vál­lalták. Elsőként tehát Bízik Szilviát látogat­tuk meg, aki műtét után otthon lábado­zott: ,,A tavalyi iskolaév végén jött létre az iskolatanács, amelyben a szü­lők, pedagógusok és az iskola többi alkalmazottja képviseltette magát. A feladata az volt, hogy javasoljon egy megfelelő embert az igazgatói poszt­ra. A tanács úgy döntött, hogy Ján Prokopec urat, az iskola eddigi igaz­gatóját fogja újra ajánlani, élve a kivé­tel nyújtotta lehetőséggel. A pedagó­gusok egy része viszont Jozef Kubica urat támogatta, aki egy éve tölti be az igazgatóhelyettesi funkciót. Amikor vi­szont Kubica úr megtudta, hogy mi az iskolatanács szándéka, úgy döntött, mégsem pályázza meg az említett posztot. Ekkor Katarina Breőková vállalta, hogy jelölteti magát, őt viszont az iskolatanács elutasította.“ B. Szilvia szavait később az iskolá­ban Valéria Medved'ová egészíti ki: „Az Iskolatanácsnak az volt a felada­ta, hogy a törvény szerint állítson egy jelöltet, aki alkalmas az igazgatói poszt betöltésére. A volt igazgató újra­­jelölése kivételes esetet képez. Ver­seghy István is nyilván ezért utasította el az iskolatanács abbéli kérelmét, hogy újfent Prokopec urat válasszák meg.“ Vajon mit mond minderről maga Verséghy úr? ,, Ahhoz, hogy az iskola­­tanács kivételt kapjon, a szülők, a köz­ségi képviselet és a pedagógiai igaz­gatóság elöljárója, tehát az én bele­egyezésem is szükséges. Volt már arra példa, hogy az egész falu kiállt az igazgató mellett, és sok talpalással, intézkedéssel el is érték, hogy marad­jon. Itt, Köbölkúton viszont más a hely­zet. Kénytelen voltam tehát pályázatot hirdetni. “ A győztest elutasítják Bízik Szilvia a következőképpen emlékszik vissza erre az eseményre: ,,Hárman jelentkeztünk, de Mískufová kolléganőnk el sem jött, mert eleve reménytelennek látta a helyzetet. Én és Valéria Medved'ová vettünk részt tehát a június 27-i pályázaton, amelyet én nyertem meg. “ Hakkeová asszony, az iskolatanács elnöke, részt vett a pályázati bizottság munkájában: ,,Mindössze egy nappal korábban tudtam meg, hogy iskolánk mely pe­dagógusai pályáznak. Mivel a pályá­zati bizottságban a járást Veréeghy úr és a pszichológus képviselte, mi is csak két szavazatot kaptunk, bár a szülők képviselőjével együtt hárman voltunk. A község nem képviseltette magát. Mivel az eredmény, döntetlen volt és Verseghy úr két szavazattal rendelkezik, az ő végső döntése alap­ján lett B. Szilvia a pályázat győztese. Az iskolatanács viszont nem fogadta el öt. Erre Veréeghy úr megkért ben­nünket, ismételjük meg a választáso­kat, mert az iskola nem maradhat igazgató nélkül. “ Az iskolatanács tehát nem hagyta jóvá a pályázat győztesének kineve­zését. A pályázaton viszont tőlük füg­getlenül bárki részt vehetett volna. Verseghy úr ezt a kővetkezőképpen fogalmazza meg: ,,A pályázatra jelent­kezhettek mindazok a pedagógusok, akik ötéves gyakorlattal rendelkeznek, erkölcsileg feddhetetlenek, beszélik a hivatalos nyelvet és rendelkeznek a szükséges főiskolai végzettséggel. Ha az iskolatanács 11:2 arányban úgy döntött, hogy nem fogadja el a jelöltet, tehát Bízik Szilviát, hát csak volt rá komoly oka. Valami nem lehet ebben az iskolában rendben, hiszen ők is jól tudták, hogy jobb ha maguk közül választanak, mint ha egy idegen kerül oda igazgatónak.“ „Csak szétbomlasztaná a kollektívát...