Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-28 / 188. szám
8 1991. szeptember 28. Szabad ÚJSÁG Fontos a gyökerek megőrzése C Kultúra ZP Beszélgetés Bárdos Gáborral, a Csemadok titkárával A Csemadok áprilisban tartotta országos közgyűlését. Az első választmányi ülésre közvetlenül a közgyűlést követően került sor, a másodikat pedig most szombaton tartják Losoncon. A Csemadok, több mint nyolcvanezres tagságával, még mindig a legnagyobb tömegeket összefogó szervezetünk, így sokak érdeklődnek az iránt, mit sikerült a közgyűlés óta megvalósítani, s milyen új feladatokra kell megoldást találnia a mai választmányi ülésnek. Erről beszélgetünk Bárdos Gáborral, a Csemadok titkárával. Gyökeres György felvétele Megtartó örökség • Térjünk vissza az időben fél évet, a Csemadok utolsó közgyűléséig. Akkor mik voltak a fő célkitűzéseitek, milyen irányban indultatok el? — Az országos közgyűlés elfogadta a Csemadok új programját, s ennek megvalósítását kezdtük el a közgyűlést kővetően. Az első, legfontosabb feladatunk az 1991-es év munkatervének újraaktualizálása, valamint a társadalmi, tudományos és egyéb intézményekkel, politikai mozgalmakkal való kapcsolatfelvétel volt. A megalakult művészeti, művelődési és egyéb társaságok a Csemadokhoz kapcsolódva vagy a Csemadokon kívül, de annak segítségére támaszkodva végzik munkájukat. A társaságok specifikus munkaterületeibe a Csemadok nem szól bele, viszont a koordinátor szerepét el kell hogy vállalja. Ugyanígy fontos feladatunk volt a természetes vonzáskörbe tartozó régiók kialakítása, hogy ezáltal is csökkentsük az egyes területek közti távolságot. Azért, hogy a keleti végek se essenek ki a vérkeringésből, s ne legyenek „végek”, szeretnénk kialakítani az országos választmány kassai titkárságát, aminek megoldása a mai választmányi ülés feladata lesz. A régiók jó együttműködésére már számos példát felsorolhatok, például éppen e héten zajlott Dunaszerdahelyen a Csemadok Pozsonyi, Pozsony-vidéki, Dunaszerdahelyi és Galántai Járási Választmányának közös szervezésében a Széchenyiemlékest, s ez a régió hívta életre az országos Széchenyi-vetélkedőt is. • A közgyűlés óta sikerült-e az országos választmánynak beindítani olyan gazdasági vagy egyéb tevékenységet, melynek köszönhetően segíteni tudják a társulások munkáját és az alapszervezetek működését? — Külön kell választani a Csemadok országos választmányát és az alapszervezeteket. A jövőben teljes mértékben az alapszervezeteken múlik majd, hogy milyen tevékenységet fejtenek ki. Nekik kell helyi szinten szponzorokat találniuk a kisközösségek kulturális tevékenységének finanszírozására, helyi szinten kell beindítani klubok, társaságok esetleges kaszinók munkáját, mert csak így lehet olyan valós érdekvédelmi tevékenységet kialakítani, amely elengedhetetlenül szükséges a kulturális önrendelkezés eléréséhez. Az országos választmány szerepe ebben a stádiumban az, hogy az alulról építkező laza szövetségek koordináló szervezetévé váljon. • Csökkent-e a Csemadok-tagok száma az elmúlt időszakban? — Idei adatok még nincsenek birtokunkban, tavaly háromezer néhányszázzal csökkent a Csemadoktagság, ami lényegesen kevesebb annál, amire a különböző politikai mozgalmak létrejötte után számítottunk. • Ez mivel magyarázható? — Míg a politikai mozgalmak legnagyobb jóhiszeműségük és jószándékuk ellenére is megosztó erőként lépnek fel egy közösség életében, addig egy társadalmi, kulturális és érdekvédelmi szervezet minden körülmények között kapocs tud lenni. A politikai mozgalmak egy választási időszakra kidolgozzák programjukat, de ennek funkciója abban a pillanatban megszűnik, amint nem választják meg őket, amint nem sikerül megfelelő teret kapniuk a parlamentben. Ugyanakkor az itt élő ember választási időszakoktól függetlenül, folyamatosan kell hogy kapcsolódjon identitásában, kultúrájában, művelődésében a magyar közösséghez. A folyamatosságot kulturális szervezetünk képes biztosítani, s ezért van fokozott jelentősége annak, hogy alulról építkező társadalmi szervezet vagyunk. Ettől azonban, hogy a Csemadok képes összefogni a különböző pártérdekek által megosztott magyarságot, még nem mindenható! • Mit szeretne a Csemadok elérni, illetve mi lesz a mai losonci választmányi ülés fő témaköre? — A Csemadok oktatásügyi elképzeléseinek megtárgyalása, hiszen oktatásügyünkkel folyamatosan kell foglalkoznunk. Ad hoc bizottságunk