Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-28 / 188. szám

4 1991. szeptember 28. A leendő részvénytulajdonosok figyelmébe Szabad ÚJSÁG Idejében tájékozódjunk A vagyonjegyes privatizálás kü­szöbén állunk, s az érdeklő­dők egyre részletesebb tájé­koztatást várnak az illetékes állami és hírközlő szervektől. Ezt az igényt első­sorban a szövetségi pénzügyminiszté­rium célkiadványa, a 15 koronáért be­szerezhető Információs kézikönyv (In­­formacná prírucka) elégíti ki. Ez a ké­zikönyv megmagyarázza a vagyonje­gyes privatizálással kapcsolatos fo­galmakat, ismerteti az eljárás mód­szereit, s konkrét példákkal elősegíti a tájékozódást a vagyonjegyes füzet (Kupónová knííka) kitöltésével és ke­zelésével, valamint a befektetési va­gyonjegyek (investicné kupóny) fel­­használásával kapcsolatos kérdések­ben. A szükséges ismeretek ilyen tö­mör összefoglalása azonban nem ter­jedhet ki minden részletkérdésre, ezért a vagyonjegyes privatizálással összefüggő ismeretterjesztő munká­ban a tömegtájékoztató eszközökre is jelentős feladat hárul. Ebből a Szabad Újság is kiveszi részét, szeptember 12-i számában például már közölt egy terjedelmesebb tájékoztató írást, a kö­vetkező napon pedig a vagyonjegyes privatizálásra vonatkozó kormányren­delet teljes szövegét ismertette. Az érdeklődők a tájékozódásban leginkább a Hospodárske noviny ha­sábjain megjelenő hivatalos közlemé­nyekre, cikkekre, elemzésekre tá­maszkodhatnak. A lap szeptember 24-i, keddi számában például külön melléklet jelent meg „Vagyonjegyes privatizálás A-tól Z-ig“ (Kupónová pri­­vatizace od A do Z) címen, amely e nagy horderejű akció számos össze­függését ismerteti, beleértve a kínálat­ban fennálló helyzet elemzését, a ke­reslet összegezésének, kimutatásá­nak és érvényesítésének technikai módszereit, a befektetési privatizációs alapok szerepét, továbbá a vagyonje­gyes privatizálásba bekapcsolódó személyek, a leendő részvénytulajdo­nosok tennivalóit is. A melléklet ismer­teti továbbá a regisztrációs helyek jegyzékét az egész ország területén. Lapunk természetesen ilyen terje­delemben nem foglalkozhat a vagyon­jegyes privatizálás körülményeinek is­mertetésével, ezért csak a legfonto­sabb tudnivalók közlésére szorítkoz­hatunk. Ezúttal a leendő részvénytu­lajdonosok közvetlen tennivalóit fog­laljuk össze, elsősorban a köztudatba fokozatosan beépülő új fogalmak, ki­fejezések, rövidítések, illetve ezek magyar nyelvű megfelelőinek ismerte­tése szempontjából. Az alapfogalmak tisztázása A vagyonjegyes privatizálás össze­függéseinek magyar nyelvű tolmácso­lása nem kis gondot okoz a fordítók­nak, a szerkesztőknek, hiszen döntő mértékben új fogalmakról, kifejezé­sekről van szó, amelyek bevezetése, alkalmazása egyéni ízléstől és szak­mai hozzáértéstől egyaránt függ. így aztán könnyen előfordulhat, hogy a privatizációs folyamatok magyar nyelvű tolmácsolásában kialakul az „ahány ház, annyi szokás" gyakorlat s a fogalmak eltérő megnevezése nem tájékoztatást nyújt, hanem inkább zűrzavart okoz. Induljunk ki mindjárt az alapfogal­mak, a „kupónová privatizácia“, a „kupónová knizka" és az „inves­tiőny kupón" fogalmak magyar nyelvű megfelelőinek kereséséből és megha­tározásából. Ezek az idegen szavak a magyar nyelvben még „idegeneb­ből" hatnak, ezért érthető az a törek­vés, amely az említett kifejezések ma­gyarítására irányul. Ami a privatizációt illeti, ez eléggé elterjedt már a köztu­datban, ezért nem sok értelme lenne magyarítását erőltetni. Hasonló a helyzet a kuponnal, főleg a beszélt nyelvben, bár a választékosabb köz­nyelv elfogadhatóbb kifejezést is igé­nyelhet. Alkalmasnak mutatkozik a „vagyonjegy", amely egy újabb kia­dású magyarországi minilexikon meg­fogalmazásában „a vagyonérdekelt­­ség megteremtésének jelenleg kiala­kítás alatt álló egyik eszköze“. Ilyen értelemben tehát a vagyonjegy meg­felel a kupon jelentésének, bár