Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-02 / 165. szám
199’. szeptember 2._____________________________________________________ Szabad ÚJSÁG_____ Magyarországi szakvélemény Az üzemvízcsatorna feltöltése: szlovák zsarolás! (Az alábbi cikk szerzője Magyarországon független szakértőként 11 éve foglalkozik a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer kérdéseivel - a szerk. megj.) I. Néhány adat A Dunakiliti-Bős-Szap üzemvízcsatorna 29 kilométer. Ebből a Dunakiliti és Bős közötti felvízcsatorna 21 km, és a terep felett halad, két gát között. A gátak magassága Dunakilitinél (Körtvélyesnél) 9 m, Bősnél 17 m. Ha tehát üzembe helyeznék a bősi fokozatot, a hajók a község templomtornyával csaknem azonos magasságban úsznának... A csatorna szélessége a kezdetén és a végén 800-850 m, középső szakaszán pedig 300-500 m; a tervezett mérvű duzzasztás esetén maximálisan 80 millió m3 víz férne el benne. Átbocsátó képessége 4500 m3 /mp. Gátjainak belső oldalait hengerelt aszfalttal, fenekét pedig műanyag fóliával szigetelték, amelyet 2 m vastag, tömörített kavicsos földdel fedtek be, nehogy a hajók horgonyai átszakítsák. A Bős és Szap közötti alvízcsatorna 8 km hosszú és fél km széles; bevágásban fekszik, s jelenleg talajvízzel telített. Mélysége a 10 métert is eléri, ám a feneke, mivel a kotrását abbahagytuk, nem egyenletes. II. Fogyatékos szerződés A bősi vízlépcső - a turbinák és a hajózsilipek - üzembe helyezésére műszakilag két lehetőség kínálkozna. Az első: Az államközi szerződés (1977. szeptember 16.) szerint a magyar államterületen felépült dunakiliti vízlépcsőnél a Dunát a tengerszint felett mért 131,2 m magasságra kellene felduzzasztani, ezzel feltöltve a 45 km2 nagyságú tározótavat, amelynek befogadóképessége 160 millió m3. Az innen, de szlovák oldalon kiágazó felvízcsatorna ebből kapná a vizet. Mivel a felvíz- és az alvízcsatorna nagy árvizeket (max. 10 200 m3/sec.) nem tud levezetni, ezért a 4500 rrrVsec. feletti vízmennyiséget a Dunakilitinél a mai Duna-mederbe kellene engedni. Ezek esetenként fordulnának elő, viszont folyamatosan kellene Dunakilitinél a mai mederbe a Duna átlagos vízhozamának mintegy 3 %-át is leengedni a mai főág és mellékágak, valamint a talaj vízellátására. Azonban e minimális vízpótlás a környezetvédelmi követelményeket nem tudja kielégíteni, ha viszont a szükséges vízmennyiséget engednék itt le, akkor a bősi energiatermelésnek nem lenne értelme. Az első nagy vita emiatt alakult ki. De környezetvédelmi okok miatt a dunakiliti tározó is káros lenne, mert a folyam görgetett és lebegtetett, mérgező anyagokat is tartalmazó hordaléka itt ülepedne ki. A legnagyobb szennyező a Morva folyó és Pozsony. A szennyvíztisztítás megoldatlan, és még hosszú ideig nem lesz beruházási lehetőség a kommunális és az ipari szenynyezések teljes kivédésére, a mezőgazdasági vegyszerek, műtrágyák és a talajerózió káros következményeit pedig sosem lehet majd elhárítani. III. Az ún, C-variáns A másik fervis megoldható műszakilag, de a nemzetközi jog elveivel és a párizsi (1947. február 10-i) békeszerződéssel ellentétben állna. Számunkra - ti. Magyarország számára - ez is elfogadhatatlan. E terv szerint, szlovák államterületen, Dunacsúny (Cunovo) körzetében újabb vízlépcsőt kellene építeni, és a Dunát itt kellene a 131,2 m-es tengerszint felett magasságra duzzasztani. A dunacsúnyi vízlépcső miatt a felvízcsatornát 8 km-rel kellene meghosszabbítani: vagyis az új, á mesterséges meder összesen 37 km hosszú lenne. Ez évekig tartó munkát és költséges beruházást jelentene. Műszakilag hátránya, hogy a Duna jobb oldali mellékágainak és a Szigetköz mező- és erdőgazdaságának a vízellátását csak nagyon költséges szivattyúzással lehetne megoldani. A csatorna Dunacsúny és Körtvélyes közötti 8 km-es szakaszának