a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével közösen megfogalmazta célkitűzéseit, amelyek tisztázzák a Csemadok szerepét a nemzetiségi oktatásügyi tervezetek megvalósításában. Szeretnénk elérni továbbá, hogy a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán vezessék be a drámapedagógiai oktatást. Szükségünk van sok pedagógusra, akik képesek gyermekcsoportokat vezetni. Amatőr színjátszásunk helyzetének megtárgyalása is fontos napirendi pont lesz, mert nem tagadhatjuk, hogy öntevékeny csoportjaink száma csökken. Ezenkívül külön akciótervet kell kidolgoznunk a peremvidékek és szórványterületek magyarságával való kapcsolattartásra; a faluközösségek aktivizálásával és községvédő egyletek beindításával megszervezni a magyar vonatkozású irodalmi és történelmi emlékhelyek feltérképezését, ami a gyökerek megőrzésének legkézenfekfőbb egyleti formája lenne. Tárgyalnunk kell természetesen anyagi vonatkozású dolgokról is, az alapszervezetek helyi szinten megszervezendő támogatásának szükségességéről, a tagdíjak kérdéséről, az alapítványok fontosságáról. Mi biztosítunk például a nemzetiségi dokumentációs központnak egy szerény irodahelyiséget Pozsonyban, amely alapítványokból és adományokból tartja fenn magát, állami támogatást erre a célra nem kér, sőt nem is fogad el. • Az itt felsoroltak néhány gondolkodó ember aktivitását tükrözik, de mit tud tenni a Csemadok annak érdekében, hogy felrázza közönyéből Dél-Szlovákia magyar lakosságát? — Ha meg tudjuk győzni a józanul gondolkodó magyar embereket arról, hogy a közöny, a befeléfordulás, az apolitikusság napjainkban egyenlő az öngyilkossággal, ha sikerül bebizonyítanunk, hogy az elmúlt negyven év alatt is a kultúra volt a dél-szlovákiai magyarság megtartó ereje s ez ma sincs másképp, akkor elértünk mindent, ami apró területekre bontva benne van programunkban. Ugyanakkor azt is tudatosítjuk, hogy a leghatékonyabbak akkor tudnánk lenni, ha naprakész felvilágosító tevékenységgel, a gazdasági törvények anyanyelven történő magyarázatával segítenénk Dél- Szlovákia lakosságát gazdasági problémáinak megoldásában. Ekkor talán rádöbbennének az emberek, hogy gazdaságilag is össze kell fogniuk, például a mezőgazdaság területén, mert az itt élő magyarság önbizalma, öntudata a gazdasági megerősödéssel, a gazdasági biztonság megteremtésével térhet csak vissza. CSANAKYELEONÓRA Helytörténeti figyelő Aki a Rákóczi szabadságharc történetét olvasgatja, illetve a fejedelem életútjának állomásait követi nyomon, az gyakran találkozik Szécsény nevével. Nem véletlenül, hisz Rákóczi rendjei 1705-ben az itteni várdomb alatti Borjúpáston, közel az Ipoly folyóhoz tartották híres országgyűlésüket. Az eredetileg Rákos mezejére tervezett országgyűlést a hadmozgások miatt kellett ide áthelyezni. Persze, a döntésben még egyéb tényezők is közrejátszottak. Például Nógrád sajátos politikai helyzete, továbbá az, hogy a Szécsényhez közeli Ludányban volt birtokos a fejedelem udvari tanácsosa, Ráday Pál] az itteni ferencesek vezetője Rákóczi egykori tanítómestere volt. A fejedelem csak augusztus 19-én döntött az országgyűlés színhelyéről, ő maga szeptember 1-jén indult el Nyitra várából az Ipoly parti városba. Az országgyűlés nagy előkészületeket, gyors szervezést kívánt, hisz „...csak a takarmány összehordására falvak szekereinek százait kellett mozgósítani Csak a fejedelem személyi szállására és udvartartására, mega központi hivataloknak egész sátorvárost kellett kiépíteni” — állapítja megR Várkonyi Agnes történész, az esemény kutatója. Rákóczi államának első országgyűlését 1705. szeptember 12-én nyitották meg a Borjúpáston. Szeptember 20- án kikiáltották Rákóczit vezérlő fejedelemmé, s kimondták az anyaország és Erdély únióját. A rendek követelték, címmel rendezett néprajzi kiállítást a Csemadok Nánai Alapszervezete, a helyi önkormányzat, az Érsekújvári Honismereti Múzeum és a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság támogatásával. E korán polgáriasodó községben sem kutatómunka, sem néprajzi jellegű rendezvény ez idáig nem volt. (Sajnos a mai napig még községi krónikára sem futotta). Elég volt egy ember néprajz iránti vonzalma, hogy egy kultúrház nagytermére elegendő anyag összegyűljék. A poros padlásokról előkerültek a 20. századi népélet emlékeinek tárgyai: bútordarabok, a mindennapi élet használati eszközei, mezőgazdasági munkák, mesterségek szerszámai és népviseleti ruhadarabok. A