meg kell jegyezni, hogy a magyarországi gazdaságpolitikában eltérő tartalmat tükröz. A mi viszonyaink között egy olyan „utalványt" jelent, amely még nem értékpapír, nem részvény, csu­pán ezek megszerzésének eszköze. Maradhatunk tehát a vagyonjegy használata mellett, de ha valaki ku­pont emleget, az sem követ el hibát. A fentiek alapján a „kupónová knííka" is nevezhető vagyonjegyfüzetnek vagy vagyonjegykönyvecskének, ez már tetszés kérdése, az érthetőséget nem zavarja. Sokkal bonyolultabb a helyzet az „investiőny kupón" esetében amit egyesek beruházási kuponnak, illetve beruházási vagyonjegynek neveztek el, s ez így terjed egyes kiadványok­ban, valamint a hazai rádió magyar adásában. Ez a téves elnevezés abból adódik, hogy az invesztíciónak, mint idegen szónak két jelentése van: az egyik a beruházás, a másik a befekte­tés. Az 1988-ban kiadott Slovník cu­­dzlch slov pre skolu a prax például így fogalmaz: investovaf = 1. uskutoőöo­­vaf őinnost' spojenú s budovanim, obstarávaním novych budov, strojov, náradia, zariadenia a pod. 2. vkladat', vlozif peniaze do dajakého podniku, do dajakej őinnosti.“ Világos tehát, hogy az „investiőny kupón" esetében nem az első, hanem a második jelen­tésről, tehát nem beruházásról, ha­nem befektetésről van szó. Egyébként a Bakos-féle Idegen szavak és kifeje­zések szótára is két jelentést külön­böztet meg: invesztál = befektet, be­ruház. Lapozzuk fel még a Közgazda­­sági kislexikon ide vonatkozó magya­rázatait: „beruházás = gazdasági te­vékenység, amelynek célja és ered­ménye állóeszközök létesítése, ter­melőkapacitások és nem termelő léte­sítmények létrehozása: befektetés = pénzmennyiség tartósabb időre jö­vedelmet hozó vállalkozásra történő felhasználása. A befektetés tárgya le­het... értékpapírok vásárlása, érde­keltségek vállalása... A befektetés te­hát tágabb fogalom, mint a beruhá­zás.“ Indokoltan hozzátehetjük tehát, hogy aki az „investiőny kupón" eseté­ben „beruházási kupont“ emleget, az vagy tájékozatlanságból, vagy ha­nyagságból követ el nyelvhelyességi és zavart keltő hibát. Sokak számára bizonyára nagyon fontos intézmény lesz a „befektetési privatizációs alap" (investiőny privati­­zaőny fond). Ez az elnevezés eredeti­jében sem mondható szerencsésnek, talán a sietség okozta, hogy nem talál­tak rá jobb kifejezést. Ennek ellenére a magyar elnevezés sem térhet el nagyobb mértékben az eredetitől, mert ez is zavart okozhat. Helytelen például ezt az intézményt kereskedel­mi és beruházási társaságnak nevez­ni, amint azt nemrégiben a Vállalkozók fórumában olvashattuk, elsősorban azért, mert ezek nem folytatnak beru­házási tevékenységet. Egyébként a „kereskedelmi" elnevezés is sántít, mert ezek a szervezetek elsősorban „gazdálkodni" fognak a reájuk bízott befektetési pontokkal, s amennyiben egy későbbi szakaszban részvényei­ket eladásra kínálják fel, vagy részvé­nyeket akarnak vásárolni, ezt az elő­zetes elképzelések szerint csak ban­kok vagy tőzsdeügynökök közvetíté­sével tehetik. De ha már mindenkép­pen változtatni akarunk a „befektetési privatizációs alap“ elnevezésen, eset­leg a „befektetési privatizációs ügy­nökség“ lehetne a megfelelőbb, ami pontosabban körülhatárolja e szerve­zet rendeltetését. Ilyen ügynökséget a tervek szerint csak olyan jogi sze­mély alapíthat, amely ebben legalább 1 millió koronás alaptőkével vesz részt. Az így kialakított BPA (befekte­tési privatizációs alap) részvénytársa­ságként működik, és szerződéses vi­szonyban marad az alapító szervezet­tel. A BPA mozaikszó használata azért is célszerű, mert a cseh és a szlovák nyevlhasználatban is az IPF (investiőny privatizaőny fond) betűszó elterjedése várható. Lépésről lépésre A modern nyelvhasználhat a tömör­ségre törekszik, ami különböző rövi­­détésekben is megnyilvánul. A fogal­mat alkotó szavak kezdőbetűinek egy­­beírásával olyan betűszók alkothatók, amelyek