“ „Tizennyolc éves pedagógiai gya­korlattal jöttem Párkányból ebbe az iskolába, amely elég gyengén készí­tette fel tanulóit a középiskolai és szakmunkásképzői felvételikre. Idővel sikerült változtatni ezen az állapoton" - kezdi el a beszélgetést Ján Proko­pec, az alapiskola eddigi igazgatója. ,,A választások idején úgy döntöt­tem, munkahelyet változtatok és kér­vényeztem áthelyezésemet lakóhe­lyemre, Párkányba. Amikor viszont ér­tesültem arról, hogy létezik kivétel is, úgy éreztem, ha lehet, maradnom kell. Jöttek a szülők, a kollégák, és biztosí­tottak támogatásukról. Számomra fon­tos az iskola jövője, nemrég kezdtem bele pl. a fűtés problémájának megol­dásába, szeretném végigcsinálni. Per­sze ha Kubica vagy Breőková kollégá­im pályáztak volna az igazgatói poszt­ra, más lett volna a helyzet. Kubica úr ugyanis az idén a helyettesem volt. Véleményem szerint Bízik Szilvia még túl fiatal erre a posztra, kevés a gya­korlata, főleg ami a szervezési kérdé­seket illeti. Különben is, egy szemer­nyi garanciát sem látok arra, hogy valaha is objektív lesz. Heves és bosszúlló természet, tud ugyan ural­kodni másokon, a kollektívát viszont csak szétbomlasztaná. Pedagógus­ként igyekvő, a gyermekekkel viszont a tanítás befejeztével nemigen foglal­kozik... Apróságokra helyezte a hangsúlyt, mint például a faliújság, és ezt mondhatom Medved'ová kollé­ganőről is. Ami pedig a pedagógiai ellenőrzést illeti, a fiataloknál igenis szükséges az óralátogatás, igényük a tanácsokat. Ez nem volt elítélendő régen sem, és. ma sem lehet az, hiszen ha nincs meg az összhang a közös munkánkban, azt a gyerekek sínylik meg. Tény, hogy párttag vol­tam, de ez akkoriban elkerülhetetlen volt. Sosem tettem viszont olyat, ami­ért szégyellenem kéne magamat. Amit még fontosnak tartanék elmondai: mindig jó volt a kapcsolatom a község vezetőivel. Ma már az egész képvise­let magyar nemzetiségű, és Bíziková kolléganőm kellőképpen ki is használ-‘ ta ezt a tényt. Neki köszönhetően ítélnek ma meg úgy, hogy nem érdek­lődöm a község iránt, bár éveken át úgy dolgoztam, hogy a lehető legke­vesebbet kelljen kérnem az iskola számára. “ Az iskolatanács nem tágított... Ismét Bizik Szilvia otthonában va­gyunk: „A pályázatot megnyertem ugyan, de a tanács elutasított, s tudom, eluta­sított volna bárkit, mert minden igye­kezetével azon volt, hogy a régi igaz­gatót meg tudja tartani. Ekkor a mi­nisztériumhoz fordultam segítségért. Meghívtak egy beszélgetésre, amely során Duéan Jedinák oktatásügyi miniszterhelyettes csodálkozva fogad­ta a hírt, hogy a pályázat eredménye ellenére még nem vagyok kinevezve. Annak ellenére tehát, hogy megnyer­tem a konkurzust\ támogatott a köz­ség, nem tölthettem be az igazgatói posztot, mivel az iskolatanács elutasí­tott. .. Sőt, megtiltotta, hogy a jövőben bármilyen formában újra próbálkoz­zam valamilyen „húzással" Az iskola­­tanács kitartott eredeti elképzelése mellett, hogy ismét Prokopec urat vá­lasztja meg az iskola igazgatójává. “ B. Szilvia szavait Valéria Medvecío­­va az iskolában így egészíti ki: ,,Érde­kes volt, hogy Veréeghy úr előbb kije­lentette: ö a pályázat győztese mellett áll. Később viszont már azt mondta, hogy az iskolatanács döntése ellen sem tesz semmit.