jobb oldali hullámtéri gátját az árvizek romboló hatása miatt a külső oldalán is burkolni kellene. Ez is jelentősen növelné a beruházási költségeket. Mivel az újabb vízlépcső szlovák területen épülne, a Duna vizének elosztása, az árvizek levezetésének módja bizonytalanná válna. Ki lennénk szolgáltatva Szlovákiának. A környezeti károk ebben az esetben is sújtanák mind a szlovákiai Csallóközt, mind a magyarországi Szigetközt. A sajtóban megemlített ideiglenes osztómű építése nemcsak nekünk, de valamennyi dunai hajózási vállalatnak elfogadhatatlan megoldás. A szlovákok az ideiglenes megoldással saját maguknak is ártanának, mert ez nemcsak mederelfajuláshoz vezetne, hanem jeges árvíz idején, a jégdugó okozta visszaduzzasztás miatt a Duna Pozsony alsó részeit és ipartelepeit is elöntené. A sajtóban, vagy propagandabrosúrákban publikált bármely más megoldás, így például a Pozsony alatti kiágazás, figyelembe véve a már kiépített bősi csatorna átbocsátóképességének korlátáit, csak blöff. Ugyanis ez esetben az árvízlevezetés lenne a legnagyobb gond. IV. Célok, szándékok, egyezségek A Duna feletti uralom megszerzésének ványa nem újkeletű; a csehszlovák politikusok már az első világháborút lezáró béketárgyalásokon meg akarták szerezni a teljes ellenőrzést a Pozsony és Vác közötti folyamszakaszon. Ehhez Győrnél, Komáromnál, Esztergomnál a jobb parton stratégiai hídfőállásokat terveztek létesíteni. Ez akkor nem sikerült, ezért a 20- as években foglalkozni kezdtek saját államterületen történő hajózócsatorna létesítésének gondolatával. A II. világháború után a párizsi béketárgyaláson azért követeltek a pozsonyi hídfőnél 5 magyarországi falut, hogy a dunai vízlépcsőt saját államterületükön építhessék meg. Csak 3 falut kaptak meg, azért kellett a 60-as években a kommunista magyar kormánnyal összefogniuk e terv közös megvalósítására. V. Vízszivattyúzás Körtvélyesnél A szlovák államvezetés napjainkban a körtvélyesi szivattyúzással borzolja a közvéleményt. Mi ennek a háttere és a lényege? Mivel a szlovák kormány el van szánva arra, hogy kierőszakolja a bősi vízlépcső üzembe helyezését, ezért egyrészt „lélektani hadviselést“ folytat, másrészt ki akarja próbálni a felvízcsatorna szigetelésének minőségét. Pozsonyban is tisztában vannak azzal, hogy a bősi fel vízcsatorna minőségileg nem kifogástalan, hibák kiderülésével kell számolni. Nehogy ezek az üzembe helyezéskor mutatkozzanak meg, ezért most próbafeltöltést akarnak végezni. A felvízcsatorna feneke azonban magasabban fekszik, mint a Duna középvízszintje Körtvélyesnél, ezért duzzasztás hiányában szivattyúzással kell a vizet átemelni, hiszen a természet törvényei még nem változtak meg, a víz önmagától nem folyik felfelé. Egy pontonokra szerelt szivattyúállomást vontattak fel Körtvélyesre, és ott a csölösztöi (őilistovi) mellékágból kezdték meg a szivattyúzást. Azonban a felvízcsatornát nem lehet a terv szerint 131,2 m-es magasságra feltölteni, mert Körtvélyesnél még megvan a Duna jelenlegi árvédelmi gátja, és 2,5 km hosszon keresztül átszeli a tározó és a csatorna közötti új, mesterséges mederszakaszt. Vagyis a felvízcsatorna jelenleg mindkét végén le van zárva, csak hát nem azonos magasságban. A felvízcsatorna feltöltésének magasságát tehát az árvédelmi gát koronájának magassága határozza meg. Ez 5,2 m-rel alacsonyabb, mint a felvízcsatornáé. így a feltöltést legfeljebb a 126 méteres tengerszint felett mért magasságig, tehát csak részben lehet elvégezni. Emiatt a felvízcsatorna szigetelését nem lehet teljes egészében kipróbálni. A 2,5 km hosszú védelmi gát megemelése viszont felesleges munka lenne, mert ha Bőst üzembe akarják helyezni, akkor úgyis el kellene bontani, hiszen enélkül a Duna nem vezethető át az új, mesterséges mederbe. VI. Mondvacsinált érvek Leszögezhető