Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)
1991-09-16 / 177. szám
1991. szeptember 16. Szabad ÚJSÁG 5 A kanyar, amelyet a tábla jelez, már nem egy kamion számára végzetesnek bizonyult Kamiondömping Lassan immár tíz éve annak, hogy a hegysúriak kénytelenek elviselni az életüket feldúló kamionáradatot. Az 503-as főúton ugyanis - amely keresztülvezet a községen - naponta kamionok százai haladnak végig. Már nagyon várták az itt élők a tavalyi év végét, ugyanis akkor kellett volna megszűnnie ennek az áldatlan állapotnak. Legalábbis a volt szlovák kormány ígérete szerint. A pozsonyi Ifjúság Hídját azonban csak részlegesen adták át a forgalomnak, s a kamionok továbbra is az eddigi terelőutakat használják. A hegysúriak tehát kénytelenek tovább tűrni, már amennyire ez lehetséges. De sokan közülük azt vallják, hogy betelóben az a bizonyos pohár. így vélekedik Vidra István is.- Ez olyan állapot, hogy aki nem benne él, egyszerűen nem tudja átérezni. Mert igaz ugyan, hogy megszoktuk már, csakhogy közben azt is tudjuk, milyen ártalmas mindez egészségünkre, környezetünkre. Képzelje csak el azokat az embereket, akik itt élnek, a kisgyermekeket, akik a főút mentén nőnek fel... A házak falai megrepedeznek. Szóval fogytán a türelmünk, nem bírjuk már sokáig. Előbb vagy utóbb tennünk kell valamit... Tettek már eddig is. A községi hivatal augusztusban levelet intézett a szlovák kormányhoz, a Szlovák Nemzeti Tanácshoz, valamint az SZK Belügyminisztériumához. ' Tartalmuk ugyanaz volt: minél gyorsabb intézkedést kérnek az ügyben.- Konkrét, egyenes választ ez ideig nem kaptunk - magyarázza a polgármester. - Mindössze arról értesítettek bennünket, hogy létrehoztak egy csoportot, melynek tagjai tanulmányt dolgoztak ki a felvetett problémakörrel kapcsolatosan ... Hódít a kisvállalkozás Akinek kedve tartja, és megvannak hozzá a feltételei - Hegysúron is nyugodtan maszekoskodhat. Jelenleg már van a községben asztalos, villanyszerelő, három kömúvescsoport, egy vállalkozó büfét nyitott, sőt magánautószerelő is működik. Putz Gyula nem panaszkodhat. Bőven akad munkája, mindig parkol két-három, orvoslásra váró személygépkocsi az udvarában. Egyelőre egyedül dolgozik, de azt tervezi, hogy később bevon valakit a családból.- Lassan két éve, hogy belekezdtem - fogad éppen munka közben. - Az engedély kiváltásával és az egyéb intéznivalókkal nem volt problémám. Egyébként nem vagyok kezdő a szakmában: harminc éve csinálom mindezt. Tíz esztendőt a Zdrojnál dolgoztam le, azt megelőzően pedig a földműves-szövetkezetben tevékenykedtem gépjavítóként. Állítom, hogy ezt a munkát csakis úgy lehet csinálni, ha egyben kedvtelés is. Nem elegendő csupán a pénzre gondolni. Számomra még mindig izgalmas, ha felnyitom egy kocsi motorházát. Nem is beszélve arról, ha rálelek a hibára. így telnek-múlnak tehát a hegysúriak hétköznapjai. Mondhatjuk ugyanúgy, mint más falvak lakosaié. „Többletként“ csupán azt szenvedik, hogy szüntelenül remeg körülöttük a föld, gyermekeik élete állandó veszélyben forog, és repedeznek a házaik falai. Vajon meddig még? SUSLA BÉLA Az I. világháború áldozatainak emlékműve a községben (A szerző felvételei) Kommentár Mennyit érnek az ígéretek? A késői műsorkezdés ellenére is valószínűleg sokunkat a tévékészülékek elé szögezett az augusztus másodikai Párbeszéd Stúdió adása, amelyben ez alkalommal a mezőgazdasági szakemberek és a feldolgozóipar képviselői kaptak szót. Végre! Igen, végre, hiszen mindeddig nemigen volt alkalmuk a gyakorlatban dolgozó mezőgazdászoknak arra, hogy a széles nyilvánosság előtt fejtsék ki véleményüket az ágazatban uralkodó áldatlan állapotokkal kapcsolatban. Méghozzá egyenes adásban, utólagos vágások, rövidítések, egyszóval kozmetikázás nélkül. A beszélgetésen - ellenpólusként - részt vett Miroslav Adamec, szövetségi gazdasági miniszterhelyettes (azóta lemondott - a szerk. megj ), és - valahol a két fél között - Jozef Kráek, Szlovákia mezőgazdasági minisztere Adamec úr szájából ismét elhangzottak a már jól ismert, unosuntalan ismételgetett „klausi axiómák“: gazdaságunk válságban van, mindenkinek áldozatokat kell hoznia, nehéz időket élünk, ezt meg kell érteniük a mezőgazdaságban dolgozóknak is. Aztán arról is beszélt, hogy bőségesen vannak még tartalékok a mezőgazdaságban, és ott, ahol megértették az idők szavát, ki is használják azokat. Néhány „apróságra" azonban a jelenlévő szövetkezeti elnököknek és a mezőgazdasági vállalkozók képviselőinek kellett felhívni a figyelmet. Olyan dolgokra, amelyekről a miniszterhelyettes nem tartotta fontosnak tájékoztatni a nyilvánosságot. Gondolok itt elsősorban a piacszabályozási alap megváltozott felhasználási módjára, amelyből a belső piac támogatása helyett - amire eredetileg hivatott - júliustól a kivitelre szánt hús és tejtermékek árát egészítik ki. Méghozzá nem csekély összeggel; a marhahús esetében például kilónként 8-10 koronával Nyilván hasznosabb lenne számunkra, ha ezt a pénzt a hazai bolti húsárak mérséklésére fordítanák Hiszen a szinte eladhatatlannak látszó élelmiszer-mennyiség nem elsősorban a túltermelés folytán keletkezett, hanem a vásárlóerő csökkenése következtében. A magas élelmiszerárakat se varrja senki a termelők nyakába! Mint azt magától a mezőgazdasági minisztertói megtudtuk, a nyereségből - amely közvetlen hatással van az árakra - a kereskedelem 20, a feldolgozóipar 18 és a termelők mindössze 1,5 százalékkal részesednek. Az is kiderült, hogy másként magyarázza a garantált árak fogalmát Adamec úr és másként a termelők. Ez utóbbiak a garantált árakat minimális áraknak tekintik - sajnos, csak elméletileg tehetik ezt, mert a gyakorlat teljesen mást mutat -, a miniszterhelyettes viszont cáfolja ezt Szerinte a garantált árak csak a felesleg felvásárlására szolgálnak. Ebben az esetben viszont végképp elfelejthetjük a termelői biztonság fogalmát A bizonytalanság pedig nemcsak a szövetkezetekre, állami gazdaságokra vonatkozik, hanem a magángazdálkodókat is sújtja A beszélgetés során Adamec úr a mezőgazdasági üzemek bűnéül rótta fel azt is, hogy nem viselkednek a piaci viszonyoknak megfelelően Ez azonban csak akkor lenne lehetséges, ha már létezne úgy-ahogy működő piac Hiszen, mint azt az egyik jelenlévő elnök röviden megfogalmazta, mindig kettőn áll a vásár. Ez esetben ugyanúgy szükség van vásárlóra, mint eladóra Még sokáig sorolhatnánk az olykor meglehetősen keményen ütköztetett véleményeket és ellenvéleményeket, de ízelítőnek talán ennyi is elég. Hogy ki melyik félnek ad igazat, saját lelkiismeretén múlik. A műsornak azonban volt még egy tanulsága: nem lehetett ugyanis nem észrevenni azt az elkeseredést és csalódottságot, ami a termelők szavaiból végig kicsengett „Néhány hónappal ezelőtt teljesen mást ígért nekünk a kormány . . ." „Nekünk legalább 12 hónapos garanciára van szükségünk, hiszen nem változtathatjuk meg egyik napról a másikra a termékszerkezetet, mint a szódagyárban . .." - hangzottak el ilyen és hasonló mondatok Hát igen, akkor valamikor múlt év decemberében kockázat nélkül lehetett Ígérgetni gabonaárakat, hiszen olyan messze volt még az aratás. Fél év alatt megtudtuk, mennyit értek ezek az ígéretek A mezőgazdaságban mindössze ennyi időre volt hozzá szükség. Vajon ez lesz az Ígéretek sorsa a társadalom és a gazdasági élet többi területén is?... V. KRASZNICA MELITTA Az ÚJSÁG riportja „Kamionfalva“ Fergeteges kamionforgalom közepette zajlik itt az élet köz- és ünnepnap egyaránt. A község lakói azt vallják, hogy 1982 óta már annyira megszokták a zajt, a motorrobajt, hogy szinte észre sem veszik, amikor egy-egy kolosszus végigdübörög a főúton. Ezt mondják, de a valóságban nem ezt gondolják. Igenis, szenvedik, hogy az ő falujukban az egykori szlovák kormány meggondolatlan, felelőtlen döntése nyomán szüntelenül remeg a föld, és életveszélyes kilépniük az utcára. * * * Az újraválasztott polgármester Hegysúrt mindössze hatszázöten lakják. A Pozsony-vidéki és a Galántai járás határán terül el, de közigazgatásilag már az utóbbihoz tartozik. Jó ideig nemigen lehetett itt községfejlesztésről beszélni. Sok volt a málladozó, elhanyagolt épület; az utakat sem portalanították, s nagyon hosszú ideig csak gyepjárdák vezettek a házakhoz. Aztán - úgy húsz évvel kus, akár kommunista, egyvalami fontosabb: hogy becsületes legyen. Gondok az étkeztetés körül Miközben beszélgetünk, a községi hivatalban állandó a jövésmenés. Nem kell kopogtatni, a polgármesteri iroda ajtaja mindenki előtt, nyitva áll. Hamerlik Anna például azzaj jön, hogy három fekvőbeteget gondoz-ápol, s azok étkeztetését valahogy meg kellene oldani. Mint kiderült, eléggé akút problémáról van szó. Később a polgármester elmagyarázta:- Mintegy fél éven keresztül zökkenőmentesen ment minden: a helyi iskolából szállítottuk az ebédet azon idős polgárainknak, akik szinte tehetetlenek, mozdulni sem tudnak. Ez most így nem lehetséges; a járási higiéniai állomás külön engedélye kellene hozzá. Ezt iparkodunk mielőbb megszerezni. Lehet, hogy a szövetkezetben is szerencsét próbálunk... Naponta százával robognak át a falun... ezelőtt - sok minden megváltozott. E változások bölcsőjénél állt a jelenlegi polgármester, Figura Jenő is.- Neki kellett fogni akkoriban, nem volt mire tovább várnunk - emlékezik. - Kellett egy új óvoda, iskola, vízvezeték-hálózat, és még sorolhatnám. Ahogy teltekmúltak az évek, szép lassan lett is sok minden. Például 1976-ban kezdtük meg a vízhálózat építését, s a következő év végére az egész községben volt vezetékes ivóvíz. Majd megépítettük a postát, lett helyi könyvtárunk, óvodánk, és egy szép iskolánk is. Van már ifjúsági klubunk, s a községi hivatal egyik helyiségében nyugdíjasklubot szeretnénk nyitni. Több mint 1500 méter hosszú járdát betonoztunk le, azonkívül felújítottuk az élelmiszerüzletet és a ravatalozót is. Figura Jenő már jónéhány éve egyik fő irányítója a hegysúri fejleményeknek. 1976-ban lett tanácstag, majd tíz évnyire rá, nyolcvanhat július elsején átvette a község vezetését. Tavaly ismét bizalmat szavaztak neki a polgárok. A három polgármesterjelölt közül teljesen egyértelműen győzött.- Nézze, én nem fordítottam ki a köpönyeget. Minden bizonnyal ez is tetszett az itteni polgároknak, talán ezért is választottak meg újra. Meg gondolom, azért, mert látták, hogy valamit azért tettem a faluért az elmúlt húsz esztendő során. Nem frázisnak szánom, hanem szilárd véleményem: az ember lehet akár katoliId. Matus István szintén hasonló kéréssel érkezik.-A feleségem komoly beteg, szinte alig tud mozdulni. Jó lenne, ha el tudnád intézni azt az ebédet, Jencikém... Mert nekem mondjuk mindegy, én valamit már csak összekotyvasztok magamnak, vagy megeszem akár a sárgarépát is. De az asszonynak szüksége van rendes ételre... Változatos pénzforrások Hogyan teremtik elő a községfejlesztéshez szükséges anyagiakat Hegysúron? Erről ismét a polgármestert faggatom.- A közelmúltban 144 ezer koronát kértünk az SZK Pénzügyminisztériumától a községi hivatal raktárainak felújítására. Májusban meg is érkezett a pénz, de csupán a fele annak, amennyit igényeltünk. Június folyamán a szlovák költségvetés-többletből kaptunk 121 ezer koronát; ez egy polgárra átlagosan kettőszáz... Természetesen a helyi adók is viszonylag sokat hoznak a konyhára, no és valamit segít a szövetkezet is. Tavaly év végétől ismét önálló, negyven taggal, 408 hektárnyi szántóterülettel. Persze, köztudott, hogy milyenek a jelenlegi viszonyok a szövetkezetben, meg egyáltalán a mezőgazdaságban, tehát ez a támogatás végképp nem tekinthető biztosnak és állandónak. A Jednota vendéglője is hozzájárul a község bevételi forrásainak gyarapításához. Forgalmának tíz százalékát a községi hivatal számlájára utalja át.
