Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-20 / 181. szám

1991. szeptember 20. 5 Szabad ÚJSÁG —{ szövetségi hírmondót A Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség állásfoglalása Javaslat az agrár- és élelmezési politika módosítására ARoi’nícke noviny hasábjain 1991. augusztus 15-én közzétett, a Szlovák Köztársaság mezőgazdasági és élelmezésügyi politi­kája elveire tett javaslatot (a továbbiakban Javaslat) a szerzők nyílt okiratnak tekintették, amelyet nyilvános vitára bocsátottak azzal, hogy a feltételek változásával módosítják azt. A Szlovákiai Földműves-szövetke­zeti Szövetség, mint a mezőgazdasági szövetkezetek képviseleti szerve kötelességének érzi, hogy észrevételeivel hozzájáruljon e fontos és régen várt okirat tökéletesítéséhez. Az állásfoglalás egyrészt független szakem­berek, másrészt a szövetkezetek és a járási FSZSZ-ek képviselőinek véleményére támaszkodik. Már a mezőgazdasági program elő­készítésekor felmerült a kérdés, hogy az új gazdasági feltételek között mi az értelme és a küldetése ennek a prog­ramnak. Véleményünk szerint minde­nekelőtt stratégiai irányvonalat kell ad­nia a kormány gazdaságpolitikája, a mezőgazdasági komplexum egyes üzemei és a magángazdálkodók szá­mára. Ebből az alapállásból kiindulva elvárjuk, hogy az említett okirat komp­lex módon tartalmazza a mezőgazda­sági és élelmezésügyi politika főbb irányelveit. A Javaslat azonban né­mely alapvető kérdést illetően nem elég konkrét, sőt ellentmondásos. Az egyes célokat érthetőbben kellene megfogalmazni, és alternatív megol­dásokat kellene felvázolni. „Biztonsági küszöb“ * A Javaslatot elsősorban a követke­ző gazdaságpolitikai és stratégiai fon­tosságú kérdésekben kellene átdol­gozni. 1. A mezőgazdasági program csak akkor lehet működőképes, ha a gazdasági és társadalmi fejlődés szerves részét képezi. Ezzel kapcso­latosan több kérdés vár megoldásra. A kiindulási alap a lakosság élelme­zése, amely egészségügyi és szociá­lis téren elsőbbséget élvez. Nem lehet az emberekbe olyan szubjektív elkép­zelést „programozni", miszerint csök­kenteni kell az élelmiszer-mennyisé­get és rontani minőségét csak azért, mivel az eddigi élelmiszer-fogyasztás társadalmilag költséges. Az „élelmi­szer-ellátási biztonsági küszöböt“, amelyről a Javaslat említést tesz, nem csupán az energetikai érték, hanem az egészségügyi szempontok, a táp­érték (pl. tej - kalcium) figyelembevé­telével kell megállapítani. Szlovákiában fennáll annak a ve­szélye, hogy a lakosság széles rétegei nem lehetnek tekintettel az élelmisze­rek minőségére, mivel az éhezés ve­szélye fenyegeti őket. Ilyen körülmé­nyek között nem segít a helyes táplál­kozással kapcsolatos felvilágosítás sem. A Szlovák Köztársaság kormánya nem rendelkezik sem a piacszabályo­zást, sem az élelmiszer-keresletet be­folyásoló makroökonómiai eszközök­kel. Az élelmiszer-fogyasztás jelentős csökkenése értékesítési és pénzügyi válságot teremtett a mezőgazdasági komplexumban, mivel a válság mérté­ke meghaladta a mezőgazdaság al­kalmazkodóképességét. Hiba történt akkor is, amikor a radikális reformok bevezetésekor az üzemeket nem tájé­koztatták kellőképpen a kereslet vár­ható alakulásáról. A termelésben és a piacon bekövetkezett zavaros hely­zetet súlyosbítja; hogy időközben megváltozott az 1990/91 -es évre elfo­gadott pénzügyi és árpolitika. Tisztázzuk a hatásköröket Ezen tapasztalatok alapján - bele­értve a felvásárlási árszint ún. szlová­kiai variánsának bevezetésére tett kí­sérletet - kérjük, pontosítsák, hogy az agrárpolitika mely alapelvei tartoznak majd a szlovák kormány hatáskörébe, és melyek megvalósítása függ a szö­vetségi szervektől. Szükséges, hogy ezen a téren egyensúlyban legyenek a köztársasági és a szövetségi hatás­körök. További fontos kérdés, hogy milyen esélye lehet a hazai korszerűsített mezőgazdaságnak a külföldi piaco­kon. Mivel nyersanyag- és energiafor­rásaink