a kommunikációt jelentősen meggyorsíthatják. Ennek egyik példá­ját a BPA esetében tapasztalhattuk. A vagyonjegyes privatizáció főleg két további betűszó elterjedésével járhat: az egyik a DIK (drzitef investiőného kupónu) a másik pedig az ICO (identi­­fikaőné őíslo organizácie). Amennyi­ben a magyar nyelvű sajtótermékek lépést akarnak tartani ezekkel a folya­matokkal, meg kell találniuk a köztu­datba kerülő új betűszavak magyar megfelelőit. A „drzitef investiőného kupónu" magyar megfelelője a „befektetési va­gyonjegy-tulajdonos", a DIK magyarul tehát BVT. Ahhoz, hogy valaki befek­tetési vagyonjegy-tulajdonossá váljon, bizonyos lépéseket kell tennie, és bi­zonyos anyagi áldozatokat is kell hoz­nia, mert bármennyire is „szimboli­kus" az 1000 koronás vagyonjegyes bélyeg ára a kilátásba helyezett rész­vényértékkel szemben, a mai árviszo­nyok és az apadó takarékbetétek mel­lett még ennek az összegnek az összekuporgatása is több családban nagy gondot jelent. Ma még csak találgatni lehet, hogy a 18. életévüket betöltött állampolgárok mekkora há­nyada lép be a vagyonjegyes privati­zálás első hullámába, vagyis hány százalékuk válik DIK-ké, illetbe BVT- vé. Ezek mindenesetre mint potenciá­lis részvénytulajdonosok, külön társa­dalmi kategóriát képeznek majd, ami elsősorban a gazdaságpolitika és a vállalati gazdálkodás iránti fokozot­tabb érdeklődésben nyilvánulhat meg. A BVT-ből így válik majd homo oeco­­nomicus, vagyis a gazdasági kérdé­sek iránt fogékony embertípus. Aki úgy dönt, hogy belép a BVT-sek széles táborába, annak meg kell ten­nie az ehhez szükséges lépéseket. első lépésként október elseje után megvásárolhatja bármely postahiva­talban a vagyonjegyfüzetet, az 1000 koronás vagyonjegyfüzetet, valamint az információs könyvecskét, amely az illetékesek bejelentése szerint magya­rul is megjelenik. Mindezért 1050 ko­ronát kell kifizetnie. A vagyonjegyfüze­tet lehetőleg fekete színű íróeszközzel nyomtatott betűkkel kell kitölteni, mert az adatok központi feldolgozása szá­mítógépekkel történik. A vagyonjegy­füzethez ezért a postán megfelelő író­eszközt is mellékelnek. A második lépést, a vagyonjegyfü­zet regisztráltatását november elseje után lehet megtenni. Ehhez olyan re­gisztrációs helyet célszerű kiválaszta­ni, amely a lakó- vagy a munkahely­hez legközelebb esik, mert itt lehet majd érdeklődni a leadott vagyonje­gyek sorsa felől. Ha ugyanis a központ egyes szervezetek esetében a va­gyonjegyeket a túlkínálat miatt nem fogadja el, akkor ezek a következő fordulóban újra felhasználhatók. A va­gyonjegyfüzet kitöltésének és regiszt­rálásának módját az információs könyvecske részletesen ismerteti. A regisztrálások végső határideje december vége. A regisztráltatás által befektetési vagyonjegy-tulajdonosok­ká vált állampolgárok a privatizálásra kijelölt szervezetek szükséges adatai­nak közzététele után megtehetik a harmadik lépést: kiválaszthatják azt a szervezetet vagy azokat a szerveze­teket, amelyek sikeres fejlődésében leginkább bíznak, s a vagyonjegyek kiválasztott pontértékének megfelelő­en megrendelhetik ezek részvényeit. Ezt a lépést a postahivatalok iktatói­ban kell megtenni. Ehhez ismerni kell a kiválasztott szervezet azonosítási számát (identifikacné őíslo organizá­cie - lőO), mert ezt kell beírni az információs könyvecskében ismerte­tett módon a vagyonjegyfüzet kivá­lasztott lapján, vagyis a befektetési vagyonjegyen az elónyomtatott kere­tekbe. Minden vagyonjegytulajdonos csak ezer pontot meríthet ki a megren­delésre, habár a vagyonjegyfüzet, ti­zenegyezer pontot tartalmaz, 100200 és 500 pontos tételekben. Kimeríthető tehát vagy két 500 pontos, vagy öt 200 pontos, esetleg tíz 100 pontos tétel, illetve ezek különböző kombinációi, maximálisan 1000 pontig terjedő mér­tékben. Ez azért van így, hogy a meg­rendelő különböző összegekben vá­sárolhassa meg a kiválasztott