tehát, hogy a szlovák államvezetés elsősorban lélektani nyomást akar gyakorolni, hogy már az őszi magyar-szlovák tárgyalások előtt befolyásolja a közvéleményt, megijessze és megalkuvásra késztesse azokat a politikusokat, akik nem ismerik a műszaki és a környezetvédelmi körülményeket. A szlovák kormány jelenleg azzal érvel, hogy a bősi vízlépcső és a hozzá tartozó al- és felvízcsatorna már 85 százalékban elkészült, és ez a beruházás 15 milliárd koronába került. Szerintük tehát egyetlen megoldás lehetséges csak, hogy ti. be kell fejezni az építkezést teljes egészében, az üzembe helyezést pedig el kell fogadtatni Magyarországgal, főleg a villamos-energia-termelés érdekében. A környezetvédelmi ellenérveket, mind a mienket, mind a saját tudományos akadémiájukét, mind a szlovák ellenzékét bagatellizálják. VII. „Fiat Gabcikovo...“ Véleményem szerint a bősi beruházást nem szabad üzembe helyezni. A15 milliárd korona leírása nem a legnagyobb veszteség lenne azok sorában, ami kárt a „szocializmus építése“, főleg a nehézipar felduzzasztása és környezet rombolása okozott a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaságnak. A kedvező adottságú parti szűrésű ivóvíztermelés (napi mintegy 1,5 millió köbméter) lehetőségének elvesztése - ha Bőst üzembe helyeznék - kb. 50 milliárd koronát érő nemzeti vagyontól fosztaná meg a szlovák államot. Ez azért mégiscsak több „valamivel“, mint a vízlépcső építésének költsége... A kisajátított területek visszaadása a mező- és erdőgazdaságnak évente rendszeresen jelentkező nagy haszonnal járna. A felvízcsatorna gátjainak elbontása során mintegy 20 millió köbméter betonadalék, kavics, és kb. 180 km közút burkolásához elegendő aszfalt nyerhető vissza. Nagy haszon származna a környezeti károk elmaradásából is. Az energiatermelési lehetőség nem jelentős, eltúlozzák, nem gondolnak a szeszélyes vízjárási viszonyok negatív hatására és a környezetvédelmi vízigényekre. A kieső energia pótlására Magyarország modern, nagy hatékonyságú erómüblokk építését vállalja. Pozsonyban lehetne ezt legjobban hasznosítani, de nincs akadálya más városokban való felépítésének sem. Érthetetlen, hogy mindezt a szlovák kormány nem akarja elfogadni, és úgy néz ki, hogy Bősből nemzeti presztízsproblémát csinál. A híres latin mondást földrajzilag és jelen korunkra aktualizálva azt kell hinnem, hogy a szlovák kormány álláspontja: „Fiat Gabcikovo, pereat oecologia.azaz: „Szülessen meg Bős, még ha belepusztul is a környezete...“ VIII. Európai együttműködés? A romániai, szeret-völgyi gátszakadás miatt nemrég bekövetkezett nagy katasztrófa intő példa kellene legyen Szlovákiának. Romániában „csak“ 20 millió köbméter víz ömlött ki a víztározóból, míg Bősnél, Dunakilitinél 240 millió köbméter lesz a víztömeg a felduzzasztás esetén, és a templomtornyok magasságában... A körtvélyesi szivattyúzás a Duna-medence jelenlegi feszült politikai légkörét tovább mérgesíti és emiatt az európai együttműködési lehetőségeknek súlyosan árt. Délen lőnek, északon szivattyúznak... De jó lenne végre már békés nyugalomban élni... HÁBEL GYÖRGY KÜLFÖLDÖN ELŐSZÖR! A Városi Művelődési Központ rendezésében ISTVÁN, A KIRÁLY Dunaszerdahelyen. A rockopera eredeti előadására (élőzenével, tűzijátékkal) 1991. szeptember 7-én 20.00 órakor kerül sor a DAC-stadionban. Jegyek 200,— Kés értékben a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban vásárolhatók, vagy megrendelhetők a 0709/257-40,51,52-es teiefonszámokon. Az előadás szünetében a rendezőség kisorsol egy Skoda-Favorit személygépkocsit. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség! Jelmagyarázat: 1. A felvízcsatorna 2. Az alvízcsatorna 3. A bősi erőmű 4. A felvízcsatorna tervezett jogellenes meghosszabbítása A híressé és hírhedtté vált szivattyúhajó.. (Vass Gyula felvétele)