kiállításnak több mint 300 látogatója volt az óvodásoktól a legidősebb korosztályig. A gyermekeknek élményt jelentett, az idősek részére emlékeket elevenített fel a kiállítás, hogy a Habsburg-kormány ismerje el az 1687-i országgyűlésen megválasztott eredeti magyar alkotmányt, állítson magyar hadsereget, egyszóval biztosítsa Magyarország gazdasági és politikai önállóságát. A rendkívül jelentős országgyűlésen a közügyet és a haladást szolgálók tábora ütközött meg a konzervatív erőkkel. Nem csoda, hisz elutasították a nemesi sérelmeket, radikális változásokról döntöttek a vallásügyet, a földesúri jogot illetően; „szélesre tárták a kapukat az anyanyelvi műveltség előtt” stb. A szécsényi tanácskozás október 3-án ért véget. Említettük Rákóczi hajdani tanítómesterét, aki miatt a fejedelem vonzódott Szécsényhez. őt Bárkányi Jánosnak hívták, akit egyébként a ferencesek küldtek ide 1689-ben azzal a céllal, hogy kísérelje meg a régi, törökök elpusztította kolostor újjászervezését. A szécsényi ferencesek már 1332-ben kolostort alapítottak a városban. S a törökpusztítás után nagy szerepük volt abban, hogy a település újra benépesülhetett. Bárkányi, Rákóczi Ferenc mestere és Zrínyi Ilona diplomatája újjászervezte a szécsényi rendet. Egyesek a város második megalapítójának is nevezték őt, bár Pálmay Béla szerint Szécsény újratelepítését annak tényleges földesura, gróf Koháry István (1649—1731) határozta el és hajtotta végre. A történész ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy „A ferenceseknek, ennek a hagyományai szerint a külvárosi, mezővárosi szegény nép lelki amelyet Drubits László polgármester nyitott meg. Nána történelmi múltjáról dr. Horváth István, az esztergomi Balassa Múzeum igazgatója tartott előadást, a község néprajzi múltjáról dr. Liszka József beszélt, aki az általa kiadott katalógusban így írt: „Ez a mostani kiállítás, amelyhez az anyagot Nána lakossága adta össze, csak bizonyos ideig, jó, ha két hétig lesz látható így, ahogy most a szemünk elé tárul. Alihoz azonban, hogy az önazonosság-tudat megszilárdításához valóban és folyamatosan hozzájárulhasson, hogy valóban megtartó örökségként szolgálhasson, a jövőben egy állandó helyet kell neki találni, hogy gyerekeink, unokáink mindenkor betérhessenek oda, megtekinthessék, együtt élhessenek apáink-szépapáink tárgyi világával.” A polgármester ígéretet tett a tárgyak megőrzésének biztosítására. gondozását ellátó, kolduló, prédikáló rendnek igen nagy — és nem eléggé ismert —szerepe volt a török utáni újratelepítésben, hiszen laikus testvéreik a legszorosabb kapcsolatot ápolták a parasztsággal". A szécsényi ferencesek temploma a XIV—XVIII. század közt épült. A torony töve, a sekrestye és a gótikus, csúcsíves szentély 1350 körüli. A nagyméretű hajó barokk kori, akárcsak a templom berendezése. Mai alakját a templom 1723—1733 közt kapta. Hó'Aing János királyi építész tervei szerint építették újjá. A középkori sekrestye gazdag csillagboltozatos, akárcsak a felette lévő oratórium. A boltozatot egy-egy nyolcszögű középpillér tartja, melynek kőbe vésett díszítései középkori szobrászatunk rendkívül értékes alkotásai. Az oratóriumot ma Rákóczi-szobának is nevezik. Állítólag gyakran tartózkodott itt a fejedelem az 1705-ös szécsényi országgyűlés idején. A sekrestye bútorait 1750 táján készítették maguk a ferencesek. Szécsénynek több köztéri szobra, emlékoszlopa is van. Ezek egyike a Rákóczi út és a Jókai utca sarkán álló, szürke gránitból emelt, háromszög alakú Rákóczi Ferenc-emlékoszlop egy Rákóczi relieffel és ezzel a felírással: „Rákóczi vezérlő fejedelem, valamint a Szécsényben tartott fejedelmi választó országgyűlés emlékére Szécsény község 1705—1935. ” CSÁKY KÁROLY DÁNIEL ERZSÉBET Tízéves a füleki Zsákszínház A füleki színjátszók számára igencsak mozgalmas a jubileumi esztendő. Canoletti „Leszállás Párizsban” című komédiájával a társulat februárban fergeteges sikert aratott, ennek ellenére ("a rossz darabválasztás miatt") nem hívták meg őket a komáromi Jókai Napokra. A nyáron viszont a Csehországi Magyarok Szövetségének képviselője járt Füleken, aki prágai vendégszereplésre hívta meg a társulatot, a turnéra szeptemberben került sor. Kassán is felfigyeltek a Zsákszínházra, pontosabban B. Nagy András (a képen balról) színészi képességeire, aki az új színházi évadot már a Thália hivatásosai között kezdi. Kép és szöveg (-kas) Országgyűlés az Ipoly partján