korlátozottak, nem tekinthetjük mellékes körülménynek, hogy a me­zőgazdasági komplexum csak az ún. megújítható termelőeszközök bázisán fejlődhet. A mezőgazdaságilag éssze­rűen kihasznált talaj kétségkívül az egyik legjelentősebb természeti forrás Szlovákia szociális és gazdasági fejlő­dése szempontjából. Kérjük, hogy világosan fogalmaz­zák meg a mezőgazdasági komple­xum szerepét a lakosság foglalkozta­tottsága, az infrastruktúra szempont­jából, beleértve a szövetkezetek jelen­legi és jövőbeni hasznát, tekintettel a falvak gazdasági, szervezési, vala­mint értelmiségi fejlődésére. A szerke­zetváltással - beleértve a mezőgaz­dasági termelés eloszlását és intenzi­tásának csökkentését - egyidejűleg fel kell térképezni az egyes vidékek népsűrűségét - figyelemé véve a tu­risztikai csomópontokat - és a szállí­tási lehetőségeket. A Javaslatnak tartalmaznia kell azt is, hogy a vidék szociális-gazdasági szerepe a mezőgazdasági és élelmi­szer-ipari termelés, valamint más ter­melői tevékenység és szolgáltatás szerves összefogása. A piacgazdasá­gi viszonyok között is mezőgazdasági termelésre kell kihasználni a meglévő anyagi értékeket, a természeti adott­ságokat, figyelembe véve a vízforrá­sok, a természet védelmét. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a mező­gazdaság hosszú távú, rendszeres tá­mogatása. A mezőgazdaság nem ter­melő ágazatai, amelynek a Javaslat nagy jelentőséget tulajdonít, a talaj művelésének támogatása nélkül meg­valósíthatatlanok. Egyenlő esélyeket! 2. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi politika gazdasági, szociá­lis céljainak elérése a mezőgazda­ság, valamint az élelmiszeripar rep­rodukciójától függ, amelynek bázi­sát a már meglévő termelési-mű­szaki alap, valamint a dolgozók szakképzettsége képezi. Ebből kiin­dulva kell megközelíteni a vállalkozói formákat is. Az élelmiszer-előállítás hatékonyságát nem lehet úgy növelni, hogy megsemmisítjük, vagy kihaszná­latlanul hagyjuk a jelenlegi termelési­­műszaki alapot. Természetesen ezt a bázist korszerűsíteni, ésszerűsíteni kell, mégpedig világszintű, ökonómiai­­lag és ökológiailag hatékony technoló­giák bevezetésével. A kistermeléshez való visszatérés, amely a mostani kö­zép- és fiatal generációk feladata len­ne, nemcsak hogy romantikus önámí­tás, hanem fejlődést fékező elgondo­lás is egyben. A földtulajdon rendezése hosszú éveket vesz igénybe, közben valószí­nűleg erősödik - elsősorban Közép- és Kelet-Szlovákiában - az önálló gazdaságok kialakítása érdekében gyakorolt nyomás, és nehéz elképzel­ni, hogy modern farmok jönnek létre. A magángazdálkodás a falvakban ugyan enyhítheti az élelmezési bi­zonytalanságot, de a városokban semmi esetre sem. Ezzel kapcsolat­ban kérjük, vizsgálják át, illetve hagy­ják ki a Javaslat azon részét, amely azt állítja, hogy a szövetkezeti forma (a részvényesi tulajdonosi elveken alapuló is) csak átmeneti - tehát a far­mok létrejöttéig létező - gazdálkodási mód. Az ilyen elképzelés alkotmányel­lenes, és a szövetkezeti gazdálkodási mód elnyomását jelenti. A belső vagyoni privatizációjú és belső gazdasági-szervezési elren­dezésű, újjáalakult szövetkezeteket a kormánynak egyértelműen a vál­lalkozás előremutató és haladó for­májának kell tekinteni. Az olyan poli­tika, amely a szövetkezetek tömeges szétesését eredményezné, a mező­­gazdaság hanyatlását, és szociális elégedetlenséget is jelentene egyúttal. Kérjük ezért, hogy egyenlő módon támogassák a különböző vállalkozási formákat, ami a konkurenciaharc alap­vető feltétele. A Javaslatba kérjük belefoglalni azt az elvet, miszerint a szövetkeze­ti vállalkozói formát a feldolgozó­­iparra, a kereskedelemre, a pénzin­tézetekre és a biztosítókra is ki kell terjeszteni. Ehhez legiszlativ módosí­tásokra és gazdasági támogató intéz­kedésekre van szükség. Annál is in­kább, mert úgy tűnik, a törvényhozó testületek és a kormányzat nem a szö­vetkezetek átalakítását akarja elérni, hanem legiszlativ, gazdaságpolitikai nyomással és jövőjük megkérdőjele­zésével szót akarja rombolni azokat. A Javaslatból ki kell hagyni azt a részt, amely kimondja, hogy a Szlo­vák Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a szövet­kezetek transzformációjáról szóló tör­vény elfogadásáig szabályozza a kár­pótlásra és a szövetkezetek felosztá­sára szánt vagyon értékelési módját, mert ez törvénytelen beavatkozás len­ne a szövetkezetek tulajdonjogaiba. Tekintettel az eddigi törvénymódosítá­sokra, a Javaslatban leszűkíthető a vagyonviszonyok rendezésére vo­natkozó fejezel, amely jobbára a már ismert általános kiáltványok, előrejel­zések összefoglalása. Ezek hátrálta­tók, sőt egyes esetekben valótlanok, és az egész problémát politikai síkra, pártérdekek felé tereli. A gyakorlat viszont a privatizációs program konk­­rétabb szabályait várja. Az ezen a té­ren tapasztalható huzavona vállalko­zói bizonytalanságot, tanácstalansá­got eredményez. A mezőgazdaságban végbemenő privatizációs folyamat néhány sajátos­ságot hordoz magában. Nem lehet általánosítani, hiszen az egyes gazda­ságok különböző szintet értek el. Ezért a privatizáció során figyelembe kell venni a különbségeket, és számolni kell a privatizációs eljárás sokfélesé­gével. 3. A Javaslat a vállalkozói szféra számára tájékoztató szerepet tölt be, mégpedig a termelés és az értékesí­tés terén. Célszerű lenne a termelési programoknak a visszajelzések alap­ján történő koordinálása és az értéke­sítési politika gazdasági és jogi eszkö­zeiről való rendszeres tájékoztatás. Óvatosan a korlátozásokkal Különösen fontos a szarvasmar­ha-tenyésztés átmeneti csökkenté­séről született elképzelés pontosí­tása. Tekintettel arra, hogy a szarvas­marha-tenyésztés többéves reproduk­ciós folyamat, a pótolhatatlan fehérjék csaknem egyharmadát biztosítja a la­kosság számára, több mint egyharma­dos arányban részesedik a mezőgaz­dasági üzemek áruforgalmából, és a szerves anyagok körforgásában sem helyettesíthető, nem lehet a mar­haállományt az ún. restriktiv változat alapján csökkenteni. Helytelen a ré­tek, legelők 30-40 százalékos csök­kentésére tett javaslat is. 4. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban megvalósítandó visszafejlesztó programot is széle­sebb gazdasági összefüggésekben kell megvizsgálni - pl. milyen ha­tással lenne a termelés hatékony­ságára, a jövedelemre, a foglalkoz­tatottságra stb. Nem alkalmazkodha­tunk passzívan a piaci viszonyokhoz, amelyeket mellesleg nem a kereslet­kínálat alakított ki, hanem a megszorí­tó, liberalizációs kormánypolitika. 5. Fontos figyelemmel kísérni a mezőgazdasági üzemek és az egyes élelmiszer-ipari vállalatok jö­vedelmének alakulását. Az ár-, az adó-, a hitel- és a dotációs politika csak akkor töltheti be regulációs sze­repét, ha ismerjük a jövedelem alaku­lására gyakorolt hatását. Az eddigi és a várható fejlődés azt mutatja, hogy elkerülhetetlenül szükség lesz vagy a felvásárlási árak és az élelmiszerá­rak jelentős emelésére - ami infláció­hoz vezethet -, vagy a felvásárlási árak bizonyos mértékű emelésének és a bemenők árának (elsősorban a gáz­olajnak), valamint az adók csökkenté­sének társítására. A kereslet és a mezőgazdasági üzemek jövedelmének csökkenésével szöges ellentétben áll a változatlan föld-, valamint bértömegadó, amelyet még a talajok intenzív kihasználására való ösztönzés és a bérek növekedé­sének idejében vezettek be. A helyzet azonban azóta jelentős mértékben megváltozott. Jelenleg az üzemeknek az adók kifizetésére hiteleket kell fel­venniük. Az állam szerepe 6. A Javaslat igen szűkszavúan szól az állam szerepéről. A szerzők elképzelése szerint az állam szerepe csupán a piacszabályozás (az is csak átmenetileg), az átalakítás meggyorsí­tása és a mezőgazdaság tágabb érte­lembe vett társadalmi funkciójának tá­mogatása. A szabályozási rendszer a Javaslat­ban csak az interveniális felvásárlásra és eladásra korlátozódik. Ilyen rend­szer azonban csak viszonylag kie­gyensúlyozott piaci viszonyok között működhetne, a mostani helyzetben azonban nem. A regulációs rendszer­nek magába kellene foglalnia a meg­határozó bemenők árának szabályo­zását és szavatolnia kellene az árakról szóló törvény betartását. Az ár-, az adó-, a dotációs és a hitelpolitikának alapvető vállalkozói biztonságot, jöve­delmi egyenlőséget kellene nyújtania, viszonylag állandónak és hosszabb időre szólónak kellene lennie. Az az elképzelés, hogy mindezt a piac mű­ködése megoldja, naiv és alibisztikus, s nem lehet a modem, piacorientált állam politikai krédója. 7. A szövetségi kormány által, a gabona-, a vágómarha-, valamint a tejtermékfelesleg felszámolása érdekében bevezetett interveniális felvásárlás a gyakorlatban elhúzó­dik, „árháborút", üzérkedést ered­ményez. Mindennek káros következ­ményeit az elsődleges termelés viseli. Az az elképzelés, amely szerint az exportra szánt fölösleget ún. csökken­tett garantált árakon vásárolják fel, szintén illuzórikus. A gazdasági reform megvalósítása kezdetén a kormány által jóváhagyott garantált árak pedig időközben elfelejtődtek. Ezért sürgő­sen fel kell újítani a kiválasztott mezőgazdasági termékekre vonat­kozó minimális felvásárlási árak koncepcióját. A minimális áraknak az átlagos és a jobb termelők számára bizonyos nyereséget kellene biztosíta­niuk. Csökkenteni az adókat 8. A bemenők árának hirtelen nö­vekedése, a magas kamatok, a felvá­sárlási árak stagnálása, illetve csök­kenése, a kereslet és a jövedelem visszaesése következtében a mező­gazdasági üzemek nagy része veszte­ségessé vált. Mielőbb módosítani kell tehát a mezőgazdasági adókról szóló törvényt, és már az 1992-es évre felére kell csökkenteni a föld, valamint a bértömegadót. Ezzel egyidejűleg csökkenne a felvásárlási árak és az élelmiszerárak emelésére gyakorolt nyomás, s egyben inflációel­lenes hatása is lenne. 9 Pontosítani kell a dotációs po­litikát is. A dotációs politika irányvo­nalában elfogadhatatlannak tartjuk, hogy csak a termelés csökkentését támogatja. A termelés korszerűsítésé­re és stabilizálására fordított dotáció szintén irányulhat a termelés csökken­tésére. Különösen érvényes ez a szar­vasmarha- és a juhtenyésztésre. To­vábbra is támogatni kell a nemesítói tenyészeteket. Ezen a téren Szlováki­ában teljesen eltérőek a feltételek, mint Csehországban, a szlovák kor­mány tehát nem fogadhat el olyan dotációs politikát, amely nem felel meg az itteni viszonyoknak és szük­ségleteknek. A mezőgazdasági programmal kapcsolatosan kérjük, hogy a szlo­vák kormány még az 1992-es évre szóló állami költségvetés elfogadá­sa előtt értékelje át a jövő évben várható értékesítési kilátásokat, az árak alakulását, az adópolitikát, va­lamint a hitel- és dotációs politikát. 10. A Javaslatot ki kell egészíteni a szociális területre vonatkozó kér­désekkel is. Elsősorban az egész­ségügyi ellátásra, a nyugdíjakra, a bal­esetbiztosításra, a gyógykezelésre és üdültetésre, valamint a szakmai át­képzésre gondolunk. 11. A Javaslatban hangsúlyozni kell a piaci intézmények létrehozásá­nak és a piaci gépezet működésének szükségességét. Sürgősen el kell fo­gadni a mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari kamaráról szóló törvényt. Új információs, tanácsadói és köz­vetítői szolgáltatóhálózatot kell kiépí­teni. A CSSZSZK kormányának a me­zőgazdasági és élelmezésügyi politi­kája elveire tett javaslat nyilvánosság­­rahozatalán kívül fontosnak tartjuk a makroökonómiai szabályozó intéz­kedések publikálását is. Az SZFSZSZ továbbra is segíti a szövetkezetek belső átalakulását és a piaci viszonyokhoz történő alkal­mazkodását. Pozsony, 1991 szeptembere Szlovákiai Földmúves­­szövetkezeti Szövetség (Alcímek. Szabad Újság) A SZLOVÁKIAI FÖLDMŰVES-SZÖVETKEZETI SZÖVETSÉG OLDALA

Next

/
Thumbnails
Contents