szerve­zetek részvényeit. Szélsőséges eset­ben tehát akár tíz szervezet részvé­nyeit is megrendelheti, esetenként 100 pontért, de egy szervezet mellett is dönthet, mondjuk a két 500 pontos tétel felhasználásával. Jobb ma egy veréb Az említett módon történő rész­vénymegrendelés azonban jelentős kockázattal jár, előfordulhat, hogy a tulajdonba vett részvények értéke és az értük járó osztalék az évek folya­mán többszörösére növekszik, de az is megeshet, hogy a részvény értékte­len papírrá válik. Ez attól függ, hogy a kiválasztott részvénytársaság fejlő­dése milyen mértékben lesz sikeres. Ez a kockázat az egyéni megrendelés során csak úgy mérsékelhető, hogy a vagyonjegy-tulajdonos több szerve­zettől vásárol részvényeket. A ,,bátra­ké a szerencse" jelszó jegyében bizo­nyára sokan a nagyobb kockázatot fogják vállalni, különösen azok, akik­nek némi betekintésük van az egyes vállalatok gazdasági helyzetébe, s a hazai gazdasági körülmények, va­lamint a külgazdasági kapcsolatok várható fejlődése alapján mérlegelni tudják a kiválasztott részvénytársasá­gok távlati fejlődésének esélyeit. Csakhát egyelőre kevés még az ilyen „bennfentes" ember, s ha akadnak is ilyenek, azokra főleg a befektetési pri­vatizációs alapok tevékenységében lesz szükség. Mert éppen ezek a befektetési pri­vatizációs alapok nyújthatnak a va­gyonjegy-tulajdonosok számára mér­sékeltebb haszonnal kecsegtető, na­gyobb biztonságot.' Mondjuk meg őszintén azt is, hogy a haszon mérté­ke, vagyis az osztalék nagysága e be­fektetési privatizációs alapok eseté­ben elsősorban az igazgatásukban résztvevő szakemberek hozzáértésé­től, tájékozottságától, az összefüggé­sek ismeretétől kiinduló helyzetfelmé­rő képességétől függ. Ók határozzák meg ugyanis, hogy a vagyonjegy-tu­lajdonosok felajánlott pontjait milyen részvények vásárlására használják fel. Közülük válhatnak ki majd a jövő­ben a legrutinosabb csehszlovák tőzs­deügynökök. Aki tehát befektetési pontjainak fel­­használásakor kisebb kockázatot akar vállalni, s nagyobb biztonságra törek­szik, az befektetési pontjait valamelyik privatizációs alapba fektetheti. Ezt azonban még a privatizációs hullám első fordulója előtt meg kell tennie, a január folyamán kitűzött határidőn belül. Az eljárás ugyanis, mint az egyéni megrendelés esetében, a kivá­lasztott befektetési privatizációs alap azonosítási számát kell beírni az előírt módon a vagyonjegyfüzet megfelelő oldalán. A BPA a felajánlott pontok mennyiségének megfelelően saját részvényeit adja át a megrendelőnek. Ez a választás azonban nem kizáróla­gos, a befektető a rendelkezésére álló 1000 befektetési pontnak bizonyos hányadát is befektetheti a privatizá­ciós alapba, a többivel pedig egyéni megrendelés útján vállalhatja a na­gyobb kockázatot. Esetleg több befek­tetési privatizációs alapba is elküldheti megrendelését, tehát a rendelkezésé­re álló 1000 befektetési ponttal a va­gyonjegyfüzet formai keretei között (100, 200 és 500 pontos tételek) kü­lönböző kombinációkban gazdál­kodhat. A megrendelőt az első privatizációs forduló után csalódás is érheti, olyan értelemben, hogy megrendelését a központ az adott szervezet iránt mutatkozó túlkereslet miatt nem fo­gadja el. Erről az eredmények kihirde­tése után a regisztrációs helyen vagy más sajtóforrásokból győződhet meg. Ez tulajdonképpen „megnyugtató“ csalódásnak is tekinthető, mert azt jelenti, hogy az illető jól tippelt, hiszen mások is hasonlóan választottak. A második fordulóban az Így vissza­maradt pontok újból felhasználhatók, bár az adott szervezet ezer koronás részvényeiért már több pontot kell „ki­fizetni“. Előfordulhat, hogy több ilyen fordulóra lesz szükség, amíg a keres­let és a kínálat egy bizonyos árfolyam­szinten kiegyenlítődik. Ebben rejlik te­hát a vagyonjegyes privatizálás üzleti, piaci jellege. MAKRAI MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents