Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-24 / 184. szám

1991. szeptember 24. 3 Szabad ÚJSÁG A véres összetűzések után Szoba álltak az ellenzékkel A Gamszahurdia grúz elnök hívei és ellenfelei közti összetűzések után 20 embert kellett kórházba szállíta­ni, többnyire fejsérüléssel. Az ellen­zék ezzel szemben 53 sebesültről be­szél és azt állítja, hogy hárman életü­ket vesztették, de ezt nem erősítet­ték meg. Nyolc személyt állítólag le­tartóztattak. A több napja tartó összetűzések után Gamszahurdia el­nök tanácskozott a grúz ortodox egyház pátriárkájával és a parlamen­ti ellenzék egyik képviselőjével. A tárgyalások eredményeiről ellent­mondó híreket közöltek. Állítólag megállapodtak az új választási tör­vény elveiben és a parlamenti válasz­tások időpontjában. Késő délutáni jelentés szerint Tbilisziben megkezdődtek a tárgya­lások a köztársasági kormány és az ellenzék között. Az ellenzék azt kö­veteli, hogy liberalizálják az hírközlő eszközöket, bocsássák szabadon az összes politikai foglyot és távolítsák el Tbilisziből a köztársasági elnök vidékről ideszállított híveit. Tárgyalás lesz a háborúból? (Folytatás az 1. oldalról) nyitva tartanak és működnek az üzemek. Stipe Mesic, aki az államelnökségben Horvátországot képviseli, a TASZSZ hírügynökségnek kijelentette, hogy a fegyverszünet megsértéséért mindkét fél felelősséget visel. Reményét fejezte ki, hogy a mostani fegyvemyugvás lehetősé­get ad a béketárgyalásoknak. Véleménye szerint már nem lehet szó a hadsereg visszatéréséről a laktanyákba, a kato­náknak el kell hagyniuk a Horvát Köz­társaság területét. Horvátország nem ért egyet azzal, hogy a jugoszláv államszö­vetséget, mint szuverén köztársaságok társulását élesszék újjá, hanem teljes önállóságra törekszik. Feloldották Split, Dubrovnik és Rije­ka adriai kikötők blokádját. Egyidejűleg a spliti katonai objektumoknak ismét szolgáltatnak villanyáramot és ivóvizet. Bosznia-Hercegovinában tovább tart a feszültség, amit a tartalékosok mozgó­sítása váltott ki. A New Yorkban tartózkodó Borisz Pankin szovjet külügyminiszter Budimir Loncsar jugoszláv külügyminiszterrel folytatott tárgyalásai után kijelentette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa rövi­desen, legkésőbb szerdán összeül, hogy megtárgyalja a jugoszláviai helyzetet. Loncsar szerint a Biztonsági Tanács fel­hívása már önmagában is megnyugtató hatással lehet a helyzetre. Pankin úgy véli, hogy egy ilyen felhívás a jelenlegi helyzetben elegendő lehet. Mindkét kül­ügyminiszter szerint az ENSZ főtitkár jugoszláviai látogatása lépést jelenthet­ne a válság megoldása felé. Magyarországnak igen óvatos politikát kell folytatnia Jugoszláviával kapcsolat­ban — jelentette ki Antall József magyar miniszterelnök vasárnap a televízió A Hét című műsorában. Hangoztatta, hogy Ju­goszlávia három Magyarországgal határos tagköztársaságában él magyar kisebbség. Véleménye szerint még nem merítették ki a jugoszláviai válság megoldásának min­den lehetőségét. A rendezésbe be kellene vonni az ENSZ-t, a nyugat-európai kor­mányokat, az USA-t, a Szovjetuniót és Oroszországot is. Jugoszláviában nyugtalanságot kel­tettek a „csendes mozgósításról” felröp­pent hírek. A híreket senki sem cáfolta és senki sem erősítette meg. Szerbia te­rületén, főleg a Vajdaságban hívtak be tartalékosokat, de nem nyilvánvaló, hogy katonai