“ Közelednénk a végkifejlethez?! Nem. Hiszen Veréeghy István is­mételt felhívására az iskolatanács két jelöltet talált ugyan: Katarina Breóko­­vát - aki rögtön lemondott és Jozef Kubicát. Végül az utóbbira esett a vá­lasztás, de... „Az iskolatanács kijelentette, hogy jövőre úgyis mindent megtesz majd azért, hogy a régi igazgató visszake­rüljön az iskola élére - tudjuk meg ismét csak Bízik Szilviától. „Jozef Ku­bica egyébként csupán egy feltétellel volt hajlandó elfogadni az igazgatói széket: ha a helyettese Prokopec úr lesz. Úgyhogy néha bizony elgondol­kodom azon, miért is folytatom a har­cot, miért őrlőm az idegeimet. De mégsem hagy nyugodni az eset, sze­retném, ha kiderülne az igazság. “ Utolsóként Kovács Ferenc mérnö­köt, Köbölkút polgármesterét kerestük fel. Tömören csak ennyit mondott: „Azért támogattuk Bízik Szilviát, mert ő nyerte meg a pályázatot. Ha ott úgy ítélték meg, hogy megfelel e poszt betöltésére, mi nem gördítünk eléje akadályt. Eddig nem volt rossz kap­csolatunk az iskolával, reméljük, ezek után sem lesz. “ Az igazság két arca Az iskolatanács tehát, ameddig csak lehetett, szembeszállt mindenki­vel, hogy megvédje a régi igazgatót. Bízik Szilvia és Valéria Medved'ová, akiket az iskolában „akétjellemtelen“ minősítéssel ruháztak fel, viszont nem volt hajlandó beletörődni, hogy min­den a régiben maradjon. Főleg ezért Ítélték el őket, no meg néhány, a több­ségétől eltérő elképzelésük miatt. Idő­közben Veréeghy István kinevezte az iskola új igazgatóját, Jozef Kubicát, aki már el is utazott egy tanfolyamra. Kérelmét viszont, hogy a helyettesi posztot a régi igazgató, Ján Prokopec töltse be, Veréeghy úr elutasította. A szavazás eredménye ugyanis nem volt egyöntetű: akadt egy tartózkodás, Valéria Medvedová személyében. Ennyin múlott, nem többön. így most újra pályázatot írnak ki a helyettesi fpnkció betöltésére... Az ügy tehát még közel sem ért véget. Ha az igazságnak két arca lenne, az egyikkel bizonyára gúnyo­san elmosolyodna. Hiszen bebizonyo­sodott, hogy az igazgató-választási törvénynek is vannak kiskapui, ame­lyek néhol méretre szabottak, néhol pedig szabadon szúkíthetök-tágítha­­tók. A másik arc viszont komoly ma­rad, és azt a bizonyos mérleget figyeli. Csak nehogy megfeledkezzenek ró­la! SZÁZ ILDIKÓ Manapság úton-útfélen látjuk, tapasztaljuk, hogy beindult a magánvállalkozások gé­pezete. Kezdődött, ugye elsősorban is a büfékkel, presszókkal, butikokkal. De szerencsére a folyamat nem re­kedt meg ezen a szinten, és a skála egyre színesedik. Falvakban-városok­­ban egyaránt táblák hirdetik, hogy van már maszek asztalos, lakatos, kárpi­tos, a polgárok igénybe vehetik mond­juk egy-egy cukrász, vagy borbély szolgáltatásait is. Ezzel együtt még mindig furcsa a szemnek, ha mondjuk egy olyan reklámtáblát veszünk észre, amely azt hirdeti, hogy a községben magán­­látszerész is a lakosok rendelkezésé­re áll. Jókán Oros Csaba jóvoltából ez a plusz-szolgáltatás is megvan, még­hozzá mind a helybéliek, mind pedig a környező falvak és községek lako­S Csaba augusztus huszonhetedi­­kén meg is nyithatta látszerész-szak­­boltját.- Bériem ezt a helyiséget, 190 ko­ronát fizetek a községi hivatalnak négyzetméterenként. Éves viszonylat­ban ez mintegy háromezer koronát jelent. Hogy sok-e, vagy kevés? Mondjuk Galántán vagy Pozsonyban egy ilyen helyiség valószínűleg há­­romszor-négyszer drágább lenne, te­hát reálisnak tartom ezt az összeget. Az induláskor persze azért voltak ne­hézségeim is. A legtöbb a vízvezeték­­hálózattal. Ugyanis igencsak rossz ál­lapotban vettem át, így tulajdonkép­pen az egészet fel kellett újíttatnom. Szerencsére viszonylag rövid idő alatt sikerült.- Milyen szolgáltatások várják az érdeklődőket?- Kínálatom: szemüvegek készíté­Rendhagyó „maszek“ Jókán Csaba, a látszerész sainak nagy megelégedésére. Ugyan­is ez ideig ilyen szempontból valóban túlterhelt volt főleg a járási székhely, Galánta. De aki mondjuk Vágsellyén vagy éppen Pozsonyban akart szem­üveget csináltatni, keretet megjavíttat­ni, üveget cseréltetni, az sem járt job­ban, a hosszú várakozási idők miatt. Sokan inkább próbálták megszokni, hogy gyengébben látnak... Oros Csa­ba ezeken az embereken próbált segí­teni.- Amikor beindultak a magánvállal­kozások, én sem haboztam sokáig. Ami döntésem meghatározó tényező­je volt, az a szakma szeretete. Négy évig dolgoztam látszerészként, és bár lehet, hogy frázisnak hangzik, de való­ban nagyon megszerettem ezt a mun­kát. Meg persze azt is jól tudtam, mi a helyzet ezen a téren, s hogy kell az ilyen jellegű szolgáltatás. Jómagam is nem egy esetben feldühödtem, hogy milyen hosszúak a terminusok. Meg­fogadtam, hogy ha vállalkozásom si­kerül, ha törik, ha szakad, rugalma­sabb szolgáltatásokat biztositok, mint az állami üzletek tették és teszik. Amikor arról faggatom, nehéz volt­­e a kezdet, nem kellett-e fölösleges papírok után szaladgálnia, azt taná­csolja, erről kérdezzem inkább a pol­gármestert. Ravasz András örömmel fogad.- Talán én örülök a legjobban, hogy polgárainknak ilyesmivel is szolgálni tudunk. Amikor engem megválasztot­tak, a szolgáltatások bővítését jelöl­tem meg elsődleges célul. Szóval a Csabának is sokat segítettem, gyor­san rugalmasan intézkedtünk, hogy minél hamarabb beindulhasson... se és javítása, optikai kellékek árusí­tása, továbbá nagy választékban talál­ható itt napszemüveg, szemüvegtok, szemüvegkeret, nagyitó.- A várakozási idő?- A kisebb javításodat megvárásra elvégzem. Reggel nyolctól délig, majd háromtól este hatig tartok nyitva, szer­da kivételével, amikor Pozsonyba uta­zom áruért. Mivel így hetenként feltöl­töm a készleteimet, gyorsan ki tudom elégíteni a megrendelőimet. Mondjuk aki hétfőn vagy kedden hoz ide szem­üveget javításra, esetleg új szem­üveget akar csináltatni, még azon a héten pénteken vagy szombaton jöhet is érte. Emlékszem, az állami boltban ilyen esetben gyakran egy­másfél hónapot kellett várakozni.- Azt hiszem, nem mellékes, hogy vajon csakis orvosi előírásra készít-e szemüveget, vagy pedig saját kérésre is?- Mind orvosi előírásra, mind pedig a beteg saját kérésére. A második esetben természetesen feltüntetem a megrendelőlapon, hogy „saját ké­résre“.- Mennyire elégedett a „forga­lommal“? Meg lehet ebből élni?- Az a mintegy másfél hónap amió­ta csinálom, még sokat nem árul el. Mindenesetre az a véleményem, hogy ha beindul, akkor nem kell különöseb­ben aggódnom. Már most jobban jö­vök ki, mint egykor az állami boltban. És még sokan nem tudnak rólam. Szóval meg kell hogy szokjanak az emberek. No és természetesen na­gyon fontos, hogy meg is bízzanak bennem. Akkor bizonyára nem lesz problémám... SUSLA BÉLA HAINBURGER MUSIKHAUS Alte Poststrasse 30, 2410 Hainburg TeL/Fax: 0043 2165/4227 HANGSZEREK—KOTTÁK—JAVÍTÁSOK — KELLÉKEK az összes vonóshangszertípushoz (húrok, gyanták.») — ELEKTROMOS HANGSZEREK ÉS BERENDEZÉSEK GAZDAG VÁLASZTÉKA (Roland, Yamaha, Boss, Technics, Kovy, Kaway_.) —GITÁROK: elektromosak (Ibanez, Washburn.-) akusztikusai (Yamaha, Höhnen-) —ÜTŐHANGSZEREK: (furulya, harántfuvola, saxofon, trombita, számykürt-) — ÉS MINDENFÉLE MÁS.­TAX FREE Biztosítja az Ön vonóshangszerének előnyös ausztriai eladását. SZÚP—332

Next

/
Thumbnails
Contents