gyakorlatra, vagy harci be­vetésre. Jugoszláviának be kellene jelen­tenie az ENSZ-nek, hogy hadiállapot­ban levőnek tekinti-e magát. Eszerint lehetne megállapítani, hogy ez az emberi jogok megsértését jelenti-e. A zavaros helyzet e téren abban is tükröződik, hogy azokat a tartalékosokat, akik fellá­zadtak a rendkívüli szolgálatteljesítés el­len, minden további nélkül hazaenged­ték. Lord Carrington csütörtökre ismét összehívta az Európai Közösségek jugo­szláviai békekonferenciáját. Ezt tegnap a délutáni órákban közölte a hágai bé­kekonferencia titkársága. „Sétáló” Szahara A kelet-európai nacionalista hullámról Tisztázzuk a fogalmakat A franciaországi Die városában 200 francia és kelet-európai küldött részvé­telével nemzetközi kollokviumot tartot­tak a volt szovjet tömb országainak nem­zeti és nemzetiségi kérdéseiről. Kitűnt, még Franciaországban is élénken foglal­koztatják az embereket az olyan fogal­mak, mint a nemzeti állam, a hazafiság, a nacionalizmus és a nemzeti érzés, pedig ebben az országban ezt már 1789-ben felvetette a forradalom. A tanácskozáson sok szó esett Jugo­szláviáról, a cigányok helyzetéről Euró­pában és Csehszlovákia jövőjéről. Cseh­szlovákiát Milan Kfíaíko és Petr Uhl képviselte. Kfíaíko szerint a szlovákiai emancipációs folyamatokat gyakran té­vesen nacionalizmusnak és szeparatiz­musnak állítják be. Uhl szerint viszont a közéletben alkalmazott nemzeti elv fé­kezi a demokrácia és az önkormányza­tok fejlesztését. Míg a szlovák képviselő egy konföde­­ralív államforma mellett kardoskodott, addig a cseh küldött a szövetségi elvet védelmezte. A francia nyilvánosság előtt azonban mindketten közösen azt han­goztatták, hogy Csehszlovákia jövőjét a csehek, a szlovákok és a nemzetiségiek közös államában látják. Amerikai tudósok műbolygők készítette fel­vételek által új ismerete­ket szereztek a Szahara sivatagról. Kutatásaik eredményeként állítják, hogy a sivatag nem bővül — az eddigi tudományos nézetek szerint a Szahara évenként 20 kilométerrel terjeszkedett —, hanem időről időre északra ván­dorol, majd visszatér ere­deti helyére. Erről az új feltevésről ad hírt a GEO amerikai tudományos fo­­lyóirat.A szaharai siva­tagról 1980 és 1990 kö­zött készített felvételek tanulmányozása alapján megállapították, hogy a Föld legnagyobb sivata­gának területe 1980-tól 1984-ig 8,6 millió négy­zetkilométerről majd 10 millió négyzetkilométer­ré bővült. Viszont egy év­vel később ismét 724 ezer négyzetkilométerrel „szűkült”. A tudósok mé­rései szerint a sivatag északról délre 99 kilomé­tert mozdult ki, míg el­lenkező irányban 110 ki­lométert „vonult” vissza. Jelentősen változik a Sza­hara területe a Mali köz­társaságban és Nigéria központi részében, de je­­lentősek mozgásai a Csád Köztársaság északi és Szudán nyugati részén is. Mauretániában és Ni­géria központi részében a sivatag mozgása alig ész­lelhető. Tekintettel arra, hogy a Szahara mozgásai ez ideig kiszámíthatatla­nok, a tudósok nézete szerint nem lehet előreje­lezni, hogy a sivatag az elkövetkeő időszakban növekedni, avagy csök­kenni fog-e. Gorbacsov új szóvivője Andrej Gracsov lett Mihail Gorbacsov szovjet államelnök új szóvivője. Gracsov korábban az SZKP KB titkára volt és Gorbacsov jóbarátja. A korábbi szóvivő, Ignatyenko az államcsínykísérlet után a TASZSZ hírügy­nökség igazgatója lett. Gracsov ötven éves és utoljára az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője volt. Kisebbségünk történelme A magyar középiskolai oktatás Csehszlovákiában (1918—1938) — II. rész A felvidéki városokban az Eperjesen történteknél jóval drasztikusabb lefo­lyású „iskolaügyi magyartalanítások” is előfordullak. Hadd említsük meg ezek közül legalább a beregszászi és ungvári eseményeket. A csehszlovák iskolaügyi hatóságok 1919. október 20-án leváltották a Bereg­szászi Magyar Királyi Állami Főgimná­zium igazgatóját, s a magyar helyett a rutént nyilvánították az oktatás nyelvé­vé. Erre az iskola tanári kara és diáksága bojkott alá vette a gimnáziumot. Az is­kola új urai hozzáláttak rutén növendé­keket keresni a magyar Beregszászon rutén tanítási nyelvűvé nyilvánított gim­názium számára, ez azonban kezdetben ugyancsak nehéz feladatnak bizonyult. A rendszeres tanítás itt nem is kezdőd­hetett el, csak 1920 őszén. Az Ungvári Királyi Katolikus Főgim­názium nacionalizálása sem volt zökke­nőmentes. A diákok, tanárok és szülők csak 1919 szeptemberében tudták meg, hogy Ungváron felsőbb rendeletre meg­szűnik a magyar nyelvű középiskolai ok­tatás. A magyarság számára sértő intéz­kedés az akkor még zömmel magyar Ungváron zajos tiltakozó tüntetést vál­tott ki; diákok, tanárok és szülők közö­sen követelték a magyar tanítási nyelv meghagyását. Az iskolaügyi hatóságok azonban hajthatatlanoknak bizonyultak, s így maradt a hivatalosnak proklamált rutén tanítási nyelv, annak ellenére, hogy ez mind a tanárok, mind a diákok többsége számára idegen volt. Hosszas petíciózás és utánajárás után a város magyar társadalmának annyit azért mégis sikerült elérnie, hogy az 1920A921-es tanévtől — tehát egy év ki­esés után — a ruténné tett gimnázium mellett magyar tagozatot is engedélyez­tek azzal a céllal, hogy a már magyarul elkezdett tanulmányokat anyanyelven is be lehessen fejezni. Ungvár magyar társadalma és a ma­gyar szülők azonban képtelenek voltak belenyugodni ebbe a számukra meg­alázó és diszkriminatív intézkedésbe. Az ungvári magyar szülők egy küldött­sége 1921 szeptemberében Árky Ákos vezetésével magát Vavro Srobárt, az ak­kori újdonsült oktatásügyi és népmű­velési minisztert is felkereste, akinek előadta abbeli kérelmét, bogy városuk­ban állítsák vissza az olt önkényesen felszámolt magyar gimnáziumot. A mi­niszter ugyan megígérte a szülőknek az iskola visszaállítását, ebből azonban semmi sem lett A szülők ezért 1922 áprilisában újabb írásos kérvénnyel fordultak árobárhoz iskolájuk visszaadása ügyében, folya­modványukra azonban választ sem kap­tak. Erre 1922 szeptemberének elején a szülők újabb deputációja jelent meg a minisztériumban. Srobár miniszter ez alkalmommal már csupán arra tett ígé­retet, hogy az ungvári rutén reálgimnázi­um mellett engedélyezni fogják a teljes magyar tagozat kiépítését, konkrét pozi­tív intézkedések ebben az ügyben azon­ban most sem történtek. Amikor pedig pár héttel később az elkeseredett szü­lőknek egy újabb küldöttsége kilincselt az Oktatásügyi és Népművelési Minisz­tériumban, árobár miniszter már szó­ba sem állt velük, s így az ungvári ma­gyar gimnázium felszámolásának té­nye véglegesnek bizonyult. Az Ungváron meghagyott csonka magyar gimnáziumi tagozat tehát ezáltal végleg halálra ítéltetett, akárcsak a híres eperjesi iskoláé. A magyar osztályok száma minden tanévben eggyel csök­kent, majd 1928-ban az utolsó magyar osztály érettségije után e csonka magyar tagozat is megszűnt. Sajnálatos tényként konstatálhatjuk, hogy a csehszlovák államhatalom sehol nem volt tekintettel sem az iskolák naci­onalizálása terén jelentkező, sokszor na­gyon is reális objektív nehézségekre, sem a helyi lakosság tényleges anyanyel­vi igényeire. Ennek következtében a magyar középiskolák száma a cseh­szlovák fennhatóság alá került felvidé­ki területeken már 1918 és 1920 között drasztikusan megfogyatkozott. Az 1920/1921-es tanévben a Felvidéken — Szlovákiában és Kárpátalján — már csak a következő magyar középiskolák, illetve csonka középiskolák, valamint teljes és csonka tagozatok működtek: 1. Magyar klasszikus gimnáziumok Ér­sekújváron, Komáromban és Pozsonyban összesen 28 osztállyal, Ipolyságon egy csonka gimnázium 7 osztállyal. 2. Szlovák klasszikus gimnáziumok csonka magyar tagozatai Eperjesen és Rozsnyón, összesen 12 osztállyal. 3. Magyar reálgimnázium Rima­szombatban 8 osztállyal, valamint Léván egy csonka iskola 6 osztállyal. 4. Szlovák reálgimnázium teljes ma­gyar tagozata Kassán 10, valamint egy csonka tagozat Pozsonyban 8 osztállyal. 5. Rutén reálgimnáziumok teljes ma­gyar tagozatai Beregszászon és Ungváron összesen 19 osztállyal, valamint Munká­cson egy csonka tagozat 3 osztállyal. 6. Szlovák reform-reálgimnázium tel­jes magyar tagozata Losoncon 9 osz­tállyal. 7. Szlovák reáliskolák csonka magyar tagozatai Kassán és Pozsonyban, össze­sen 9 osztállyal. 8. Magyar tanítóképző intézet (női) Pozsonyban, 4 osztállyal. 9. A rutén tanítóképző intézet csonka magyar tagozata (női) Ungváron 2 osz­tállyal. Az 1920/1921-es tanév végén tehát a csehszlovákiai magyarság még össze­sen 15 középiskolával (teljes vagy cson­ka, de azért önálló tanintézetek, vala­mint tefjes és csonka tagozatok), továb­bá 2 tanítóképzővel (egy önálló taninté­zet és egy csonka tagozat) rendelkezett A felsorolt iskolákban és tagozatokon összesen 125 osztályban folyt magyar nyelvű oktatás — 101-ben Szlovákiá­ban, 24-ben pedig Kárpátalján —, az azokat látogató tanulók száma pedig 5576 volt (Szlovákiában 4563, Kárpá­talján 1013). A magyar középiskolák, de még in­kább a szlovák vagy rutén iskolák ma­gyar tagozatai, illetve azok tanulói a leg­több helyen sajnálatosan ki voltak szol­gáltatva az állami és iskolaügyi hatósá­gok, a tanfelügyelőségek, sőt nem egy esetben az iskolaigazgatók kénye-kedvé­­nek. A húszas évek első felében gyakor­ta előfordult a visszaélésnek az a for­mája, hogy a szlovákul is tudó magyar gyermekeket csakis a szlovák osztá­lyokba voltak hajlandóak beírni. Ez történt meg például Kassán is 1922 szeptemberében, ahol az ottani szlovák, de magyar tagozattal is rendelkező reál­­gimnázium igazgatója, Karel MurgaS azokat a magyar gyermekeket, akik vala­melyest szlovákul is beszéltek, nem volt hajlandó felvenni a magyar osztályokba, a gyermekek és szüleik határozott aka­rata ellenére sem. DR. POPÉLY GYULA (A következő részt szombaton közöljük.) A SZUDÉTANÉMET honfitársi szövetség képviselői tárgyaltak Helmut Kohl német kancellárral, hogy tisztázzák a Csehszlovákiával megkötendő állam­közi szerződés kérdéseit. A szudétané­­metek bírálják, hogy ügyüket a szerződés szövege nem tartalmazza, és Csehszlová­kiával szembeni igényeiket csak e szer­ződés keretein kívül lehet majd megol­dani. A tanácskozás nem tükröz semmi­féle változást sem a kormány, sem a hon­fitársi szövetség álláspontjában. Finnország és a Szovjetunió új­raértékeli a 43 éve érvényben levő barát­sági, együttműködési és kölcsönös segít­ségnyújtási egyezményét. A szovjet és a finn külügyminiszter New Yorkban az ENSZ közgyűlésén állapodott meg eb­ben. Gyakorlatilag arról van szó, hogy Finnországot a szerződés ne kötelezze az Észak-atlanti Szövetséggel szembeni magatartásra. Az új szerződés hasonló lesz ahhoz, mint amilyet a Szovjetunió Németországgal vagy Franciaországgal kötött. M oszkvában találkozott Gor­bacsov szovjet államfő és Andreotti olasz miniszterelnök. A megbeszélése­ken áttekintették a szovjet és az európai helyzetet és keresték a szovjet-olasz gaz­dasági kapcsolatok új lehetőségeit. And­reotti a Szovjetunióban a gazdasági együttműködés lehetőségeivel ismerke­dik a tagköztársaságok gazdasági önálló­ságának elmélyülése időszakában. PLOVDIVBAN megnyílt a nemzet­közi műszaki vásár. 68 ezer négyzetmé­teren 900 bulgáriai és 630 külföldi cég állítja ki áruit. Meglepő a szovjet részvé­tel, amely kisebb mint Dániáé és lénye­gében csak szimbólikus. Csehszlovákiá­ból a vásáron a hagyományos külkeres­kedelmi vállalatok vesznek részt. A köl­csönös árucsere országaink között az utóbbi két évben rohamosan csökkent és most keresik az élénkülés módját. Németországban tovább foly­tatódnak a rendbontók támadásai a kül­földiek ellen. Hoyerswerda szász város­ban megtámadták azt az épületet, ahol a politikai menedékre váró vietnamiakat és mozambikiakat szállásolták el. Az összetűzésekben 14-en megsebesültek. A rendőrség 35 támadót elfogott és több lőfegyvert kobzott el tőlük. Tádzsikisztánban tegnap rendkívüli állapotot hirdettek ki, amely január 1-ig marad érvényben. Az ideigle­nes köztársasági elnököt a parlament rendkívüli ülésén lemondásra kény­szerítette, mert a múlt hét végén döntést hozott a kommunista párt tevékenységé­nek felfüggesztésére Tádzsikisztánban. Ezt a képviselők többsége törvény­ellenesnek minősítette. M arkus wolf, a volt ndk kémszolgálatának főnöke nyilatkozott a müncheni Bunte című lapnak. Kijelen­tette, hogy rövidesen, valószínűleg már ezen a héten, visszatér Németországba. Németország újraegyesítése után Wolf a Szovjetunióba menekült. Most közölte, hogy olyan titkok birtokában van, ame­lyek megdöbbenthetik a bonni kémköz­pontot. Olaszországban botrány tört ki a kereszténydemokrata Caspari mi­niszter szolgálati útjai körül. A miniszter egy 11 órát tartó svédországi szeminári­umon vett részt, amelyre 150 munkatár­sát vitte magával. Magán a szemináriu­mon 13 olasz és 2 svéd résztvevő volt jelen. Kitűnt továbbá, hogy minisztériu­mán a hivatalos könyvvitel szerint a ma­gasrangú hivatalnokok 29 órát dolgoz­nak naponta. K.UBA és a Szovjetunió megegye­zett, hogy rövidesen megkezdik a tárgya­lásokat a szovjet katonai egységek kivo­násáról a szigetországból. A szovjet kép­viselő biztosította a kubaiakat arról, hogy Moszkva döntése a csapatkivonás­ról a Kuba körüli feszültség csökkenté­sét szolgálja. Algír közelében megkezdődött a Palesztin Nemzeti Tanács ülése, amely arról hivatott dönteni, milyen magatar­tást tanúsítson a szervezet a közel-keleti békekonferencián és ki képviselje a pa­lesztinokat. Arafat az ülést a palesztin történelem döntő pillanatának nevezte.

Next

/
Thumbnails
Contents